Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-09 / 33. szám

BÉKÉS MEGYEI ★ Ar* “ tmér * Wtóg proletárjai, egyesüljetek I 1962. február 9., péntek AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xvn. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM A kalendárium-műveltség alkonya Egy hónapja történt. Az egyik község ügyesen és forintban is eredményesen gazdálkodó terme­lőszövetkezetének irodájában az elnök asztalán valóságos könyv­felhőkarcolót láttam magasodni. A könyvek zöme uj volt, persze, jól látszott, hogy nem „holt-érték” egyik sem, hanem szorgalmas for­gatói akadtak, mégis megkérdez­tem az elnöktől, hogy mifélék azok, és mi célból vette, aki vette? „Az enyémek. Nézze csak! Mező­gazdasági szakkönyv egytől egyig! De milyen nagyszerűek! Haszno­sak. Érdemes volt bevásárolni, no meg érdemes forgatni is szorgal­masan ...” Azt már nem is mond­ta, hogy miért érdemes? Ö is tud­ta, ón is. Ez az elnök már rájött a nagy „titokra”, arra, hogy a több tudás mennyire összefügg a többtermeléssel és mennyire a ma­gasabb képzettség az alapja a ma­gasabb életszínvonalnak is. Igen, ő már tudja ezt, és sok tsz-elnök, brigádvezető és tsz-gazda tudja, érti, és nem adná már semmi pén­zért a jó szakkönyvek nyújtotta tudás megszerzésének lehetőségét. De azt sem lehet véka alá rejte­ni, hogy nem mindenki jutott még él idáig, és bizony sokan vallják azt a buta elvet, hogy „az apám­nak se volt másmilyen könyve, csak minden évben egy kalendá­rium, hát más nekem se kell!” Pedig, akik megismerték már a „titkot”, azt, amiről az előbb esett szó, azok már tudják, hogy meny­nyire nem elég az a kalendárium ahhoz, hogy napról napra jobban éljünk, hogy legyen remek ter­mékbőség, sokszor illatozzon mil­liók asztalán finom rántott csirke, vagy libasült, legyen hordószámra jó bor, mázsaszámra édes méz, hogy mit is soroljunk még to­vább? Nem elég ma már a „kalendá­rium-műveltség’^ akárki is mon­dana mást! Nem tagadjuk, hogy sokan élnek még falun olyanok, akiknek nem „közszükségleti cikk” a könyv, a hasznos szakkönyv — sajnos, az út kezdetén lépkedünk, de egyre többen; egyre nagyobb tömegű a tudás, a tanulás, a köny­vek barátainak tábora. A falusi szövetkezeti boltok polcain sokféle jó szakkönyv vár gazdára, egyik a növénytermesztésről, másik az állattenyésztésről vagy éppen a méhészkedésről szól — hasznos valamennyi. Ezek a könyvek most bevándorolnak” régi helyükről, és külön asztalon ajánlkoznak min­den boltba érkezőnek. Máshol a népfront, a nőtanács aktívái, vagy a KISZ-tagok és az úttörők indul­nak el, hogy házról házra járva beszéljenek a könyvekről és áru­sítsák azokat. Lesz olyan község, olyan termelőszövetkezet, ahol a szakkönyvek írói az olvasókkal ta­lálkoznak, Válaszolnak kérdéseikre ankétot tartanak a mezőgazdasági szakkönyvekből, megvitatják azok tartalmát, az ajánlott módszere­ket, a kutató tudomány legújabb vívmányait. Minden úton és min- i den lehetséges módon elindulnak a könyvek leendő olvasóik felé, és most, ebben a hónapban a har­madízben megrendezett mező­gazdasági könyvhónap csak gyor­sítja, serkenti ezt a folyamatot. A Szövetkezetek Országos Szö­vetsége, a Művelődésügyi, a Föld­művelésügyi Minisztérium össze­fogásának eredménye ez az újabb mezőgazdasági könyvhónap, mely olyan időszakban hirdeti és pro­pagálja a jó, a hasznosabbnál hasznosabb mezőgazdasági szak­könyveket, amikor két esztendő­vel a mezőgazdaság szocialista átszervezésének lényegében befe­jezett ténye után ma már a nagy­üzemi gazdálkodás ezernyi tapasz­talatát kell mind gyorsabban köz­kinccsé tenni. Erre pedig múlha­tatlanul tökéletes eszköz a könyv, a könyvhónap pedig a könyvek tízezreit kívánja eljuttatni azok­hoz, akik számára azok megíród­tak. Mennyi munkaközbeni prob­lémára válaszolhat egy-egy kiváló szakkönyv! Milyen hűséges ba­rátja lesz annak, aki a többet tud­ni akarás gondolatával lapoz bele és milyen sokat jelent a közösség számára is, ha mind több tagja csiszolódik jó szakemberré, okos és képzett gazdává, hiszen nem le­het elégszer hangoztatni: a több tudás valóban a több termelés, a kiteljesedő jólét alapja. Erősödik, izmosodik szocialista mezőgazdaságunk. Termelőszövet­kezeteinkben a fejlődő nagyüzemi gazdálkodás időszaka köszöntött be, állami gazdaságaink valósá­gos „mezőgazdasági gyárakká” formálódnak”, a tudományos kuta­tómunka pedig egymás után te­remt új eredményeket, kitűnő el­járásokat, hogy a nagyarányú fej­lődés még nagyobb arányú, még gyorsabb legyen. Ez az időszak, különösképpen a sokféle új elsa­játításának ideje, az elmúlt esz­tendők kikristályosodott tapaszta­latainak kicserélési ideje — és mindez a tanulás, a gyakorlati be­mutatók és különösképpen a könyvek forgatása nélkül elkép­zelhetetlen. A köny az a jó forrás, amelyhez mindig bizalommal for. dúlhatunk, amely — ha úgy akar­juk — legjobb segítőnk lehet. Jó, hogy ma már azt is megálla­píthatjuk, hogy óriási mértékben megnövekedtek az igények a me­zőgazdasági szakkönyvek iránt és könyvkiadásunk is gyorsan fejlő­dik, lépést igyekszik tartani a követelményekkel. & most, ami­kor a „kalendárium-műveltség” alkonyán, a harmadik mezőgazda­­sági könyvhónap első napjaiban a legfrissebb hírek arról számol­nak be, hogy sok ezer könyv talált már gazdára, tanulni vágyó olva­sóra — a könyvhónap rendezői­nek jó reménysége is valósággá válik, és a tudásért vívott küzde­lem sok »pró, de megbecsülésre méltó győzelme születik meg. Sass Ervin Csütörtök délelőtt kétnapos ta­nácskozásra ültek össze az ÉDOSZ- székházban a munkában kitűnt termelőszövetkezeti asszonyok. A tanácskozáson részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és a Földművelés­­ügyi Minisztérium több vezető munkatársa. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének megnyitó szavai után Pankovics József né országgyűlési képviselő, a Magyar Nők Országos Tanácsa mezőgazdasági bizottsá­gának elnöke számolt be a nőmoz­galom falusi eredményeiről és a termelőszövetkezetek fejlesztésé­vel kapcsolatos feladatokról. Ki­emelte, hogy a termelési felada­tok megoldásában, az új falusi életforma kialakításában nagyon fontos szerep jut az asszonyoknak. Az utóbbi években egyre több háztartásra jellemző a modernizá­lás, elektromos háztartási gépek használata, s ma már néhány ke­rületben vagy háztömbben erdőt alkotnak a televíziók antennái. A megnövekedett igények korsze­rűbb energiaszolgáltatást köve­telnek és azok a TV-tulajdonosok is szeretnének már jobb képet csi­karni a készülék ernyőjéről, akik az Irányi utcában, Sallai utcában, Ságvári utcában vagy máshol lak­nak és eddig a gyenge feszültsé­gű energia miatt nem mondhat­ták magukat a legszerencsésebb televízió-tulajdonosoknak. A DÁV békéscsabai üzemveze­tősége 1957-től napjainkig szer­vezett munkával a város nagy ré_ szében már folytatja, illetve be­fejezte az új, korszerű vezetékek szerelését, amely lehetővé tette a 110 volt feszültségről a 220 volt­ra való áttérést. 1958-, 59. és 60- ban a VI., az V., az I. kerületek­ben teljesen, a III, és a IV. kerü­letben részben történt meg az át­állás. Az idén befejezik ennek a két kerületnek a szerelési mun­kálatait és 1963-ban a még hát­ralévő II. kerületben is 220 volt feszültségű hálózatról kapják a fogyasztók az energiát. Az áttérés nem volt egyszerű feladat, hiszen sok helyütt meg kellett változtatni a transzformá­torok rendszerét. Eddig á 110 vol­tos feszültségű helyeken nagy­részt összedolgozó transzformáto­rok működtek, amelyek a 220 volt feszültség esetében rendkí­vül nagy balesetveszélyt jelente­nek. Az üzemvezetőség ezért a transzformátor-körzetek sugaras­hálózati kialakítását választotta, amely bár drágább, de megszün­teti a balesetek lehetőségeit. Ezzel egy időben megszüntették a kor­szerűtlen faoszlopos transzformá­torokat és eddig 15 korszerű, íz-Az a körülmény, hogy a termelő­szövetkezeti tagság egy harmada, illetve a családtagok figyelembe­vételével csaknem fele nő, foko­zott felelősséget hárít rájuk. Jelenleg 1414 nőbízottság mű­ködik a termelőszövetkezeti községekben, azzal a céllal, hogy elősegítse a közös gaz­daságok megerősödését. Szervezik a termelési mozgalma­kat, gondoskodnak a nők szakmai oktatásáról és szociális problémá­ik megoldásáról. Pankovics József né a további­akban elmondotta, hogy az asz­­szonyok munkakörülményeinek megjavítása érdekében 1300 állan­dó és 220 idénybölcsőde működött a termelőszövetkezeti községek­ben. Sok helyen vásároltak a közös alapból háztartási gépeket. A termelőszövetkezetekben egy­leses, falazott transzformátorhá­zat építettek, mintegy hárommil­lió forint értékben. Az új hálózati feszültségre va­ló áttérés problémát adott a la­kosságnak is, mert a házak belső vezetékeit át kellett szerelni. Az üzemvezetőség a MEGYEVIL-lel és a KIK-kel közösen végzi eze­ket a szerelési munkákat. Az épülő, szépülő Békéscsaba városképének kialakításához hoz­zájárult a DÁV békéscsabai üzemvezetősége is a korszerű ká­belvezetékek lefektetésével, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy a város új közvilágítása már az új re több nő kap feladatot a veze­tésben. Jelenleg több mint 8400 mun­kacsapat- és brigádvezetőnő dolgozik, a tsz-könyvelők 40 százaléka nő, az elnöki és az agronómusi poszton azonban még csak elvétve lehet asszo­nyokat találni. Nem sikerült még elérni, hogy azok az asszonyok, akik család­tagként szorgalmasan dolgoznak a közösben, önálló tagként lépjenek be. Tartózkodásuknak több oka ván, így az, hogy nem akarják fizetni az SZTK-járulékot, arra gondolva, hogy a férjük után úgy. is megilleti őket a betegellátás. Nem számolnak azonban azzal, hogy a tagként dolgozó asszonyok megszerzik a nyugdíjjogosultsá­got. Az 1962-es feladatokról szólva Pankovics Józsefné javasolta, hogy a kukorica ápolását az idén fokozott mértékben kapcsolják össze a köztes bab-termesztéssel. Meg kell szüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy a bab hiánycikk a belföldi piacokon és exportra sem jut belőle annyi, amennyi kelle­ne. A bab köztesként való ter­mesztése jó jövedelmet ad a ter­melőszövetkezetekben dolgozó csa­ládoknak. A nőtanács védnökséget vállalt a baromfitenyésztés fellendítése felett. Ezen a területen valóban szép eredményeket értek el, s ennek köszönhető többek között, hogy a baromfihús-felvásárlási tervet országosan 14 százalékkal sikerült túlteljesíteni'. A beszámolót követő vita, ame­lyen felszólalt Fehér Lajos is, kora délután fejeződött be, majd a tanácskozás résztvevői megte­kintették a főváros nevezetessé­geit. Ellátogattak a parlamentbe is, este pedig a Nemzeti Színház előadását nézték meg. A tanácskozás pénteken folytat­ja munkáját (MTI) vezetékekről kapják az energiát. —kis— «!»••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••« „Legyen 1962 a béke esztendeje” — _' Több mint 2 ezer nő gyűlt össze Amerika egyes államaiból és nagyobb városaiból január derekán a washingtoni Fehér Ház előtt tartott tüntetésen. Ez a tömegtüntetés szervesen beilleszkedett abba az országos kampányba, amelyet azért folytatnak, hogy 1962 a béke ,és az általános leszerelés éve legyen. A képen: a tüntetés résztvevői plakátokkal „Elha­tároztuk: békét 1962-ben!”, „Biztosítanunk kell a békét gyer­mekeink számára!” (MTI Külföldi Képszolgálat) Jövőre Békéscsabán mindenütt 220 volt feszültségű hálózat lesz — Modern vezetékek — Szépül a város képe — Nem kell boszankodniok a TV-tulajdonosoknak sem —

Next

/
Thumbnails
Contents