Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

4 N ÉP ÚJ S A G 1963. január 10., szerda ^eethcwen huh Hallottam róla, amikor Csabára érkezett, láttam is az utcán sietni, vagy a presszóban egy gyors dupla mellett, tudtam, hogy festőművész, hogy Miskolcról, az ottani művésztelepről jött — mindez azonban még semmi sem volt ahhoz, hogy az Ember igazi értékeit is megis­merhessem, és megtudjak valamit művészi céljairól. Hallottam róla később, hogy a csabai Kulich Gyula Termelőszö­vetkezettől egy másfél mázsányi súlyú fatönköt kért és kapott, mert egy monumentális Beethoven-fejet akar kifaragni, volt aki látta, és na­gyon tetszett neki, mások nem értették egészen, mit akar kifejezni, elmondani a komor tekintetű fej — de én még akkor sem ismertem, akkor sem láttam. így teltek a napok, sokáig sehol sem tűnt fel érdekes alakja (kü­löncnek is mondják), nekem is sok egyéb, más dolgom volt, míg egy­szer a Csaba éttermében, ebéd után, kedves színművész barátommal, Bánffy Frigyessel találkoztam, aki a pillanatban mint a színház párt­­alapszervezetének titkára mondta: — Ismered már a Patakit? — Még nem — mondtam. — De azt tudod, hogy elkészült a Beethoven-feje? — Nem én, csak hallottam va­lamit, hogy csinálja. — Hát kész. Gyere, nézd meg, és beszélgess vele. Sokoldalú fiú. Szép dolgai vannak. Érdemes! — Jó — mond­tam —, mehetünk. A színház festőtermében találkoztunk. Aztán bevezetett kis műte­rem-szobájába, ahol egy nagy lepellel letakarva, szinte a fél szobát betöltve állt egy alacsony, kis pulpituson a Beethoven-fej. — Máris „leleplezzem”, vagy csak később? — kérdezte, mire sürgettük, hogy csak rajta, lássuk. így hullt le a lepel. A hatalmas fej feketén, megdöbbentő belső energiát sugározva nézett velünk farkasszemet. Az első benyomás (és ez a döntő!) megrázza az embert, és a részletekre nem is tud figyelni. A viharos hajkorona, a tragédiák mélységéig hatoló tekintet, a kőke­ményen záruló keskeny száj, és a felfutó, boltozatos homlok nem min­dennapi ember, mását sejteti. — „Géniusz" címmel adóm be a Műcsarnok zsüribizottságához — mondta jó néháhy perc múlva, aztán szemben a Fejjel beszélgettünk, őszintén, egyszerű szavakkal. Tervek, életút, első siker. Csendes vallo­más a kis műterem-szobában, melynek falain kész és vázlatos olajké­pek, grafikák, érdekes faszobrok sorakoznak. — Szegeden születtem. Az anyám kun származás, az apám Szeged­környéki. Ügy érzem, anyám erős, kérlelhetetlen kunféle akaratát örö­költem, apámtól meg az érzékenységet, azt, hogy bennem érzem bu-A mű és alkotója. zognl a világot, amit kifejezni az akarat ösztökél. Keresek, kutatok mindig. Nem elégít ki a piktura, öt hónapja faragok is. Ez a Beetho­ven-fej sok éves álmom. Boldog vagyok, hogy itt Békéscsabán talál­tam megfelelő anyagra, amely meg ihletett, és így megszülethetett a mű. Három hónapja érkezett Csabára. Főfestő-műteremvezető a Jókai Színházban. Díszleteket is tervez. — A színházat nem lehet elválasz­tani a képzőművészettől — mondta, amikor erről beszéltünk. — Jól ér­zem itt magam, és tudom, hogy rengeteg élményt szerzek: az embe­rek érdekelnek. Csak embereket festek, faragok. Izgat, hogy vissza­adjam egy ember karakterét, egy tekintet mélységét, az embert for­máló gondolatokat... Szeretem a szimbolizmust, úgy érzem, sok min­dent kifejezhetek vele. Ez is szimbolikus — mutat „Anyaság” című festményére, mely szintén Budapestre indul — és — a „Géniusz” is ... A festőteremben a Warrenné mestersége című Shaw-színmű dísz­letei készültek akkor. Még elszívunk egy cigarettát, még vitatkozunk egy kicsit a művészet dolgain, aztán még egy pilantás a monumentális Fejre, és búcsúzunk. Pataki János festőművész bezá rja műterem-szobájának ajtaját. Ha­talmas ecsetet vesz a kezébe — kés zül a harmadik felvonás díszlete. Odabenn a csendben, elmúlt tr agédiákon tűnődve hallgat a fába álmodott Beethoven-arc. S amikor már lent, a havas utcán újra rágondolok, úgy hallom, mintha felzendülne valahol a vibrál ó, suhogó fagyos szélben az ötödik Szimfónia. A Sors szimfóniája. Sass Ervi„ Érdekes előadások a TIT-ben A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat Békés megyei szerve­zetének egészségügyi szakosztá­lya január 11-én, csütörtökön este 6 órakor előadói konferenciát ren­dez, melyen dr. Boros Imre fő­orvos, az egészségügyi szakosztály elnöke tart előadást az orvos­egészségügyi ismeretterjesztés időszerű problémáiról. Másnap, pénteken, szintén este 6 órakor Kolarovszki Júlia muzeológus be. szél a Békés megyei régészeti ása­tásokról, a történelmi szakosztály konferenciájának keretében. A következő hét programját Török László hanglemezestje vezeti be, majd a művészeti szakosztály előadására szerdán, január 17-én kerül sor, este 6 órakor A római szellem tükröződése a szobrászat­ban és a festészetben címmel. Az előadást Nyíri Sándor tanár tart­ja. December 31-e örömünnep egyik-másik tsz elnöke és főköny­­számba ment a Kondorosi Gépál- velője mégis napokig utazik hol lomáson. Egy akikor érkezett új ide, hol oda, sok költség ellenében csúcsesztergapadot vettek körül a szerelők és a traktorosok. Nem azért, mintha soha nem láttak volna még ilyet, hanem azért, mert idestova 12 éve vártak már minden évben egy modem eszter­gapadra, de mindig csak ócskát kaptak. A közmondás azt mond­ja, hogy rossz szerszám nincs, csak rossz szakember. Nos, a kon­dorosi szerelők az ócska eszterga­­padokon is meg tudták oldani a feladatot, minden évben jól kija­vították a gépeket, s az ő igyeke­zetüket is dicséri az eddig meg­szerzett öt Élüzem-oklevél. A gép­állomás vezetői a sóik osztás és szorzás után úgy látják, hogy az elmúlt évben is teljesítették az élüzem cím elnyerésének összes feladatait. Persze nem veszik biz­tosra, hogy meg is kapják, hiszen hiba is csúszhatott a számolásba. A gépállomás vezetői sem és mi sem rágódtunk sokat azon, hogy megkapják-e most a hatodik Él­­üzem-oklevelet, hanem széjjel­nézünk a műhelyben, s affelől ér­deklődtünk, hogyan készülnek az ez évi feladatokra. December 31- ig 32 erőgép volt főjavításra be­ütemezve, s azt el is készítették határidőre. Most januárban 19 erőgépet akarnak főjavításban ré­szesíteni, s ebből 7 gép a kondo­rosi Vörös Október, Lenin, Dolgo. zók és a kétsopronyi Hunyadi Tsz-é. A műhelyben most is ott áll a kondorosi Lenin Tsz egy Zetorja, s vezetője, Csesznék Já­nos segédkezik a javításban Bán­ki Mihály szerelőnek. Ért a sze­reléshez, hiszen 1936 óta trakto­ros Csesznék János. Itt érdemes egy kicsit megáll­ni. Vannak olyan termelőszövet­kezetek, amelyek nemigen viszik a gépállomásra javítatni erőgépei­ket, hanem saját maguk kínlódnak vele. Pedig a gépállomás 50 szá­zalékos kedvezményben részesíti főjavításban a tsz-ek erőgépeit. Emellett vannak olyan alkatré­szek, amelyeket a gépállomás is csak nehezen tud beszerezni, de Az első VIT-küldöft Podmaniczki Pál, a Békéscsa­bai Téglagyár KISZ-titkára már kezében érzi a Helsinkibe szóló útlevelet. Podmaniczki elvtárs ugyanis a VIT-sorsjegyek árusítá­sával az országban első helyezést ért el. Hatezerötszáz sorsjegyet adott el egymaga és ezért jutalom­ból tagja lesz a Kommunista If­júsági Szövetség VIT-küldöttségé nek. és hiába. Érdemes ezen elgondol­kozni. sőt a kondorosi Vörös Október Termelőszövetkezetben már meg­kezdték az őszi kalászosok fejtrá­gyázását, s folyamatosan kezdik a többi termelőszövetkezetekben is. A gépállomás úgy egyezett meg a termelőszövetkezettel, hogy mint­egy 5 ezer holdra a tervezett mű­trágya-adag egyik felét január hónapban, a másik felét pedig márciusban szórják ki. A gépállomás egyik, korára ii legidősebb dolgozója Parola Gyű. la bácsi. Már 43 évet töltött el kovácsműhelyben. Most éppen tárcsajavítás közben találtuk. Mi. kor szóba került a kora, megkér­deztük tőle, hogy készül-e már nyugdíjba menni. Azt mondta, hogy még bírja. Különben is most jóval könnyebb a munka, mint régebben, öt éve eltűnt a gépállomás kovácsműhelyéből a fújtató, s a nehéz nagykalapácsot is gép, vagyis modern ajax kala­pács helyettesíti. A Kondorosi Gépállomáson 20 szerelő és 40 trakto­ros dolgozik a téli gépjavításon. Régi szokás, hogy a trak­torosokat is bevon­ják a javításba, de szokás az is, hogy a traktorosok főleg sa­ját erőgépeik javítá­sánál segédkeznek, így jobban megisme­rik annak csinját­­binját, s nem újdon_ ság az sem, hogy egyik-másik trakto­rosból évek múltával kiváló szerelő lesz. A szerelőkre és a taraktorosokra most a tél folyamán többek között 30 eke, 25 von­tató-pótkocsi, 19 tár. csa, 20 kultivátor, és 22 műtrágyaszóró ja­vítása is vár. A mű­trágyaszórók egy ré­sze már ki van javítva Simő Gyula traktoros az ekekere­ket is széjjelszedi, s kijavítanak rajta minden hibát. Gál Pál: A kordélyos ló A kordélyos lovat Rigónak hívták. Nem mintha olyan szépen tudott volna fütyül­ni, mint ez a kedves madár, hanem mert olyan fekete volt, mint repülő rokonai. Rigóval rengeteg baj volt. Lustálko­dott, de irgalmatla­nul. A kordélyosok időnként jól elhúzták a nótáját (persze la­páttal, mert annak nem marad nyoma, mint a vesszőnek), de Rigó esetében az ilyen határozott rábe­szélés is eredményte­len maradt. Hogy honnan jött ez a fe­kete lustaság, azt nem tudja senki, bár egyesek esküdtek rá, hogy ekkora munka­undorral és ekkora feketeséggel csak te­metkezési vállalatnál működhetett korábbi életében. így volt-e vagy sem, nem tudták. Szokássá vált viszont, hogy ha új ember jött a vállalathoz, az első nap Rigót kapta a keze alá. Ha más haszon nem szárma­zott is ebből, min­denesetre jókat ne­vettek az új hajtó próbálkozásain. Ékkép lett Miska is a Rigó gazdája. Sokfelé járt, sokat tapasztalt ember volt Miska. Hajtotta a vé­re, sehol sem maradt meg hosszabb ideig. Amikor megkérdezték tőle, miért állt be hajtónak, csak ennyit válaszolt: — Mert kordélyos még nem voltam. Rigó már ott állt a munkahelyen befog­va. Miska odament hozzá, s nógatni kezd. te. De a Rigó nem mozdult. A legény be­szélt hozzá kedvesen, szépen. Rigó még a fülét sem mozdította. Beszélt hozzá Miska idegen nyelven is. Semmi, de semmi. A többi hajtó persze ott állt a közelben. Nagyokat kuncogtak. Az egyik végre oda­szólt a legénynek: — Ne káromkodjon előtte, szakikám, mert ez alighanem temet­kezési ló volt’, aztán nem szokta meg a ke­mény szót. Felharsant a neve­tés. Miska csak nó­gatta tovább a lovat. Kínálta kenyérrel, cukorral, de a jószág csak nem mozdult. Az emberek közbe kinevették magukat no meg a munka i kezdődött. De azért félszemük továbbr is Miskán ragadi Látják ám, hogy Rigó egyszer csa) megindul. Szépei egyenletes léptékké halad a legény utál Még a füle is a ma gasba ágaskodik, fejét gangosán tartji Ez aztán a csoda. . Rigó elindult. Ső megállás nélki egyenletesen dolgozi1 Mi történt? Az em bereknek sehogy s megy a fejébe a de log. Mi az ördöge csinálhatott Miska csökönyös jószággal Végül ketten a le gény közelébe som fordáltak. Elől Miska lépke dett, mögötte a Ri gó. Szép tartássá peckesen, gyönyör ködni való léptekkel No — Miska éne kelt neki. Elnyújtott óbégató, már kicsi rekedtes hangon. így — Óh, adj urán örök nyugodalmat ne eki-i, és az örök vi­lágosság fényesked­­jék ne-e-ki-i... Parola Gyula kovácsmester tárcsajavítás közben. KONDOROSI KÉPESLAP

Next

/
Thumbnails
Contents