Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-28 / 49. szám
1962. február 28., szerda n £ p ÚJ s A B 3 Óvatosabban közlekedjünk A kosvélemény erejével A vigyázatlanság sok bajt okozhat, legtöbbször okoz is. Ha valaki motorkerékpárra, autóba vagy a lovaskocsi bakjára ül, nemcsak a saját, de embertársai életéért, jelentős anyagi értékekért felelős. Mégis vannak emberek — nem is olyan kevesen —, akik hajlamosak megfeledkezni erről, s akik olykor a közutat a versenypályával tévesztik össze. Miből adódik a legtöbb baleset? Elsősorban a gyorshajtásból, amikor a járművek vezetői megrészegülve a gyorsaságtól, megfeledkeznek a legelemibb közlekedési szabályokról is. Ilyenkor aztán nem sok kell a balesethez. Elég egy hirtelen fékezés, defekt vagy egy előre nem számított akadály, s máris kész a baj. S ebben nemegyszer szerepe van az alkoholnak is, amely feloldva a gátlásokat, vesztébe viszi az italos vezetőt, utasaival együtt. Aki gépjárműre ül, ne engedjen a csábításnak, sose feledkezzék meg arról, hogy csak tiszta fejjel képes ellátni munkáját. A közlekedésnek megvan a maga rendje. Ám, amint nem egy balesetnél megállapították már, nem mindig tartják meg a szabályokat, pedig enélkül aligha lehet elejét venni az összeütközéseknek, a baleseteknek. Aki járja az ntakat, gyakran találkozhat még most is olyan motorkerékpárosokkal, lóhajtókkal, akik dűlő- és mellékutakról a legcsekélyebb óvatosságot is mellőzve úgy ott teremnek a főúton, mintha csak egyedül ők közlekednének. Ilyenkor a baleseteket legtöbbször a szabályosan közlekedő gépkocsivezetők lélekjelenléte akadályozza meg. S az ilyen, tisztesség ne essék szólván, közlekedési analfabétáknak még nem is tetszik, amikor a gépjárművezetők néhány keresetlen szóval kioktatják őket. Az úttest — nem játéktér. Nem arra való, hogy a gyermekek ott játszadozzanak. Mégis nemegyszer látni városokban, községekben futkározó, játszadozó gyermekeket, gyakran igen forgalmas és veszélyes útkereszteződéseknél, utcákon. Ha már a gyermekek nem tudják, akkor legalább a szülők figyelmeztessék őket, hogy megmentsék magukat is, gyermekeiket is a keserű könnyektől. Evenként több lesz a gépjármű, hiszen emelkedik az életszínvonal, nem elérhetetlen álom már a motorkerékpár, a személygépkocsi. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy ennek arányában szaporodjanak a balesetek. Ehhez azonban az szükséges, hogy a megelőzésre fordítsuk már most a legtöbb gondot. Ezt segíti elő a megyében a balesetvédelmi tanácsok létrehozására irányuló mind több törekvés is, s ezeknek a közösségeknek tevékenysége is. A cél: társadalmi üggyé tenni a balesetek megelőzését, a közlekedési fegyelem megszilárdítását. Helyes a szándék. Érdemes érte és szükséges is mindenkinek munkálkodni. Podina Péter Jubileumi mérlegzáró közgyűlés Szarvason Az idén márciusban ünnepli fennállásának 10. évfordulóját a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz. Ebből az alkalomból a szövetkezetiek március 2-án, pénteken délután 3 órai kezdettel a járási tanács dísztermében jubileumi mérlegzáró közgyűlést rendeznek, amelyen a tagok meghallgatják a vezetőség és a különféle bizottságok beszámolóit. A vita után kitüntetik és megjutalmazzák azokat a tagokat, akik tíz éve a szövetkezetben munkálkodnak. nyamozótisztet, Zsuzsa udvarlóját pillantotta meg. Akkor majdnem odarohant és azt kiáltotta: „én voltam, bilincseljenek meg. Odaadom az iratokat!” De visszatartotta a gyávaság, a félelem. Mint ahogy nem tudott ellentmondani a képügynüknek sem. Hideg verejték ült ki a homlokára, ha arra gondolt, hogy mi minden áll a magnetofonszalagon és egy percig sem kételkedett benne: az ügynök komolyan ígérte, amit mondott. Ha nem teszi meg, amit kér tőle, eljuttatja a megnetofonszalagot a rendőrségre. Talán éppen Kerékgyártó János kezébe kerül. Tönkreteszi Zsuzsát is, szétzúzza az egész család nyugalmát. Mindez akkor születet meg benne, amikor már a zsebében érezte az iratokat és nyilvánvalóvá vált a bűntény. Amikor titokban az éj leple alatt az irodához settenkedett, nem érzett bűntudatot. Valami kalandos izgalom dolgozott benne: ki tudja-e nyitni az ajtót úgy, hogy ne vegyék észre? Senki sem járt a közelben. Az iroda ajtaja az első kísérletre felpattant, ez felbátorította, önbizalmat adott neki. Besurrant. Sötétben tapogatódzott, nem mert villanyt gyújtani. Ekkor lökte fel az asztalkán álló vizeskancsót. Rémületében majdnem felkiáltott. Percekig nem mert megmozdulni. Aztán villámgyorsan cselekedett. Szeme megszokta az irodai sötétséget, felfeszítette az íróasztal fiókját és kidobált mindent. Voltaképpen maga sem tudta hol van, amit keres. A másik pillanatban már a páncélszekrényt feszegette. De ezzel nem boldogult, visszatért hát az íróasztalhoz. Végül egy kemény borítékú könyv akadt a kezébe. Az ablak melletti derengésnél kibetűzte: TERMELÉSI NAPLÓ — ez állt rajta. Dühösen széttépte. Tovább kutatott Újabb könyveket talált: KOHÁSZATI MŰSZAKI ALAPELVEK. Nagyot dobbant a szíve. Belelapozott. Rajzokat és fényképeket talált a könyvben. „Ez lesz az!” — gondolta. Sejtelme sem volt róla, hogy olyan, ebből a szempontból értéktelen könyvet lopott el, amelyet az ügynök bármelyik könyvkereskedésben megkaphatott volna Erdőslakon... Kabátja alá rejtette és az ajtóhoz osont. Hallgatózott. Valaki járkált odakinn. Ré. mület fogta el, maradéknyi ereje is elhagyta. Szorosan a fáihoz lapult, belebújt volna az egérlyukba is. Kínos, hosszú percek teltek el, a dobhártyája megfeszült, a lábába szállt a vére, egyik pillanatban forróság öntötte el, másik pillanatban még a foga is vacogott, úgy reszketett. Végre csend lett. Óvatosan kilépett és bezárta maga után az ajtót. Faltól-falig lapulva, mint az árnyék, nesztelenül osont és visszament munkahelyére. Szerencsére, az A tömegek józan ítélőképessége mindenképpen helyes mérce a köz javára, vagy kárára történt események mérlegelésénél. Mint ahogyan értékelni vagy elvetni tudják a tömegek különböző korszakok jó vagy rossz politikáját, ugyanúgy kimondják a bírálatot egyes emberek cselekedeteiről is. Következésképpen egyes emberek eredményeinek elismerését sem azon az alapon adják meg, hogy az illető magas funkcióban van, vagy tekintélyes felsőbb kapcsolatokkal rendelkezik, hanem kizárólagos mércéül cselekedeteinek a köz javára gyakorolt hatását veszik alapul, és ettől függően mondják rá: derék ember, vagy azt, hogy nem érdemli meg a köz bizalmát. A közvélemény ereje óriási, mert nemcsak abban nyilvánul meg, hogy regisztrálja a történéseket, hanem formálja és hatással van az események irányára csakúgy, mint egyes emberek jellemének alakítására. A napokban találkoztam Vozár György elvtárssal, a Békéscsabai Kötöttárugyár mérnökévéi, aki elmondotta, hogy az üzem egyik munkását néhány évvel ezelőtt sok bírálat érte felelőtlenségéért, a tervfegyelem iránti közömbösségéért, amellyel befolyásolta a többieket is. A többszöri figyelmeztetés eredménytelensége végül is oda vezetett, hogy az illetőt el akarták bocsátani és ezt nemcsak a fegyelmi bizottság, hanem társai közül is többen helyeslőén adták a tudomására. A végén Vozárék kiálltak mellette. S ez az ember miután látta: munkatársai annak elleniére, hogy elítélik felelőtlen cselekedeteit, mégis megadják neki a lehetőséget hibáinak elhagyására, igyekeznek őt visszavezetni a kollektívába — teljesen megváltozott. Azóta példás magatartásáért és munkájáért többször kapott jutalmat is. Ennél a példánál maradva, feltehetnénk a kérdést úgy: mi mentette meg ezt az embert a fegyelmi útján történő elbocsátástól? Semmi esetre sem hibáinak elkenése. Ellenkezőleg. Az a megalkuvástól mentes körülmény, hogy egy egész kollektíva, tehát a közvélemény vágta fejéhez a hibát, s keményen elmarasztalta őt ezért. Csak így értette meg, hogy változtatnia kell magatartásán, máskülönben elfordulnak tőle még meghitt barátai is. Hangsúlyozni kell az.őszinte bírálat jelentőségét annál is inkább, mert mostanában sok újságcikket olvasunk, sok hírt hallunk arról, hogy ezt vagy azt az állami, kereskedelmi, kulturális intézmény vezetőjét felelősségre vonták az állami fegyelem megsértéséért. Sőt egyesek emiatt a bíróság elé kerültek. Ezeknek az embereknek tetteiben is mindenekelőtt a tömegek mondják ki az ítéletet, jóllehet, mikor elkezdődött a baj, azok, akiknek erre módjuk volt, talán nem is figyelmeztették feletteseiket a hibáira. Természetesen aki kárt, veszteséget okoz a társadalomnak, soha nem kaphat menlevelet csak azért, mert nem figyelmeztették a hibáira. Az anyagi veszteségek azonban abból az elvi imbolygásból erednek, hogy aki elköveti őket, az esetek túlnyomó többségében már korábban is hadilábon állott a párt- és az állami fegyelem betartásával, nem tekintette áthághatatlan törvénynek azt. Az apró-cseprő szabálytalanságok, amelyek észrevétele után esetleg egy egyszerű figyelmeztetéssel meg lehet „úszni” a szabálysértést, a dolgok logikája foly-Még mindig nagy a munkaerő-áramlás vidékről a fővárosba A munkaközvetítő-kirendeltségeken már több ízben hangsúlyoz, ták és most a statisztikai adatok birtokában ismét nyomatékosan rámutatnak: még mindig nagy az áramlás vidékről Budapestre. Sokan érkeznek munkavállalásra a fővárosiba Szabolcsból, Békésből, Hajdú megyéből. Az áramlást azonban legalább is mérsékelni kell, annál is inkább, mert a mezőgazdaságban is nagy szükség van a dolgos kézre. Ezért a budapesti üzemek elsősorban pestieket foglalkoztatnak, vagy olyan vidékieket, akik a környező falvakból bejárhatnak, s ezzel nem rontják tovább a főváros lakáshelyzetét. Ezt a törekvést a munkaerőgazdálkodás minden vállalatnál érvényesíteni kívánja. (MTI) egyiik bunkerban egyedül dolgozott, nem kellett beszélni sekivel. Leroskadt egy téglarakásra és megpihent. Később meg is nyugodott, s csak akkor riadt meg újra, amikor az irodából ki, s be járkáló embereket meglátta. Alig várta, hogy leteljen a műszak és mint az űzött vad, rohant kifelé a gyár területéről. Egész nap rohangált az utcákon. Minden emberben üldözőt látott és amikor a színház előtti szabálytalan áthaladás miatt ráfütyült a rendőr, futásnak eredt, eltűnt a szemben lévő keresztutcában, és meg sem állt hazáig. A veszedelmes könyvet újságpapírba csomagolta és el-í rejtette az udvaron, a farakás kö-i zé. Kifeküdt a kertbe, de sütötte J még a föld is. Töprengett, gyötrődött, mit csináljon? Ha a lopás miatt megfogják, börtönbe vetik, elítélik és csíkos ruhát húznak rá. Ha visszaadja a könyvet, a képügynök jelenti fel. Legszívesebben i az öklével verte volna szét a fejét* hogy miért is csinált ilyet? Ré-I szeg fejjel nem tudta, miket mond. Képtelen hazugságokat hordott össze, amelyek soha nem történtek meg. De ez most már mindegy. Az elszánt ügynök kihasználja ellene. S ha a posta előtt tényleg meghalt egy orosz katona, senki nem mossa le róla, hogy nem ő volt a gyilkosa. (Folytatjuk) tán nagyobb törvénysértések vétésére bátoríthatják a hibák elkövetőit, s ha nem áll résen a közvélemény, ennek nemcsak az egyén, hanem az egész társadalomi látja később a kárát. Senkiből nem csinál elismert embert, senkinek nem szerez megbecsülést és tiszteletet a mások árnyékában kifejtett alamuszi okoskodás, a „főnök” hibáinak takargatása, a törtetés. Sajnos, néha ilyen okok nem engedik kibontakozni a bírálatot, amely pedig képes volna megelőzni sok egymásra halmozódó hibát. De ha akadnak is ilyen esetekre példák, a közvélemény ereje ezeket is elsöpörheti, tiszavirág-életűvé teheti, megtisztíthatja tőlük közéletünket. A közvélemény általában megveti az „árnyékemberkéket”, a mások hibáiból élősködőket, nevetségessé teszi, és előbb-utóbb lehetetlen helyzetbe hozza őket. Elmúlt az az időszak, amikor elvtelen, szirupos ömlengésekkel, ízléstelen iparkodással rangot, magasabb beosztást szerezhetett, aki „körülnyálazta” felettesét. Mint ahogyan a történelem az érdemtelenül félistenné növelt vezetők nimbuszát elsorvasztotta, úgy porlasztja el egyre teljesebben a személyi kultusznak ezt a késői maradványát, mely egyes esetekben még manapság is igyekszik elnyomni az egészséges bírálat kibontakozását. Mindezt meggyorsíthatja a politikai felvilágosító munka, a törvények és rendeletek rendszeres ismertetése, magyarán az, hogy a pártszervezetek a legszélesebb tömegeket is bevonják a szocialista törvények betartásának ellenőrzésébe. Az elmúlt öt esztendőben különösen nagy utat tettünk meg ahhoz, hogy megköveteljük: a kommunisták személyes kötelessége őrködni a szocialista fegyelem betartása felett, és odahatni: saját ügyének tekintse minden ember, hogy miként sáfárkodnak a közvagyonnal a különböző posztokon. Ahol pedig hibát észlelünk ebben, mondjuk ki bátran észrevételeinket, s a közvélemény erejével érjük el, hogy a szocializmust építő tervek végrehajtására, egészségesen fejlődő életünk továbbépítésére forduljon minden energia, minden fillér. A munka, a történelmi helyzet felismerése, a dolgozó milliók jövőjét építő feladatokból való résztvállalás, mindenki teljes képességének kifejtése — csakis ez lehet egyes emberek értékmérője, s aki ez ellen cselekszik, azt elítéli a közvélemény. Varga Dezső Kössön szerződést toiásra, csirkére, libára, kacsára, pulykára a földművesszö vetkezettel! A szerződők előleget, magas árat, tojás és liba után olcsó áron kukoricát kannak 15025
