Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-09 / 33. szám
4 HÉPÚJSÁ6 1962. február 9., péntek Alekszandr Szergejerics Puskin — a szabadság költője Puskin halálának 125. évfordulóján nemcsak a tisztelet és nagyrabecsülés hangján emlékezünk meg a nagy orosz költőről, hanem őszinte szeretettel és elismeréssel adózunk annak az embernek, aki lángoló szavával forradalmi tüzet szított a jövő forradalmi demokratáinak szívében, aki szellemi óriás volt a hétrétgömyedök, udvaroncok és talpnyalók világában, aki dacolva a cári önkényuralommal, a száműzetés magányosságával, nyíltan hirdette a szabadság igéjét. Puskinról nemcsak születésének vagy halálának évfordulóin emlékezünk meg, hanem nap mint nap találkozunk vele. • Kétszeresen fontos szerepet játszott a XIX. század orosz irodalmában. Puskin az orosz irodalmi nyelv megteremtője, és 6 az, aki ragyogó stílusban megírt műveivel az orosz irodaimat bekapcsolta a világirodalom nagy folyamába. Nem volt könnyű dolga. Le kellett győznie korának reakciós irodalomszemléletét, mely főleg külföldi formák utánzására összpontosította a figyelmet. Vitáznia kellett kortársainak miszticizmusával, szentimentaiizmusával, be kellett bizonyítania, hogy az orosz nyelv gazdag kifejezőkészsége lehetőséget ad a nemzeti epika megteremtésére. 1820 márciusában jelenik meg a „Ruszlán és Ludmilla” című elbeszélő költeménye. A reakciós kritika istenkáromlásnak tartotta ezt a müvet a költészet szent templomában, mert Puskin a népi orosz nyelv beszédfordulatait, mesealakjait is beleszőtte. Barátai magasztalták, és a „legnagyobb orosz költő” ■évvel illették. Igazi népi költővé vált, aki éber szemmel figyelte korának társadalmi és politikai eseményeit. Kapcsolatba került a leendő dekabristákkal, akik forradalommal akarták megváltoztatni a feudális cári rendszert. Azonban ez a kapcsolat nem jutott el az aktív részvételig. Az orosz nép iránti szeretete és igazságérzóse fordította szembe saját osztályával, amikor élesen bírálta az orosz földesúr kegyetlenségét, zsarnokságát a „Falun” című versében. Felvilágosult gondolkodása és szabadelvűsége miatt a cár száműzte, először a Kaukázusba, majd birtokára. A száműzetésben teljesedett ki a költő művészi egyénisége. Itt érlelődött meg benne végleg a költői hivatás gondolata, itt születtek meg a nagy tervek, elgondolások. Az 1825 decemberében lezajló nemesi felkelés, az úgynevezett dekabrista felkelés elbukott, s Puskin még száműzetésben volt. Lélekben együtt szenvedett a Szibériába száműzött hősökkel, nekik írta „Szibériába” című költeményét, melyben reményt öntött a csüggedőkbe, mert eljő a várva várt szabadság napja. A „Jevgenyij Anyegin” című verses regényét külföldön is hamar megismerték, de szerzőjét csak nagy romantikusként emlegették. Csak a romantikust látták benne, aki fantasztikus keleti mesékkel szórakoztatja olvasóit, mint például a „Bahcsiszeráji szökőkút” vagy a „Kaukázusi fogoly” című elbeszélő költeményeiben. Pedig ez Puskinnak csak egyik arca. A másik a realistáé, aki meglátja a nép nyomorát, és keserűen ír erről, aki felismeri a nép történelemformáló erejét, és hangot is ad ennek a meggyőződésének a „Borisz Godunov” című drámájában és „A kapitány lánya" című regényében. Ennek a regénynek a központjában Pugacsov parasztfelkelő áll, aki az 1773-ban fellázadt parasztokkal jogot, szabadságot és boldogabb életet követelt. A felkelést vérbe fojtották, de a nagy harcok emléke tovább él a földkunyhók sötétjében, a tűző napon végzett robot szótalan kínjában. Apáról fiúra, szájról szájra szállnak a történetek az egyszerű parasztok hősiességéről. Regényében nem ítéli el Pugacsovot, nem rablónak ábrázolja, hanem egy energikus orosz embernek, akit híven támogatnak a paraszti tömegek, aki az ösztönös felkelés élére áll. Puskin konkrét céllal írta ezt a regényt, melynek politikai jelentőséget ad az a tény, hogy komoly „paraszt-zavargások” nyugtalanították abban az időben- a „kegyes” földesurak lelki nyugalmát. A cári udvar természetesen nem nézte jó szemmel Puskin több mint liberálisnak mondható magatartását. Várta az alkalmat a leszámolásra. Az udvari intrika a rágalom hálóját fonta a nemesi életből kiábrándult Puskin köré. A rágalmazók párbajba hajszolták. A párbaj 1837. február 7- én zajlott le Pétervár környékén, egy hideg téli reggelen. Ellenfele, Georges D'Anthes, francia emigráns emelte fel először pisztolyát a tíz lépésre álló Puskinra. A lövés halálos sebet ejtett, bár a költő utolsó erejével rásütötte pisztolyát a kalandor gárdatisztre. Két nap múlva meghalt az orosz Százhuszonöt év óta is él, költészetünk napja lehanyatlott” — írja az egyik korabeli újság. Százhuszonöt év óta is él, költészete folytatja diadalútját az egész világon, mert kevés ember tudta nála jobban kifejezni legszebb érzéseinket, vágyainkat, az örök emberi törekvést a jobb és nemesebb felé. Tövisfalvi Bálint szakfelügyelő, a TIT irodalmi és nyelvi szakosztály tagja. Rádió- és televízió-műsor PENTEK, 1962. FEBRUÁR 9. KOSSUTH RÁDIÓ: 4.30 Hírek. 4.40 Vidáman, frissen! 8.10 Könnyűzene Moszkvából. 9.00 Iskolai kórusok énekelnek. 9.10 Rapa-Nui rejtélye. 10.00 Hírek. 10.10 Részletek Kerekes Boldogságfelelős c. operettjéből. 11.00 Sorsdöntő éjszaka. 11.20 Zenekari muzsika. 12.00 Hírek. 12.15 Tánczene. 13.00 Tenor buffo-áríák, vidám kórusok. 13.30 Gaz* FEBRUÁR 9 Békés Bástya: Az utolsó össztűz. Békéscsaba Brigád: A fehér csat. Békéscsaba Szabadság: A vád tanúja. Békéscsaba Terv: Kaionazerre. Gyoma: Napjainkban történt. Gyula Petőfi: Nagyravágyó asszony. Gyula Erkel: Az imák és az írógép. Mezőkovácsháza: Éva aludni akar. Orosháza Béke: Az esőcsináló. Orosháza Partizán: Jó utat, autóbusz. Sarkad Petőfi: Az ígéret földje. Szarvas Táncsics: Ármány és szerelem. Szeghalom: Két félidő a podaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 13.45 Korda György táncdalokat énekel. 14.00 Bicegő próféta. 14.20 Rimszkij—Korszakov: c-mol trió. 15.00 Hírek. 15.10 Bolgár népdalok a rodopei népművészeti versenyről. 15.30 A nap adja az árnyékot is. 15.45 Szív küldi ... 16.25 Periszkóp. 16.40 A Berlini Rádió műsorából. 17.00 Hírek. 17.15 ötórai tea. 17.45 Rádióiskola. 18.45 A Brázdazenekar játszik. 19.00 Gál Anti és a többiek. 19.15 Téli órák — hasznos mulatságok. 22.00 Hírek. 22.20 Sporthíradó. 22.30 Magyarországi német operabemutatók. 23.20 Népi muzsika. 24.00 Hírek. 0.10 Éji zene. PETŐFI RÁDIÖ: 5.50 Hírek. 6.00 Reggeli zene. 8.00 Hírek. 14.15 Lakatos Ferenc népi zenekara játszik. 14.35 A veréb. 15.00 Beszélgetés a zenéről. 15.50 Munkában az országgyűlési képviselők megyei csoportja. 16.00 Hírek. 16.05 Bahms: f-moll zongoraötös. 16.50 1000 szó franciául. 17.00 Franciaország régen és most. 17.45 Kórusok. 18.00 Hírek. 18.05 Sullivan—Gilbert: A házasságszédelgő. 18.45 Van új a nap alatt! 19.00 Hírek. 1S.05 „Megismerkednék nótakedvelővel.” 19.40 Falurádió. 20.00 Közvetítés a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből. 22.10 Tánczene. 23.00 Hírek. TELEVÍZIÓ: Adásszünet. Hogy egyetlen gyermek se kerüljön az élet útvesztőjébe Nyolc év körüli kislány állt meg a napközis tanár előtt, szemében félelem és kétségbeesés: — Nem hoztam el a napközi-díjat tanár bácsi ... nincs pénz... anyukám az este elmulatta a katonákkal — szólt féléinken, de hangjában ott érződött a vád a szülő iránt, aki miatt szégyenkeznie kell a tanár előtt. Megdöbbentő szavaik, s a nevelő nem tudott mit válaszolni hirtelen. — Jó, menj vissza a helyedre — mondta s azután eltűnődött a hallottakon. — Milyen lehet az az anya, akiről ilyeneket mond a gyermeke? Hogyan foglalkozik annak nevelésével? Milyen a környezete, hol és mikor tanul a kislány? A tanulmányi eredménye gyenge, nem figyel az órákon, izeg-mozog, nincs nyugta egy percre sem. Biztosan nem is törődik vele az anyja. Meg kell látogatni — született meg a gondolat. S elment. A szobában elképesztő rendetlenség, por és piszok. Tanulásról itt szó sem lehet, még a könyvét, füzetét sem tudja hova letenni. A mindenféle holmival, edénnyel megrakott asztalra nem is férne. Meg aztán ott van még a két fiú és a nagylány is. A fiúk nem hagynák tanulni, azt ők is mellőzik. Az apa hiányzik a családból, s az anyának — amikor hazajön az üzemből, „más gondjai” vannak. Jönnek a férfivendégek, s ilyenkor a három gyerek — még ha akarna sem tanulhat, mert az utcán a helyük, kizárják őket a lakásból. Csavaroghatnak kedvükre, senki nem szól ért«. Vagy talán mégis? ... Egy felnőttekből álló bizottság, mely nemrég alakult Békéscsabán. Szülők, édesanyák és édesapák, akik «••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••«I Mind a négyen a Tökszeletelő Vállalatnál dolgoznak és most együtt utaztak, ki-ki a maga célja felé. Kezdetben pajzán viccekkel szórakoztatták egymást, mikor pedig készletük kimerült, a Tökszeletelő vezetőségét kezdték bírálgatni. — A Görcsös! ;.. — dobta be óvatosan egyikük — négyük köztudatába — a nevet. — A Görcsösi? Ajaj... — legyintett a mellette ülő, s erre, mint adott jelre, harsogva vetették magukat mindnyájan Görcsösi egyéni és közösségi magatartásának a kielemzésére. „Nem való vezetőnek, mert befolyásolható, fejlődésképtelen, kretén . — ez volt elemzésük végösszege. — És ilyen vezetőnk van. Bezzeg, mikor még Kandódi volt a főnök! Az megszorongatta a Tökszeletélő népét! Volt is fegyelem! — vágtak egymás szavába hevesen. A főnök után a helyettes, aztán a főkönyvelő, a raktáros, a részlegvezetők, a főtökgyalusok, s végül az egész dolgozó gárda odakerült négyük boncasztalára. Megállapították, hogy a Tökszeletélő Váll alat nem egyéb agyalágyult irányítók, ügyes sikkasztok, szerelmi latrok, megrögzött dologkerülők bűn bartörődnek mások gyermekével, ügyük az övéké is, nem hagyják őket elveszni, ha már a saját szüleik megfeledkeztek róluk, és a csavargást, züllést vagy később, ami ennek következménye, a börtönt szánták gyermekeiknek. Az ifjúság- és gyermekvédelmi állandó bizottság tagjai és aktívái felkeresik azokat a családokat, ahol a szülő elhanyagolja gyermekeit, ahol veszélyeztetve van azok további nevelése, fejlődése. — Sokszor, sajnos, a legnagyobb ellenállással vagy közönnyel találkozunk — mondja a tanácson dr. Csicsely Mária, amikor a bizottság munkájáról érdeklődtünk. — Alig két hónapja alakult meg, máris több családot látogattak az aktívák, s ezek közül tíznél sürgős segítségre van szükség. Az egyik iskolából jelzés érkezett arról, hogy a szülők otthon annyira dolgoztatják a gyerekeket, hogy azok nem érnek rá tanulni, az iskolába már fáradtan érkeznek és az órákon nem figyelnek, tanulmányi eredményük a leggyengébb az osztályban. A bizottság' két aktívája meglátogatta a szülőket, elbeszélgetett velük, de eredménytelenül, a tanács behivatta őket, de erre sem jöttek el. Teljesen közömbös számukra a gyermekek sorsa, fejlődése. Természetesen a bizottságnak megvan a lehetősége az eré-f lyesebb fellépésre az ilyen szülőkkel szemben, de nem ez a cél. A nevelés, a szülők felelősségérzetének felébresztése, állandóan figyelemmel kísérni az ilyen családok életét és segíteni, ahol erre szükség van. — Természetesen ehhez sok aktíva, áldozatkész szülő, pedagógus kell, akik sorra látogatják ezeket a családokat s eljuttatják a problémákat a tanács ifjúság, és gyermekvédelmi állandó bizottságához, hogy a közös megbeszélések alapján együttesen segítsék azok megoldását — folytatta Csicsely elvtársnő. Az első Ülésen százötvenen vettek részt, az iskolák igazgatói, vállalatvezetők és a tömegszervezetek képviselői. Örömmel fogadták a bizottság megalakulását — a hozzászólások ugyanis ezt bizonyították —, de azóta csak kevés vállalat, üzem vagy iskola aktívája dolgozik és vesz részt a megbeszéléseken. Pedig különösen az iskolák tudnak ebben segíteni. — Igen, mi ismerjük a legjobban a gyerekek körülményeit — mondja a III. számú iskola igazgatónője —, a családlátogatások ezt lehetővé teszik, s így tájékoztatni tudjuk a bizottságot a körülményekről és arról, hogy hol kell segíteni. Már volt is ilyen esetünk egy III. osztályos tanulónkkal, akit a szülei drákói szigorral „neveltek” és az ellenkező célt érték él. A segítség ilyen esetben is szükséges és mi nagyon helyeseljük a bizottság megalakulását. Hasonlóan vélekednek a többi iskolában is, csakhogy van, ahonnan az aktívák, pedagógusok — akiknek segítsége pedig elengedhetetlenül szükséges a bizottság munkájában — hiányoznak ezekről a megbeszélésekről. Szükséges lenne, hogy minden iskola elküldj e aktíváit a bizottságba és támogassa munkáját. Minél' több aktíva dolgozik, annál hamarább el tudjuk érni azt, hogy egyetlen gyermek se kerüljön az élet útvesztőjébe, hanem rendes, becsületes tagjává váljon társadalmunknak. Kasnyik Judit A kitálalás lángjánál, mélyhez képest az elmegyógyintézetek és a börtönök magas színvonalú alkotóműhelyek és üdülők. Az egész vállalatnál mindössze négy talpig karakán dolgozó él és mozog, ők maguk. Ebben tökéletesen megegyeztek, no meg abban is, hogy a legkö zelebbi munkaértekezleten mindezt bátran feltárják és aztán jöhet a nagy igazsáigtevés. — Veszejtőpuszta! — kiáltotta a kalauz és a négyesfogat legvéresebb szájúja leszállt, de előbb melegen búcsúzott társaitól. Mikor azonban becsapódott utána az ajtó, a hátramaradottak egyike sápadtan megszólalt: — Na, barátaim, mi aztán jól belemásztunk a kulimászba. Ez á Furovszki Béni a főnök talp nyal ója. Előtte őszintének lenni kész öngyilkolás. Pillanatig dermedt csend, de aztán kirobbanó erővel szólalt meg a maradékok egyike: — Mindegy! Akkor is kitálalok az értekezleten! — Én is! Én is!... — zúgta rá a másik kettő, majd mindhárman kezet szorítottak nagy, erős elhatározással. — Csalfalva! — kiáltotta a kalauz. A legbátrabb, a Fullajtka Frici búcsúzott, s leszállt — Ez előtt se volt életbiztosítás nyilatkoznunk, hiszen az üb-elnök ivócimborája, legyintett a megmaradt kettő közül az egyik. — Akkor is kitálalok! — pattant fel a másik és mert a kalauz Lódittai kerteket kiáltott, leugrott ő is . — Ez meg a főkönyvelő kebelbelije és éppen olyan törtető pali, mint a másik kettő — morfondírozott magában az egyszál megmaradt, s kiadósat sercintett a padlóra, ami miatt a kalauz megbüntette. — De én azért is kitálalok! — üvöltött fel olyan erővel, hogy a többi utas bolondként kezdte tisztelni. * Az értekezlet hajnalpirú reggelén, a szokásos előzmények után, mikor a beszédekre került volna sor, ez a mi egyszál emberünk felindultan szökött talpra helyéről: — Nem fojthatom magamba tovább! A tökvállalati dolgozók egy emberként fordultak feléje, három társa pedig sárgultan bámult egymásra: — md lesz velünk, ha ez a szarvasom bér csakugyan kitálal? Ö azonban rettenthetetlenül állt és szólott: — Meg kell végre mondanom vállalatunk egész tisztelt kollektívája előtt, hogy tűrhetetlen, teljesen tűrhetetlen! Mindnyájuk jelene, jövője és munkakedve forog halálos veszélyben! Már hetek óta figyelem, hogy a műhelyekben és az irodákban az ivópoharak vize iszamos, Igen kedves szak társak, iszamos! Azonban rögtön ki kell jelentenem, hogy ez nem a mi szeretett vezetőségünk hibája, hanem az — üveggyáré! Olyan érdes felületű poharakat gyárt, melyeken könnyűszerrel megtelepedhetnek és tenyészhetnek a moszatck! A másik három „útitárs” arcát mennyei boldogság öntötte el. Egyikük lelkesen pattant fel: — Javaslom, hogy vállalatunk következő negyedévi tervében tükörfényesre csiszolt poharak beszerzése is szerepeljen! — Ügy van! Hurrá!... — ugrott fel önfeledten a maradék kettő. — Vállalatunk legjobb dolgozója ez a négy — hajolt az igazgató az übelnökhöz, miközben zsebkendőjét a hirtelen megizzadt homlokához emelte. Prém i u mósztá «kor nem szabad megfeledkezni róluk — fűzte hozzá halkan. Űj Rezső
