Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-28 / 49. szám

1962. február 28., szerda MÉPÚJSÁG 5 SPORT SPOST SPORT Kevés a gyorsfutónk, változtatni kell az edzési rendszeren Tavaly több atlétikai versenyt rendeztek megyénkben. Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy kevés gyorsfutónk van. A férfi 100 méteres síkfutásban a legjobb eredményt Medovarszki János, a Gyulai MEDOSZ ver­senyzője érte el, aki 11,1 másod­percet futott. Megyénk legjobb második 100 méteres futója Ond­­rik István (Békéscsabai Dózsa), aki 11,3 mp-t futott. Dógi Lajos, Lengyel Tibor és Pangert László (Bcs. Dózsa) egyaránt 11,4 mp-t futottak. A 200 méteren Szőke György, a Békési Gimnázium tanulója bizo­nyult legjobbnak. Az időeredmé­nye 23,4 mp. 400 méteres futónk öt van, akik elég jó eredményekkel dicseked­hetnek. Például Szemenyei Sán­dor, az Orosházi Mezőgazdaságii Technikum tanulója kereken 52 mp-es időt ért el. Nem sokkal ma­radt le tőle Bene Béla (Orosházi Kinizsi), aki 52,2 mp-t futott. A ranglistán Mihály László, a Bcs. Dózsa versenyzője a harmadik 52,6 mp-s eredményével. A középtávfutóknál a 800 méte­ren Mihály László, a Bcs. Dózsa Ötvennégy versenyző indult a járási egyesületi birkózó-bajnokságon Dévaványán Az elmúlt vasárnap Járási egyesületi szabadfogású birkózó-bajnokságot ren­deztek Dévaványán. Hogy a gyomai já­rásban mennyire fellendült a birkózó­sport, azt bizonyítja az is, hogy ezen a versenyen ötvennégyen indultak. Először a serdülők versenyét bonyo­lították le. A tíz induló közül a baj­nokságot Nagy Béla (Dévaványai ME­DOSZ) nyerte. Második Vrbdn János, harmadik pedig Urbán István lett. Ez­után került sor az 50 kilogrammosak versenyére. Az öt induló közül Vass Ignác (Gyomai MEDOSZ) vitte el a pálmát. A második helyre Piroska Já­nos (Dévaványai MEDOSZ) küzdötte fel magát. Szécsi Ferenc (Endrődi Spartakusz) kénytelen volt megeléged­ni a harmadik helyezéssel. Az 53 kilo­grammos súlycsoportban Töröcsik Fe­renc (Dévaványai MEDOSZ) lett az el­ső. Második Kovács Sándor, harmadik Csapó Lajos (Gyomai MEDOSZ) lett. Az 56 kilogrammosak versenyében mindössze hárman indultak. A sor­rend így alakult: első Zelenák György (Gyomai MEDOSZ), második Kertes Jó­zsef, harmadik Majoros László (Endrő­di Spartakusz). Áz 59 kilogrammban az első Fekete Lajos (Gyomai ME-holdat nejetek tartogattam. Érdemes vetni, jól jövedelmez. János: Beszéld meg Bálinttal, nekem 10 órára a járásnál kell lennem. (A fe­jével int Bálintnak, hogy nem, s aztán eltűnőik az istállók és a sertés­ólak között. Bálint: Ne haragudj Sándor, de ve­lem hiába egyezel meg, az elnök ezt úgysem veszi semmibe .: s (Idő: egy évvel később, tél végén. Együtt van a szövetkezet tagsága. Több más napirendi pont után az képezi a vita tárgyát, mikor legyen a tízéves évforduló ünnepsége, és hogy borjú­kat, birkákat vagy tyúkokat vágja­nak-e.) Egy idős szövetkezeti gazda emeli fel a fejét. — Én amondó vagyok, hogy nincs Jobb a jő birkapaprikásnál. Jó zsíro­sán, hagymásán. ■ János, az elnök: Jobb is, ha a bir­kánál maradunk, mert a borjúért is, meg a tyúkért is fejemre ütne a járás, Fehér Sándor, te vagy a föszakács, so­rold el csak, hány birka és mi más leéli háromszáz személyes vacsorához? Fehér Sándor: Szokás szerint leg­alább fél kiló hús fejenként. Na és ehhez ugyebár zsír, só, paprika, krumpli, hagyma, meg egy kis vörös bor. Julis (Nagy Jánosné csúfondárosan felkiált): Jó lesz az hagyma nélkül, ku­­koricekásával is! (Szavai nyomán kun­cogás támad az asszonyok között.) János (kissé sápadtan): Hány kiló hagyma és burgonya kellene? Fehér Sándor: Hát ugyebár hámozni is kell, rossz is akad benne. Olyan két mázsa krumpli, és legalább 40 kiló hagyma. János: Mi azt összegyűjteni ennyi család*ól? Igaz-e asszonyok? (Nagy zaj támad, különböző megjegyzések röp­ködnek) DOSZ) lett, második Márkus János (Dévaványai MEDOSZ), harmadik Bá­csi Imre (Gyomai TSZSK). Nyolcán indultak a 62 kilogrammos súlycsoportban. Itt a szerencse Túri 'Zoltánnak, az Ecsegfalvi TSZSK ver­senyzőjének kedvezett, megelőzte Kmetykó Pál (Gyomai MEDOSZ) és Gede Bálint (Dévavány. MEDOSZ) ver­senyzőket. A 66 kilogrammban kilen­cen indultak. Itt Cselei László, a Gyo­mai MEDOSZ versenyzője lett az első. Második Dógi János, harmadik pedig Raffael Géza (Endrődi Spartakusz) lett. A 70 kilogrammosok versenyét Wolf Imre, a Gyomai MEDOSZ versenyzője nyerte. Második Giricz Sándor (End­rődi Spartakusz), harmadik pedig Szarka Sándor (Dévaványai MEDOSZ) lett. 74 kilogrammban öten indultak. Ezt a versenyt Salánki Sándor, a Dé­vaványai MEDOSZ versenyzője nyerte, Simon Menyhért (Gyomai MEDOSZ) és Salánki Lajos (Dévaványai MEDOSZ) versenyzők előtt. A 79 kilogrammos súlycsoportban ketten indultak. Szik­szói Sándor (Dévaványai MEDOSZ) le­győzte Péter Sándor (Ecsegfalvi TSZ SK) versenyzőt és igy megnyerte a bajnokságot. — Ha termeltünk volna tavaly, akkor semmi se volna! — Én is a megyeszékhelyről hoztam hagymát is, krumplit is. — Én is! — Én is! János: Ezek szerint nem lesz va­csora, csak ünnepi beszéd, aztán vé­geztünk. Üjabb zúgás. 1 — Csakhogy azzal nem lakúnk ám jól! — Nem lehet a tagság kedvét szegni! — Van a földművesszövetkezetben hagyma is, krumpli Is. Beszélj Harsá­­nyival Nagy János. János (elvörösödik, zavartan motyog­ni kezd, de aztán tekintélyféltéeből azt mondja): — Jó, hát majd én megszerzem a hagymát meg a krumplit. o (Szín: A földművesszövetkezet köz­ponti irodája. János belép az „Ügyve­zető” feliratú ajtón. Kissé kényelmet­lenek a mozdulatai. Rekedtesen köszön és beszél.) János: Édes komám, szólj már a zöldségboltosnak, hogy adjon nekünk 40 kilő hagymát, meg két mázsa krumplit. Azt mondja, te tiltottad meg az ilyen nagy tételbeni eladást. Harsányi: Igazat mondott! Az a ke­vés, ami van, a lakosságé. Soká lesz még új, ezért aprózzuk. János: Tudod, hogy jubileumot aka­runk ülni, hisz’ téged is meghívtunk Szóval kellene az a hagyma. Harsányi: Sajnálom, nem tudunk adni. Az a baj tudod, hogy a termelők azt hiszik, a földművesszövetkezetnek akkor is van hagymája, babja, burgo­nyája, ha senki sem szerződik rá. Va­lamelyik nap meg akartak verni az asszonyok a zöldséges boltban, amiért nincs bab. Azt mondják, a piacon 16 forintot kémek egy literért. Hát mikor versenyzője bizonyult a legjobb­nak. Időeredménye: 1:58,8 perc. 1500 méteren Huszár János, a Bcs. MÁV versenyzője érte el a legjobb eredményt; 4:00,6 perccel. 5000 méteren is ő legjobb jelen­leg Békés megyében. Az időered­ménye: 14:44,8 perc. A 10 000 mé­teren sem akadt ellenfele Huszár Jánosnak. Itt is ő tartja a rekor­dot 30:07,0 perccel. Érdekes, hogy a 10 kilométeres gyaloglásban az elmúlt évben Békés megyéből egyetlen versenyző, Novátk And­rás (Bcs. MÁV) indult. Az ered­ménye 48:08,0 perc volt. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy közép- és hosszútávfutók csak Békéscsabán vannak. Külö­nösen kiemelkedik Huszár János teljesítménye, aki közel áll ahhoz, hogy válogatott versenyző lehes­sen. A szakszervezeti és vasutas válogatottal már többször szere­pelt külföldön is, ahol elég jó eredményt ért el. A Magyarországon nagy sikert aratott „A lelkiismerei lázadása" cfmtt könyv és az ebből készült ugyancsak nagy sikerű televíziós film alkotói, Rudolf Petershagen ezredes, a könyv írója, Hans Oliva-Hagen forgatókönyviró ét Erwin Geschonneck, a film főszereplője a MI. TESZ-klub ban találkoztak • magyar sajtó képviselőivel. A sajtófogadáson jelen volt Kulcsár István, t Magyar Televízió igazgatója és Werner Fehling, az NDK televíziójának igazgatóhelyettese. A képen Rudolf Petershagen beszél. (MTI Foto — Fényes Tamás felnj Ahonnan kiszorult a giccs Az orkánszerű szél tépte, szag­gatta a csupasz fákat, a villany­os telefonvezetékeket, a háztetők cserepeit. Az eső ömlött, mintha dézsából öntenék, s a szél az em­ber arcába, nyakába csapta a hi­deg, csípős esőcseppeket Ilyen időben kinek is lenne kedve ki­bújni a meleg fészekből? S mégis... A villany fénye meg-megcsillant a felgyülemlett víztócsókon, eser­nyővel felszerelve két asszony jött az utcán. Az esti szürkületben zseblámpával világították az utat, hogy kikerüljék a sarat, pocsolyát. Beszélgettek. ért annyit egy liter bab, mint egy liter bor, te János? János: Ne erről a hagymáról beszélj most Harsányi (rövid szünet után): Hát jó. Adunk hagymát és krumplit, hogy meg tudjátok a vacsorát rendezni ... János: Akikor adj egy írást, mert si­etős a dolgom. Harsányi: Nem addig van az elvtárs­kám! A vacsora egy jó hét múlva lesz. Addig összehívod az igazgatóságot, és olyan határozatot hoztok, hogy az idén a közösben termelték hagymát, zöldsé­get és köztes babot. Ezen felül a ta­gokat is kéritek; tegyék ugyanezt a háztájiban. Ha meglesz az ilyen hatá­rozat jegyzőkönyvben, és mindjárt megkötjük a szerződést, akkor adunk krumplit is, hagymát is. János: Hát... hát... No, vigye ká­nya, rendben van. Ha én tudom azt tavaly, hogy ilyen hagymaprobléma lesz, akkor .,. Harsányi: Akkor neon szöktél volna el előlem ; s 3 & (Szín: Nagy Jánosék lakása. Az el­nök kedvtelenül, étvágytalanul tolja el maga elől a tányért.) Julis: Mi az, nem ízlik a vacsora, vagy beteg vagy? János: Semmi bajom. Hanem hogyan is mondtad te tavaly? Mit vetnél a háztáji földbe, ha rád bíznám? Julis: Hagymát, krumplit, köztes babot, de minek soroljam, úgyis tudod. János: Rendben van, rád bízom. De csak azzal a feltétellel, ha összehívod és rábírod a többi szövetkezeti asz­­szonyt, hogy ők is úgy vessék be a háztájit, ahogyan te akarod. Julis: János! Te részeg vagy, vagy beteg. No nézd már, rájött a lelkem, hogy nemcsak kukoricából és húsból áli a világ, hanem hagyma is, bab is kell az élethez. (Függöny) Kukk Imre — Csak azt sajnálom, hogy ta­valy nem jártam — mondotta a fiatalabb. — Igaz, pocsék az idő, de ezt az egy estét el nem halasztanám, hi­szen csak egyszer van egy héten — így a másik. S amikor a kivilágított terembe értek, kiderült, hogy nemcsak ők tartottak ide ebben az ítéletidő­ben. Már vagy 20—25 asszony és lány beszélgetett, várakozott a kezdés­re. Amikor pedig Petrovszky Má­tyásáé — a részvevők Ilonka né­nije — megjelent, előkerültek az esőtől féltett, nylon zacskóba cso­magolt kézimunkák, j — Nálunk már nem talál giccset a látogató, kiszorították a népi motívumok. — Nem kell a „böködös” párna, szebb a buzsáki, a kalocsai. Egyszerű, fejkendős asszonyok mondják ezt a köröstarcsai nőta­nács kézimunka-szakkörén. Több­ségük termelőszövetkezeti tag. Nem hivalkodás, nem nagy sza­vak. Valóban így van. Régebben az ízléstelen „böködös” és egyéb kézimunkákat tartalmazták a szatyrok, amikor a kézimunka­tanfolyamra jöttek. A tanfolyam vezetőjének nehéz dolga volt. Sok-sok türelmes ma­gyarázat kellett, szebbnél szebb mintákat hozatott: torockói, sár­közi, matyó, írásos és egyéb népi motívumokkal kirajzolt anyagot. — Szép, szép — mondották az első évben néhány an. amikor egy­két asszony a népi hímzést válasz­totta —, de titokban mégis a régit, a megszokottat készítették. S ami­kor az első tanfolyam véeén kiál­lítást rendeztek, bizony élesen el­különült a munkájuk azoktól, amelyeket a tanfolyam vezetőjé­nek javaslatára a többiek készí­tettek. A színes népi motívumok kai díszített párnáknak, térítők­nek sok csodálója akadt. Három éve ennek, s azóta a szakkör tagjai megváltoztak, megszerették a népi hímzéseket, s már szégyellnék, ha közülük va­laki giccses kézimunkát fogna a kezébe a foglalkozáson. — Az idei tanfolyamon nincs is ilyen — mondotta Ilonka néni. —' Az asszonyok egymással verse­nyezve kérik ki a tanácsomat, vá­sárolják a pamutot, kézimunkát. Eddig háromezer forint értékű ké. zimunka-alápanyagot vásároltak. — Hogy hova tesszük a sok ké­zimunkát? Hát a lakásunkat dí­szítjük — szólt mellettem egy mo­solygós fiatalasszony. — Kidobál­tuk a régit, s most ezeket rakjuk a helyére s egy matyó-hímzésű pár­nára mutatott. —- Ajándékba is hímezünk, a ro­konainknak — toldotta meg egy másik. — Nézze meg, milyen szépek — jöttek előbbre többen, s egymás után terültek az asztalra a kézi­munkák, mint egy ragyogó virág­­szőnyeg, s a szivárvány minden színében pompáztak a szebbnél szebb motívumok. — Ilonka néni adjon tanácsot, jó lesz ez a fekete szín ide? — szólt a tanfolyam vezetőjéhez egy telt alakú asszony. — Mondja már meg. mert már kifogyott a „Kö­rösből”. — ?... — Nincs több ötlete... ezt akarja mondani, ugye, kedves? —■ szólt mosolyogva Ilonka néni, s már mondta is, milyen színt te­gyen a fekete helyett. A többiek pedig figyelték, ebből is tanultak. A mintegy negyven asszony és lány — a szakkör tagjai — így szereti meg egyre inkább a népi hímzéseket, s évről évre többen jelentkeznek. Így vonul ki lassan, fokozatosan a giccs a köröstarcsai otthonokból, is. Kasnyik Judit Mezőgazdasági szakelőadás Eleken A gyulai járási könyvtár, az I fmsz-könyvterjesztő vállalattal, ! a Mezőgazdasági Könyvkiedó­­íval és a Hazafias Népfront járá­si bizottságával összefogva Ele­iken is rendezett mezőgazdasági I szakelőadásokat. Az egyik most, február 27-én volt a művelődési otthonban. J. Horváth László mezőgazdasági szakíró tartotta a Vidám, rajzos sertés- és szarvas­marhatenyésztés című könyvvel kapcsolatban,- nagyszámú érdek­lődő előtt. Az előadást szakfilm vetítése követte,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents