Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-08 / 32. szám
1962. február 8., csütörtök HÉPÚJSAG 3 H jövő hűtőszekrénye Több országban megrendezett közvéleménykutatáson a szavazók a villamos hűtőszekrényt tartották a legfontosabb háztartási gépnek. Sajnos, a hűtőszekrény ma még drága, sok áramot fogyaszt és sok benne a „hibalehetőség”. A Lengyel Tudományos Akadémia fizikai intézetében nemrég egy olyan eredményre jutottak, amellyel, ha sikerül a gyakorlatval olyan 25 literes hűtőszekrényt készítettek, amelyben akár mínusz 16 fokon is tárolhatók a behelyezett anyagok, élelmiszerek. Ennek a hűtőszekrénynek energiafogyasztása lényegesen kevesebb, mint a kereskedésekben jelenleg kapható típusok, élettartama pe dig szinte korlátlan. Szériagyártá. sa is egyszerűnek ígérkezik, mert a kompresszor, gumitömlő és moÍn on fiók és bizakodás Gyulaváriban fia átvinni, egyszerre elháríthatok a villamos hűtőszekrény elterjedésének akadályai. A lengyel kutatók új módszert dolgoztak ki o hőelemekhez szükséges félvezető anyag előállítására. Az általuk kidolgozott félvezető anyag a bizmut, a szelén, a tellur és a stibium elegye. Az ilyen elegyből készített gyüszűnyi höelemdarabka két vége között mintegy 60° C hőmérsékletkülönb, séget lehet fenntartani. A kis hőelemek felhasználásá750 ezer forintos költséggel napköziotihonos konyha épül Köröstarcsán A megyei Építő- és Tatarozó Vállalat a tavaszi kedvező idők beálltával megkezdi Köröstarcsán egy korszerű napköziotthonos konyha építését. A 120 személy étkeztetésére alkalmas konyha 750 — Ki vele, hallgatom. Rokonszenvet érzett a tehetséges, szorgalmas hadnagy iránt, aki újságírónak készült, de a tényleges katonai évek letöltése után más pályát választott: az állambiztonsági szervhez kérte felvételét. Üveges annak idején személyesen intézte ügyét, sokat beszélgetett vele, értékelte és mint költőt is tehetségesnek tartotta. Kerékgyártó hadnagy minden versét neki olvasta fel először. Egymás mellett mentek, lassan, sétálgatva. A kavics ropogott a cipőjük alatt. A hadnagy nehezen kezdett hozzá. Üveges türelmetlenül sürgette: — Az előbb felröppent előttünk egy kis madárka. Az riasztotta el a bátorságát? Nevettek. Ez feloldotta a gondolataival küzdő fiút. — Őrnagy elvtárs, önt úgy szeretem, mint az apámat. Hiszen korban is egyidős lehet vele... — Körülbelül! — mondta halkan, hirtelen elkomorodva az őrnagy, s nagy keserűség nyilallt a szívébe. Le kellett ülnie a közeli padra, hogy el ne szédüljön. A sok munka és az idő lassan-lassan gyógyítani kezdte már, de Kerékgyártó hadnagy szavai most újra feltépték a soha el nem múló sebeket. Ott halt meg a fia a pártház védelménél, arcra borulva az tor helyett mindössze egy miniatűr, hőelemekből álló telepet kell benne elhelyezni. Persze a kísérlettől még hoszszú út vezet a nagybani gyártásig, de a lengyel szakemberek azt remélik, hogy ezt a problémát is megoldják a következő években és akkor teljesen új alapokra lesz helyezhető a háztartási hűtőszekrény gyártása és nem lesz annak akadálya, hogy a legkisebb faluba is eljusson ez a fontos háztartási gép. ezer forintos beruházással épül. Az épület alapjának kiásását — ami 20 ezer forint megtakarítást jelent — a község lakossága vállalta. A modern napköziotthonos konyha augusztus elsejére készül el. ellenforradalmárok gyilkos golyó-, jától. Meddig kereste, kutatta; hangtalanul zokogva sírról sírra. < Meddig titkolta szívbeteg felesége! előtt a szörnyű sejtést, s vigasz-; talta belső reménytelenséggel, • hogy majd hazajön, hírt ad magá-! ról egyszer... Egyszer. De ő már; tudta, hogy soha! Azért mégis • ment. Napokat, heteket töltött! Pesten, csak még egyszer meglát-; hassa, kibonthassa a tömegsírból,; kikaparja, ha kell, a tíz körme-j vei is, és megsímogathassa, meg-4 szoríthassa egyetlen fia halottié-: hér kezét, megcsókolhassa a zub-* bonyát, ott a szíve fölött, ahol ki- > buggyant a hős fiú piros vére.í Nem találta. f Egyszer egy külföldi képesma-J gazint lapozgatott. S egy képnél ♦ megállt. Ö lenne az? Tárt karok-1 kai fiatal katona borul arcra. Zu-T hanás közben fényképezték, mégy nem esett le a földre, s a háta mö-| gött ott vigyorognak a külföldre* disszidált gyilkosok. Elfutották aj szemét a könnyek, az asztalra bo-4 rult, zokogva csókolta a képet, ha-j lőtt fia képét. Nem szégyellte aj könnyeket; sírt körülötte az irodá d ! ban mindenki... Ez futott most! át rajta. — Igen! — mondta; most is elfúlva, s erőt vett ma-j gán. — Egyidősek lehetünk, hi-3! szén maga is olyan idős, mint j . László lenne... ♦ (Folytatjuk) ♦ „Ha megnézzük a határt, mindenütt, amerre a szem ellát, feketéllő szántásokat, zöldellő vetéseket látni. Távolról a traktorok moraja hallatszik. Az est sötétjében, mint megannyi jánosbogár fénye a gépek lámpái pislognak. Éjjel-nappal forgatják a száraz, kemény rögöt. Minden mélyszántásra való terület időre fel lesz szántva. Az ősziek november 5-ig a földbe kerültek...” így írt bizakodó sorokat 1961 december 4-i levelében Balogh Mátyás Gyulaváriból. E jó hangulatú és igaz sorok mellé, ha ide írom azokat a szavakat, melyeket a napokban hallottam egy ottani értekezleten, az első pillanatban megdöbbentő az ellentmondás: Nincs késxpénx ••• — Van ember, akinek egy doboz Kossuth megvétele is probléma — mondta az egyik elvtárs és arról beszélt, hogyan lehetne minél élőbb kilábalni a bajból. — Ezért dolgoztunk? Késik a föld járadék kifizetése és elmaradt az előlegosztás, kevesebbet ér a munkaegység. így beszélnek néhányan — idézte valakinek a véleményét a másik és hozzátette, hogy az emberek a kiosztott terményeket viszik a piacra, hogy valami pénzhez jussanak. — A volt agrárproletárok nehéz helyzetbe kerültek — így vélekedett a harmadik és hozzátette, hogy a kommunistáknak kell meg. találni a megoldást.:. Valóban, Gyulaváriban a gazdáknak most nem a legjobb a hangulatuk, de mint mondják, van kiút a gondokból. Mielőtt azonban terveikről írnánk, nem árt, ha arról a tanulságról is szólunk, mely. ről náluk hallottunk. Mi idézte élő a pénzgondokat a gazdáknál, illetve elsősorban a volt agrárproletárok egy csoportjánál, azoknál, akiknek nem volt még kifejlett háztáji gazdaságuk? Azt mondják, egyik ilyen ok két'égtelen az aszály volt, mély sok kiesést okozott a termésben. Ez a csapás azonban egymagában még nem teremtett volna fájó helyzetet. A gondokat az előző évekből származó terhek növelték. Hovynn ke^et^ertek exek a terhek? 1959-ben mint még egyéniek és az akkori kicsiny tsz-gazdái csak 1350 hold földet vetettek be a tervezett 1800 hold helyett. Emellett jó néhány ezer munkaegységnyi szárvágás maradt a következő évre és kétezerötszáz holdon nem történt meg a mélyszántás. Sok területre nem hordták ki a trágyát. Az ilyen és hasonló munkakieséseknek az volt a mélyebb oka, hogy akkoriban még nem érezte mindenki úgy magáénak a közöst, mint mondjuk, most. A következmények hatása 196Ö-ban is érzőit bemu'a'ó aazdasánokat a szakemberképzés központjává fejlesztik A szeghalmi járásban három bemutató gazdaság is működik. Ezeket a jövőben a termelőszövetkezeti szakemberek továbbképzésének központjává fejlesztik. Itt beszélik meg az agronómusokkál, állattenyésztőkkel a járás előtt álló termelési feladatokat, s népszerűsítik majd azokat a jól bevált termelési módszereket is, amelyeket a járás szakemberei a í tájjellegnek megfelelően kialakí♦ tottak. dött. Például az állam & a tszgazdák által adott takarmánykölcsönt 1901-ben kellett visszajuttatni, s a kölcsönök nem kevesebb, mint két és fél millióra rúgtak. A takarmányhiányt is részben az okozta, hogy laza volt a munkafegyelem és a munkaszervezésben, vezetésben is sűrűbben fordultak elő hibák, gyakorlatlanok voltak, így maradt el többek között mintegy 50 hold cukorrépa megmunkálása. Akadályozta a munka eredményességét az új termelési módszerek bevezetésétől való idegenkedés is. Egyes gazdák húzódoztak az öntözéstől. 1961-ben sokkal jobb volt a munkafegyelem és a szervezettség, mégis az előző évek hibái, valamint az aszály, a vízkár és a sertéselhullás miatt kevesebbet tudtak osztani. Van miért fájjon a fej Gyulaváriban. De kemény az a fej és nem tud annyira fájni, hogy megfeledkeznének az eredményekről és a jövőjükről. — Azért van nálunk előrehaladás a gondok ellenére is — mondogatják. A cukorrépa az öntözött területen az országos átlagon felül fizet. 1962-ben ötszáz holddal nagyobb területet öntöznek a tervek szerint. A Fekete-Köröst is megcsapolják, 130 holdon halastavat létesítenek, melynek csurgatóvizéből szintén növelik az öntözéses területeket. Aztán arról is lehet hallani, hogy még egyéni korukban sem volt soha úgy, olyan jól megművelve a határ, mint most. Búzából hatvan holddal többet vetettek, mintegy 1960 holdat, több mint felén nagyhozamú búzafajtát... így tovább sokat lehetne írni a nagyszerű terveikről, a munkáról, arról, hogy a gondok mellett nem állt meg az ész és a kéz. Átdolgozták és tökéletesítették a munkaegységelszámolást, hogy mindjobban érvényesüljön az egyenlő munkáért egyenlő elosztás elve. Az anyagi érdekeltség erősítésére szélesebb körben alkalmazzák a premizálást. S hogy lesz-e pénzgondjuk a jövőben, arra megnyugtatóan válaszol egy kis ízelítő is a tervükből. Eszerint csak a kertészet bevételi terve kétmillió forinton felül lesz. Természetesen ezek a tervek is olyanok, mint minden más terv. Az a tulajdonságuk, hogy akkor teljesülnek, ha a tsz gazdáinak akarata jól találkozik, egységes erőfeszítéssel munkálkodnak a gazdák. Megkövetelik, amit meg lehet követelni a választott vezetőktől, s a vezetők megkövetelik, amit meg lehet követelni a tagságtól. Azt mondják, hogy ma még nagyok a gondjaik, de van kiút. Azt is mondják, hogy ezek a goüdok nem a nyomor gondjai, hanem a nemrégen született nagy gazdaságé. A helyi pártbizottság és a tszvezetőség igyekszik csökkenteni a fájdalmat. Megoldásokat keresnek arra, hogy a pénzzavarba került gazdák forinthoz jussanak. Senkinek sem jut eszébe, hogy a szövetkezésben keresse a bajok okát. Bírálják egymást, bírálják a vezetőséget, vitatkoznak a jobb gazdálkodás lehetőségein. Hogy mit akarnak, az abból is kitűnik, amit házi alaptörvénynek neveztek el. A minta-alapszabály figyelembe vételével, több mint hatszáz javaslat alapján többszöri tanácskozás eredményeként megalkották a házi alaptörvényüket, mert erre is szükség van a Lenin Hagyatékában. Boda Zoltán Félezer szövetkezeti gazda utazott Bndapesfre Szerdán a reggeli órákban több mint félezer szövetkezeti gazda utazott Békéscsabáról Budapestre. A háromnapos jutalomkiránduláson olyan szövetkezeti gazdák vesznek részt, akik a múlt évben kimagasló munkasikert értek él. Az út programjában városnézés, üzemlátogatás szerepel. Ezen túl megtekintik a parlament épületét és egy estét töltenek a Fővárosi Operettszínházban. / = ?0—3' •éréezi'i Négyszáz kilométer hosszú ruhaszövetet gyártót* egy hónap alatt a Mezőherényi Pamuíszövő — Milyen eredményt értek el az új év első hónapjában a Mező herényi Pamutszövőben? — kérdeztük Kóta Ferenc élvtársat, az üzem főkönyvelőjét. — Ha szabad dicsekednünk, akkor mindjárt azzal kezdeném, hogy sok nehézség ellenére aránylag jól, 101,7 százalékra teljesítettük az első havi tervünket. Pedig még kísértett bennünket az a 60 új gép, amit a múlt évben kaptunk. Ha azt mondom, hogy új gépek, akkor nem a valóságot mondom, mert csak nálunk újak, máshol kiselejtezett, leadott gépek voltak. Ki kellett javítanunk őket és úgy-ahogy most már nagyjából termelni tudunk velük. — Ezek szerint akkor minden jól megy az üzemben? — Nem mondhatnám, mert az e havi minőségi követelményeket csak 95,1 százalékra teljesítettük és bizony ezen sürgősen javítanunk kell. Hogy mik az okai, azt most így telefonon nehéz lenne 1 elmondani, de ha kijön hozzánk, akkor szívesen tájékoztatjuk mindenről. — Hány méter szövetet gyártottak ebben a hónapban? — Üzemünk profiljában a mintás ruhaanyagok és munkásruhaszövetek szerepelnek, ebből januárban 403 ezer folyómétert gyártottunk. Azt jelenti, hogy Mezőberénytől—Budapestig és vissza saját gyártmányú szövetünkkel tudnánk leteríteni az utat. A mennyiségnek egyébként külön örülünk, mert ha figyelembe veszszük, hogy a múlt évben összesen négymillió métert gyártottunk, akkor ebben a hónapban már jóval túlhaladtuk a múlt évi havi átlagot. Reméljük, ezt a szintet tartani is fogjuk és pár hónap múlva arról is beszámolunk, hogy a minőséget is javítottuk — fejezte be tájékoztatóját Kóta elvtárs. —kis—
