Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-19 / 15. szám
2 N £P ÚJSAG 1962. január 19., péntek A második Sieves tervben: Új gyárak épülnek, 804 új lakás! adnak át, 3000-rel nő a foglalkoztatottak száma Békéscsabán Kisgyűlés az Irányi utcában összevont kisgyfllést tartottak szerdáin este az Irányi utcai általános iskolában a 24.—25. választási körzet lakói. A kisgyűlésen Such János elvtárs, a városi pártbizottság titkára és Lőrincsik György elvtárs tűzoltó, mint tanácstagok számoltak be a város múlt évi költségvetésének teljesítéséről, valamint a községfejlesztési program és a második ötéves terv Békéscsaba lakosságát közvetlenül érintő beruházásairól. A jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgatták Such elvtársnak az 1962-ben, illetve az ötéves terv végéig városunkban megvalósításra kerülő beruházásokkal kapcsolatos beszámolóját. Huszonötmillió forintot biztosítanak ebben az évben a szennyvíz levezetésének megoldására, ami szintén régi problémája a városnak. A ^vízügynél” maradva elmondotta Such elvtárs, hogy előreláthatólag már az idén megnyílik az Árpád-ligeti strand, a fedettuszoda felépítése pedig a következő években valósul meg. Új házak, iskolák, üzletek épülnek A város nagy gondján enyhít a második ötéves terv, a lakásépítési program végrehajtásával. 1965-ig 804 lakást adnak át Békéscsabán, melyből 700-at előregyártott középblokk-falelemekböl építenek. ötszázkét szövetkezeti társaslakás lesz. A városban már megalakult egy bizottság, amelyik felvilágosítást nyújt a szövetkezeti lakások igénylésének és az ezzel kapcsolatos kérdéseknek a dolgában. Bővülnek az iskolák is a második ötéves terv során. 1963—64- ben Jaminában és az új házakkal beépülő Vásártéren nyolctantermes modem iskolák felavatására kerül sor. Ugyanakkor új tantermekkel bővül a gimnázium, az iparitanuló-intézet és más iskola, 1965-ig több millió forintos költséggel teljesen megújhodik színházunk is. Korszerű színpada és öltözői lesznek és újjáépítik nézőterét. Az építéssel párhuzamosan növekszik az üzlethálózat is a második ötéves tervben. A kereskedelemfejlesztési program keretében ezerötszáz négyzetméter alapterületű új üzlet-teret kap Békéscsaba és jelentősen csökkenni fog a raktározási gond. Tovább iparosodik a megyeszékhely Nemcsak a várost, hanem a környékét és az egész megyét érintő állami beruházásokból tovább iparosodik a megyeszékhely 1965- ig. A 83 millió forintos költséggel épülő modem hűtőház már ebben az évben átadásra kerül és termelni fog. A konzervgyár, mely hozzávetőlegesen kétszázmillió forintba kerül a népgazdaságnak, néhány éven belül hatalmas üzemmé fejlődik, amely teljes kapacitással 2000—2500 munkást foglalkoztat majd. Ez évben 40 millió forintos beruházással gépeket szerelnek az üzembe és terv! szerint az első félév végéig megkezdik a termelést is. 1962-ben mintegy ezer vagon konzervet gyárt már az üzem és körülbelül ezer embert foglalkoztat. A későbbi évek során 3200 vagon lesz az évi termelése. Meglévő üzemeink is tovább bővülnek, korszerűsödnek. A Forgácsoló Szerszámgépgyár 44 millió, a Békési Nyomda 24 és fél millió, a Kötöttárugyár 21 millió, a Barnevál 20 millió, a Húsipari Vállalat pedig 36 millió forintos beruházással bővül ebben az évben, s többek között elkezdik a Hunyadi téri új autóbusz-állomás építését. Régi probléma oldódik meg azzal is a lakosság kívánságára, hogy Tejipari Vállalatunknál megkezdik a palackozott tej készítését. Az új és bővült üzemek újabb 3000 dolgozót foglalkoztatnak majd az ötéves terv végéig. A fenti program végrehajtása azt mutatja, hogy nem maradnak munka nélkül a második ötéves tervben az építőipari dolgozók sem. 1965-ig 47,5 százalékkal kell többet termelniök, a Tatarozó Vállalat dolgozóinak pedig egymilliárd forint értéket kell teljesíteniük, hogy maradéktalanul megvalósuljon a terv. Növekedett a városi költségvetési összeg A következőkben Lőrincsik elvtárs ismertette a város múlt évi és idei költségvetésének mutatószámait, amelyből kitűnt, hogy míg tavaly 59 millió forint volt a költségvetési összeg, addig az idén 63 millió forint. A tájékoztatás után értékes javaslatok hangzottak el és a választók kérték a megjelent tanácstagokat, hogy javaslataikat továbbítsák a végrehajtó bizottságnak. Baukó elvtárs a Hunyadi tér helyzetét tette szóvá, hogy ott a teret nem tartja tisztán a város, pedig a buszok, s a buszokból kiszálló utasok nap mint nap nagy szemetet csinálnak. Ezzel kapcsolatban Bánszky elvtárs javasolta, hogy többet törődjék a tanács ónodvári Miklós: vezetősége a város tisztántartásának problé -ájával, mert nemcsak a Hunyadi tér, hanem a piactér, vagy a régi kitérő környéke és általában Békéscsaba utcái sok kifogásolnivalót hagynak maguk után a tisztaság szempontjából. Vegyék erre a célra többször és rendszeresen igénybe a hangos bemondókat, de még az úttörők és a rendőrség segítségét is, akik figyelmeztessék a szemetelő embereket. Fodré és Jancsok elvtársak az ésszerűtlen beruházásokat bírálták. Azt, hogy beszereltetnek óvodákba főzőberendezést, holott az étkeztetést közp' oldják meg. Azt, hogy megépítik az aszfalt-járdát, utána felbontják, mer le kell rakni a kábeleket stb. A felszólalók több segítséget ígértek a társadalmi munka terén, hiszen a lakosság érdeke, hogy napról napra szebb legyen a város. Változtassák meg a Sztálin út nevét A kisgyűlés többek között javasolta azt is, hogy foglalkozzék a tanács a Sztálin út nevének megváltoztatásával, a személyi kultusz maradványait ilyen vonatkozásban is számoljuk fel Békéscsabán. Javasolták, hogy nevezzék el Kun Béláról a város főutcáját, annál is inkább, mert Kun Béla az 1919-es Tanácsköztársaság legkiemelkedőbb alakja és mint ismeretes, a sztálini személyi kultusz idején ő is sokat szenvedett az üldöztetésektől. Más javaslat is elhangzott a Sztálin út nevének megváltoztatására, melyet a városi tanács elnöke elé terjesztenek. Varga Dezső Egyetlen éjszaka 17 plasztikbomba robbant Párizsban Párizs (MTI) A francia fővárosban szerdáról csütörtökre virradó éjjel 17 plasztikbomba robbant Ennyi merénylet egyetlen nap alatt sohasem fordult elő Párizsban. A hatalmas erejű robbanások nagy riadalmat keltettek a lakosság körében. Szerencsés véletlen következtében a merényleteknek csak egy áldozatuk volt: egy 62 éves asszony súlyos fejsérülést szenvedett. Az anyagi kár igen nagy. A merényletek főleg Algériából visszatért haladó személyek és algériai rabok által lakott házak ellen irányultak. Bomba robbant a Liberation című lap titkárának és az Egyesült Szocialista Párt főtitkárhelyettesének lakása előtt is. Bordeaux-ban a Francia Kommunista Párt megyei központjának épülete ellen követtek el bombamerényletet a fasiszták, a korzikai Bastiában pedig autós OAS-banditák gépfegyvertüzet zúdítottak a kommunista párt helyi központjára. A rendőrségnek eddig egyetlen merénylet tetteseit sem sikerült elfognia. Algériában 13 halottat és 20-nál több sebesültet jelentettek az elmúlt 24 óra alatt. Bone-ban, ahol — mint jelentettük — előző nap tíz halott és ugyanannyi sebesült áldozata volt az egyik arab lakóház ellen elkövetett bombamerényletnek, szerdán hatalmas tüntetést rendeztek az algériaiak. Az elkeseredett arab lakosság betörte egyes európai üzletek kirakatait és kőzáport zúdított az európaiak autóira. Azonnal rendőri és tengerész-egységek vonultak ki a tüntetők ellen. Négy algériai életét vesztette. Az algériai lakosság Algír és Oran utcáin is tüntetett a fasiszták ellen és a független Algériát éltette. Az Algériában bekövetkezett válságos helyzet ellenére a francia minisztertanács semmiféle különleges intézkedést nem hozott a fasiszta terror letörésére. Marianne: Elnök úr, ég a ház! De Gaulle: Ki lát, ki hall ilyen éktelen lármában?!... (Erdei Sándor rajza) XVI. p1 lindult a lépcsőn felfelé. De alig tett három lépcsőfokot, gyávaság fogta el, s mire felért a harmadik emeletre, kijózanodott. — Mit mondjak Rosenak? Hogyan magyarázzam meg, hogy el akarom venni Köméitől az orvost? S ha Rose, a legjobb barátnőm segít is nekem ebben... bár magam sem tudom, hogyan... mit mondjak neki... Horváthnak? Ha rájön, hogy eladtam, hogy mindennek én vagyok az oka, még ha gondolt is rám néha —, kiábrándul belőlem. Miért is szeretne!? Kiszolgáltattam... hitvány, gyáva voltam, sosem mertem megmondani neki az igazat. S mit mondana most Körner... Mr. Rogger? Borzalom: hányféle veszély leselkedik rám most is?... Valami azt súgta, forduljon vissza, szaladjon el, míg nem késő. Hagyja ezt az embert. Talán... igen... talán ez lenne a leghelyesebb! Horváth doktor nem értené meg, s akkor ez a legszörnyűbb kiábrándulás lenne. Ez a keserű csalódás tönkretenné az életét. Már Rose szobájának ajtaja előtt járt. Bentről rádiózene szűrődött ki. Vajon egyedül van? Megforduljon? Most még nem késő! Valami azonban húzta, vonta befelé. Hirtelen a kilincsre tette a kezét és benyitott. Rose egyedül volt. — Beszélnem kell veled! — Mi történt? Miért vagy olyan feldúlt? Elza önkéntelenül is a falon függő hatalmas velencei tükörbe pillantott. Megijedt saját magától: arcának nyugodt vonásai megváltoztak, tekintete idegesen vibrált, egész lénye riadt kifejezést öltött, tükrözte azt a belső vihart, amely a lelkében dúlt. Már nem csodálkozott azon, hogy az ebédnél Mr. Rogger és Körner jelentőségteljesen összepillantottak, amikor velük beszélt. — Futottam, azért vagyok ilyen piros — mentegetőzött Rose előtt. — Készülsz valahová? — Kilenc órára vendéget várok... — Nem lehetne elodázni? — De. Ahogy gondolod. Majd telefonálok. — Nálad akarok maradni... — Mi történt? — Félek. — Kitől? — Mit tudom én! Mindenkitől. Legjobban saját magamtól!... — Elza, te részeg vagy! — Ellenkezőleg: még soha nem voltam ilyen józan! Azért adhatsz egy pohár gint! Felhajtotta az italt. Ettől meg. erősödött, magához tért kissé. Sápadt arca — hiába mondta az imént, hogy piros — élénk színt váltott. Rose még mindig tanácstalanul állt felette, sajnálta Elzát, bár még nem tudta, mi idézte elő nála ezt a lelkiállapotot: megsimogatta a fejét, megborzolta szőke haját. — Szegénykém! Roset és Elzát barátság fűzte egymáshoz. Pedig természetük alapvetően különbözött. Elza ki. mért, higgadt, azt lehetne mondani: magánakvaló természet volt, Rose pedig örökké nevető, csapongó, vidám, mindenkivel flör tölő. Elza hányszor ült egész este szótlanul, elmélázva az asztalnál, amíg Rose három férfival is kikezdett... Állandóan tele volt kalandokkal, s napokon át képes volt ezekről újat mesélni Elzának, aki hanyattfekve, behunyt szemmel, álmodozva hallgatta. Elzának nem voltak kalandjai, neki csak álmai voltak, amelyeket még Rosenak sem vallott meg. Mégis jól megértették egymást! Vagy talán éppen azért, mert a tulajdonságbeli ellentétek vonzották őket? Most is elmondott neki mindent magáról és az orvosról. A vallomás után könnyebb lett, ahogy beszélt, egyre jobban felvillanyozódott. Észre sem vette, hogy milyen lelkesen, színesen beszél az orvosról, akit álmaiban annyiszor, annyiféle változatban már a magáénak tudott. — Hányszor akartam pedig — mondotta —, hogy ne törődjek vele, ne lássak benne mást, mint ügynököt, akit át kell adnom Roggernak, hányszor akartam, hogy ne gondoljak rá és mégis: mindig rá gondoltam. Te el tudod képzelni, mit jelent ez, Rose, nagyon kérlek, ne érts félre, hiszen még magam sem tudom, hányadán állok vele és magammal? Talán tété segítesz majd... Amikor nyár elején elmentem hozzá Nickelsdorfba, azt mond. ták, hogy elutazott. Arra gondoltam, minek törődöm vele. De amikor két hónap múlva egyszer csak Bécsben találkoztunk — váratlan találkozás volt —, nagyot dobbant a szivem. Akkor éreztem először, hogy többet jelent nekem. És mégis valami azt súgta, hogy tartózkodjam tőle: erre fizettem rá, Rose! Mert most már tudom, érzem, hogy számomra itt volt elrejtve a menekülés, az élet, a boldogság!... De én szerencsétlen, tapasztalatlan ember nem értettem meg, hogy miről van szó. Csak vakon, félelemtől reszketve teljesítettem főnökeim parancsát. Ha arra gondolok, hogy mindennek vége. Rose! Ha láttad volna, amikor az utolsó találkozáson az kérdezte tőlem: „Elutazik, Elza? Meddig lesz távol? Láthatom karácsony este?” Mennyire a számon volt már, hogy megmondjam az igazat. Rose, én rájöttem, hogy céltalan, sivár az életünk. Csak addig kellünk, amíg dolgozunk és aztán... Rose, én meg akartam menteni azt az embert, s vele együtt saját magamat is. (Folytatjuk)
