Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-20 / 66. szám

4

mépújsáa

1962. március 20., kedd

így élnek a Békés megyei eszperantisták

Beszélgetés a Magyar Eszperantó Szövetség Békés megyei

bizottsága titkárával

E HÖ ELEJÉN tartotta Békéscsabán a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházának egyik termében a Magyar Eszperantó Szövetség Békés megyei bizottsága idei első negyedévi ülését. A bizottság elnöke, Dumitrás Mihály elvtársi régi eszperantista, aki egyébként az orosházi járási tanács v. b. elnöke, felolvasta a napirendi pontokat, melyek közt a helyi eszperantó-csoportok megerősítése és újak szervezése, a „Délmagyarországi Csillag” című táji eszperantó lap nyomdai előállításának a kér<jése és az előző évi tevékenységről, s az idei munkatervről szóló titkári beszámoló szerepelt. Az érdekes és tartalmas ülést követően megragadtuk az alkalmat, hogy az eszperantisták itteni életéről, munkásságáról elbeszélgessünk a bizottság lelkes,, ügybuzgó titkárával, az ugyancsak régi eszperan. tistával, dr. Szemenyei Bálinttal, aki ..civilben” az orosházi járásbíróság egyik bírája. Első, jelentéktelennek tetsző és mégis lényegbevágó válaszra alkalmat adó kérdésünk a következő volt:

— Azelőtt a megyei bizottság üléseit rendszeresen a csabai Irodaházban tartotta. Mi szükség volt a helyváltoztatásra?

— SEMMI EGYEB — felelte Szemenyei Bálint —, mint a szűk hely. Jelenleg azonban mégis helyzetileg otthonosabban vagyunk. Ugyanis a Magyar Eszperantó Szövetség hivatalos pártfogója és befogadó szerve a Szakszervezeték Országos Tanácsa, magától értetődő tehát, hogy a megyei eszperantó-bizottság a Szakszervezetek Megyei Tanácsának a székháziban ülésezik.

— Kikből, miért, hogyan válik eszperantista — kérdezzük ezután. Dr. Szemenyei válaszából az derül ki, hogy ennek a mind nélkülözhetetlenebbé váló világnyelvnek- - melynek hivatalossá tételére az ENSZ nevelésügyi, tudományos és művelődésügyi szervezete (közismert rövidítéssel az UNESCO) mind tervszerűbb nemzetközi intézkedéseket tesz — a legváltozatosabb módon és okokból válnak híveivé emberek. Egyik legnagyobb és mondhatni alapvető mozgatója a más népek fiaival, lányaival, különféle korú, nemű, sőt, vilégfelfogású dolgozóival, becsületes, békevágyó embereivel való baráti kapcsolatfelvétel és eszmecsere* vágya. Nem véletlen tehát, hogy az eszperantó nemcsak egyszerűen nyelvtanulás, hanem mozgalom, miként az sem véletlen, hogy ennek a világot átfogó mozgalomnak a jelszava: „Eszperantóval a békéért”. Akad, akit a bélyeggyűjtés láza sodor az eszperantisták táborába. Mennyivel könnyebb, egyszerűbb egyetlen

lág minden népével levelezésben állni. Maga az élet, a nemzetközi politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok mind szorosabbá válása maga is történelmi szükségszerűségként követeli a minden nép gyermeke számára egyaránt érthető nemzetközi nyelvet és annak mielőbbi elterjedését.

A MAGYAR eszperantisták tehát dr. Zamenhof Lajosnak, az eszperantó lengyel megalkotójának és előharcosának a jóvoltából belekerültek az élet nagy világáramába; látókörük és ismeretkörük egyre bővül, s levelezésükkel mind több hívet szereznek szocialista életünknek. Ezzel kapcsolatban dr. Szemenyei közli, hogy május 5— 11. között rendezzük meg mi, magyarok, Budapesten a vasutasok XIV. eszperantista világkongreszszusát. Az .eddigi jelentkezők száma máris meghaladja a hatszázat. A részvevők a kongresszus után slkeresik az ország turisztikailag

mozgalom, s nemigen akad ország, ahol városon, falun ne lelne társra.

— MI AZ OKA, hogy nálunk még nem olyan lendületes ez a mozgalom, mint lehetne? — tesszük fél utolsó kérdésünket. A válasz kissé meglepő. Nemegyszer éppen ott akadályozzák kiboijtakozását, ahol igazán segíteni kellene. Akadnak helyek, népművelési posztok (népművelési szerveik, könyvtárak, s egyéb munkahelyek), ahol egyes ügyintézők, irányítók, beosztottak semmibe veszik ezt a világszerte terebélyesedő, egészséges mozgalmat, nem másért, csupán tájékozatlanságból, azért, mert nem vettek még magu'knak annyi fáradságot, hogy legalább főbb célkitűzésében megismerjék. Emiatt történhet aztán, hogy néhol — szubjektív érzésből kiindulva, amolyan „tetszik, nem tetszik” algpon — az eszperantó-tevékenységét, mely pedig országosan, hivatalosan elismert, támogatott akció, a maguk

legszebb tájait, a Balatont, a Bükköt és így tovább, azonkívül ellátogatnak magyar levelező-barátaikhoz vendégségbe egy-két napra. Természetesen Békés megyébe is jönnek többek közt bulgárok, svédek, jugoszlávok, svájciak, lengyelek, osztrákok, csehszlovákok, szovjetek, hollandok, románok, dánok, németek... A megyei eszperantó-bizottság kalauzolásával megtekintik megyénk nevezetességeit, majd pedig — az igazi békés nemzetközi együvé tartozás eleven példájaként — felkeresik és keblükre ölelik Békés megyei levelezőtársaikat.

Levelet mutat Szemenyei Bálint. Ebben a gdanszki eszperantis. ták hívják forró testvéri szeretettél Lengyelországba és városukba a csabaiakat. Hivatkoznak arra, hegy bblgár eszperantisták már jártak náluk, magyarok is mehetnének már.

— Mi újság a hazai és megyei

eszperantó-berkekjpen? — kérdezzük.

— Nem panaszkodhatunk, noha mozgalmunk szélesítése, mélyítése és elevenebbé tétele előtt még bőséges lehetőségek állnak. A múlt évi tagtoborzásunk különösen Csabán, Csanadapácán, Gyulán, Mezőmegyeren, Sarkadon, Szeghalmon, Tótkomlóson volt eredményes. Orosházán legnépesebb az eszperantisták családja. A dolgozók majd minden rétegéből akad körünkben. Azonban szívügyünkké tettük, hogy a termelőszövetkezetiek érdeklődését is felkeltsük. Ennek konkrét alapja az, hogy évente mind több tsz-tag megy külföldre, tanulmányútra vagy csak turistáskodni, s nem egy közülük úgy érzi, az eszperantó hatalmas segítségére lenne, ugyanis másutt sokkal erőteljesebb a

szakállára leintik, közönybe, érdektelenségbe fullasztják. Szerencsére az ilyen „kortól elmaradtak” száma egyre kevesebb, s döntően érvényesül az a másik igyekezet, mely hivatalos és nem hivatalos formában, egyaránt az eszperantómozgalom támogatására, segítésére törekszik. A sok-sok közül egyik megnyilvánulása ennek az is, hogy már szervezik szocialista munkabrigádok eszperantóul tudó tagjainak rendszeres látogatását baráti országokba, az ottani szocialista brigádokkal, azok eszperantistáival való testvéri tapasztalatcsere céljából. A közös nyelv lehetővé teszi, hogy közvetlen módon vitathatják, beszélhetik meg közös dolgaikat, szakmai és egyéb kérdéseiket.

Az ÉRDEKES beszélgetéshez annyi hozzáfűzni valónk volna, hogy reméljük, ez az írás is segíti eloszlatni a még meglévő, de egyre csökkenő tájékozatlanságot és még több barátot szerez a világbékét és a népek közti megértést hűen szolgáló eszperantómozgalomnak.

Huszár Rezső

Úttörő-énekkar

Már sokszor szerepelt nagy sikerrel Békéscsabán a II. számú általános iskola úttörő-énekkara. Képünk a legutóbbi fellépés alkalmával készült az énekkar tagjairól.

OOOOOOOOeiCH-iQOOQoOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO

Megszokott dolog, hogy egyes „60 év felső határát rugdosó fiatalok” a divatosan Öltözködő diákot .huligánnak, titulálják. Szeretném megmagyarázni nekik, hogy mi a különbség diák és huligán között.

Kezdjük először a köszönéssel. A huligán találkozik főnökévé! és annak nejével:

— Csókolom a kezét, nacsaszszony.

— Üdvözlöm, igazgató úr, hogy szolgál az egészsége?

Ezzel szemben a diák:

Tiszteleg (ha): — Kólóm. (Mármint: kezét csókolom.) — Potkívánok.

Huligán az étteremben:

.(Bedobta két menüjét, és odaszól a felszolgáló leányhoz:)

— Mucus, hozzon egy féMeoit.

A diák:

(Elfogyasztotta menüjét, és megkéri a kiszolgálót:

— Kartársnő — hozzon egy rövid málnát!

Huligán megy az utcán, és cigarettázik: szájából oldalt lóg a cigaretta, kihívóan pöfékel és köpköd.

A diák:

Nehogy feltűnést Keltsen, kezével eltakarja a csikket, félve szippant egyet, majd óvatosan kiengedi a füstöt.

(— szerénység, avagy?)

Huligán a ligetben:

Ül a pádon, kezében egy tőr, ős a pad támláját televési átdöfött szivekkel és szerelme kezdőbetűivel.

A diák:

Diák vagy huligán?

Ugyanezt tollkéssel, de a másik oldalra (szerénység).

A huligán megy szívszerelmesével:

— Pintyő, menjünk be a preszszóba, egy feketére!

A diák:

(Itt általában a hölgy az indítványozó.)

— Pista, menjünk az Űttörő felé?

Pista: — Jó Marikám, sőt túl te

megyünk najta (pénzkérdés).

Moziban: A huligán a kiugróban ül, és tökmag-héját előre köpdősi.

A diák:

ö „szegény” a leghátsó sorban ül (mintha félne, hogy valaki meglátja), a tökmag héját hátra köpködi.

Az orvosnál: huligán előretoiakodik, így szól a méltatlankodó nénihez:

— Nyugi mamus, engem vár a doktorkám.

A diák (délelőtt): — Tessék nénikém, én ráérek. (Délután nem lehet különbséget tenni.)

Jellemző a társadalom két egyedére, hogy mindkettő társas lény.

A huligánok galeriba tömörülnek, a diákok tsz-be. És a tények ellenére egy ember rábizonyította a diákra, hogy huligán, és ezt kárörvendve mesélte nekem. Én erre ezt válaszoltam:

— Ja, kérem, az lehet, de akkor nem itt járt iskolába.

Tanulság: Ahová az iskola keze nem ér el, ott lehet a diák is huligán.

Albert Andor szarvasi gimnázium

Erről beszélnek Békésszentandráson

nyelvet megtanulni és mégis a vi— pros telünk van — köszön reggel, munkába menet egy ismerősöm. Feltört kabátgallérja mögül vöröslő, szélcsípte arca, havas kucsmája és hidegtől ' reszkető hangja azt bizonyítja, hogy komolyan mondja, amit mond. El is feledte rég. hogy a naptár március derekát mutatja.

Odébb egy utcasarokkal valósággal házmagas«ágnyira hordta a szélvihar a havat. A torlasz mögül időnként két lapát villan a magasba és beszélget:

Rossz vicc

— Lapátolhatjuk komám, nem fogy ez — így az egyik.

— Tán a tavaszig se leszünk meg vele — úgy a másik.

A lapátokat forgatók, úgy látszik, el is feledkeztek arról, hogy már ibolyanyílás idfcjét tapodjuk.

— Mi az, „pilóta" barátom, újabban vonattal közlekedik? — kérdi a

vasútállomáson egy utas a lefelé kecmergő másiktól.

— Hagyd el — felel amaz —, a kocsi kintrekedt Berény meg Gyoma közt, de úgy, hogy tán tavaszig se ássák ki onnan!

Kedves Időjárás! Micsoda rossz viccet enged meg újabban? Telet beszél az emberek hasába? Vagy nem is annyira bebeszéli nekik, hanem be is mutatja istenigazából?

—húr—

Amikor három évvel ezelőtt Békésszentandráson jártam, egy idős parasztbácsival beszélgettem. Ö akkor a következőt mondotta:

— Azt írja meg az elvtárs, hogy miért kell egy kilóméterre járni a vízért. A fiataloknak könnyű, de nekünk öregeknek ... Képzelje el, olyan messziről cipelni a vizet.

Most, amikor újra Békésszentandráson jártam és befordultam a tanácsháza udvarára, a kerítés mellett egy halom kifolyót pillantottam meg. Bagi János tanácselnök elmosolyodott, amikor arról érdeklődtem, miért van ott az a sok kifolyó?

— Az elvtárs nem is tudja, hogy törpevízművet építünk? — — aztán nagyot sóhajtott.— Régi álmunk valósul meg. Békésszentandráson évekig gondot okozott a vízellátás. Jelenleg négy artézi kutunk van, de csak három használható.

Majd megerősítette az idős bácsi szavait:

— A lakosság nagy része 800— 1000 méterről hordja a vizet. No, de nem sokáig. December 1-re szeretnénk ha kész lenne a törpevízmű. — A fiókból egy dossziét

húzott elő. A papírlapokon számok sokasága sorakozott egymás után. Innen is, onnan is felolvasott egy-egy sort.

Kétmillió 809 ezer forintba kerül a vízmű. A meglévő négy kút mellett 42 kifolyó könnyíti meg a község vízellátását. Alig pár napja alakult meg a totpevízmű-társulat. A társulat tagjai mindent kiszámoltak pontosan. Aszerint a vízmű felépítésének semmi akadálya nincs.

Látszatra minden símán és könnyen megy. Az út azonban hosszú volt, míg idáig jutottak. Nem könnyen szedték össze a kétmillió 809 000 forintot. Az állam is segítette őket, ötszázezer forint támogatást kaptak. A Hazafias Népfront járási bizottsága mellett működő tervezőcsoport társadalmi munkával készítette el a vízmű tervét. Az OTP-től egymillió 500 ezer forint kölcsönt vettek fel. A többi pénzt községfejlesztésből pótolják.

Közben a tanácselnök ujjai között újabb papírlapok zizegtek.

— Meglepő a lakosság segítőkészsége. Képzelje el, amikor meghallották, hogy törpevízművet építünk, úgy jöttek a tanácsházára, mintha valamit ingyen osztottak volna. — Segíteni akarunk elnök elvtárs — mondogatták —• hiszen a törpevízmű nekünk készül. Mondják meg, mit tegyünk.

Aztán vállalták, hogy széthordják a csöveket. A nyolc és félkilométer hosszú csatornát betemetik. Ezenkívül, ha szükség lesz rá, másutt is segítenek.

Sajnos, elég sokba kerül a tőrpevízmű — kesergett a tanácselnök. — Másra nem is igen jut pénz. Szerencsénkre a járdával nem sok gondunk van, körülbelül 80 százaléka beton. De azért ebben az évben is építünk 500 méter hosszú betonjárdát — aztán újra visszaterelte a szót a törpevízműre.

De nemcsak ő, hanem Békésszentandrás minden lakója erről beszél mostanában. Latolgatják, hogy lesz, mint lesz. Szép ünnepséget is terveznek az avatásra.

— Meghívjuk a televíziót is —» mondotta a tanácselnök. Szeretnénk egy pár embert népszerűsíteni, akik legtöbbet dolgoznak. Megérdemlik, hiszen 300 ezer forint értékű társadalmi munkával segítenek.

Jantyik Tibor