Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-10 / 34. szám
4 MÉPÚJSÁG 1962. február 10., szombat Jle,sz öh/íiti híres, Dűlt! A SZOLFÉZS-OKTATÁSRÓL XXXV. Kerékgyártó hadnagy izgatottan vágott az őrnagy szavába. , — Őrnagy elvtárs! Erre a feltételezésre gondolni sem merek. — Várj, fiam — intette le az őrnagy —, mondtam, hogy csak hangosan gondolkodom. A tanácsomat kérted, hallgass végig. — Hallgatom önt. — Mondom — folytatta egy kis szünet után az őrnagy —, olyan ponton dolgozol, ahol disszidens magyarokból átképzett kémek után is nyomozol, miközben neked is volt disszidenssel van kapcsolatod. Ez a látszat és ez a va-Arra a hírre indultunk ki Doboz ra, hogy a híres-nevezetes dobozi népi együttes „feltámadott” haló poraiból, újra él és dolgozik, sőt művészeti irányítója is van, ördögh Attila gyulai táncoktató személyében. A hír csak részben bizonyult igaznak. A népi együttest tényleg újjászervezték, összefogott egy csomó fiatal lány és legény, mondván, bogy ők is teszik olyan híressé a dobozi együttes nevét, mint hajdan volt, 1948-ban, meg az ötvenes évek elején. Nekibuzdulásuk fáradhatatlan segítőre talált a művelődési otthon igazgatója, jobban mond va igazgatónője, a fiatal, mindig jókedvű Futaki Imréné személyében. — Így történt valahogy, és most már a szemlére készülünk, a „Dobozi fonóka” című táncos népi já tékkal. Es miért csak részben igaz a hír. ami Dobozról érkezett? — Ügy volt az, hogy már január 1-től részt vesz és vezeti a szombat esti próbákat az ígért oktató, de sajnos... Az elmúlt héten is telefonáltam Varga Andrásnak a gyulai kultűrházba, ígérte is, hogy szombaton már biztos kijön ördögh Attila, de bizony nem jött. Képzel heti, mennyire elkeseredtek a gyerekek. Nem jó az, ha felültetjük őket. Megsértődnek, aztán nehéz magyarázni, hogy nem is így volt, meg nem is ügy, majd csak kijön ... Ne ígérték volna! Nagyon iga2 .De milyen igazság!. . Az újjászerveződött együttes azonban nem adta fel a harcot. Szombatonként próbáznak, pedig a próba is nehéz, mert — — — De ennek megint hosszú !enne a magyarázata. Dióhéjban csak anynyit, hogy a dobozi kultúrházban a közvetlenül mellé épülő mozi miatt lebontottak négy helyiséget, és most nem maradt más, mint egy picurka öltöző, és a nagyterem, meg a könyvtár olvasóterme, ahol most mindenféle rendezvény helyet talál. (Csak este 7 után!) Ha a népi együttes próbál, tanyát ver a nagyterem egyik sarkában, a citerások (mert kitűnő citerazenekaruk van!) a színpadra költöznek, ha meg kezdődik a TV-műsor, akkor vagy próbáznak, vagy tévét néznek, mert a TV-készülék is a nagyterembe került, mivelhogy lebontották a szobáját. Ez persze nem jól van így, még akikor sem, ha azt tervezik, hogy jövőre 300 ezer forintos költséggel új épületrészt ragasztanak a kultúrházhoz, amelyben visszakapják a négy elveszett helyiséget. Nem jó így, mert időközben kiderült, hogy szebb is, jobb is lett volna a mozit önállóan valami arra alkalmas szép helyen megcsinálni, mert azzal, hogy egy oldalfalat nem kell felhúzni (a kultúrház színháztermének falát veszik igénybe erre) nem sok hasznot nyernek. És mi lesz, ha a moziban is, meg a kultúrház nagytermében is egyszerre lesz műsor?! De ezen most már késő meditálni. Csak tanulságként érdekes, nehogy máshol hasonló cipőt húzzanak és szorítson, miként az Dobozon is szorít. Egyszóval nehézség ide vagy oda: a népi együttes „nem adja meg magát” és csiszolja, szépíti-bővíti a „Fonókát”. Csupa fiatal, jókedvű lányok, legények, táncos a lábuk piros az arcuk, szívük, és nagyon szeretnék, ha a kulturális szemle gyulai járási bemutatójára is meghívást kapnának. — Semmivel nem lesz sikerünk — mondja látható komolysággal a fiatal igazgatónő. — Hogy aztán az oktató csak nem jelentkezett, felke rekedtünk, -és elmentünk néhány öreghez, akik az együttes fénykorában szerepeltek, és megkértük őket: jöjjenek, segítsenek már rajtunk! Hogy is, mint is lenne igazabb az a „Fonóka”? Amikor ide ér a szóban, már nem olyan nagyon komoly, örül, hogy jót mondhat. De nem is csak jó az, amit mond, hanem nemes is. Nemes, dicséretes dolog. Hallgassuk csak! — Molnár Józsi bácsi egy szóra jött. Akkoriban, amikor a híres „Dobozi lakodalmast” játszotta az együttes, ő is tagja volt. Jól ismeri a „Fonókát” is. Már három próbán itt volt. Riktolta a gyerekeket, ren desen. „Te lányom ide állj, te meg fiam, ezt mondd, és nézz már szerelmesebben arra a fehérnépre, hallod-e, hát ki hiszi el neked, hogy annyira utána vagy?!” Olyan jó hangulatot csinált Józsi bácsi, hogy olyan hamar elröpült az idő, szinte észre sem vettük... ... Azt még nem is említettük, hogy a négy helyiséggel együtt a kultúrház irodáját is lebontották, és a könyvtárban kerestünk egy nyugalmasabb sarkot, hogy beszélgessünk. Negyedóra sem telt el, megérkezett Szilágyi Elek, a könyvtáros. aki már sok éve simítgatja a könyvek útját az olvasókhoz, és szíves örömmel mond el néhány érdekes, szép epizódot a régi nagy hírű együttes történetéből. Hosszú lenne ezekre kitérni, de egyszer még csokorba kötjük, főként akkor, ha a dobozi fiatalok tényleg beváltják szavukat, és olyan híressé teszik az együttes nevét, mint régen volt... Rábai Sanyin, Szabó Lajoson (ejnye, micsoda udvariatlanság! hogy csak utánuk jut eszembe) és a csengő-hangú Őré Juliskán nem is fog múlni a dolog — mondja Futakiné — majd azt is elmeséli, milyen lesz az a „Fonóka”? Csak beszélünk, jegyezgetek is közben, hol a füzetbe, hol csak az emlékezet könyvébe, amikor Elek közbeszól: — A is beneveztek a szemlébe, róluk írhatna! Futakiné már mondja is: Bizony, beneveztünk! Csehov Medve című egyfelvonásosával. Jó kis színcJl h au (j izaé ó tilm n... Egy szürke hétköznap délutánján látogattunk el a békéscsabai 90-es számú Hangszerboltba. Fejes Antalné, a bolt vezetője fogadott bennünket. Tőle tudtuk meg, hogy az utóbbi két évben különösen a hanglemezek iránt nagy az érdeklődés. S a bolt összbevételének igen nagy részét a lemezeladás adja. A zenekultúra magasabb szintű növekedését példázza többek között, hogy az utóbbi években megnőtt az Igény i művészi hanglemezek iránt. Ötvös Mária és Farkas Emmí VIII. osztályos tanulók azzal álltai Fejesné elé, hogy a legszebb hang lemezekből szeretnének válogatni egypárat, más országokban élő rokonaik, ismerőseik meglepetésére. Fábián Erika elsős gimnazista (jobbról a harmadik) a katalógust böngészi. Kedvenc táncdalát keresi. játszó csoportunk van ám! Nemrég örsi Ferenc Kilóg a lóláb című falusi komédiáját tanultuk be, és nemcsak itthon, Dobozon, hanem még Zsadányban is bemutattuk. Nagy sikere volt! — És milyen sikere lesz a Medvé-nek? Kész a válasz: — Majd elválik. — És a főszereplők? Ezt is hamar megtudom: — Szabó Ilona óvónő, Dékány János tanár, Szabó Lajos, a tsz traktorosa ... — Meg a másik traktorosfiú — egészíti ki a „névsort” a könyvtáros — Kiss János! Meg P. Nagy Ica! Ügyesek, nekem nemcsak a lelkesedésük tetszik, dte a játékuk is ... Jó óra Is eltelik, amikor a feljegyeznivalókkal végezve körüljárjuk az épületet, megnézzük az épülő mozit. Szép lesz, csak... de erről a ,,csak”-ról már beszéltünk, és ne is ejtsünk róla több szót. — Majd jövőre, ha újra meglesz a négy helyiség, lesz itt olyan szakköri élet! (De azért most is van: a fotósok az öltözőben ügyködnek, a szabás-varrás a könyvtár olvasótermében vendégeskedik, itt húzódik meg a kézimunka-szakkör is, a sütés-főzés a KISZ-nél szállásolta be magát...) Nem lenekig tejfel kultúrmunkáskodni, amikor ennyi baj, probléma akad. „Mégsem tudnám nem csinálni! «— így Futakiné. — Tudja, micsoda öröm az, ha sikerül valami, ha tapsolnak az emberek, és ezt mi „okoztuk"? Nagyon szeretem a hivatásomat.” A hivatásomat. .. Nincs olyan nehézség. amit ez a szó, ha szívből jön, le ne győzne. Mert ez a szó nagyon nagy erő. Sass Ervin A szolfézs-oktatás célja a hallás fejlesztése. Forral Katalin óvónő felügyelete alatt Juhász Mónika és Szalai Erika szolmizálnak. (MTT-foto—Molnár Erik felv.) j4 otfCjr A muronyi színjátszók „premiere" Szombaton este 7 órakor a muronyi termelőszövetkezet, a tanács és a iöldművesszövetkezet dolgozóiból alakult színjátszó csoport két vígjátékkal lép színpadra a Hidasháti Állami Gazdaság kultúrtermében. A színjátszók a „Kilóg a lóláb” és a „Tűvétevők” című falusi komédiát mutatják be. A hidasháti premier után a következő hét szombatján Mezőmegyeren, majd Mezőhegyesen vendég-Bessenyei Antal Szarvasról írja, hogy édesanyja három évvel ezelőtt meghalt. A szabályos bejelentés megtörtént. Halotti anyakönyvi kivonatát megkapta. A battonyai járásbíróság telekkönyvi hivatalában 1859/1959 telekkönyvi szám alatt az édesanyja ingatlanját öröklés címén a fia nevére írták. Erről a magyarbánhegyesi községi tanácsot is értesítették 1959. június 6-án. A magyarbánhegyesi adóügyi csoport úgy látszik, ezt mégsem tudja, mert édesanyja, aki három éve halott, az 1962-es évre is köteles adót fizetni, az első negyedévre 144 forintot, a múlt évről is az elmaradt 192 forintot. összesen 336 forintot. »*« Varga Mátyás olvasónk a békéscsabai hizlalda dolgozói nevében azt kérdezi, hogy meddig kell még sártengerben járniuk a Franklin utcától a sertéshizlaló Il-es telepéig? Jó lenne, ha erre a területre, illetve útszakaszra valamilyen anyagot biztosítana a tanács, amiből járdát lehetne építeni. A M ♦ »M >***■» »* »»*******»*»»**< lóság is, nemde? — Igen, őrnagy élvtárs, ez a gondolat nekem is számtalanszor megfordult már a fejemben. Talán lehet, hogy ő is erre gondol? Sejti, hogy a mi kapcsolatunknak nem lehet jövője. Az őrnagy valósággal tűzbejött: — Nem, fiam! Ne zárjátok ki szívetekből erőszakkal az érzéseket. Mert a látszat gyakran csal, s ennek nem eshet áldozatul két fiatal őszinte szerelme és boldogsága. A ml országunkban, fiam, mindent elkövetünk az emberek nagyobb boldogságáért. A ti boldogságotokért is, ha egymásé lesztek. Ötvenhatban sok becsületes, de éretlen fiatal esett áldozatul a hazug propagandának. Külföldre csábította őket a kalandvágy, a romantika, a Szabad Európa rádió zagyva ígéretei, álnok hazugságai. Igen, volt közöttük sok csirkefogó is, akik a felelősségre vonás elől menekültek, tolvajok, zsebmetszők, gyilkos ellenforradalmárok. Köztük van az én fiam gyilkosa is, de azért nem rázhatjuk egy kalapba valamennyit. A sok megtévesztett fiatal közül egyre többen felismerik a nyugati valóságot, s kiábrándultán térnek haza. Fogadom, hogy ezek, mert a saját kálváriájukon tanulták meg, most már sokkal jobban szeretik ezt az országot, ahol itt vannak sertéshizlalda dolgozói társadalmi munkában vállalnák az elkészítését. Borbírő Lajos levelezőnk írja, hogy a békéscsabai Kulich Gyula Termelőszövetkezetben a kertészet az 1961-es gazdasági évet 100 százalékra teljesítette. Az idén sem akarnak lemaradni, a melegágyakban már zöldellnek a korai zöldségfélék, saláta, petrezselyem, retek és a cecei paprika. »*« Hupuezi Rozália kevermesi úttörő levelében arról számol be, hogy a Vörös Csillag Termelőszövetkezet agronómusai, Agonás László és Zahorán Miklós vezetésével iskolájukban gyümölcsfa-, virág-, rózsafa-szakőrsök alakultak. A szakőrsök tagjai itt ismerkednek meg a fák ültetésével, metszésével, permetezésével és a gyümölcsfák ápolásával. Tavasszal diszparkot létesítenek a kultúrház udvarán, melyet az úttörők fognak gondozni. igazán otthon! Hátha ez a lány is az utóbbiak közé tartozik... — Bizonyosan! — állította határozott meggyőződéssel a fiatal hadnagy. — Jól tetted, hogy elmondtad, s most tanácsot adok neked! Lesz. nek talán majd, akik ellenségeskedve nézik ezt a viszonyt, de ti azért ne csaljátok meg a szíveteket. Találkozzatok és beszélgessetek. Ismerjétek meg egymást, s ne vakuljatok el mindjárt az első érzelmi fellobbanásra. Igyekezz megismerni a lány gondolatait, egyéniségét, életének főbb állomásait, ismerd meg vele a magad célkitűzéseit. Tekintsetek magatokba, próbáljátok meg felkutatni szerelmetek mélységeit: ne csak a felszín, a csillogó máz ragyogtassa meg a szemeteket, hanem gondoljatok a hétköznapokra is. Tegyétek mérlegre ezt a szerelmet, hogy elbírja-e a küzdést, a szenvedést, a kisebb-nagyobb csalódásokat is? Ezt mondhatom, fiam és most már ideje lesz hazamenni, mert elmúlt éjfél is! — Köszönöm, őrnagy elvtárs — s hálásan megszorította parancsnoka kezét —, megfogadom a tanácsát. Elkísérem hazáig. — Nem, nem! — tiltakozott Üveges őrnagy —, menjen csak haza maga is!
