Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-07 / 31. szám

4

NÉPÚJSAa

1962. február 7., szerda

Körzeti orvos vagy védőnő?

— Orvos kell a faluba, sok a be. teg, messzire kell járniuk, s ha baleset vagy súlyosabb betegség van, nem tudunk megfelelő időben segíteni. Építsünk lakást is az orvosnak, hogy nyugodtan dolgozhasson — javasolták egy megbeszélésen a kertészszigeti tanács egészségügyi állandó bizottságának tagjai.

— Ez helyes és kell is — így a tanács vezetői, s már az 1961. évi községfejlesztési terv készítésénél 150 ezer forintot terveztek az építkezésre. A járási tanács egészségügyi osztálya is egyetértett, csakhogy ...

Csakhogy van olyan rendelkezés, amely szerint kislétszámú községek nem kaphatnak körzeti orvost. így az 1400 lakosú Kertészsziget sem. Esetleg védőnőt.

— Építsenek védőnői lakást — mondották a szeghalmi járási tanácsnál. — Mi is adunk hozzá segítséget. S adtak is ötvenezer forintot.

A tanácsülés döntése

Még 1961. májusában történt. A tanácsülésen tárgyalták meg, hogy építsenek-e vagy sem. Az ülés nem volt viharos, nem voltak ellentétes vélemények, minden hozzászólás azt támaszto tta alá, hogy körzeti orvos kell. — Annak építsenek lakást — mondották többen —, inkább segítünk társadalmi munkában.

Segítettek. A Dózsa és a Béke Termelőszövetkezet vállalta, hogy az építkezéshez szükséges anyagokat szállítja. Pedig nem is kis fuvarról volt szó, hiszen az anyag nagy részét Füzesgyarmatról kellett odaszállítani. Csupán a két termelőszövetkezet több mint négyezer forint értékű társadalmi munkával segítette az építkezést. A szomszédos állami gazdaság huszonöt köbméter homokot szállított társadalmi munkában a lakásépítkezéshez, s a lakosság sem maradt tétlen. Számokban kifejezve ez a segítség összesen tízezer forintot jelentett. Az építkezés a nyári hónapokban teljes ütemben haladt, s a község vezetőiben és lakóiban egyre nőtt a lelkesedés. Már eszükbe sem jutott, hogy ez azért mégsem orvosi lakás — hiszen az engedélyt védőnői lakás építésére kapták —, annyira beleélték magukat abba, hogy körzeti orvosuk lesz. S ment a levél az Egészségügyi Minisztériumhoz, küldjenek orvost a faluba, ahol annyira szükség van rá és már

nagyon várják, a lakás is épül. A válasz azonban — hivatkozva a rendelkezésekre — elutasító.

A tanács tartsa be az ígéretét

A szép kétszobás, konyhás, fürdőszobával és vízvezetékkel ellátott új épület már készen áll, vár. ja, hogy beleköltözzön a körzeti orvos vagy a védőnő.

A lakosság az orvost várja, hiszen a tanácsüléseken, kisgyűléseken nem is volt másról szó és a községi tanács vezetői — habár tudták, hogy orvost a község nem kaphat — maguk is orvosi lakás építéséről és körzeti orvosról beszéltek. Így aztán nem csoda, ha az emberek most már követelik, hogy a tanács tartsa be az ígéretét, biztosítson körzeti orvost a községnek.

Igen ám, csakhogy ez nem is olyan könnyű, hiszen a rendelkezést nem lehet megváltoztatni, különösen akkor nem, amikor még igen sok az olyan nagyobb létszámú község, ahova egyelőre nem tudnak biztosítani körzeti orvost. Mi legyen hát akkor, lesz-e körzeti orvos Kertészszigetein vagy sem? A körülmények, a betegellátás, a szétszórt tanyavilág lakóinak egészségügyi ellátása ezt ugyanis szükségessé teszi.

Vita, gyors segítség helyett

Kertészsziget környékén igen nagy területen sok kis tanyaközpont van, ahonnan a lakosságnak sokszor nagy távolságot, hosszú utat kell megtennie, ha orvosi vizsgálatra vagy gyógyszerre van szüksége. Töviskes, Cserepes, Görbesziget, Akasztó, Kereksziget és a tanyavilág többi lakója Szeghalomra és Füzesgyarmatra jár a körzeti orvoshoz és gyógyszerért. Van olyan település is, ahonnan 20—25 kilométert kell megtenni azért, hogy orvoshoz jusson a beteg. Elképzelhető, milyen sok ez a távolság súlyos, sürgős, életveszélyes esetekben. Előfordul az is, hogy ha mentőket hívnak, sokszor csak hosszas vita után hajlandók kimenni, hivatkozva arra, hogy előbb orvos vizsgálja meg a beteget.

Novemberben történt egy ilyen eset. Kis Imrét — aki a községben dolgozik — korábban baleset érte, s a gyógyulása még nem volt teljes, amikor hazajött. November 25-én éjjel rosszul lett. Mentőkért telefonáltak. A tanácsi hivatalsegéd hívta a szeghalmi mentőket. A hivatalos „kérdés—felelet” után azonban meglepő választ kapott:

— Hívjon előbb orvost, az nézze meg és ha javasolja, kimegyünk a betegért — mondták, holott tudják, mit jelent orvost hívná Füzesgyarmatról vagy más községből, míg az kiér és intézkedik, órák telnek el. Mégsem jöttek az első hívásra, csak amikor a tanácselnök szólt másodszorra. Akkor is előbb vitáztak, „ki fizeti meg a költségeket?”... és így tovább.

— Pedig a betegnek kellett a segítség, ez a kórházban be is igazolódott — mondotta Nagy Károly tanácselnök, aki a történtekről tájékoztatott. — Fogfájásért nem hívjuk ki a mentőket, hiszen tudjuk, milyen felelősségteljes a munkájuk. S azt is tudjuk, hogy ha kisebb, nem súlyos esetekhez hívjuk őket, esetleg más beteg — ahol pedig sürgősebb segítségre lenne szükség —» hiába vár.

Kell az orvos Kertészszigetre

Ezért is kell tehát orvos és ezért ment újabb levél a minisztériumhoz. Sajnos, erre a levélre — melyet már több mint két hónapja postáztak — még csak válasz sem jött.

A községi tanács vezetői kérték a járás, a megye segítségét. Szobák András országgyűlési képviselő egyik beszámolóján is szóvá tették, hogy szükség lenne orvosra a községben és elmondták azokat a nehézségeket, melyekkel a környék betegeinek meg kell küzdeni körzeti orvos híján.

Valóban kell ide az orvos, s ha a tanyaközpontokat számítjuk, a lakosság létszáma együttesen éléri a rendelkezésnek megfelelő létszámot, s így lehetővé válna a körzeti orvos biztosítása. Ennek szükségességét látja a járási és a megyei tanács is, éppen ezért bizottság vizsgálja felül az ottani körülményeket, a körzeti orvosi rendelés kialakításának lehetőségeit, s a vizsgálat alapján dől el, lesz-e körzeti orvos Kertészszigeten vagy sem.

Kasnyik Judit

Jubilál a Balassi táncegyüttes

A Balassi művelődési otthon tánccsoportja fennállásának 15. évfordulója megünneplésére készül. A jubileum idején a csoport vezetői és tagjai felmérik eddigi munkájukat és öröm, hogy sok sikerről, maradandó élményről tudnak beszámolni.

Közvetlenül a felszabadulás után fogtak össze Békéscsaba lelkes fiataljai és elindultak a falvakba, hogy összegyűjtsék a népi táncművészet és a népi játékok legszebb hagyományait, gyöngyszemeit. A népi táncművészet is híven tükrözi a nép minden örömét, bánatát és a maga sajátos formai eszközeivel fejezi ki azokat. A lelkes gyűjtők ezeket a népi táncmotívumokat vitték színpadra és ismertették meg nemcsak a megye, hanem az ország más városainak, falvainak népével is a legszebb viharsarki táncokat, népi játékokat.

Szocialista fejlődésünk a táncművészetnek is új távlatokat nyitott. A Balassi tánccsoport ezek felé a távlatok felé igyekszik haladni és az évek során sok új produkcióval jelentkezett a népi táncjáték iránt is egyre inkább igényesebbé váló közönség előtt. Bőven jutott hely az együttes műsorszámaiban a baráti népek táncainak bemutatására is, melyekkel a népek barátságát, összefogását, békés törekvéseit szimbolizálták. Ez a gondolat jutott kifejezésre akkor is, amikor a Balassi tánccsoport külföldön mutatta be népünk haladó művészetét, és a szocializmust építő országok népeinek táncait. Hosszú volt idáig az út és a csoport valamennyi tagja sokat fáradozott, rengeteget tanult a siker érdekében.

Most, a 15 éves jubileumon, 1962. tavaszán a tánccsoport régi és jelenlegi tagjai elhatározták, hogy baráti találkozót rendeznek és a régiek átadják tapasztalataikat a fiataloknak',’ azoknak, akik most szerepelnek az együttesben és szíwel-lélekkel dolgoznak új feladatok megvalósításáért.

Kökényesi Tibor TIT megyei szaktitkár-A-20—35—kérdezi

Jogászbál lesz Békéscsabán

— Ilyenkor, farsang idején anynyi a bál, hogy néha nem is tudunk különbséget termi a rendező szervek és a bál jellege között A hírek, melyek így vagy úgy eljutnak szerkesztőségünkhöz, most mégis érdekes bál előkészületeiről pletykálnak. Ügy hírlik, hogy rövidesen a jogászok verik össze a bokájukat (vigyázat! Nem megütik) Békéscsabán. Megkértük dr. Nagy Mátyást, a bál főrendezőjét, hogy tájékoztassa olvasóinkat a báli előkészületekről.

— Hát kérem, február 24-én olyasmi lesz Békéscsabáin, a Csaba-szálló összes termeiben, ami rég volt már. Ugyanis a felszabadulás óta még nem rendeztünk a megyében jogászbált. Ezért határozta el a megyei jogász szövetség,

Megyénkben is fellendül az amatőrfilmezés

Äz országban közel 190 filmamatőr-klub működik, 1500 taggal, s ugyanennyi kamerával. Rajtuk kívül ezerre tehető az elszigetelten tevékenykedő amatőrök száma — olvashatjuk a Hétfői HL rek legutóbbi számában. A közölt adatok magukba foglalják a Békés megyei „filmeseket” is. Békéscsabán, Orosházán és mindenütt, ahol fotoklubok, fotoszakkörök működnek, jó tanyahelyei a keskenyfilmezőknek.

Arra, hogy a jelenlegi „gyermekeipős” körülmények közt is milyen szép eredménnyel működhetnek az amatőrök e téren, ékes bizonyság egy vésztői keskenyfilmesnek, dr. Medgyesi Ferenc orvosnak a ténykedése. Időt lekötő foglalkozása mellett Is szép eredményekre tekinthet vissza s most újabb szép feladatra vállalkozott. Megörökíti a vésztői és környékbeli cigányság már-már kiveszőben lévő szokásait, táncait, dalait, mindezt koreográfiái egységbe foglaltan.

A mindinkább kiterebélyesedő filmamatőr-mozgalom népműveié.

sünknek egyre értékesebb tényezőjévé nő, éppen ezért minden erkölcsi és anyagi támogatást megérdemel az illetékesektől különösen azután, hogy nem valamiféle „parfcizánikodó” tevékenységgel van már dolgunk, hanem olyannal, mely a Népművészeti Intézet hatáskörébe került és rövidesen megjelenik szaklapja is Pergő Képek címmel. Szép feladatok várnak Békés megye filmeseire, mint például megyei híradó készítése, iskolák politechnikai oktatásának helyi témákkal való filmes segítése, megyei ipari, mezőgazdasági, sőt politikai és kulturális események megörökítése. Békés megye régi kultúrájának, folklórjának stb. megörökítése — és még sorolni lehetne sokáig.

Bízunk abban, hogy a Békés megyei amatőr keskenyfilmesek és népművelési szervek mihamarabb kéz a kézben haladva munkálkodnak majd ennek a fiatal, de igen értékes népművelési ágnak a kivirultatásán.

XXXII.

Lassan indulhatsz! — figyelmeztette Rose — jobb, ha nem lát meg itt senki. — Időnként én majd fel'< kereslek, amikor átadod a SZER ^részére készített anyagot. Ha valami problémád van, ne telefonálj és levelet se írj, csak erre a címre táviratozz.

Rose egy cédulára írta a címét.

— Legyen a távirat szövege mondjuk ilyesmi, hogy... „Reggel érkezem. Várjatok az állomáson.” Akkor én hozzád utazom. Jó lesz így? Nem akarom, hogy ott is sokat lássanak bennünket együtt. A többit rádbízom.

Horváth elköszönt a lánytól és az állomásra sietett.

— Majd elfelejtettem — kiáltott utána az ajtóból Rose —, a másik bőröndben vannak a reprodukciók és a rézkarcok.

*

Korán beült a vonatba. Nagyon fáradt volt. A bőröndöket kulcsra zárta, s a kulcsot a pénztárcájába tette. Aztán kényelmesen hátradőlt az ülésen és elaludt. Álom nélkül aludt, ringatta az egyenle< tesen zakatoló személyvonat, Huszár Rezső’'amelynek fülkéjében fullasztó meleg volt. Arra ébredt fel, amikor valaki lehúzta mellette az ablakot és a friss léghuzat megcsapta, őszszekúszálta a haját. Első tekintete a bőröndökre esett, a helyén volt mind a kettő, megnyugodott. Haj nalodott. Megnézte útitársait. Előtte nagybajuszé® parasztbécsd pipázott és amikor találkozott a tekintetük, köszönésképpen megbiccentette a fejét.

— Jól aludt az elvtárs...

— Igen — felelte Horváth, s az „elvtárs” szóra egy kicsit elpirult —. csodálkozom, hogy nem költött fel a kalauz. Hol járunk már?

— Nem költötte fel, mert nem hagy tani — mondta dicsekvő mosolygással az öreg. Már Rákosnál lekezelte a kocsit, de az elvtárs olyan jóízűen aludt, még a nyála is kicsordult, hogy mondtam neki, hagyja csak békén magát, biztosan megvan a jegye, nem olyan embernek nézem...

— Köszönöm! — mondta Horváth — nagyon köszönöm bácsikéra, tényleg itt a jegyem.

— Aludt már Pesten is — folytatta az öreg — amikor én beültem ide. Nem ébredt fel, amikor elindult velünk a vonat, azóta nehogy összehívja tagjait, a hozzátartozókat és a barátainkat egy kis táncolásra, mulatozásra.

— Mi lesz a bál műsorában?

— Sok mindent szeretnénk, de egyet máris elárulhatunk: a Balassi táncegyüttes palotással nyitja a műsort és persze az is biztos, hogy a Csaba konyhája nagyszerű étlappal várja a vendégeket. Egyébként jöjjetek el, megláthatjátok és megízlelhetitek magiatok is.

— Köszönjük a meghívást. Még azt szeretnénk megkérdezni, hogy a szigorúan vett hozzátartozókon és barátokon kívül kik jöhetnekmég el a mulatságra?

— Mindenki, aki igényel meghívót és szeretne jól mulatni.

—kisüzem, pipázgatofc itt magamnak csendesen.

— Bácsikám nem aludt?

— .Nem tudok én aludni — nevetett fogatlan siájával az öreg — csak otthon, az ágyban. A vonaton pipázok, pipázok, nézegetem az embereket, az állomásokat, meg a csillagokat. Az előbb lehúztam az ablakot, mert nagy volt a füst. Nem messze van már Mezőfalva, ott leszállók. Az elvtárs meddig utazik?

— Erdőslakra egészen — felelte Horváth — s minek volt Pesten bácsikám?

— A fiamnál jártam, aki ott egyetemen tanul. Már ötödik éve... orvostanhallgató.

— Ne .beszéljen! — Horváthot kis izgalom lepte meg.

— Csakugyan?

— Ügy bizony — örült meg az öreg — az elvtársnak is van valakije ott?

— Magam is orvos vagyok...

— Pardon! — s most a pipázgató bajuszos bácsin volt a csodálkozás sora, még a pipát is kivette a szájából — ne haragudj on* hogy nem láttam mindjárt.

— Hát minek vélt? — kérdezte őszinte kíváncsisággal Horváth.

Az öreg zavarban volt. Mit mondjon, hogy meg ne sértse.

— Tanítónak, vagy hivatalnoknak — mondta őszintén •— csak azért, mert... az orvosok manapság már nemigen törik magukat személyvonaton... Autón . járnak ott ni, a műúton. Nálunk is a hé-