Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-04 / 29. szám
A nna Vasziljevnának az 5t5-*"* dik osztályban kellett megártania első óráját. Alig hallgatott •1 a tanítás kezdetét jelző esengeés, amikor a tanterembe lépett. A yerekek felállva üdvözölték. — Ma a főnévről fogunik tanulni ... A főnév arra a kérdésre felel: ki. kicsoda, ml, micsoda? Például: mi ez? Könyv.,. — Bejöhetek ...? A félig nyitott ajtóban egy kis legényke állott, kopottas filccsizmában, amelyről olvadozott a rátapadt hő. A fagytól piros, kerek arc lángolt, mintha céklalével kenték volna be. Sapkája prémje és szemöldöke még zúzmarás volt. J urij Nági bin: A TÉLI TÖLGY — Már megint későn jössz, Szavuskinl — a fiatal tanítónő hangjában inkább panasz csengett, mint szidás. Szavuskin beleegyezésnek vette a tanítónő szavait, belépett, gyorsan levetette kabátját és padjához sietett. A fiú késése felbosszantotta a tanítónőt. Ezeket a késéseket már kolléganői is emlegették. Legutóbb éppen a földrajztanárnő, akiről — különös módon — mindig az éjjeli pávaszem jut az eszébe... — Értettétek ...? — fordult hirtelen az osztály felé. — IgenI IgenI — hangzott kórusban a válasz. — Na jók Akkor mondjatok nekem példákat! Néhány pillanatig csend következett, majd egy bátortalan hangocska csólalt meg: — A cica ... Világvége 1962. február 4. vasárnap I. évfolyam, első — és utolsó — szám Ara: Tíz forinton felül. A pénz már mit sem számít. Vezércikk Emberek! Holnap már nem ol vashattok ágyban újságot, nem ehettek meghitt körben csirkepap rikást, nem verhetitek a huppot a csárdában, mert holnap — február 5-e, hétfő, vagyis — munkanap lesz. No meg a világvége. Ne mosakodjatok többé (a világvégének a piszkos ember is jó), ne tanuljá tok meg a legújabb táncokat (úgyis megtáncoltat benneteket holnap a vég), ellenben minden ingót és ingatlant testáljatok lapunk sajtó alapjára. Ha már egyszer az anyagi javaknak veszniük kell, hát mi majd elveszejijük szépen. (A Nemzeti Banknál egyszámlánk van, de lesz több is, ha kell.) Csillagászati naptár (Megtalálható benne az összes eljövendő világvége, percre pontos dátummal!) HETIRENDI NAPTÁR: 1962. február á., vasárnap: a Nap kél reggel, lenyugszik este, közben az emberiség pihen, eszik és szórakozik. Február 5., hétfő: Vége a világnak. Február 6., kedd: a Nap kél reggel, lenyugszik este, délben tanácsülés, délután munkaértekezlet, este a Csárdáskirálynő locsorkapusztán, a Mókái Színház elötdásában. Február 7., szerda: a Nap él és így tovább, minden megy, mint karikacsapás, zavartalanul. Külpolitikai hírek PUNTA DEL ESTE. A Világ gót Várók Távirati Irodája jetette este: — Vége! — kiáltott Rusk, Kennedy külügymi.tere, mikor véget ért az Ameú Államok Szervezetének külminiszteri értekezlete és az \ azon reménye, hogy szankcial megfoghatja Kubát, ape Canaveral (VVVTI) — Véa szép időnek, felhős az ég, a lőjük fél Glenn alezredest, ■t megázik — közölte az ameri űrbizottság. — Mellélőttünk közölte még, amikor az ameriholdrakóta vagy 30 ezer kiloterre elpasszolta a Holdat. Washington (VVVTI) — Salina Fehér Ház sajtófőnöke nyi;kozott az újságíróknak: — Vé- 5 az USA atomfölónyének, vége tekintélyünknek a világban és égé gazdasági fellendülésünknek s. Amerikát már csak a vég menthetné meg a végtől, ha mi kapitalisták nem rettegnénk úgy a végtől, jelentette ki sztoikus bölcsességgel a végén a jenki sajtófőnök. Belföldi hírek Ipar Budapest (VVVTI)) — Rendelet jelent meg a Közlönyben, Ma/Mi 20:A/PU/62 szám alatt, mely szerint hétfőn minden erőmű, gyár és kávéfőzőmasina leáll, a makaróni- és a kelkáposztakészítő üzemek sem működhetnek, mert kár lenne azt a temérdek munkaerőt és fűtőenergiát kihajítani az ablakon a világvégébe. A megtakarított energiával kedden kétszeres gőzzel dolgozhat az ország. Blőd Benő és brigádja megfejtett inakkal feltalálta a világégé végét jelző elektronikus észüléket. Az érdeklődés világméretű! Tíz év múlva-null-széria. negyedszázad múltán sorozatgyártás és optimista becslések szerint hazánk ezer év múlva már az egész tejútrendszert el tudja látni a Blőd-féle készülékkel. (Várjuk -ki a végét! A szerk. megjegyzése.) Mezőgazdaság Tüzesgyarmatpuszta: — a Sáfrány Gyöngye, a Szeptembéri Kikelet és a Mindent Bele Termelőszövetkezet egyesült. Közösen könnyebben vészelik át a február ötödiki nagy munkakezdést. Ugyanis az a tervük, hogy hatalmas szerfás istállót építenek azon barmocskák részére, melyek telebőgték a vidéket a világvégével. A tudomány világából Bárki egyénileg gazdálkodhat saját világvégével — közli a Felhőkarcolóépítők Szakszervezetének lombfűrész szakosztálya. Ehhez nem kell egyéb, mint egy felhőkarcoló teteje vagy a csabai toronydaru csúpsa, a többit a Föld vonzóereje díjmentesen elvégzi. A fejjel lefelé ugrás az egyén részére garancia az azonnali világvégéhez! A Föld, Mars, Jupiter, Venus meg a többi bolygó ez úton közli, hogy a sok milliárd éve több ezerszer megismételt trükköt, többek unszolására megint eljátssza, vagyis egymás mögé sorakozva úgy tesznek, mintha el akarnának szakadni a Naptól. Persze, ez lehetetlen kísérlet, hiszen a Nap, különösen most, a chilei VB előtt, amikor is erőt gyűjt, hogy befűzhessen ellenfeleinek, oly erős, hogy elszakadni tőle? Ha-ha-ha! „Véges Táj” — kulturális rovat TÖRPE ODA A VILÁGVÉGÉHEZ Ö! Vég... Te végek vége, s ti véget hívő hívek, kik ilyen ügyben ködtök — ügyködtök buzgalommal, efféle puszta lommal. O! Jaj! De eme lapnak, lapocskánk szellemének nem mondhat soha ellen e ellentmondó ének. Igenis! Lesz világvég! Haltán sehol is másutt, lapunk dicső hasábján a végről harsonázunk, hogy sose legyen végünk, mert hisz evégből élünk, s nincs félszühk semmi mástól, csupán az — igazságtól, hogy nem Lesz világvége és eme Híradónak — jaj! —mindörökre vége.m Tárca Bánat Benő virgoncán, ugrott ki február negyedikén az ágyból. Holnap végre övé lesz az’ a Mancika, ki eddig még sosem hált véle. Február ötödikén e tündóri lány bizonyára a pusztulás letargiájában piheg, s neki csupán mellé kel! majd lépnie, oldalához dőlnie és rózsás fülecskéjébe suttognia, hogy hagyja magát szelídén simogatni a -benői kezektől, hiszen február ötödikén már úgyis minden mindegy. Igen! így fog cselekedni, hurrá!. . . Most pedig elmegy Mancikáékhoz és főpróbát csinál... Bánat Benő el is ment főpróbázni. A kórházi vizsgálat szerint majd csak a világvége után, hatodik nap lés-zen telj|sen eszméleténél, úgy helybenhagyta öt kísérleti ágybadőlésekor Mancika apukája. Kereskedelmi royat Február 6-án, kedden a csudapusztai •Világáruházban végkiárusítás! Potom pénzekért kapható fekete íftacska, szentelt gyertya, meteormorzsa, selejt próféták, hibás jósok .és ömlesztett áruként hiszékeny hélóták. Kettévált Földet & Napba zuhant bolygókat ötödiké után bármely napon átvesz a MÉH Korom utcai telepén, kilónként 15 fillérért. Kézikocsi kölcsönzése ugyanott. — Helyes... mondta Anna Vasziljevna, és hetiben a pillanatban úgy tetszett neki, mintha az egyik kisgyerek tavaly is éppen a cicát mondta volna első példaként. De az is lehet, hogy téved ... Ügy látszik, megtört a jég, mert most már minden oldalról kiabálni kezdtek a gyerekek. — Ablak..., asztal..., ház ..., út..., város ...! Hirtelen, mintha most ocsúdnék, Szavuskin állt fel és harsányan kiáltotta: — A téli tölgy! A gyerekek nevetésbe törtek ki. — Csendl — csapott tenyerével az asztalra Anna Vasziljevna. — A téli tölgy! — ismételte meg Szavuskin, mintha észre se vette volna a többiek nevetését, vagy a tanítónő felkiáltását. Nem úgy mondta, mint a többiek, a szavak úgy törted elő belőle, mint valami vallomás, mint valami boldog ititok, amelyet nem tudott már magában tartani, amely nem maradhatott to vább csordultig telt szivében. A tanítónő nem értette a gyerek különös izgatottságát. Ingerültségét .leplezve, szólt a kipirult fiúra: — Miért »mondod, hogy téli tölgy? Mondd egyszerűen: a tölgy... — Miért csak tölgy? Mi az: a tölgy? Nem! A téli tölgy! Igen, a téli tölgy! Az a főnév! — Ülj le, Szavuskin! Látod, ez azért van, mert mindig elkésel az iskolából 1 A „tölgy” az a főnév, és az, hogy „téli”, olyan szó, aminek a szerepét még nem tanultuk. A szünetben gyere be hozzám a tanári szobába, szeretnék beszélni veled! d. Ü' Sport A HSC (Hiszékenyek Sport Clubja) az LFS-ben (Lompos Félelmek Stadionjában) holnap nagyszabású atlétikai mérkőzést rendez. Ezen olyan klasszikusok szerepelnek, mint a Babona, Butaság, Sötétség. Erőnlétükkel azonban egyre több baj vdn, ezért rendkívüli eredményeket nem várhatunk tőlük. Apróhirdetés írassa rám házát, adja nekem legszebb lányát, testálja nevemre takarékbetétkönyvét, öttalálatos lottószelvényét, minden kincsét,' marháját, hiszen önnek minderre holnaptól kezdve már úgysem lesz szüksége — én meg azután szeretnék még csak igazán élni! Válaszokat Kutya bajunk, ha jóllakunk jeligére a főkiadóba. A világ (vége) humora Szűkre szabott szerelem — Piriké, esküszöm, hogy a világ végéig követném! — Ml az Pista? Holnapután már hűtlen lenne? — Lapzárta — Kedves olvasó! Hétfőn borbélyt, TV- müsort és Világvége Híradót ne keressen sehol, mert úgysem talál. Nekünk az a napi a rvilágvége”. A Híradó szerkesztősége. | (Elkövette: Üj Rezső) | !j le! — mondta a fiúnak, mikor az a tanári szobába lépett. — Légy szíves, mondd meg nekem, miért kése! az iskolából rendszeresen? — Én azt egyszerűen nem tudom, Anna Vasziljevna! — Eközben olyan magyarázó mozdulatot tett kezével, mint egy felnőtt. — Egy óráig tart az út odáig... — Nem szégyelled magad, ilyet mondani, hogy neked egy óra kell ahhoz, hogy ideérj? — Én nem az országúton jövök, hanem a rövid'ebb úton, egyenesen az erdőn keresztül... — mondta Szavuskin, mintha ezen ő maga csodálkoznék legjobban. — Ez szomorú, Szavuskin! Nagyon szomorúi Feltétlenül beszélnem kell a szüléiddel... i Reggel megy édesanyád munkába? —- Nem ... második műszakban dolgozik, három órától... —■ Na, az éppen jó! Két órakor végzek a tanítással... el fogsz kísérni hozzátok... * A z ösvény, amelyen Szavus” kin Anna Vaszlljevnát vezette, mindjárt az iskola mögül indult. Amikor az erdőbe értek, és a fenyők hóval megrakott ágai Ismét összezárultak mögöttük, hirtelen egy egész más, elvarázsolt világba kerültek, ahol különös csend honolt. A kis ösvény a patak mentén futott, majdnem párhuzamosan vele. Engedelmesen követte kanyargásait, majd átvágva rajta, megint csak mellette tekergőzött. Olykor-olykor szétnyíltak a lombok, s szabaddá tették az utat és a kilátást a napfényes, ezerszer-ezer parányi .csillaggal csillogó tisztásra, amelynek hószőnyegét nyulak nyomai szelték keresztül-kasul, mint valami óriási óralánc szemei, s mind az erdő titokzatos homályába vezettek. Amarrébb lóhere alakú nyomok tarkították a csillogó hótakarót. — Jávorszarvas járt erre... — mondta Szavuskin, mintha egy jó ismerősről beszélne. Észrevette, hogy a tanítónő nagy érdeklődéssel nézi a nyomokat. -— Nem kell félnie... — tette ho'zzá megnyugtatólag. — Nem bánt senkit. Majd Ismét előresietett, és erek sén meghajolva, figyelmesen nézett körül. Széthajtotta a fák ágait, a előre mutatott. A kis tisztás közepén, fényözönben. csodálatosan és hatalmasan, mint valami székesegyház, ott állott ragyogó fehér köntösében — a tölgy ... A téli tölgy... Ügy látszott, mintha a többi fa hódolattal venné körül, hátralépve, hogy annál jobban, annál teljesebben tűnjék elő a tölgy minden szépsége, hatalmassága... — Ott! Ott! A téli tölgy! — kiáltotta Szavuskin. Anna Vasziljevna arcán különös melegség futott át. Ügy érezte, hogy ez a csodálatosan szép fa ott, a tisztás közepén fehér koronájával felé int, őt üdvözli. Szótlanul álltak néhány pillanatig, majd Szavuskin hirtelen előrefutott és egy hőcsomót kezdett görgetni, amelyre földdarabok és hullott levelek voltak tapadva. És a kibontott kis földteknőben, ott feküdt egy különös kis gombóc, hullott levelekbe csavarodva. A leveleken keresztül kis tüskék bújtak elő és Ajnna Vasziljevna mosolyogva állapította meg, hogy az egy kis sün. Szavuskin ° ismét ráhengergette a föld- és hócsomót, aztán a fa egyik messze kinyúló gyökeréhez szaladt. Megpiszkálta a havas avart és egy kis barlangot tett szabaddá, amelynek nyílásában parányi jégcsapok tündököltek. A barlang mélyén pedig egy^bama hátú béka aludt. — Tetteti magát! — nevetett Szavuskin. — Mintha halott lenne! De ha a nap felmelegíti, hű, milyen fürgén ugrál meginti Tovább futott, hogy egész Jds birodalmán keresztülvezesse tanítónőjét, Anna Vasziljevna pedig együtt örült a gyerekkel, egészen elmerült a számára eddig ismeretlen, titokzatos világban, a téli erdőben. Egyik bokortól a másikig, egyik fától a másikig. Szavuskinnak mindig volt mondani- és mutatnivalója. / Mintha áimából rezzent volna fel, amikor az egyik tisztás szélén így szólt a fiú: — Milyen kár, hogy anyát már nem fogjuk otthon találni... A tanítónő órájára nézett. Negyed négy volt. Hirtelen megriadt, de magában mosolyogva gondolt arra, hogy ez a kis emberke most becsapta őt. Mégsem haragudott. Ez a kis csel kellett ahhoz1, bogi megértse: milyen csodálatos a téli erdő — a téli tölgy. Szólnia kellett azonban a gyerekhez: — Látod1, Szavuskin, erre mondják, hogy nem mindig a legrövidebb út a helyes! És tudod, mit? A jövőben gyere csak te is az országúton .., Szavuskin nem feleit, csak lehajtotta a fejét. Anna Vasziljevna egészen megdöbbent. Hát lehet valamit ennél érthetőbben, ennél jobban kifejezni? Különös fájdalmat érzett a szívében. — Köszönöm a sétát, Szavuskin.., És ... ha akarod, gyere továbbra is ezen az úton az iskolába ... C.zavuskln szeme felcsillant, szerette volna megígérni, hogy ezután soha nem fog elkésni... de félt, hogy nem tudja megtartani az Ígéretét. Felhajtotta kabátja gallérját, jobban fejébe nyomta a sapkát. — Visszakisérem ... — Fölösleges, egyedül Is visszatalálok . . . Anna Vasziljevna az út végén, egy pillanatra visszanézett az alhőnyi fényben tündöklő óriási tölgyre és akkor vette észre, hogy Szavuskin még mindig ott áll, messziről figyeli őt, és feléje Int. Egyszerre megértette, hogy ebben a gyönyörű tél! világban nem is a téli tölgy, hanem ez a kis ember a legbámulatosabb, kopott csizmájában, szegényes kabátjában, a hazáért elesett katona és a fürdőben dolgozó, kimosott-kezű asszonyka fia, aki tele van csodálatos titkokkal... Visszaintett neki és újra elindult az ösvénven ... Fordította: Antalffy István
