Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-31 / 25. szám

1962. január 31., szerda hépújsAa 5 Erdős Károly: A munka ülőszék alkalmazásánál a kö­vetkező munkafiziológiai szem­pontokat kell figyelembe venni: Az ülőfelület hátrafelé gyengén lejtsen, hogy a munka végzéséhez szükséges előrehajlás kedvező egyensúlyi helyzet mellett váljék lehetségessé. Az ülőszék üléslapjának alsó része le legyen gömbölyítve, éle ne legyen, hogy a felső lábszár puha részeire nyomást ne gyako­roljon, és ne akadályozza a láb­szárait vérkeringését A szék üléslapja megfelelő ma­gasságra állítható kell, hogy le­gyen, hogy ne kényszerítse a dol­gozót lábainak maga alá húzásá­ra, mely szintén a lábszár vérke­ringését akadályozza. A testsúly kizárólag az ülőgu­mókra helyezkedjen, melynek biz­tosítása céljából szintén az ülő­szék magasságát kell oly méretű­re szabni, hogy a felső lábszár al­só része ne rontsa az ülőfelületet. Itt számításba jöhet a lábzsámoly alkalmazása is. A munkaasztal magasságát úgy kell megválaszta­ni, hogy a munkadaraboknak a szemtől való távolsága 30 cm le­gyen. Ennél nagyobb távolságot a dolgozó hajlongással kénytelen csökenteni, mely görbe háthoz, hátizmok sztatikus igénybevételé­hez vezet. A munkaasztal alatt megfelelő helyet kell biztosítani a lábak elhelyezésének, hogy ne kényszerüljön a dolgozó ülés köz­ben természetellenes testtartásra. A támlákat ruganyosán, a dere­kat és ne a hátat támasztva úgy kell kialakítani, hogy elkerülhető legyen a régebben propagált me­rev, egyenes testtartás, mely szin­tén a hátizmok sztatikus igénybe­vételét növeli. Sok esetben nem kerülhető el, hogy a munka sok sztatikus ele­met ne tartalmazzon. Az izomelfá­radás tehát szükségképp bekövet­kezik. A feladat ilyenkor azoknak a feltételeknek a biztosítása, amelyek a már kifejlődött elfá­radás megszüntetését teszik lehe­tővé. Erre lehetőség nyílik a test­helyzet, a testtartás változtatása és a pihenés körülményeinek ren­dezése útján. Köztudomású példá­ul, hogy a répaegyelés igen fá­rasztó munka, mert a dolgozó tér­delő, guggoló vagy előregömyedt testtartásban lépeget. A gépesítés itt kezdetben kedvezőbb körülmé­nyeket teremtett. A traktorvonta­­tású, csővázas kocsikon a kényel­mes ülések később kényelmetlen­nek bizonyultak, mert az egyéb­ként kényelmes ülések, huzamo­sabb idő múlva kényelmetlenné váltak. Helyesebb megoldásnak bizonyult az a csővázas, megfele­lően párnázott kocsi-megoldás, melyen a dolgozók ülve vagy áll­va, térdelve, vagy akár fekve is végezhették a munkájukat. Mivel mindegyik testhelyzet előbb­­utóbb kényelmetlenné válik, a dolgozó egyik testhelyzetet a má­sikkal cserélheti. Ez a megoldás átmenetileg feltétlen könnyebbsé­get jelent. Az előzőekben szó volt arról, hogy az izmok sztatikus igénybe­vétele következtében létrejövő izomfáradás gyorsan megszűnik a terhelés megszüntetésével. Ebből az a fontos gyakorlati következte­tés vonható le, hogy az ilyen mó­don létrejövő fáradtságérzés kikü­szöbölésére a gyakori, rövid ide­ig, legfeljebb néhány percig tartó szünetek a célszerűek. Újabban — különösen a Szov­jetunióban — sokat foglalkoznak az aktív pihenés és a kiegyenlítő torna problémájával. Itt arról van szó, hogy egyrészt a kényszertest­tartás következtében sztatikusan igénybevett kemény izmokat fel­lazítsuk, másrészt a (restituciós) helyreállító folyamatokat védő­gátlás alá helyezzük. Tapasztalat szerint a pihenőket általában sablonosán alkalmazzák, amely helytelen felfogás. Tudo­mányos vizsgálatok eredményei szerint pihenőidőt akkor kell köz­beiktatni, amikor a termelési mu­tatószámok a termelékenység, il­letve a fiziológiai mutatószámok funkcióspotenciál csökkentésének kezdetét mutatják. Több oldalról igazolt tapasztalat szerint a mű­szakban kell egy hosszabb, étke­zési lehetőséggel egybekötött szü­netnek lennie, és ez ne a műszak végére, hanem a műszak közepére essék. A szünetre meghatározott időt helyesen kell felhasználni. Már néhány percig tartó szünet­ben is el kell hagyni a munkahe­lyet. De az étkezési szünetben fel­tétlen el kell hagyni a munkahe­lyet. Ez nemcsak higiéniai okok­ból szükséges, hanem ennek élet­tani alapja is van: a munkakör­nyezet szignáljai, látási, hallási, szaglási stb. ingerek munkára ké­szítik fel a szervezetet, és nem restitucióra. A munkakörnyezet szignáljai tehát a pihenés életfo­lyamatát zavarják. Pihenés alatt feltétlenül meg kell változtatni a testhelyzetet. Ha például a mun­ka ülve történik, akkor a pihenés alatt feltétlenül a legcélszerűbb járkálni. Ez a körülmény nem csupán a testhelyzet megváltozta­tását jelenti, hanem átkapcsolást más működésre is. A más műkö­désre való átkapcsolás egyik for­mája a torn a gyakorlat végzése a szünetben. A pavlovi nervéniz­­mus alapján folytatott azon mun­kaélet utáni kutatások, melyek so­rán Szecsenov, Kersztovnyikov és mások megállapították, hogy a munka hatására fellépő helyi, vagy az egész szervezetre kiterje­dő fáradtság nem elsősorban az izomzat, hanem sokkal inkább az idegrendszer kifáradásának ered­ménye, ellensúlyozására, a mun­kaképesség visszanyerésére, az úgynevezett passzív pihenés (a teljes nyugalom) sokkal kevésbé alkalmas, mint az aktív pihenés. Az aktív pihenés során más izom­csoportok foglalkoztatásával elér­hető, hogy a munkavégzés követ­keztében elfáradt izomcsoportok idegközpontjainak fáradtsága csökkenjen. Az előzőekből követ­kezik, hogy a munkaszüneti tor­na feladata: a fiziológiai és szel­lemi fáradtság ellensúlyozása, a szervezet regenerálása a további munka minél eredményesebbé té­tele érdekében. Időpontja: a napi teljesítményt regisztráló munka­görbe legmagasabb szakasza után bekövetkező süllyedő periódus kezdete. Olyan gyakorlatokat kell alkalmazni, melyek a munkafo­lyamatban részt nem vett, vagy mérsékelten foglalkoztatott izom­csoportokat veszik igénybe. A munkaszüneti torna lehetőleg a szabad levegőn folyjon. Folyhat továbbá a munkaterembe vezető folyosón, ebédlőben, teremben, de sohasem a munkateremben, és legkevésbé a munka helyszínén. De bárhol is történjék a torna, tö­rekedni kell minél kedvezőbb kö­rülmények megteremtésére. Nem szabad tornászni olyan helyen, ahol kevés az oxigén (erősen pá­rásított helyen, pl. szövő-fonóte­remben stb.). Nem szabad tor­nászni balesetveszélyes helyen (pl. forgó gépek között). A munkával foglalkozó tudomá-A Népújság postájából Szellemi vetélkedés Kellemes és hasznos versenyt rendeztek az elmúlt napokban a kaszaperi úttörők. A két hetedik és a két nyolcadik osztály két öt­fős csoportja indult a szellemi vetélkedésre ríégy tantárgyból; iro­dalom, történelem, földrajz, testnevelés. Minden csapat 2—2 kér­dést húzott minden tantárgyból, és külön megbeszélve egy percen belül elmondták a feleletet. Ebben a versenyben nemcsak a ver­senyzők, hanem a nézők is részt vettek. Ha a csapat nem tudta vagy nem pontosan válaszolt a kérdésre, a nézőktől kérdezték meg. A feleletet pontszámok alapján bírálták el, a jók jutalomban ré­szesültek. A nyertesek társasjátékot, ceruzát, zsebkönyvet és cso­koládét kaptak. A verseny mindenki tetszését megnyerte és a kö­zeljövőben is rendeznek ilyen versenyt az úttörők. Mag Éva, Kaszaper A csibenevelés mesterei oldaláért nyok széles és szinte kimeríthe­tetlen területéből, ezt így lehetne folytatni tovább. De ez a szűkre szabott cikk terjedelme erre nem is ad lehetőséget, hogy itt minden témával részletesen foglalkoz­zunk. Pedig még nagy figyelmet érdemelne az üzemszociológia' és nem utolsósorban a munkagaz­daságtan igen fontos területe is. Például a munkagazdaságtan­kutatások középpontjában a leg­fontosabb gazdasági kérdésként a munka termelékenységének növe­lése áll. A munkatermelékenység marxi értelemben a termelőmun­ka hatásfoka, vagy más szóval a „munka termelőereje”. A munka termelőerejét mindenekelőtt a munkaeszközök és a munkatárgy korszerűsítésével lehet emelni. A munkaeszközük és a munkatár­gyak kihasználása viszont már a munkaerőktől, illetve maguktól a dolgozóktól függ. Tehát a munka­gazdaságtan a munka termelé­kenységének ezzel az „emberi” ol­dalával foglalkozik, azzal kérdés­sel, hogy az adott technikai mun­kát, a munkaeszközök és a mun­katárgyak nyújtotta lehetőségeket az emberi munka révén milyen mértékben használjuk ki, illetve azt milyen tényezők akadályoz­zák, illetve segítik a technika op­timális felhasználását. Természetesen arra sem volt le­hetőség, hogy a részletesebben tárgyalt munkafiziológia és mun­­: kalélektan kérdéseiben felvetett j egyes megállapítások tudományos kutatási eredményeinek bizonyí­­j tásait ismertessük. A cikk témájának célja az volt, ’ hogy felhívjuk a figyelmet egy I olyan területre, mely ugyan nem ! egészen ismeretlen előttünk, de j úgy érezzük, hogy közel sem tet­tünk meg érte mindent. A mun­kával foglalkozó tudományok ed­digi eredményeinek, tudatos, cél­szerű, gyakorlati felhasználása és annak további fejlesztése, a tudo­mányos kísérleteken és kutatáso­kon keresztül igen jelentős segít­ség lehet a vezetők számára, a munka „emberi” oldalának meg­állás nélküli fejlesztése terén, fVége) A fák erősen zúzmarásak voltak, kemény hideg volt, amikor korán reggel megérkeztem Mezögyánba. Hidegtől pirosra csípett arccal lép­tem be a nemrég két tsz-ből egye­sült Magyar—Bolgár Barátság Ter­melőszövetkezet cslbenevelő-telepé­­re, ahol igen kellemes, 26 C fokos meleg fogadott. Boros Mihálvt és csibenevelő társát a kis csibék kö­zött találtam. Miska bácsi örömmel újságolta, hogy ilyen jól még nem neveltek csirkéket. Az elmúlt évben a volt Szabad Föld s'sz-ben 40—50 százalék volt az elhullás. A mostani csirkék már hathetesek, szén tolla­sok, az elhullás még az 5 százalékot sem éri el. Amint beszélgettem, megérkezett Filmhírek Várkonyi Zoltán rendezésében feb­ruár 2-án kezdik forgatná a Budapest Filmstúdióban „Az utolsó vacsora’1 című filmet, mely az államosítás ide­jén játszódik. Februárban kerül bemutatásra Solo­­hov Űj barázdát szánt az eke című regényéből készült fllmtrilógüa, ezen­kívül a Májusi fagy és a Felmegyek a miniszterhez című magyar filmszatí­ra, s még 9 más — egész estét betöltő — új film. Szörnyű évek címmel forgat filmet Luigi Zampa Oíaszországbanx A film­szatíra a fasizmus idején játszódik. A japán demokratikus szervezetek támogatásával új filmet készít Kaneto Shindo, a Kopár sziget világhírű ren­dezője. Üj filmjének története négy matrózról szól, akik egy hajókatasz­trófából csak a puszta életüket ment­hetik. Az ismert francia jellemszinész és komikus, Fernandel 30 éve sz-lgálja a filmművészetet. Először 1931-ben sze­repelt és nemrég fejezték be 134. filmjének a felvételeit. Berta Gyula, a tsz főagronőmusa. Nagy előszeretettel beszélt a csibe­­nevelésről, s a dolgozók fogadkoz­­tak is, hogy az idén nem lesz baj a telepen. A főagronómus azt mond­ta a dolgozóknak — és ezt nagyon jó hallani —, ami a csibeneveléshez szükséges, takarmány, alom, fűtő­anyag mindenkor biztosítva lesz, és most már csak a dolgozókon múlik, milyen idős korra nevelik fel a Csir­kéket és milyen lesz az elhullás. A dolgozók azt állítják, ők mindent megtesznek, amit csak megtehetnek a csibenevelés érdekében. Gaál János, Békéscsaba flz e'eJci Falusi Hiúsági Szövetkezeiről Az elek! Falusi Ifjúsági Szövet, kezeinek 210 tagja és 4 hold föld« jo van. Liszt Ferenc és Nyeste Eszter úttörővezető általános is­kolai tanárok vezetésével szép eredményeket érnek el a fiatalok. Jelenleg 70 darab állatállomá­nyuk van. Húsz anyából álló nyúl. tenyészet, amely a kijevi kiállítá­son díjat nyert. Az állatállomány számának meglévő földterületü­kön takarmányt termesztenek, árpát, cukorrépát, pillangós növé­nyeket. Három évenként trágyáz­zák a földjüket, egy katasztrálls holdra 250—300 mázsa trágyát szórnak ki, amelyet a földműves­szövetkezettől kapnak, de ehhez a fiatalok szülei is hozzájárulnak egy-egy kocsival. A Lenin Terme­lőszövetkezettől is sok segítséget kapnak úgy anyagiakban, mint szakmai irányításban. Már elké­szítették az 1962. évi költségveté­si tervüket is. A vonaton Bach Gyula Békéscsaba : Megy, szalad a vonat • o „magyar ugaron”. Szé­­t les szántások, távolba • vesző búzavetések mel­• lelt halad el. Falu falu • után tűnik elénk új ar­• culatával> sokat ígérőén. • Nézem a Békés, Bihar S rriegyei tájat, s arra gon- 5 dolok, hogy ha ez a vas­­t úti töltés beszélni tudna. ; de sokmindent mondana : nekem a múlt időkről! • És gondolatom mintha ! életre kelne, egy idős né. • ni szólal meg a sarok­• ban: • — Itt szakadt meg az 5 én szép, nagy fiam a S munkában! : Minden utas kinéz a S vonat ablakán. Én is. Jól : ismerem ezt a vidéket. : Káptalani nagybirtok ? volt itt. Nagyváradig « nyúló. ; Odaülök a néni mellé ; és megkérdezem tőle: S — Mondja csak, mi is ; történt itt a maga fiá­­; val? ] Rámnéz, vizsgál egy t ideig, aztán beszélni • kezd. — Zsellérek voltunk, lelkemt földhözragadt, szegény emberek. Akkor nagyon bő búzatermés volt itt. Nem győzték az idevalósiak levágni, ka­tona volt a férfiak több­sége, hát hozatott a káp­talan valahonnan egy csomó embert. Ebből az következett, hogy majd­nem felére csökkent az aratórész. így aztán két­szer annyit kellett dol­gozni a fiamnak, aki aratási szabadságon volt itthon, hogy meglegyen az évi kenyér a család­nak. Meg is lett, hogy ne lett volna! Mert az utolsó napon kihullott a kasza az én szép, nagy fiam kezéből. Megsza­kadt a lelkem... Az idős néni zokogni kezdett. Megfogtam a kezét: — Nyugodjon meg, kedves néni — mond­tam. Ezzel már úgysem segít. Azt mondja el in­kább, mi van a fiával, hogy él most? — Meghalt a lelkem... Nem tudott azután fel­egyenesedni, ezért a kút­ba ölte magát. — És a családja? — Köszönöm kérdését, megvannak. A két szép gyerek is. A menyemet megsegítette ez a demok­rácia, áldja meg a te­remtő! Gyönyörű két unokám van nekem. — Na látja! És hol dől. goznak az unokái? — A fiú könyvelő, a lány meg virágkertész. — Akkor hát vigaszta­lódhat, kedves néni. — Igaz. De ha erre já­rok, mégis elszorul a szí­vem, hiszen egyetlen egy fiam volt. Meg aztán eszembe jut az is, hogy mi lett volna velünk, ha nem verik le az urak vi­lágát! Bizony éhenpusz­­tultunk volna, lelkem! — Arra már ne gon­doljon — mondtam emelt hangon —, az a világ nem jöhet vissza soha többé! — Hiszem, lelkem, csak itt búsulom el ma­­gam, ezen a rosszemlé­­kü helyen. Bánatos arca most ke­ménnyé válik. — Voltam én akkor a káptalan urainál, hogy segítsenek az árván ma­radt családon. Azt fe­lelték, hogy virtuskodott a fiam az aratáskor! Ezt merték mondani ne. kém, az anyának! Meg is mondtam a gazoknak, hogy őmíattuk veszítet­tük el az én szép, nagy fiamat. Erre aztán kitet­tek az irodából. — Még azt mondja megt kedves néni, hogy mikor történt mindez? — Ez, lelkem? 1943 nyár ám Egy évvel az­előtt, hogy elszelelt in­nen minden nagyúr az oroszok elől. Azután kapta meg a menyem a segélyt a demokráciától, áldja meg őt a teremtő! Megy, szalad a vonat a „magyar ugaron”. Né­zem az elsuhanó tájat, melyre napfény ragyog most le a felhők mögül, az új élet éltető napja. Bíró Gyula LajoG j

Next

/
Thumbnails
Contents