Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-17 / 13. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. január 17., szerda (Vidám {(írsaiufi'a kístdiiiiníz Bemutató előtt Sok vidám tréfa, játék, móka és még több kacagás, ez a farsang igazi jellege. S mivel már csak néhány nap van hátra az első farsangi bálig, nagy az izgalom a fiúk, lányok körében. Hogyisne lenne, hiszen egy-egy este emléke talán örökké él majd az ifjú szívekben. Izgalmat jelent a farsangi bál legszebb pillanata, amikor kihirdetik majd, ki a legszebb a a bálon, ki nyerte el a szépségkirálynő címet. S hogy a választás Jávái táncosnő jelmeze. éppen Zsuzsira, Ilire vagy Erzsire essen, ahhoz nem kis köze van a jelmeznek sem. Gondot is okoz ám ez á lányos házaknál. Szép legyen a lány, a ruha, s még az se ismerjen rá, akinek a legkedvesebb, de versengjenek is érte a fiúk, ki viszi legtöbbet táncba. Gyűlik a sok-sok ötlet. Készülnek a szebbnél szebb jelmezek, előkerülnek a fiókok mélyéről a féltve őrzött régi csipkék, selymek, bársony szalagok. Öltést Öl-Régen a görögök ilyen ruhát viseltek. Ma már csak farsangkor jelenik meg egy-egy „görög” ifjú a bálon. tés követ a ruhán, esténként varrogatnak a lányok, mamák, s mire eljön a farsang, kész a „bálkirálynő” ruhája. Ám a fiúk sem restek. Ök is megtalálják a legjobban illő jelmez-ötletet. Kicsinyek és nagyok összedugják a fejüket, nagy titokban megtárgyalják, kinek milyen jelmez illik, ki mit készít magának, s ahol többen vannak, ott több az ötlet. Van aki halad a korral és űrhajós-jelmezt ölt, van aki a különböző szakmák jelmezeit tartja a legjobbnak, s így születik meg a szakács, kukta, kéményseprő, tengerész és postás vagy éppen más szakmát jelképező ruha. Aztán akad, aki a meséből elevenít meg egy-egy hőst, vagy éppen a Ludas Matyi jelmezét készíti el, s végül van, aki a múlthoz fordul segítségért, ötletért, s megszületik a rokokó, a biedermeier jelmez. Farsang idején a jókedvű ifjúság nem marad szégyenben most sem, s jobbnál jobb ötletekkel gazdagítja az év legszebb mulatságát; a farsangi bálát. Az ötletekhez mi is adunk néhányat. A napokban ellátogattunk a Jelmezkölcsönző Vállalat Békéscsabán nemrég megnyílt új fiókjába. S hogy ott mit láttunk, azt e néhány sorban és képen nem is lehet érzékeltetni. Annyit mondhatunk, hogy aki még nem készült el a jelmezzel, vagy még hozzá sem fogott, annak sem kell kétségbe esnie, hogy mit vegyen fel farsangkor. Kísérjen el bennünket, s máris könnyű lesz a választás a szebbnél szebb jelmezek közül. Az első kép a kis irodában, látszatra nem mond semmit. Egy pult — akár valamelyik áruházban — rajta üvegkazettában gyöngysor, bizsu, dísztű és egyéb apróság. Csupán a két — elfüggönyözött — öltözőfülke vall arra, hogy itt mégsem a vásárlás a fő, mert hiszen minek is lenne ilyen kis helyiségben több öltözőfülke, különösen ha a pult mögött nem látunk mást a földig érő függönynél. Ám ha kitárul a raktár ajtaja... A hatalmas szekrények üvegei mögül csodás nylon, tüli, csipke és selyem, brokát estélyi ruhák, hófehér menyasszonyi ruhák, szmokingok, sötét öltönyök, csillogó gyönggyel kivarrott jelmezek, szebbnél szebb hímzett népviseleti ruhák csalogatnak: lépjünk közelebb, csodáljuk meg a mesterek munkáit — akik készítették — s próbáljuk fel, melyik illik a legjobban, melyik lenne a legszebb az esküvőre, bálra, farsangra. S mivel farsang a nyakunkon van, hát mi a jelmezek között válogattunk. Van itt rokokó, biedermeier, kínai és japán, grúz és holland, magyar és görög, bohóc, cigánylány, huszár, lepke, királyfi és ördög, s ki tudná itt felsorolni, hogy még hányféle jelmez? Török basa, nagy a hasa, ha nem, hát jó lesz a kispárna is. A legszebbek közül választottunk is néhányat, s most képeinken bemutatjuk. Nehéz volt a választás, s talán nem is ezek a legszebbek? Lehet. De mentségünkre legyen mondva, mind nem fért ide. Kasnyik Judit Foto: Kocziszky László Az emberrel történnek néha furcsa dolgok. Olyanok, amelyekre nem számít, vagy ha számít is, akkor a számítása ellenkező előjelű. Így jártam a napokban is, amikor a főrendező engedélyével besurrantam a Jókai Színház üres nézőterére. A színpadon javában folyt a próba — s mikor az alattam megcsikorduló székre leültem — megállt. — No nem! Nem vagyok hajlandó a sajtó előtt próbálni. Nem is tudok — így Szende Bessy. Régen éreztem ilyen rosszul magam, s higgyék el, legszívesebben levegővé változtam volna. Hanem a főrendező, Solty Bertalan a segítségemre sietett. — De igen, próbálni fogsz. Akkor, nagy ijedtségemben nem is gondoltam arra. hogy a rendező vagy a férj szava volt a döntő. Tény, hogy maradtam, s a próba tovább folyt. Csak mikor beszélgettünk, és a művésznő elnézését kértem a zavarásért, akkor kaptam felvilágosítást. — Tudja, olyan ez, mintha a szülő nő nézők előtt vajúdna. Igen, az alkotás láza mindig izgalommal jár. A mű készülése közben sohasem biztos az alkotó. Ezért értettem meg akkor Szende Bessyt, s talán igaza is volt, nem kellett volna zavarni. Persze, ha ott voltunk, akkor legyünk most is ott, s adjuk át az olvasónak, amit az Anna Karenina próbáján kaptunk. A színpad öblös szájjal tátong az unalmas széksorokra, s ott fenn, | díszlettöredékek között recsegő dobogókon folyik a próba. Anna Karenina — ez a világirodalomnak egyik legcsodálatosabb és legfurább asszonyalakja kardigánban, s körünkben utcai cipőben lép a színpadra. Hanem ha az ember az előtte lévő széksor támlájára könyököl, akkor belering a drámába, s csak mikor feláll, veszi észre, hogy Anna most Szende Bessy volt, s az a szemüveges, bajuszos, cigarettázó ember mégsem Alekszej Alekszandrovies Karenin, hanem Solty Bertalan, s Vronszkij is most inkább a vadászkalandokból kifogyhatatlan Petőházi lenne. De amíg folyik a próba, addig megfeledkezünk erről. Látja az ember a történések színhelyét. íme az állomás, itt siratja Dolly elvesztett boldogságát, s itt hazudja a ,,soha többé”-t Sztyepan Arkagyics. Azután egy éles hang: — Nem jó, így csináld. — A rendező megállítja a darabot, s megint csak a tátongó színpad látható, Rajna Mihály és Lőrinczy Éva újra kezdi most már úgy, ahogy a rendező utasítja. Nehéz, bonyolult munkája van a színésznek. E sorok olvasója, ha ott lesz pénteken, mikor először gördül fel a függöny, és ha művészi élményt raktároz magába, akkor lehet, hogy nem gondol majd arra, hogy hetek aprólékos munkájával, akaratos tanulással, fizikai és lelki fáradságokat ezerszer leküzdő gondokkal vált a darab azzá, amit a színpadon lát. — Nehéz a munka — mondja Solty Bertalan —, s minél közelebb vagyunk a bemutatóhoz, annál nagyobb az izgalom — több a gond. Itt mindenki külön is készül a szerepére. Együtt alszik, álmodik hősével, együtt kel, s reggel, ha próbára szólít az ügyelő, eggyé is válik vele. Tudom, sokat tapsolunk majd az Anna Karenina szereplőgárdájának, de addig is .. . no mindegy, hagyjuk most a babonát... kívánjunk sok sikert nekik. Kiss Máté Csaknem 2,5 millió látogatója volt tíz év alatt a Mezőgazdasági Múzeumnak Kétszázától) személyt Szelogsdó művelődési otthont építenek Ebben az évben elkészül az új iskola is Kamuion A tanácsteremből zaj szűrődött .i. Kívüliül az ajtóra egy papír■ lapot ragasztottak. Rajta a felírás: A teremben tanítás folyik, kérjük, hogy a folyosón csendben legyenek. S valóban csend volt. Mintha senki sem lenne az irodákban. De nem. A v. b. elnök és a v. b. titkár feliratú ajtó mögött ott ül a tanács két vezetője. Knapp Vince elnök és Püsiki Sándor v. b. titkár. Előttük aktahalmazok. — Éppen a községiejlesztésről beszélgettünk — mondotta Knapp Vince. S már sorolják is a terveket. Tavaly fogtak hozzá az új iskola építéséhez. A községi tanács 70 ezer forinttal járul hozzá. Az új iskola ez év szeptember 1-re kész lesz, tehát az új tanévet a gyerekek már modem, világos, jól felszerelt tanteremben kezdik. A könyvtárállomány bővítésére is gondoltak a tanács vezetői. Jelenleg 1200 kötetjük van, de az idén j háromezer forintot fordítanak en- ! nek pótlására. Ezenkívül még öt- ] ezer forintot juttatnak a könyvtárnak, amiből a szükséges be- í rendezéseket is megvásárolhatják. | A további tervek? Amilyen rohamosan épül a köz- : ség, ugyanúgy építik a kultúrát j szolgáltató helyiségeket. 1963-ban I például felépül a 250 férőhelyes j művelődési otthon. Ez egymillió j 200 ezer forintba kerül. A község | százezer forinttal járul az építke-! zéshez. A Béke Termelőszövetke- f zet vezetői pedig vállalták, hogy | társadalmi munkában segítenek j az amyagkihordásnál. A jelenleg 5 meglévő művelődési otthont pedig napközis óvodának rendezik be, ahol a termelőszövetkezet tagjainak gyermekeit helyezik el. A távlati tervek szerint 1965-ben új óvodát építenek, és gondolnak a járdásításra is. A község lakói minden segítséget megadnak azért, hogy Kamut pár éven belül rendezett, a kultúra igényeit kielégítő község legyen. A Vajdahunyad-várban 65 évvel ezelőtt alapított Magyar Mezőgazdasági Múzeum már a második világháború előtt világviszonylatban is tekintélyes intézmény volt, s szinte teljes mezőgazdasági gyűjteménnyel rendelkezett, a felszabadulás óta pedig — amellett, hogy a gyűjteménye tovább bővült — a mezőgazdaság szerkezeti átalakulásának megfelelően új, az eddiginél fontosabb szerepet kapott. Az állandó jellegű kiállításainak felújításával most fokozatosan a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság iskolájává, a legjobb termesztési és tenyésztési módszerek, eljárások példatárává fejlesztik. Érdekes a múzeum látogatottságáról és a külföldi kapcsolatairól szóló statisztika. A századforduló utáni években az orosz kormány, később az egyiptomi kormány kért segítséget a Magyar Mezőgazdasági Múzeumtól, a felszabadulás óta pedig Spanyolországból, Szíriából és Japánból érkeztek múzeológusok különböző kérdések tanulmányozására. A múzeum látogatottsága húsz év alatt csaknem két és félszeresére nőtt. 1951—1961 között kereken 2 300 000-en tekintették meg a mezőgazdasági múzeum kiállításait, s az 1961. évi 323 000-es látogatólétszámmal a főváros leglátogatottabb múzeuma lett. (MTI) Gyakran van dolgom ! a Pehelygyárban, és I ilyenkor ott szoktam ét| kezni. Rendszerint Ba- I lázs Barnabással, régi ismerősömmel étkezem együtt. — Figyeld meg ezt a Feketét — mutatott az üzemi étkezdében Balázs égy hórihorgas fiatalemj bérré. — Ennél undorítóbb fráter nincs az egész vállalatnál. Mint előadó, 3 beosztottal dolgozik, azokat kínozza. Semmi se jó neki, mindenben hibát talál, kiabál, gorombáskodik, túlterheli őket munkával, egyszóval ronda egy alak. Elviselhetetlen ... Megkérdeztem: — És felfelé? — Gondolhatod. Az ilyen típus undorítóan hízeleg feletteseinek. Fekete ezen a vonalon állandóan világrekordot xmOWWMMMWMMimMBO« javít. Az embernek kavarog a gyomra, amikor látja és hallja, hogy ez a Fekete milyen szolgálatkész, milyen férfiatlanul dicséri hivatali felettesének minden szavát, minden cselekedetét. Ahogy Fekete tüzet ad, amikor főnöke cigarettát vesz elő, ahogy a kabátját feladja, ahogy a felettes legbutább viccén kacag, az a szervilizmus csúcsteljesítménye. Persze, a felettesek szeretik az ilyesmit. — Mások is úgy utálják, mint te? — Hát lehet öt kibírni? Akinek kisebb, vagy vele egyenlő a beosztása, azt észre sem veszi, annak alig, vagy sehogyan sem köszön vissza. Borzalmas alak. Ha meglátom, elmegy az étvágyam. Néhány héttel később ismét a „Pehelyben” volt dolgom, és újra együtt ebédeltem Balázzsal. A levesnél tartottunk, amikor Fekete belépett az ebédlőbe. Egyenesen kettőnk asztalához tartott, és megkérdezte: — Szabadna itt megebédelnem? Kicsit csodálkoztam azon, hogy az ellenszenves Fekete ilyen tisztelettel kér helyet az asztalnál, hiszen Balázs is előadó volt. Fekete pedig a vele egyenlő beosztásúalcat észre se szokta venni. — Hogyne, Fekete kartárs. Tartson velünk — válaszolta Balázs. Hangja szívélyes volt. Ezt is furcsállottam. Ebéd közben barátságosan elbeszélgettünk Feketével. Amikor Balázs cigarettára akart gyújtani, Fekete kezében már csattogotJ az öngyújtó. Mi előbb távoztunk. Fekete rohant a fogashoz Balázs kabátjáért, és feladta rá. Egyre jobban csodálkoztam, de nem akartam kérdéssel zavarba hozni Balázst. Mástól tudtam meg, hogy Balázs két nap óta Fekete főosztályvezetője ... Most már ő is felettes volt. és íny neki is jólesett az ellenszenves Fekete hajbókolása. Palásti László í Az ellenszenves Fekete I k-----------------------------------
