Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-07 / 31. szám
2 N ÉP ÚJ S AG 1963. február 7„ szerda 150 éve született Dickens Aljas is, buta is A bban, hogy valaki nagy író legyen, sok egyéb, főként mesterségbeli tényező mellett nagy szerepe van annak is, hogy mennyire tud minden időkre igaz, emberileg magasrendű, a társadalom tökéletesedését szolgáló gondolatokat nyújtani eredeti felfogásban, őszinte, közvetlen, egyéni hangon. Az igazi nagy író és költő műveiben éppen ezért bizonyos mértékig minden kor megtalálhatja a maga tükörképét, minden érzés a maga rezonáló hangját. Hőseivel rokonszenveznek az olvasók, mert ha lehántják róluk az író korának konvencionális jegyeit, tehát ha megszabadítják őket az egyes korok írói módszerekre gyakorolt szemléleti, ízlésbeli vonásaitól, mindig teljes emberek, hozzájuk hasonló húsvér-figurák maradnak, akik ugyanúgy gondolkodnak és cselekszenek, mint adott helyzetben ők maguk, ugyanúgy örülnek az élet derűs perceinek és ugyanúgy sírnak, szomorkodnak, ha bánat éri őket, mint ahogy ők örülnek és szomorkodnak. A 150 éve született nagy angol regényíró, Dickens hősei is ilyen közeli barátai, testvérei lettek minden idők minden ifjú olvasójának. Természetesen magunkénak valljuk őket mi is, hiszen kalandos, nehéz életpályáik az életet ismertették meg velünk, rossz sorsukból történt szerencsés kievickéléseik az emberi jóság hitét plántálták el bennünk. Dickens átfogó képet rajzolt a világról, az életről, s azt nemegyszer éppen a gyermek- és ifjúkor sajátosan varázslatos prizmáján keresztül szemlélte. Így aztán történetei mindenkihez szólnak. Uangjának újszerűségére ha" mar felfigyelt az angol közönség. Nevét egy csapásra szárnyra kapta a hír, mindjárt első regényének, a Pickwick-Clubnak megjelenésekor (1836), s bejárta vele a művelt világot. Mohó vágygyal vetették neki magukat az olvasók egy-egy művének, nem törődve a közízlésnek tett engedményeivel, minduntalan megnyilvánuló gyengéivel: felszínes műgondjával, végtelen bőbeszédűségével, szerkesztésének lazaságával, szójáték-zsonglőrösködésével, túláradó temperamentumából s hatásvadászatából származó érzelgősségével. Mindenki fölé helyezték, többre értékelték, mint a nála nagyobb műgonddal és művészi értékkel dolgozó, de hűvösebb Thackerayt, a Hiúság vására közismert íróját. Még a legnagyobbak is hódoltak neki, s az emberiség jótevőjének tartották. Maga a dicséretekkel elég szűkösen bánó Petőfi is az elragadtatás hangján beszélt róla az 1847-ben keletkezett Üti levelekben: „Boz (Dickens írói álneve) felül van minden bírálaton... ez az egyetlen ember, kinek irigye vagyok, nem mintha őt tartanám a világ legnagyobb írójának, s azt hinném, hogy utána én következem, hanem azért, mert az ő küldetése a legszebb, ő szerez valamennyi író között a legtöbb jókedvet, ő nevettet meg legtöbbeket. Ez a legszebb küldetés a földön: másokat felderíteni.” Sajátosan kettős arculata van, akár korának, a híres Victorian Age-nek, amelyben a burzsoázia diadalának tetőfokáig jutott el; a nagy gyártelepek környékén rohamosan fejlődő városok keletkeztek, s míg egyfelől a nemzeti vagyon túlnyomó része a gazdagok kezébe jutott, másfelől a pauperizálódás szomorú jelensége lett mindennapos: a tönkrement farmerek, s a teljesen elszegényedett földmunkások a városokba tódultak, gyári munkások lettek, s a legembertelenebb körülmények között dolgoztak. Dickens maga érezte a külső szemlélő száméira nyugodtnak tűnő felszín alatt e szomorú jelenségeket. Látta a társadalmi mozgást. Regényeiben azt mondta el, amit az egyszerű emberek éreztek a kor visszaéléseivel szemben. Beszélt arról, hogyan szenvedtek a gyermekek az ósdi iskolák ósdi módszerei között, milyen gyötrelmeket álltak ki a becsületes emberek az adósok börtönében, megrajzolta, milyen sivár a gyárvárosok naptalan élete, az elfakult fejű kisgyermekek sorsa a kapita- i lizmus kérlelhetetlen szorításai között, elénk tárta a pártvillongások nevetséges kakasviadalait, az eltorzult bírósági igazságszolgáltatásokat, élénk színekkel festette meg, mennyire csalódott Amerikában, az európai országok polgári szabadságeszméjének ideáljában, szava azonban nem lett soha forradalmi tömegek zúgása. Megérezte és ábrázolta a sok társadalmi hibát, de ugyanakkor annak sötétségét enyhítette a felszín derűsen csillogó, kiegyensúlyozott, nyugalmat árasztó idilli képeivel. Osztályharc helyett jó érzést, emberiességet követelt. Emberi jóságba vetett hite c mindig talált megoldást a szánalmas helyzetek feloldására. Talán csak egyetlenegyszer, a Szilveszteri hangokban jutott tovább ennél a megoldásnál. Itt a mű hősével a munkásság egészének, mint társadalmi osztálynak kívánságait fogalmazta meg. „A gazdagok ne az egyes szegényeken, hanem a szegények osztályán segítsenek; adjanak jobb lakást a munkásoknak, biztosítsanak nekik több élelmet és emberséges törvényeket, mert egyébként forralt nagy attrakció —* Kedves közönségünk, sajnálattal bejelentjük, hogy közbe nem jött akadályok miatt a világ vége elmaradt! (Mészáros András rajza) dalmár lesz, vagy az erkölcsi züllés útjára lép: ismerjék el a mun. kást másokkal egyenrangúaknak.” Regényei közül több ma is él és jelentős szerepet tölt be az irodalomban. Soroljuk fel a következőket: első nagy sikerét, a Pickwick Clubot, a Twist Olivért, az édesanyja alakját nagyszerűen megrajzoló Nicholas Nicklebyt, legnagyobb művét, a Copperfield Dávidot, az öreg Scrooge megváltozásának kedves történetét: A Karácsonyi éneket, amerikai útjának emlékeit idéző Chuzzlewit Mártont, az arany igézetében élő kereskedő-vállalkozó rajzát, a Dombey és Fiát, az angol jogrendszer és igazságszolgáltatás kíméletlen kritikáját, az Örökösök-et és A kis Dorrit-ot. leivel tudtak és tudnak hatni ■ 1 művei, hiszen művészi szempontból mindegyik egyenetlen? Nem a könyvekből, hanem az életből tanult látni. Kristálytiszta nyelve, változatos meseszövése, egészséges, s ha kell faarcú humora — halandó létünk e cukrozott epéje —, nemes emberbarát! szíve, reformista törekvése, nevető és felháborodott igazmondása, az emberfelettien képtelen, a groteszk akarat pointirozása mind-mind olyan tulajdonságok, amelyek méltán tették Anglia leggúnyolódóbb, legkomikusabb és legbohókásabb íróiává. Elek László Az Országos Tervhivatal elnöke, és a munkaügyi miniszter együttes utasítást adott ki az Ipari, a mezőgazdasági és a kereskedelmi tanulók 1962/63. tanévi felvételének tervezéséről. A Munkaügyi Minisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát a fontos intézkedésről: — A jó előkészítés érdekében az idén a múlt évieknél sokkal korábban megkezdődik a vállalatoknál az általános Iskola nyolcadik osztályát elvégzett és az ugyancsak ipari pályára készülő érettségizett fiatalok jelentkezése, s hamarabb kerül sor az Iparitanuló-lntézeti felvételekre Is. Más esztendőkben június 1-én kezdődött a jelentkezés, most a vállalatok már február 20-tól elfogadják az előzetes jelentkezéseket tanulófelvételi tervük alapján, amelyet eddig az időpontig ki kell dolgozniuk. Nagy és felelősségteljes feladat ez. mert a most felvételre kerülő ipari tanulók túlnyomó többsége a második ötéves terv utolsó évében nyeri el szakmunkás-képesítését, lényegében tehát a mostani felvételi terv összeállításával már a harmadik ötéves terv szakmunkásszükségletéről gondoskodnak. A tervjavaslatokat az intézetek, illetve a Munkaügyi Minisztérium illetékes szervei a múltbani júniusi időpont helyett az idén már május 15-ig jóváhagyják. A jóváhagyott tervek alapján nyomban, tehát május 15-én megkezdik a tanulók felvételét a Munkaügyi Minisztérium intézeteibe, és július 10-én fejezik be. A jelentkezés azonban ezzel nem zárul le, a még betöltetlen helyekre ezután is elfogadnak jelentkezéseket. A felvételek összesítésének végeztével hirdetik meg az esetleges augusztusi próbafelvételeket. — Az előzetes jelentkezéseket február 20-tól kezdve mind az állami nagyipari, mind pedig a helyiipari vállalatok elfogadják, meg kell azonban ismételten jegyezni, hogy a tanulók felvétele csak az állami nagyiparban, azaz a Munkaügyi Minisztérium iparitanuló-intézeteiben kezdődik meg május 15-én. A helyiiparban június 20-tól augusztus 10-ig tart a felvétel. A földművelésügyi Minisztérium május 1-ig fogadja el az általános iskolai tanulók jelentkezését ? mezőgazdasági szakmákra, a felvételeket pedig május l-*ől iúpins 15- ig bonyolítja le. A többi miniszté.,Brazília 64 millió lakosa közül 50 millió analfabéta. Ez az analfabétizmus mindeddig a leglényegesebb erőd a kommunizmus útjában. Aki nem tud olvasni, az a kommunista propagandairatokat sem érti meg. És Dél-Amerika többi országaiban is hasonló a helyzet, mint Brazíliában”. E sorokat a klerikális osztrák Néppárt főtitkára, YVithalm írta a katolikus pártok múlt ősszel Chilében tartott viíágértekezletéről az Österreichische Monatshefte című hetilapban. Tehát a tudatlanság a klerikálisok legfőbb szövetsége és reménysége. Bár ezt eddig Is tudtuk, de beismerésnek azért nem rossz. Vigasznak az ő számukra azonban nagyon sovány. Éppen a Withalm említette, Brazília legszegényebb vidékein van kibontakozóban az Moszkva (TASZSZ) Petrov ezredes, a szovjet űrhajósjelöltek egyik csoportvezetője a Krasznaja Zvezdában beszámol az űrhajós jelöltek kiválogatásának módszeréről. Az űrhajós jelöltek válogatását illetően rendkívül sok ellentmondó nézet kering. Egyesek azt állítják, hogy az űrhajósnak a tengeralattjárósok közül kell kikerülnie, mások szerint az ejtőernyősök közül. Van, aki az alpinistákra esrium felvételeiről most folynak a tanácskozások, ezek is rövidesen kitűzik az Időpontokat, mindenesetre a nyár kezdete előtt a szakminisztériumok is lezárhatják majd a tanulófelvételt. Ezeknek az intézkedéseknek az eredményeként a vállalatok nyugodtabban, körültekintőbben tervezhetik meg elsőéves tanulólétszámukat, és a fiatalokkal, valamint szüleikkel együtt már a nyári vakáció kezdetén biztonságoírástiulatlan szegenyparasztok harcos szervezkedése és nem véletlen, hogy amikor a Rio de Janeiro-! érsek a hadsereg reakciós tábornokaival szövetkezett Quadros elnök ellen, lépését a parasztmozgalom „veszélyével” indokolta. És itt elmondhatjuk, hogy Dél- Amerika többi országaiban is hasonló a helyzet. Meri a szegénység ugyan valóban nem Ismeri a betűvetést, de annal inkább az élet ábécéjét. És nem könyvből, hanem a valóságból ismeri a papi nagybirtokot, az észak-amerikai kézen lévő bányákban vagy ültetvényeken folyó rabszolgaéletet. Könyvek nélkül is terjed Castro tetteinek híre. Többek között az a tette is, hogy két év alatt felszámolja az írástudatlanságot! G. Gy. küszik, megint mások a repülők közül akarják kiválasztani az űrhajósokat. Végül akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint lényegtelen az űrhajós foglalkozása, csak az számít, hogy egészséges, erős testalkatú ember, sportoló legyen. A választás végül a repülőkre esett. Az űrhajósnak gyors és biztos ítélőképességű és cselekvőkészségű embernek kell lennie, aki ért a repüléshez; irányítja a műszaki berendezést és ellenőrizni is tudja azt. A repülők hozzászoktak ezekhez a követelményekhez. A tudósok tanácsára — írja Petrov ezredes — az űrhajózással nem mint elvont tudománnyal,* hanem napirenden lévő gyakorlattal kezdtünk foglalkozni. A válogatás fő szempontjainak meghatározásában nagy segítségünkre volt a szovjet pedagógiai iskola. Ügy döntöttünk, hogy a magasrendű erkölcsi tartást veszszük elsősorban figyelembe, amely nélkül szinte lehetetlen kiállni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek a világűrben várnak az emberre. (MTI) sabban tekinthetnek az új tanév elé. (MTI) Kis és nagy gondokról Az egyetlen és utca felöli ablakon keresztül a téli délutáni fény szerényen világítja meg az irodát. Az íróasztal pihen. A gazdája, Jámbor István elvtárs, a pártbizottság titkára inkább a kis társalgó-asztalka mellett ül. Igaz, ott sem sokáig, mert a nyugtalan, tettre vágyó természete onnan is hamar felállítja. Beszélgetünk. Az emberekről, a gyulaiakról, arról, hogy a tanácskozások, tervezések, az értekezletek és egyéb nagy munka mellett jut idő a kis gondokra, a személyes ügyekre is. — Most elég sokat úton vagyok — mondja elgondolkodva Jámbor elvtárs —,de azért megtalálnak. Előfordul, hogy az utcán is megállítanak. Elkísérnek a KISZ-lg, vagy a tanácsig, ahova éppen megyek. Segítséget, tanácsot kérnek. Szeretek gyalog járni. — Gyalog jobb. Azt hiszem, a gépkocsiból egy kicsit másképp lét az ember. Arcok, .Ismerősök — csak elsuhannak az autó ablakai mellett. Nem állíthatnak meg, nem beszélgethetek velük. Lát az ember egy gyermekcsoportot, de nem tudja, mit csinálnak .azok ott... — Hangjából szenvedélyesség, melegség érződik. Érzem, nem az újságírónak beszél. Nem keresi, nem színez! a szavakat. Érzéseit, meggyőződését mondja, s kicsit önmagával is vitatkozik. Mert nemegyszer előfordult, hogy a tanácsot, segítséget kérőnek már a negyedik szavábó) megérti a gondját, és már válaszolni is tudna, de mégis végighallgatja, amíg a panaszos elmondja töviről hegyire az egész történetet. Ilyenkor nemegyszer látja, hogy ha még tovább vár, elkésik valamilyen tanácskozásról. Nincs szíve félbeszakítani. Pedig nem szeret elkésni az ülésekről. Inkább azt tanácsolja, vegyék a kabátjukat, útközben is lehet beszél vetni . .. Jámbor elvtárs nem mondja ki, de abból, ahogyan a „kis” gon*> dók intézéséről szól, abból érződik, hogy beleéli magát az emberek gondjaiba, örömeibe, mert amikor elintéződnek az ügyek, ő Is boldog. Ha megköszönik, azt szokta mondani: a párt érdeme. A születéstől a halálig, ami egy emberrel előfordulhat, annyiféle ügyben keresik fel a pártbizottság irodáját. Mindjárt mond is néhány jellemző esetet. Már éppen újabb kérdés van a nyelvemen, amikor kopogtatnak az ajtón, és belép egy idős asszony. Beszélgetésünk abbamarad. A nénikéé a szó. Nyugdíj-ügyben jött. Jámbor elvtárs figyelmesen hallgatja kérelmét. .Arcán feszült érdeklődés, tekintetében megértő kedvesség. A kérdésem kimondása feleslegessé vált. A választ maga az élet adja meg: Itt a kis gondok és a nagy gondok között nincs különbség. Buda Zoltán Az idén már február 20-án lebet ipari tanulónak jelentkezni Ki alkalmas űrhajósnak?
