Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

4 MÉPÚJSÁG !M»2. március 25., vasárnap Mit csinálsz munka vagy tanulás után — Válaszolnak: a medgyesegyházi fiatalok — Odaérkezésünkkor azt mondta egy helybeli, hogy hideg a mozi, mert kicsi hozzá a kályha, így az­tán nem csoda, ha a fiatalság es­ténként a Fehér Akácba húzódik, s táncol, vigad. Ám, mikor körbe­jártuk a községet, s magával az érdekelt korosztállyal beszélget­tünk a témáról, kiderült, hogy Medgyesegyháza fiatalságának nemcsak a mozi meg a vendéglő az egyetlen szórakozási igénye és lehetősége. Elég csupán az utcán látható nyomtatott, vagy „házilag készült” plakátokat böngészni: ,,Műsorral egybekötött nagygyűlés, koreai vendégek részvételével”. k)Szülőd munkaközösség rendezésé­ben teaest”. „A Jókai Színház táj­­előadása”. „Dalost”. „Előadás a könyvtárban” — és hasonlók. Ke­ressük meg először az iskolásokat. Vajon ők mivel töltik szabad ide­jüket? Azt mondja Zsíros Mihály és Mengyán Margit, két hazafelé tartó másodikos, hogy leggyakrab­ban TV-t néznek. Kérdésünkre, hogy hol, azt felelik, hogy a szom­szédjukban, s Machnitzéknél, vagy az Uhrinéknál. Benn, az iskolában kiderül, hogy ott is lehet tévézni, de még mennyire! Junászka Iván, T. Tóth Imre és Zahorán András nyolcadikosok egymást túllicitálva bizonygatják, hogy az ifjúsági szo­bában van TV, társasjáték meg hangszer. Francz Vilmosné peda­gógus igazolja, hogy minden így igaz. És ki is egészíti még azzal, hogy van úttörőzenekar, énekkar, s az iskola tanulói az óvoda apró­népét is ellátják szórakozással, ne­kik való kultúrműsorral. Kapcso­latban' vannak a Pajtás lappal, s a Rádió Miska bácsijával. Mag­nóra énekelt dalaikat küldték el hozzá. Teaestéket, diákbált ren­deznek, az úttörők és „nem úttö­rők” közt mind szorosabb nemcsak a tanulásban, hanem a szórako­zásban is a kapcsolat. Ezek után úgy véljük, hogy az iskolás, de még az óvodás korúak is haszno­san töltik idejüket. — És a „meg­­lettebbek?” A művelődési otthonban éppen olvasópróba van. Odasietünk. — Készülünk a szemlére — mondja az egyik szereplő, és egy­ben. a rendező is: Pusztai László, a területi KISZ kultúrfelelőse. Hans Pfeiffer Nem hallgat a ten­ger című drámáját olvassák vele együtt négyen: Karsai Gyöngyi, a művelődési otthon igazgatója, Andrej György, a területi KISZ- titkár helyettese és Czúth András, malmi brigádvezető. v Nekik is feltesszük a kérdést. A válasz: a területi KISZ vállal­kozott arra, hogy az ifjúsági ház­ban és a művelődési otthonban ehhez ötórai teákat, szórakoztató műsorokat rendez. „Sok fiatal ke­resi fel munka után az ifjúsági házat” — mondják örömmel, és ha így van. örömük jogos is. A következő hely, ahová bené­zünk, az Aranykalász Tsz új, még átalakítás alatt lévő helyisége. A leendő kultúrteremben földimo­gyorót bontogatnak. A fiatalok kö­zött folytatjuk a kérdezősködést. Azt mondja egyikük, Szudár Judit, hogy ő a bált szereti. Egy fiú köz­beszól: — Olvasni is szoktál, Jut­ka, meg a Szabó családot is hall­gatod! — Kiderül, hogy nemcsak hálózik, hanem olvas, rádiózik és TV-t is néz a tsz-lány. Csernyik Dorottya, aki mellette bontogatja a mogyorót, ugyanezt vallja. — Én csak a bunyót szeretem — nyilat­kozik egy sámlival odébb Kovács András, miközben boxoló mozdu­latot tesz. Róla meg az derül ki, hogy IBUSZ-társasutazással az or­szágot járja a szabadsága alatt. Munkaszomszédja, Petrovszky La­ci — mint mondja — általában a KTSZ-be szokott járni. Pingpong, TV-nézés, ötórai tea járja nála. Szerényen még hozzáfűzi: Be­kapcsolódtam a József Attila ol­vasómozgalomba is. Kovács Ban­dinak nem tetszik, hogy a Fehér Akácban csak tíz percig van tánc­zene, aztán ötven percig ücsörgés. Ez, szerinte, nem helyes, mert aki fiatal, az táncolni szeret. Ígérjük, hogy utánanézünk a dolognak. Ezzel távozunk. Összetalálkozunk Csapó Gábor elvtárssal, a községi párttitkárral, svhogy a Kovács Bandinak tett ígéretünket el ne feledjük, nyom­ban azzal kezdjük a beszélgetést, hogy hát mi is van a Fehér Akác­cal? Megtudjuk, hogy kicsi. Alig van benne hely. Ez sem az ülő. sem a beszélgetni, zenét hallgatni vágyó vendégnek, sem az őt aka­ratlanul lökdöső, zavaró táncolók­­nak nem kellemes. Emiatt aztán mindkét fél érdekében úgy intéz­kedtek, hogy tíz perc óránként a táncidő. A KISZ és a művelő­dési otthon vezetője most azt ter­vezi. hogy mind gyakoribbá és állandóbbá teszik a művelődési otthonban a táncdélutánokat, táncestéket. S akkor akár egy hét­re is kitáncolhatják magukat a medgyesegyházi lányok is fiúk. Ez meglesz mindenképpen — mond­ják. Kőrútunk végén a Hősök útján, a Vas -és Faipari Ktsz kapujánál két olajos kezű, arcú géplakatos tanulóba, Csernok Istvánba és Rácz Bélába ütközünk. — Mi kö­vetkezik munka után, fiúk? — kérdezzük. — Hazamegyünk, fürdőnk, eszünk, aztán tanulás, rádiózás, mozi, mikor mi. Vasárnap délután az ifi-csapatban játszom — dül­­leszti ki a mellét Csernek Pisti. Váljék egészségére! Huszár Rezső Jogtanácsosunk üzeni rivnrdv Piicztnfríjdvó vrnl avra lrn-íöe liaccrnálathü nHntt «a ií Máté György, Pusztaföldvárról arra kér felvilágosítást levelében, hogy az a termelőszövetkezeti tag köteles-e fizetni SZTK-járulékot, akinek már van egyéb alapom is SZTK-biztosítása. A fennálló rendelkezések értelmében a termelőszövetkezeti tagok havonta 37,50 forintot kötelesek fizetni SZTK- 3árulék címén, mivel biztosításuk a termelőszövetkezetben fennáll. Ezt az összeget azon termelőszövetkezeti ta­gok is kötelesek megfizetni, akik egyéb alapon is jogosultak ingyenes orvosi ellátásra, tehát a termelőszövet­kezet az összeget nem földadó címén kérte, így eljárása és magatartása jo­gos. Amennyiben vagyoni körülmé­nyei és egészségi állapota miatt ezen összeg kifizetése nehézségbe ütközik, kérheti a termelőszövetkezet vezető­ségét, hogy a szociális alap terhére, az Ön javára ezen összeget fizessék ki, azonban ebben az ügyben a termelő­­szövetkezet vezetősége saját hatáskö­rében dönt. Tóth Lajos, békéscsabai lakos le­velében arra kér felvilágosítást, hogy tagosítás alá esett földjük után mennyi juttatást kapnak a ter­melőszövetkezettől: Azok a földtulajdonosok, akiknek a földjük tagosítás alá esett, helyet­te csereingatlant kaptak. Ennek megfelelően a termelőszövetkezettől —■ a szerkesztőségünkhöz írt leve­lében felvetett — juttatásokat nem kérhetik, mivel a termelőszövetke­zettel jogviszonyban nem állnak. Abban az esetben, ha a csereingat­lanként felajánlott földről az állam javára lemondtak, szintén megszűnt joguk a föld használatára vonatko­zóan. A levelében közölt tényállás egyébként nem világos. Abból nem tűnik ki. hogy az 1200 négyszögöl háztáji földet az illető milyen cí­mert kapta, nyilván termelőszövet­kezeti tagról lehet szó, mivel ház­táji csak ezen személyeknek jár, ilyen esetben pedig a háztájin felül a földtulajdonost földjáradék is megilleti. A föld járadék mértékét a H. Tretin: Iskolai fürdő, politechnikai műhely, mozi és gombafarm a geszti kastély kazamatáiban Találkozás Geszten iskola, művelődési ott­hon, községi könyvtár és napközi kapott helyet harmadik éve gróf Tisza István egykori kastélyában. Az idén hasznosítják a műemlék­ké nyilvánított kastély pince-alag­sorát is, amelyben kolostor volt valamikor. Az alagsor kazamatái­ban, tágas helyiségeiben kétká­­das, hatzuhanyos iskolai fürdőt, azonkívül politechnikai munkater­met, külön diavetítő és külön kes­­kenyfilmvetítő úttörő-mozit ren­deznek be, az alagsorban pedig két nagy termel gombatenyésztő-te­­lepnek alakít át a helybeli úttörő falusi ifjúsági szövetkezet. ÍGY IS LEHET... Az elvonuló hóvihar „hatalmai" eltorlaszolt utak, megrekedt jármü­vek, hóbörtönbe zárt falvak tanúsították. A tomboló szél magas hó­torlaszokat emelt az uta­kon, megbénítva min­den forgalmat, városo­kat és falvakat zárt el egymástól. Hiába csen­gett a telefon a mentő­állomásokon, a mentő­­kocsik nem jutottak el a segítséget váróhoz. Gépkocsivezetők, mun­kába igyekvő dolgozók, betegek és hozzátarto­zóik óhajtották az össze­köttetés megteremtését. Újkígyósról semmi­lyen közlekedésre nem volt lehetőség. A község két Irányba vezető mű­­útjain és keskenyvágá­­nyú vasútján emberma­­gasságnyi hótorlaszok akadályozták a tovább­jutást. Szabadkígyós la­kosai csak pénteken éj­jel juthattak kenyérhez, nelyet a kevésbé beha­vazott szántóföldeken keresztül vontatóval szállítottak ki hozzájuk. A szükség sürgős cse­lekvést parancsolt. Zsó­­tér Pál v. b.-elnök és Kincses János rendőr­­főtörzsőrmester latolgat­ták a lehetőségeket: mozgósítani kell az em­bereket, fel kell hasz­nálni a község földgya­luját! Az elgondolást ha­tározott tett követte. Nemsokára már az Aranykalász Tsz által felajánlott lánctalpas traktor által vontatott földgyalu tolta a hótor­laszokat az úttest két ol­dalára. Az emberek már pihe­nőre tértek otthonaik­ban, a rádió vagy a tele­vízió műsorát élvezték, amikor az Újkígyóst Bé­késcsabával összekötő útvonal hótorlaszait 4 ember és a gép megfe­szített munkával — da­colva a hideggel és a nehézségekkel — taka­rította. Zsútér elvtárs kezéhez szinte hozzára­gadt a hideg kerék, mellyel az ekét irányí­totta. Domokos Balázs traktorosnak minden ügyességére szükség volt, hogy a hó ne for­dítsa keresztbe az ekét az úttesten. Kincses elv-1 társ a lánctalpas előtt gyalogolva irányított, melyben Kása Pál útőr is segédkezett. A négy ember felál­dozta éjszakáját, vasár­nap délelöttjét, hogy munkájuk eredménye­ként lehetővé váljék a közlekedés, a betegek el­szállítása. A betegek, a gépkocsi­vezetők, a kenyérre vá­ró emberek, a falu minden lakosa nevében köszönjük a leleményes­ségüket, emberségüket, önfeláldozó munkáju­kat. Botházy Károly ált. isk. igazgató Iz egyik algériai francia erőd ’ kaszárnyájában nagy volt az élénkség: ajtók csapódtak, edények csörömpöltek. Az egész épületet nagy hangzavar töltötte be. A mos­dóból a katonák nevetése és vidám lubickolása hallatszott ki. Így kezdődött a helyőrség egyik hétköznapja, amelyet az éles hangú ébresztő vezetett be. Pierre vizet fröcskölt magára, majd fejét a mos­dókagylóba dugta, és buborékokat fújt a vízben. A hideg víz kel­lemesen felfrissítette, megpezsdítet­­■te ereiben a vért. Kinyílott a mosdó ajtaja, és egy hang bekiabálta: — Labois, azonnal a főnökhöz! Pierre meg akarta kérdezni, mit akar tőle a feljebbvalója, die már elkésett. Gyorsan megtörüfközött, felvette egyenruháját, gondosan megfésül­­ködött, és ment. — Az ördögbe, de sokáig tar­tott! — fogadta Brassilon szakasz­vezető káromkodva. Szétterpesztett lábakkal, csípőre tett kézzel, testét himbálva állt a szoba közepén, és hideg tekintettel méregette a kato­nát. Meggyőző jele annak, hogy már megunta a várakozást. P ierre olyan mozdulatlanul állt a főnöke előtt, mint a föld­be vert cövek. Arca nem árulta el gondolatait, sem érzéseit. Pierre el­rejtette őket. Gyűlölte ezt a gonosz Brass-ilont, akinek szakmája a gyil­kolás. — Készítse elő a jeepet, és pon­tosan húsz perc múlva a kapunál várakozzon. Megnézzük az oázist. Mindenesetre vegyen magához ké­zigránátokat, és a könnyű géppus­kát. Érti? A katona némán farkasszemet né­zett a főnökével. Gondolatai egé­szen másutt jártak. Megpróbálta el­képzelni, mi lehetett ez az ember otthon civilben, még mielőtt kato­nai szolgálatra vonult volna be. — Mit bámul rám, mint egy fél­kegyelmű? Azt kérdem: megértet­te-e a parancsot vagy nem? — Értettem, saatoaszvez ... — Végeztem! Pierre tisztelgett, csinált egy balra át-ot, és távozott. Hangulata elromlott. A sors is ellene van, épp neki kell ezzel a vadállattal menni. És, ez mind azért, mert ő a helyőr­ség legjobb gépkocsivezetője. Va­jon mit akarhat ez a gazember az oázisban? Biztosan nő van a dolog­ban. Egészen odavan értük. A fegy­verek pedig csak azért kellenek, mert összetalálkozhatnak a felkelők­kel, gondolta Labois. |_| úsz perc múlva a jeeppel az n erődlkapunál várakozott. Már éppen le akarta állítani a motort, amikor megjelent a szakaszvezető, kezében a géppisztollyal. Előtte egy összekötözött kezű algériai fiatalem­ber lépkedett. Feje a mellére ko­­nyult. Alig vonszolta magát. Ügy tűnt, hogy az agyongyötört fogoly minden pillanatban összeesik. A tépett ruha alig fedte a kínzástól elnyomorodott vállát és hátát. Brassilon cíurván belökte a szeren­csétlent az autóba, az első ülésre Pierre mellé, ő pedig hátul helyez­kedett el, és nyugodtan rágyújtott. — Kapcsolj teljes sebességre! —• adta ki a parancsot. A jeep nekilódult. Az erőd fehér kőfalai csillogtak a napfényben egyre kisebbedtek, végül teljesen eltűntek a tekintet elől. Köröskörül homoksivatag terült el, a maga vad szépségében. Az arab összegörnyedve ült. Hát­rakötözött keze miatt nem tudott kiegyenesedni. Fekete, égő szemé­nek tekintetét az útra szegezte. Mintha észre sem vette volna a közös használatba adott saját föld kataszteri tiszta jövedelmének min­den aranykoronája után a tvr.-ben megjelölt 5 kg búza — állami fel­­vásárlási áron számított forin'érté­ke mint alsó, és 10 kg búza forint­értéke mint felső határ között a termelőszövetkezet közgyűlése a zárszámadás alkalmával egységesen pénzben állapíthatja meg. A ka­taszteri tiszta jövedelemnek a föld­járadék megállapításánál figyelem­be vehető mértéke — termő szőlő, termő gyümölcsös és erdő kivéte­lével — kát. holdanként nem ha­ladhatja meg a 16 aranykoronát. Egy termelőszövetkezeti tag a vele közös háztartásban élő családta­gokkal együtt legfeljebb 25 kát. hold alarmlvételével részesülhet földjáradékban. s P. J. Nagybánhegyes. a termelőszö­vetkezetben két éve dolgozik, szak­­képzettsége gépkocsivezető, de ki sze­retne lépni, mivel a tsz-ben nincs le­hetőség a szakmáját folytatni. Az 1959. évi 7. sz. tvr. 17. | (1) bek. a következőket mondja ki: „A terme­lőszövetkezetből belépést követő 3 évig nem lehet kilépni. A kilépési szándé­kot legalább 6 hónappal a gazdasági év vége előtt a vezetőségnek be kell jelenteni, a bejelentés elfogadása felől a közgyűlés határoz. A kilépő a gazda­sági év végéig köteles a közös munká­ban részt venni, ez alól azonban a köz­gyűlés felmentheti.” A (2) bek. szerint „rendkívüli ok miatt (családtag elha­lálozása, házasságkötés, állami vagy társadalmi megbízatás, stb.), a tag közgyűlés hozzájárulásával az (1) be­kezdésben megállapított időpont, ille­tőleg a gazdasági év vége előtt is ki­léphet a termelőszövetkezetből.” Ah­hoz tehát, hogy ön a termelőszövetke­zetből vállalathoz menjen gépkocsive­zetőnek, a tagságát kell rendezni, illet­ve kilépését elintézni, és a közgyűlés dönt kérelmével kapcsolatosan. Amennyiben a közgyűlés bejelentését nem fogadja el, a közgyűlés határoza­ta ellen 30 napon belül a járási ta­nács végrehajtó bizottságához fordul­hat panasszal. mellette ülő sofőrt. Gondolatai ott­hon jártak barátai, harcostársai kö­zött, akik felkeltek az ellenség el­len. Lehet, hogy arra gondolt, va­jon megölik-e vagy nem. Egy pil­lanatra megpróbálta elképzelni, ho­gyan fogadlja be a sivatag fehér homokja golyókkal átlyukgatott testét, hogyan öleli magához a szü­lőföld,, mint szerelmesének karja. E föld felszabadításáért indolt 5 harc­ba. P lenre-nek még nem volt ideje, ■ hogy alaposan szemügyre vegye szomszédját, most gyorsan egy pillantást vetett rá. Himlőhe­lyes arca, amelyet alvadt vérrel összevegyült piszokréteg borított, és a széltől borzolt fekete göndör haja az idő fátyolén át ismerősnek tűnt. ' Pierre most gondolatban otthon járt, Franciaországban, abban a tá­voli múltban, amikor a gépkocsi­gyár új autóit járatta be. A gyár, mint valami óriási robotgép, szaka­datlanul köpdöste ki száján a csil lógó, friss festékszagű kocsikat. Va­lahányszor olajos overáljáfoan az új kocsi kormánykereke mellé ült, mindig az volt az érzése, hogy te­livér ló hátára felpattanó lovasra hasonlít. Akkoriban szívét a bol­dogság érzése feszítette, s úgy rémlett neki, hogy a világon min­den ember ilyen boldog. Barátai, az utak lovagjai, nagyszerű fiúk vol­tak. Például a nyurga Labene, aki egyszerre sok lányba volt szerel­mes, de aki nyomban elbátortala­­nod'ott, amint be kellett vallania szerelmét, és megtennie az ajánla­tot. Vajon hol lehet most? Talán őt is elküldték embereket gyilkolni azért, mert azok az emberek szaba­dok akarnak lenni? Vagy pedig az egészségtől majd kicsattanó Mau­rice, aki bivalyerejével tűnt ki. Mi­lyen könnyedén emelte félkézzel a magasba az apró termetű algériai Juszufot, aki inasként dolgozott a gyárban!... A sofőr megremegett. Nézzük csak, hisz ez az Ismerős arc itt van mellette!.j5

Next

/
Thumbnails
Contents