Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-27 / 22. szám

4 Mépújsáa 19(ii. január 27., szombat Hangversenyek és ankétok a megye községeiben A Filharmónia novemberben 13 Bé­kés megyei városban és községben rendezett hangversenyt a legszebb operákból és klasszikus operettekből. A hangversenyeken fellépő szólisták nagy sikert arattak mindenütt és a műsor összeállítása annyira jó volt, hogy négy községben: Eleken, Med­­gyesegyházán, Sarkadon és Mezőko­­vácsházán a hangverseny után ankétot is rendeztek. Az ankétokon a hangver­seny hallgatói elismeréssel nyilatkoz­tak a Filharmónia művész-brigádjá­nak szerepléséről, beszélgettek az ope­rákról, az operák mondanivalójáról, nagy zeneszerzők munkásságáról. Az eleki ankéton a helyi termelőszövetke­zet kérte a Filharmóniát, hogy ismé­telje meg hangversenyét. A kérést tel­jesítik és február 24-én újabb hang­versenyt rendeznek Eleken, melyet szintén ankét követ. Medgyesbodzási változások Megkezdődtek a Kulich Gyula kulturális szemle községi bemutatói Ebben az évben megyénk ifjú­sága a Kulich Gyula kulturális szemlén méri össze tudását fel­készültségét. A községek legjobb műkedvelői először a helyi bemu­tatókon szerepelnek, majd a já­rási versenyeken, végül pedig a *»egyei szemlén. A benevezők szá­ma sokkal több, mint a tavalyi kulturális szemle során volt és a művészeti ágak köre is bővült. A községi versenyek a napok­ban kezdődtek meg a szeghalmi és a gyomai járásban. A tervek alap­ján márciusban lesznek a járási bemutatók és április minden szombatján, vasárnapján megyei bemutatókat rendeznek, melyre a legjobb művészeti csoportok kapnak meghívást. Dr. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó kitüntetése (MTl-toto, Vigovszjki Ferenc felv.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzónak 50. születésnapja alkalmából a békéért folytatott tevékenysége, valamint az állam és a katolikus egyház közötti jó viszony érdekében kifejtett munkássága elismeréseként a Népköztársaság Zászlórendjének II. fokozatát adományozta. A ki­tüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át. II bodzási emberek már 25 évvel ezelőtt is jobbat akartak. Ezért érthetetlen, hogy a felszaba­dulás után egy időben az ellenzé­ki mozgalom ebben a faluban mi­ért fejlődött tovább? Az ilyesfaj­ta „elvből vagyok” ellenzéki gon­dolatot addig vitték, hogy sokszor önmaguk, családjuk jobb élete kialakításával kerültek szembe. Itt a szövetkezeti mozgalom is ne­hezen kerekedett felül, de most látják már, hogy kár volt az időt húzni. Hol lenne ez a község, ha... No, de hagyjuk ezt az óhajt, mert már megszűnt az egy helyben to­­pogás. Előbbreléptek az emberek, s látják a születő új lényegét, azt a sok-sok segítséget, amelyet a szocialista társadalom már eljut­tatott hozzájuk, az új falu kialakí­tásához. Most már talán jobban értik, mint két évtizeddel vagy öt évvel ezelőtt a proletárdiktatú­ra lényegét, népi államunk jelle­gét, s azért otthonosabban mozog­nak a községben, a szövetkezet­ben, az emberek dolgában. Ebben a községben a kultúrfor­­radalom magja most kezd csíráz­ni. Két évvel ezelőtt az emberek este még bezárták kapuikat, s naplement után nem mutatkoztak. Ma már addig jutottak, hogy az estéket önmaguk képzésére fordít­ják. Társas összejöveteleket tar­tanak és így tanulnák. Csáki Kál­mán, az általános iskola igazga­tója boldogan újságolja, hogy a faluban 17-en járnak a dolgozók esti iskolájába. Közöttük fiatalok is vannak, mint Baráfch László, Czene Irén, Erzsiá'k Pál, de van­nak idősebbek, mint Baukó János, a szövetkezet elnöke is. Szorgal­masan tanulnak, mert rájöttek; tudás nélkül nincs hatalom. S ez a hatalom nem más, mint a szö­vetkezeti gazdálkodás csinjához­­binjához való értés, az emberek ügyének, dolgának jó intézése. Jö­vőre a VIII. osztály mellett meg­szervezik az V. és VI. osztályt is, sőt ha lesznek jelentkezők, akkor a VII. osztályt is beindítják. A falUSi pedagógusoknak a dolgozók esti iskolája jelentős munkatöbbletet jelent. Mégis vál­lalták, mert látják, hogy szüksé­gük van a bodzási embereknek a nagyobb tudásra. Közülük többen különféle társadalmi munkát is végeznek. Proks Lajos a napi pe­dagógiai munka mellett ellátja a kultúrotthon vezetését is. Éppen 20 éve múlt, hogy a faluba jött. Sokat kántoroskodott a katolikus parókián, de abbahagyta ezt a mellékfoglalkozást, mert a társa­dalom fejlődése, a marxizmus-le­­ninizmus alapjainak megismerése az ő szemét is felnyitotta ugyan­úgy, mint ahogyan nyitogatja a szülők szemeit, gyermekeik mate­rialista szellemű nevelésére. — Éveken át alig olvastak könyvet Medgyesbodzáson — be­széli Proks elvtárs. — A több ezer lakosú faluban a községi könyv­tár csak 25 olvasót tudott maga köré csoportosítani. Most már száznál többen vannak, akik rendszeresen olvasnak, s mind a százan ebben az évben jelentkez­tek a könyvbarát-mozgalomba. A TIT előadásokat korábban alig látogatták. Herczeg József pe­dagógusnak főtt a feje: hogyan tudná megkedveltetni a falubeliek­kel a tudományos ismereteket. Ma már ott tartanak, hogy egy­­egy előadáson 40—50-en is megje­lennek. Az utóbbi hetekben több kiállí-Elsősegélynyújtási tanfolyam Fuzesgyarmaton (Tudósítónktól) A füzesgyarmati községi tanács egészségügyi állandó bizottsága és a Vöröskereszt-szervezet vezetősé­ge négyhetes elsősegélynyújtási tanfolyamot szervezett a termelő­szövetkezeti tagok részére. Az egészségügyi tanfolyam első elő­adását dr. Budai János községi orvos tartja. A tanfolyam részt­vevői az itt tanultakat a gyakorlat­ban is alkalmazzák, és vizsgát is tesznek. 900O00000O0000000O000000000O0000000000O0O00O0O000G00GO000O00000O000O000O0000000000O00O00000000000G0000O00O00O000000000000O tást is rendeztek. A társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos kiállítást több mint ezren tekin­tették meg. A hirosimai atom­bomba-katasztrófa képkiállítását szintén sokan végignézték. Most már az egész falu a holnapon gondolkozik. A közügyek intézésé­be — mivel termelőszövetkezeti faluról van szó — a falu apraja­­nagyja bekapcsolódott. A szövet­kezet kezd igazi paraszt-szövet­séggé válni és az a tűkön ülő han­gulat, ami a korábbi években itt uralkodott, kezd feledésbe merül­ni. Az intrikusok, akik a közös munka eredményét gyakran el­ferdítették, lassan elhallgatnak és az egész falu arról beszél, hogyan lehetne jobb az élet. Szövetkezet nélkül itt sem tudnának már bol­dogulni és mert a közösben jobb, kényelmesebb parasztnak lenni, azon tanakodnak, hogyan lehetne a munkaegység-részesedést növel­ni. Az emberekben gondolatok éb­rednek és felelősséggel beszélnek kötelezettségükről. Van Változás tehát ebben a faluban is, de ez a változás nem eléggé gyors ütemű. A szocialista tudat, az eszme eljutott az em­berekhez, s az emberek a maguk számára lényeges és előnyös dolgokat kihámozták belőle és ve­le élve formálják egymást, s ön­magukat. Ahhoz azonban, hogy Medgyesbodzáson nagyobb válto­zások történjenek az emberek tudatában, a korábbinál kicsit töb­bet kellene foglalkozni az itteni emberek életével, mindennapi gondjával. Mert van itt gond is. Kérés formájában többször felve­tették: szeretnének autóbusz-jára­tot kapni, amely naponta nem­csak reggel és este száguldja át a falut, hanem olyat, amelyik va­sárnap is megáll és Medgyesre vagy Orosházára menet felszedi az utasokat. A bodzási emberek ki szeretnének lépni a falusi élet bűvköréből, látni, tapasztalni akarják a környező világot, hogy azután odahaza a magük dolgát úgy intézzék, mint ahogyan mások teszik. Dupsi Károly Szántó István: Micsoda hajnal! Akkor még nyár volt. Vakítóan tűzött a nap és fürdőruhában ül­tem a Holt-Körös partján. Csend volt, nyugalom és béke. Ezt a pa­radicsomi áhítatot törte ketté fe­leségem profánnak tűnő kijelen­tése: — Az idén disznót ölünk. Megrettentem. — De én nem intézek semmit! — Bízd csak rám — mondta. Nem veszekedtem, hallgattam. Behunytam a szemem és a fény apró pontokban ugrált a bőrömön. Csobogott a víz: loccs.,. loccs. ... Hol van az a nyár? Már itt a tél. A metsző északi szél bebúvik a kabátom alá és megborzongat. Reggelre valami mafla óriás kris­tálycukrot szórt szót az utcá­kon ... — Hu ;.. hu... — ütögetem ke. zem kabátomhoz, ahogy hazaérek. Mintha egzotikus nép szokása sze­rint köszönnék. Fázom. Feleségem hozzámhajol, s ezt súgja a fülembe: — Szóval akkor holnapután ... Ne felejts szabadságot kérni! — Dehogy felejtek — mondom. — Elintéztél mindent? — Persze. Piros rizseshurka és friss, még sercegő sültkolbász szaga csap az orromba... Még sohasem öl­tünk .,. Nagyszerű lesz. Csak azt nem gondoltam, hogy ennyi futkosással jár az egész. Fontos, hogy már a fáskamrában a disz­nó és Margit nénitől megkaptuk a szerszámokat, edényeket, forrázó­tefanőt, sőt még bölléreszközöket is. Pedig Péter bácsi, a hentes mondta, hogy hoz. Mindegy. Jó, ha van. — Segítség jön? —kérdem nőm. tők — Karcsi és a Feri. Hasznukat vesszük, elvégre orvosok. És még két kolléganőm. Ügyesek. Már lát­tak vágást. — Remek — mondom. Vacsorára parízert eszünk. Fity­málom. Bezzeg holnapután! És elérkezett a nap. Hajnalban kelünk. Vidáman ug­róm ki az ágyból. Félrehúzom a függönyt és nézek kifelé az abla­kon. Sötét, fényesen sötét van kinn. Az ágakon hóvatták; min­denen ragyogó fehér takaró. Nejem benyúl a szekrénybe és üveget húz elő a fehérneműk mö­gül. Nyújtja. — Igyál egy kis pálinkát. Meg sem lepődöm. Disznót ölünk. Tanyán, vagy legalábbis fa­lun érzem magam. — Hej, ripityom — mondom. — Mit mondasz? — Jó ez a pálinka. — Tedd csak le. Csengetés. Érkezik Karcsi és Feri. És két nő. Vidámak, ordíta­nak és isszák a pálinkát. Karcsi hóna alatt vaskos könyv. •— Ez minek? — Kórbonctan. Régen tanultam és nem árt felfrissíteni. Mert az adott esetben is, kérlekszépen, az artéria carotis pontos elvágása a fontos. Újra iszik, majd hozzáteszi: i— Kérlekszépen. — Lesz hentes. — És ha nem jön? — Öltél te már disznót? — kér­dem. — Még nem... Miért kérded? — Tartok tőle... Megveregetik a vállam és fen­sőbbségesen nevetnek. Agyamban hátul kis nyomást érzek. Jelen­téktelen semmiség. Feleségem sze­rint a sok dohányzástól van. A víz már forró. Megyünk a disznóhoz, hogy mikorra a hentes megjön, mindent előkészítsünk. Az udvar csendes. A ház lakói bé­késen alszanak. Lopakodunk. Majd meglepődnek, mert mire fel­ébrednek, túljutunk a nehezén. — Hát oszt, Pista bátyám, hogy töszi a vöszi — szellemeskedik Karcsi. — Kend, istók úgyse, szép gyesznót hizlalt — kontráz Feri. Gyertyával kezemben állók a fa­ház előtt. Az imbolygó fény Kar­csira és a hóna alatt szorongatott vaskos könyvre esik. A könyv ide­gesít. — Jöhetne már a hentes — mór. gom „ — És ha nem jön? — Még csak az kell — gondo­lom. A disznó nyugodt. Bután néz, meg sem nyikkan. Kinyitom az ajtót és indulok felé. — Coni... conikám... Mögöttem hozzák a köteleket. Óceánjárók kikötésére is elég erős lenne. Négy darab. Ráhurkolom a lábaira, egyet a törzsére is. Ki­vonszoljuk. Szegény állat. — Jöhetne már a hentes. — Nem baj, kérlek — mondja Karcsi és visszaadja a pálinkát Ferinek. Most az húz rá. Összekötözzük a disznót, hogy mozdulni sem tud. Oldalán fekszik és visít. — Idegeimre megy ez a dög — mondom. — Vágjuk le mi — mondja Kar­csi és röhög. , — Várjuk meg a hentest. — Hátha nem jön — kétkedik nőm. — Biztos nem jön — így a töb­bi. — Tartsd a gyertyát — mondja Karcsi. — Minek? — Megnézek valamit a könyv­ben. — Ez megőrült — suhan át as agyamon. Lapoz. — Leszúrod? — Persze — mondja. Látom, felébredtek a lakók és kinn állnak az erkélyeken. A pizsamákon, télikabát. Néhá­nyon kitűnően szórakoznak, má­sok csúnyákat kiabálnak. Legyintek. Ám legyen. — Kést — mondja Karcsi. — Asszisztálok — mondja Feri — Itt a pálinka — szól nejem. Kiragadom a kezéből. — Szúrd már — mondom. — Hol a könyv? — Mit akarsz? — Hadd nézzem. — Szúrd már végre. Szúr. A disznó hörrent egyet, mintha röhögést akarna elfojtani. Vér nem jön. Mindegy, tán megfa­gyott ereiben. Vigyük a teknőbe. Fröccsen a víz és ugrik a disznó, mert a kötelek kioldoztak. — Tetszhalott volt — kockázta­tom meg. — Hallják, mit csinálnak ma­guk? Végre megjött Péter bácsi. — így köll azt, kérem — mond­ja és vékonypengéjű kést bök az állat nyakába. A vájling félig csu­rog vérrel. — Most a forrázóba — mondja és kacsint. Leesett a kő a szívemről.

Next

/
Thumbnails
Contents