Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-17 / 40. szám

^ 1962. február 17., szómba; HtPÜJSAa a A napokban részt vettem egy szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlésen. Egyszerű munkás­emberek egyszerű szavakkal mondták itt el ügyes-bajos dolga­ikat Ki a munkahelyek fűtetlen­­ségére, ki a szénelosztás igazság­talanságra hívta fel a vezetőség figyelmét Egyszóval a maguk gondjairól szóltak, a maguk nyel­vén. A sok hozzászólás között akadt egy „elvi” is és erről szeret­nék most írat A hozzászóló bevezetőben el­mondotta, hogy ő nem is tudja, hányszor elolvasta a XXII. kong­resszus anyagát, melyben le van írva, hogy a jól dolgozó embere­ket sem lehet megbízatásokkal túlterhelni. Na már most ebből adódik, hogy a tagság ne is akar­ja beválasztani a szakszervezeti vezetőségbe, mert van más megbí­zatása, tagja az üzem pártvezető­ségének. Igaz, idáig ő volt a szak­­szervezet kultúrfelelőse is. Tudja, hogy a munkások nem fogják szí­vesen venni távolmaradását, mert hiszen a kultúrmunka eddigi jó megszervezése az ő érdeme. Azért ne essenek kétségbe az elvtársak, ő mint a pártvezetőség tagja a „figyelmét nem fogja elfordítani a szakszervezettől”. De ne válasz­szák meg, mert az helytelen len­ne, egyébként is megbeszélte az elvtársakkal. (!) A továbbiakban részletesen elemezte saját munka­stílusát, majd így fejezte be hoz­zászólását: „Jó egészséget kívánok az új vezetőségnek, amely — re­mélem — nélkülem is jó mun­kát fog végezni”. Remélem. Am egy szóra álljunk meg. Néhány elvtársunk, aki a tö­megszervezetekben jól dolgozott, természetszerűen számításba jött a párt vezetőségének megválasztá­sakor is. így helyes az elv, csak a gyakorlat — mint fentebb láttuk — néha mást mutat. Aktív, lelkes embereknek egyszerre csak fe­jükbe száll a gőz és megfeledkez­nek a kommunista munka fő is­mérvéről — a szerénységről. Pó­tolhatatlan embereknek tartják magukat, mint ahogyan a mi ese­tünkben is történt. Kár lenne kioktatni hősünket, de a tanulságot le kell vonni, va­lahogy így: Kedves Elvtárs! Az ön tevé­kenysége a szakszervezetben és a pártban valószínű hasznos volt. De biztos vagyok benne, hogy e nagy létszámú üzemben más is el­végezte a feladatot, legalább úgy, mint ön. Nem akarom kisebbíte­ni munkája értékét, csak annyit jegyeznék meg, hogy szerényen el­könyvelni magunkban bármilyen nagy tettet is, a legszebb emberi tulajdonság — kommunistánál pe­dig a legeslegszebb. Kiss Máté Százötven mázsa babot termel szerződésre a medgyesegyházi Béke Tsz A földművesszövetkezetek me­gy eszerte szorgalmazzák terme­lőszövetkezeteinkben a köztes­bab termelését, mivel a bab az utóbbi években hiánycikké vált. A kondorosi Dolgozók Tsz tavaly 50 mázsára kötött terme­lési szerződést, ebben az évben ezt 80 mázsára emelte. Lényege­sen növeli a tavalyi köztes-bab termőterületét az eleki Lenin Tsz is, amely tavaly holdanként 28 mázsa csöveskukoricát és 450 kiló babot takarított be. A tót­­komlósi Viharsarok Termelő­­szövetkezet ez évre száz, a med­gyesegyházi Béke Tot pedig 150 mázsa babra kötött termelési szerződést. Néhány szövetkezet­ben azonban elzárkóznak a bab termesztésétől, s ezért a Szövet­kezetek Békés megyei Értéke­sítő Központja által tervezett 70 vagonból ez ideig csak 26 vagon bab termelésére sikerült szer­ződést kötni Az öccse csapzott, zilált volt Alig állt a lábán, nem mozdult el az ajtóból. Zsuzsa messziről meg­érezte az erős alkoholszagot, ami­kor a fiú követelőzve megszólalt: — Adj enni. Éhes vagyok! Reszkető kézzel rakta a részeg fiú elé a vacsorát — Hol jártál? — Ittunk... a Jázmin bárban. — Kivel? — Zoltánnal... a haverommal. — Mi az nálad? — Ez? Egy karc... kiarc nő... Klassz nő, hehehe! S Zsuzsa elé dobta az agyontö­rődött lenyomatot. — Neked adom! Kell még több is?... — Honnan vetted? — Zoltán adta. Van nála egy bőrönddel és ... pénze is van, he­hehe. Taxival hozott haza. Zsuzsa még mindig alig tért ma­gához Hol a részeg, magatehetet­len fiút nézte, s undorodva fordult el, de itt meg... az ablakból is, a falon függő képekről is mintha a csontkeretes szemüveges férfi, az orvos tekintett volna rá ... — Te ... honnan ismered? — Sehonnan. Itt lakik a Bükk szállóban ... Képkereskedő... az öccsét keresi. Felveti a pénz. Teg­nap is vele ittam. Hozz egy pohár vizet! Hogy a kapát felválthassa a vegyszer... Növényvédelmi szakmunkásképző tanfolyam Tarhoson Botorkálva, tapogatózva ment ki a konyhába. Reszketett a félelem­től. Itt is, mindenütt, minden sa­rokból az orvos arca meredt rá. Kint a szél becsapta az ablaktáb­lát. Felkiáltott: — Jaj! — Hozzad már a vizet! Istvánt nagynehezen ágybafek­tette, de ő nem aludt ezen az éj­szakán. Lázasan, betegen hányko­lódott az ágyon. Egész éjjel nem merte eloltani a villanyt, s vala­hányszor a szél megmozgatta oda­kint az ablaktáblát, összezsugoro­dott a paplan alatt a lehető leg­kisebbre. Árnyképeket vélt látni a falon, behunyta a szemét és percekig nem nyitotta fel ilyen­kor. Hajnaltájt ismét autó ment az úton, az ablakhoz szaladt, de az autó most nem állt meg, to­vábbhaladt a ház előtt. Megpróbálta összerakni, amit István mondott: az orvos a Bükk szállóban lakik, tehát nem marad véglegesen Erdőslakon. De az, hogy ... képkereskedő, bár egybe­vág a távirattal, mégis ... érthe­tetlen. Miért nem orvos? Abba­hagyta az emberek gyógyítását, vagy hogy... — ez a gondol at fészket vert a fejében és nem tá­gított onnan — titkolja a foglalko­zását? Mi s-7iík«á®» van rá? (Folytatjuk) A növényvédelmi szakmunkás­­képző tanfolyam hallgatóit men­tünk meglátogatni Békés larhos­­ra. Együtt is voltak huszonegyen a tanteremben, csak fényképezni kellett, és kérdezősködni tőlük. Igen ám, csakhogy az első kérdés­sel mindig baj van. Az embernek leginkább csak egy elcsépelt köz­hely jut eszébe, az, hogy „lehet itt tanulni?” Ami elhangzott, az el­hangzott, s nem is volt idő elné­zést kérni érte, mert az egyik hall­gató, Szalőki József, az orosházi Petőfi Tsz tagja rávágta: — Lehet ám, méghozzá igen sok újat. Mi, szövetkezetünk 36 holdas kertésze­tében még a régifajta vegysze­rekkel: rézgáliccal, mészkénlével és bordóilével védekeztünk a ro­varkártevők ellen. Most kezdem megismerni itt a sok újfajta, ha­tásosabbnál hatásosabb védekező­­szert. Három hét alatt elég sokat lehet tanulni egy ilyen tanfolyamon, s különösen sokat tanulnak az olya­nok, akiknek már gyakorlatuk is van hozzá, mint Kraszkó György­nek, a tótkomlóst Alkotmány Tsz növényvédelmi felelősének. Egy kicsit meglepődtünk a beosztásán, mert új funkciónak számít ez még termelőszövetkezeteinkben. — Nekem nem új már — mond­ja Kraszkó György —, mert két éve töltöm be ezt a feladatkört. A szövetkezet 15 hold kertészeté­nek irányítása mellett, tavasztól őszig, amíg csak szükséges, a lu­cerna-, a burgonya-, a répa- és az egyéb rovarkártevők ellen küsz­ködök. — A vegyszeres gyomirtást nem vezették még be a szövetkezetben? — Eddig még nem. Régen táb­­lásítottunk már, jól műveltek, ál­talában 40 centiméter mélyen szántottak a földjeink, s ezért nem gazosak. De azért úgy tudom, az idén mi is vásárolunk egy Ra­­pidtox permetezőgépet. Engem azért küldtek el erre a tanfolyam­ra, hogy megtanuljam a kezelését, a permetezés módját és idejének jó megválasztását. — A tótkomilósi Viharsarok mot — kapcsolódott a beszélgetés­be Kincses Pál, a kondorosi Dolgo­zók Tsz-ből. — Azaz, hogy én csi­náltam a szövetkezet saját gépé­vel, mert én vagyok a szövetkezet permetezője. Amikor a miénkkel végeztem, akkor a környékbeli tsz-ekben vegyszereztem: a csaba­­csűdi Viharsarokban és Élőiében Nagy István főagronómus a különböző konzervált rovarkártevőket ismerteti a tanfolyam hallgatóival, a kisdombegyházi Moldován Jánossal, az endrődi Szitás Ferenccel, a kunágotai Szántó Ferenccel, a csorvási Seres Ferenccel és Majoros Mihállyal. Csillag-Tsz-ben sem irtják vegyszerrel a gyomot a gabonából és a kukori­cából? — Ezt nem tudnám megmonda­ni. — Akkor én megmondom — ajánlkozott Nagy István, a nö­vényvédő állomás főagronómusa, aki az aznapi foglalkozást vezette. ■— A Viharsarok Tsz háromszáz hold gabona és négyszázötven hold kukorica vegyszeres gyomir­tására kötött szerződést az állo­mással. — Mi tavaly hatszáz hold gabo­nából irtottuk vegyszerrel a gyo-Századik születésnap és névnap (Tudósítónktól) Szeghalmon századik születés­napját és névnapját ünnepelte pénteken özvegy Elek Sándomé, született L. Boruzs Julianna, aki 1862. február 15-én született. Ki­lenc gyermek édesanyja. Gyerme­kei közül már csak hárman van­nak életben, a legidősebb 73 éves. Négy unokája, két dédunokája van. Kilenc éves korában árvaság­ra jutott, cselédeskednie kellett, húsz éves volt, mikor férjhez ment. Férje 90 éves korában halt meg, 1946-ban. Az idős asszony élete nagy ré­sze fáradságos munkában és sze­génységben telt él. Idősebb korá­ra vált könnyebbé sorsa, s mint mondotta, öregségi nyugdíjának örül a legjobban. Munka nélkül ma sem tud meglenni, kukoricát morzsol, gondozza a baromfikat. S emellett esténként szemüveg nélkül olvas. Szerinte a békessé­­ges, mérsókletes élet a hosszú élet titka, ő igen békeszerető. Juli né­nit nagy ünnepén Hegyesi Gyula a községi tanács v. b. elnökhelyet­tese ajándékkal köszöntötte a ta­nács nevében. Nátor János MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK új, korszerű BIZTOSÍTÁSA az általános vagyonbiztosítás melynek alapján kártérítés címén az Állami Biztosító 328 320 Ft kártérítést fizetett ki az okányi Alkotmány Mtsz-nek. mivel 1 db 100 férőhelyes magtárpadlásos sőre-istállója leégett. Felhívjuk a megye összes termelőszövetkezeteit, amennyiben még a mező­­gazdasági új. korszerű általáms vagyonbiztosításuk nem volna meg, úgy mielőbb kössík meg. 87 Állami biztosító meg a kondorosi Vörös ban. — Ezek szerint Kincses elvtárs­nak nem újdonság mindaz, amit itt hall... — Dehogynem! Én csak annyit tudtam a vegyszerezésből, ameny­­nyit a főagronómustól és a gya­korlatból tanultam — tiltakozott* s éppen ő volt az, aki odajött, ami­kor búcsúzni kezdtünk, és azt mondta: — Írja meg az elvtárs az újságba, hogy tavasszal, ha meg­kezdődik a vegyszeres gyomirtás, hívjon össze bennünket a megyei tanács, hogy a gyakorlatban is lás­suk mindazt, amit most elmélet­ben tanulunk... Ezt a javaslatot nagyon helye­selte Nagy István, a főagronómus is, mondván, hogy a télre való te­kintettel nincs lehetőség gyakor­lati bemutatóra. — No de nemcsak tanulás, ha­nem más egyéb is van egy ilyen bentlakásos tanfolyamon. Van-e szórakozási lehetőség, s megvan­nak-e elégedve a koszttal, a szál­lással? — kérdeztük. — Meg, nagyon jó az ellátás — mondták szinte egyszerre. Szalőki Józsefnek a TV-közvetítés tetszik nagyon. Akkor látott először tele­víziót, amikor ide jött. Mások es­ténként biliárdoznak néhány házzal odébb, a földművesszövet­kezeti italboltban. Már az első reggeleken felfedezték, amikor egy féldeci pálinkára átugrottak, s esténként elszórakoznak egy­­egy pohár sör vagy kisfröccs mel­lett — Én már annyira megszoktam odahaza, hogy nem menne a ta­nulás napi nyolc órán át ha reg­gelenként nem innék meg egy kis pálinkát — hunyorított hamiská­san Kincses Pál. — Az a kérdés, hogy futja-e rávaló a jövedelemből? — Futja hát, 19 ezer forint volt a múlt évi jövedelem a háztáji­val együtt. — Az enyém 25 ezernél is több volt, most zárszámadáskor még 4500 forint körüli készpénzt ka­pok — jelentette ki a tótkomlósi Kraszkó György. Ilyen körülmények között nyu­godtan tanulhatnak, s kell is, mert az acatolót és a kapát is a vegyszereknek kell felváltaniuk minden szövetkezetben, ha azt akarják, hogy kevesebb munká­val nagyobb legyen a termés. És persze, hogy ezt akarják, hiszen ezért küldték tanulni az ilyen munkára legjobban rátermett fogjaikat. Kukk íiure Szerényebben

Next

/
Thumbnails
Contents