Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-05 / 3. szám

4 M épújsAa 1962. Január 5., péntek Az Építők csabai művelődési otthonának új arca •„Utunk utolsó állomása az Építők Munkácsy Mihály mű­velődési otthona volt. Hasonló körsétán jártunk itt ezelőtt tíz hónappal. Nem lehet ráismerni, ízlésesen szórakoznak, táncol­nak a fiatalok, ízléses a nagy­terem, barátságosak a klubszo­bák.,. az Építők kultúrottho­­náról külön riportban számo­lunk be — legközelebb ...” — olvashatta bárki a Népújság 1961. december 23., szombati számában, V. T. „Éjszakai por­tyán ...“ című cikkében. Ez a „legközelebb” íme, itt is Vantara Mátyás, a dolgozók esti iskolájának egyik szorgalmas nagydiákja. van. A kép és a szöveg együttes hangján közli a krónikás és a fotóriporter az ott látottakat és tapasztaltakat. Valóban, egészen más a lég­kör, mint egykor. Akik régen azzal a szándékkal léptek a Tre­fort utcai épületbe, hogy munka utáni üdülésként családjukkal, ismerősükkel, avagy fiú a lány­nyal szépen, okosan, jól — tár­sadalmunkhoz illő módon — töltsék el szabad idejüket, visz­­szahőköltek, vagy ha be is lép­tek, kényelmetlenül kezdték érezni magukat, mert magatar­tásukon kellett volna alapvetően változtatni ahhoz, hogy „beleil­leszkedhessenek" az akkori „jó­bőrös”, „apafejes”, „nyanyu­­sos”, „csinibabás" légkörbe. Azonban a sajtó, a közönség és az illetékesek, vagyis a közvéle­mény hatására nem a jóindu­latú szórakoznivágyóknak, ha­nem az otthon életének kellett alapvetően változnia magatar­tásban. Nem hiányoztak a káro­gó varjak, azok, akiknek a kul­túrálatlan kulturáltság langy le­vegője ízlett. „Becsukhat a bolt, ürgék, ha itt nem lehet többé hetyegni..." Az „ürgék” csep­pet sem ijedtek meg, ellenben a hetyegők eltűntek, a többség nagy megkönnyebbülésére ■=» örökre. A vezetés szelleme teljesen új. Tóth Bacsó Lajos nemcsak „kultúrotthonigazgató”, Nyíri Lajos nem csupán tánctanár, a gazdasági vezető nem kizárólag gazdaságvezető és a könyvtáros együtt az otthon lelkiismeretes gazdái, egészséges életének — a közönségre nézve cseppet sem terhes — őrei. Ök a legbol­dogabbak, ha kedvvel művelő­dik és vidáman szórakozik fia­talja, felnőttje és öregje. Min­den mostani látogató részéről csak helyeslésre talál és támo­gatást nyer, ha részegeskedő, mosdatlan szájút elfogadható viselkedésre kémek, s a néhány 13—14 éves korú dohányzóval eredményesen megvitatják a nikotinnak a serdülők szerveze­tére gyakorolt káros hatását. Az is osztatlan tetszésre lelt széles körben, hogy az otthon barátsá­gos karjaiba zárta a dolgozók iskolájának, a munkásakadémi­ának a hallgatóit, helyet adott az ismeretterjesztést igénylők­nek, a kulturált tánc elsajátítá­sára vágyóknak, a különféle szakköröknek, szellemi vetél­kedésnek, irodalmi színpadnak, vidám esteknek. Egyszerűen az a nagyszerű tény ragadta meg az embereket és vonz minden nap többet és többet a Trefort utcába, hogy az otthon végre valóban a művelődés, az üdítő szórakozás hajléka lett. — Valóban otthon érezzük itt magunkat — mondják az apák, anyák, lányok és fiúk. A szülők ma már bátran engedik el ser­dülő gyermekeiket is az Építők­höz, mert tudják, hogy ott este nyolcig az otthon vezetőségének mondhatni szülői oltalma alatt szórakoznak és semmiben sincs lehetőségük „határsértésre", „túltengésre”. Akinek nem tet­szik a szocialista erkölcs ilyen világzása, azok nem hiányza­nak, az otthonnak sem — ez az általános vélemény. Most pedig — nem untatás­­ként — néhány jellemző számot megemlítünk a művelődési ott­hon életéből. A búcsút mondott évben közel 68 ezer látogatója volt az „Építőknek”. A heti „szabadnap” csupán elvben lé­tezik, mert nincs szünnap, min­dig van program és arra láto­gató. A 140 ismeretterjesztő előadáson összesen ötezren vet­tek részt. Leglátogatottabbak voltak a politikai és a termé­szettudományos előadások. Az építőipari szaktanfolyam állan­dó jellegű és igen népes. A munkásakadémiára 31-en jár­nak. Munkásfiatalok az építő­iparból, a téglagyárból és a kór­házi dolgozók közül szellemi ve­télkedőn vettek részt megle­pően jó felkészültséggel. A vá­rosi KISZ-bizottsággal egyre valóságosabb az együttműködés. Sok fiatalt mozgósítottak már a rendezvényekhez és a KISZ az otthon életében mind jelen­tősebb szerepet vállaL Van gyermekszínpad, képző­­művészeti kör, színjátszó cso­port. — Öt csoporttal neveztünk a Kulich Gyula kulturális sereg­szemlére, de olyan erősek va­gyunk, hogy azt mondtuk, ha kell, még két-három kulturális csoporttal jelentkezhetünk — mondja Tóth Bacsó igazgató. Azt is elárulja, hogy a kulturálté ságnak nemcsak tartalmi, ha­nem külső megnyilvánulására is törekedvén, az SZMT, s az Épí­tők szakszervezeti központja 200 ezer forintjával és saját erő­ből változtatták olyan frissé, meghitté az otthont, mint ami­lyen. Valamikor itt a tánc a táncért volt, vagy ami talán még pon­tosabban fejezi ki az egykori állapotokat, tánc ürügyén afféle Felnőttek, szülők is szívesen sajá­títják el a modern táncokat az f'pítők művelődési otthonában, Nyíri Lajos tánctanártól. tartalmatlan összejövetelesdi, találkozósdi színhelyeként sze­repelt az épület. E tekintetben is gyökeres fejlődés követke­zett. Ma már a tánc nem ivá­­szati és találkái alkalom, ha­nem az otthon kulturális mun­kájának egyik szerves része. Mint mindenütt, ahol az ifjú­ság tevékenységét egészséges irányba kell terelni, itt is segí­tőként jelentkezett a KISZ. Az otthonban ma már két diák és egy felnőtt tanfolyam működik, ötven éven felüliek is egyre többen járnak táncot tanulni, levetkőzve azt a régi, „kisvá­rosi” szemléletet, mely szerint táncolni és abban fejlődni csu­pán a fiatalság joga. Ami Pesten már magától értetődő, itt is kezd meghonosodni: a kulturált mozgás, magatartás elsajátításá­hoz mind több felnőtt veszi igénybe a tánctanfolyamokat. A fiatalokat természetesen nem kell meggyőzni. Munkásfiatalok és diákok egyaránt felkeresik az otthont a tanfolyam miatt, később pedig már más kulturá­lis szórakozás miatt is. Kígyós­ról például a mezőgazdasági technikum tanulói különvonat­­tal járnak be hetente. Táncklub is van, melynek részvevői nem­zetközi versenystüus alapján ta­nulnak táncolni. Az elkövetkező Kulich Gyula seregszemlén egyébként a társastánc beikta­tott versenyszám. Nyíri Lajos tánctanár nemcsak a szakma mesteri ismeretében, hanem az­zal a tudattal tanítja ifjú és felnőtt tanítványait a kulturált táncra, hogy ily módon a nép­művelési munka egyik részese, s tanítványai ezzel is előbbre jutnak a közösségi értelemben vett jólneveltség útjáig Az Építők Munkácsy Mihály művelődési otthonának műkö­dése, egészséges népművelő ha­tása azonban nem szorul falai közé, hanem kisugárzódik min­den irányba. Különösen az ol­­vasóanozgalmi munka az, mely az egész megye építőipari dol­gozóit eléri. A szálláshelyek mindegyikére jut a 13 ezer kö­tetes könyvtár anyagából. Per­sze olvasnivalóból sosem elég, s e tekintetben a könyvtárosok örökös panasza mindig indokolt. A szakszervezet igyekszik is, hogy a könyvbarát-mozgalom szellemének megfelelően, a ma-Meg is felelt! ga területén és erejéhez mérten, szakadatlanul erősítse a szállás­helyek TV-i és rádiói mellett oly nagy szerepet betöltő köny­vek terjedését, gyarapítsa a könyvállományt. Még sok-sok szépet, jót, hasz­nosat láttunk, hallottunk az Építők művelődési otthonának megváltozott életéről, de talán ennyi is bőven elegendő ahhoz, hogy azokban is egészséges ké­pet alakítson ki az otthonról, akikben még a régi él. Huszár Rezső Foto: Kocziezky Lá&zió Roszkos János tanárt a fizikaórán feszült figyelemmel hallgatják az esti iskolások. Mizó Mihály tanár, az SZMT vezetőségi tagja, az Építők Kazinczy utcai szálláshelyén a fiatalokat é rdcklő ismeretterjesztő előadást tart. Pontosan két perc áll rendelkezésre a fiatal Szilvás! Lászlónak, hogy a szellemi vetélkedőn, a mikrofon előtt megfeleljen egy bo­nyolult kérdésre. Tán egy Fradi—Honvéd-viadal sem izgalmasabb, mint egy ilyen asztali foci az otthon klubjában.

Next

/
Thumbnails
Contents