Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-27 / 22. szám
9 H k. k* Hi J £ M IS l .,62. január 27., szombat Láthatatlan szálak Amíg nem dőlt el hazánkban az a kérdés, hogy népi demokratikus úton a szocializmus, vagy polgári demokrácia útján a kapitalizmus felé haladunk, addig az volt a párt fő feladata, hogy tudatossá tegye és irányítsa a dolgozó tömegek ösztönös harcát a kizsákmányoló osztályok ellen. Ma már tizenegynóhány éve túl vagyunk a Rubikonon, s a párt feladata az, hogy a közjó tervszerű alkotását érlelje általános erkölccsé népünk életében. Második ötéves tervünk, a szocializmus felépítésének nagy programja megvalósításához az egész nép akarati egységére, akcióba lépésére, történelmi öntudatára van szükség. Ennek az igénynek megfelelően növekedett meg a párt jelentősége társadalmi, gazdasági és kulturális téren egyaránt olyan értelemben is, hogy minden eddiginél jobban elmélyítse az egész lakossággal való kapcsolatát. Lenin a következőket mondotta erről: „A kommunistáknak... egyik legnagyobb és legveszedelmesebb hibája az az elképzelés, hogy a forradalmat meg lehet valósítani egyedül a forradalmárok munkájával. Ellenkezőleg, ahhoz, hogy bármely komoly forradalmi munka sikerrel járjon, meg kell érteni, és át kell vinni az életbe, hogy a forradalmárok csakis mint egy valóban életképes és haladó osztály élcsapata játszhatnak szerepet. Az élcsapat csak akkor teljesíti az élcsapat feladatait, ha nem szakad el az általa vezetett tömegektől, hanem valóban viszi magával előre az egész tömeget. Szó sem lehet semmiféle eredményes kommunista építésről, ha a legkülönbözőbb munkaterületeken szövetségre nem lépünk a nem kommunistákkal.” A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom és eleven kapcsolat nélkül tehát a párt nem élhet és nem dolgozhat sikerrel, a nép nem boldogulhat. Pártunk helyes politikájával kivívta a tömegek bizalmát és támogatását Ezt bizonyítják az 1956 utáni évek nagyszerű eredményei s legutóbb az Országos Statisztikai Hivatal jelentése, mely szemléltetően mutatja: a dolgozók akarati egysége révén mind az iparban, mind a mezőgazdaságban túlteljesítettük a második ötéves terv első évének előirányzatait. De társadalmi téren J is észlelhető, hogy a tömege őszintén támogatják a párt poli-l tikáját. Soha annyi aktivista nem* volt, mint napjainkban, akik a tö-J megszervezetekben és a tömegmozgalmaikban erősítik a kommunisták és a pártonkívüliek barátságát. Az önként vállalt társadal-4 mi munka nemzetgazdasági vo-* natkozásbam anyagi értéket is ölt.j Csaknem tízmillió forint annak a munkának az értéke, amellyel a megye lakosai segítették a községfejlesztési tervek végrehajtását. A párt helyes politikája vonzza a tömegeket, mert szemmel látható, hogy társadalmi és egyéni haszon is származik a megvalósításából. Hogy csak egy kisebb, de gyakori példánál maradjunk: ha egy községben társadalmi összefogásra buzdít a pártszervezet, mondjuk: új járdák építésére, mindjárt talpra állnak az emberek, mert összefogásuk eredményeképpen nem kell majd a sarat taposniok. Vannak azonban láthatatlan szálak is, amelyek kapcsolatot teremtenek a párt és a tömegek között a mindennapi élet során. Kap. csolatot olyankor, amikor egyikmásik elvtárs nem is gondol arra, hogy szavaival, magatartásával, egész tevékenységével ezeket a láthatatlan szálakat fűzi a pártszervezet és a lakosság között. Pártszervezeteink épp oly fontos feladata ezeket a szálakat fejleszteni, mint az általános teendőkre mozgósítani a dolgozókat. Sőt, úgy véljük, a lakosság és a pártszervezet közötti érzelmi kapcsolat kiépítése nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a nagy gazdasági feladatokra sikeresen lehessen mozgósítani a község dolgozóit. Mit értünk érzelmi kapcsolat alatt? Azt, hogy a kommunistákat ne csak tiszteljék fáradhatatlan köztevékenységükért az emberek, hanem szeressék is őket. Volt olyan példa már 1956 előtt, hogy a KB egyik illusztris tagjára minden jót elmondtak az emberek, becsülték, tisztelték őt nagy tudásáért, fáradhatatlanságáért, de emberileg soha nem érezték közel magukat hozzá, mert akárhányszor látták, mosoly soha nem hagyta el az ajkát. Mindennapi magatartásával nem tudott az emberek szívéhez közel kerülni. És hány példa van ma is arra, hogy a felelősségük, pozíciójuk tudatában élő elvtársak érzéketlenül, közömbösen mennek el kisebb-nagyobb bajok mellett. „Nem ér fel” hozzájuk az egyszerű emberek órzésvilága. Vajon mit mondanak az ilyen elvtársakra az egyszerű emberek? Hogy nekik könnyű, őket nem bántja ilyen baj, miért is értenék meg ezt és elfordulnak tőlük. A feni! példában persze nem a „mosolyon” van a hangsúly. Inkább azon, hogy a kommunisták az emberek között élnek, nap mint nap érintkeznek a pártonkívüliekkel, és tevékenységüket a mélységes emberszeretet, a más baján való segíteni akarás kell, hogy irányítsa. Képzeljük el: Egy pártonkívüli szóvá teszi» kommunista ismerősének csak úgy futtában, panaszképpen, hogy méltánytalanság érte munkahelyén. A párttag, akinek ezt elmondta, nem ígér semmit, de utánanéz a dolognak és kedvezőn elintézi azt. Ezt a kommunistát már nemcsak ismerősének, hanem barátjának tekinti az illető pártonkívüli, mert önzetlenül segít más baján, és el s mondja mindenkinek, hogy mi-I XXIII. t |£örner megenyhülten mosoly- I gott és Roséhoz fordult: I — Most már érti? ? — Oh, hogyne! f — Nos, ebből a célból barátunk* nak meg kell tanulnia többek között táncolni. Ehhez a maga se-Igítségót kérjük: Rose, adjon táncleckéket Szabó úrnak! — Boldogan, de ez magas kövea telmény és számomra túlságosan J megtisztelő feladat. ♦ — Sose szerénykedjék! Magánál I nincs jobb táncos egész Németort szágban ... A — Ne túlozzon, ezredes! t — Inkább lefaragtam a valóságából... — S mikor kell elkezdenünk ezt a munkát? — Ma este. — Már ma? — Igen. Mindjárt vacsora, után. A hideg sült után több üveg rajnai bort fogyasztottak, jó kedvük lett tőle. Kömer kiment egy percre, ők ott maradtak hármasban. Gyarmathy az üveget nyakalta, el volt már ázva alaposan. Az orvos la lányt nézte. Valahogy megérezíte, hogy ez a lány többet tud róla, T ismerheti titkait, kapcsolatait. Va- Jlami bánatos együttérzés-félét vélt ^kiolvasni ebből a tekintetből, s I megrezzent: az asztal alatt összeért a kezük. Mi volt ez? Rose nem kapta vissza a kezét. Ujjaik gyorsan összefonódtak, mintha összeesküdnének valami erős szövetségre, védelemre, aztán ijedten rebbentek szét, mert magukon képpen oldódott meg a sérelme. Vagy egy másik példa: Egy kisgyűlésen, vagy akár a szomszédok egymás közötti beszélgetésén elhanigzik, hogy jó lenne már, ha a mi utcasarkunkra is felállítanának egy villanyoszlopot, hogy ne kelljen a sötétben botorkálni. Hiszen nem kerülne az sok pénzbe, meg mi is segítenénk ... A szomszédok között párttag is van, aki a megjegyzést nem hagyja elröppenni a füle melett, hanem tolmácsolja a pártszervezetben, ahonnan a titkár elvtárs a tanácsülés elé terjeszti X utcabeliek javaslatát. S a következő hónapban vagy negyedévben megvalósul a pártonkívüliek javaslata, felállítják a villanypóznát. Sorolhatnánk a példákat tovább, amelyek révén közelebb kerülhetnek az emberek szívéhez a kommunisták. Az érzelem láthatatlan szálai igen erősek. S amilyen eltéphetetlen kapcsolatot tudnak teremteni a párt és a tömegek között, olyan szakadékot is képes vájni a kommunisták és a pártonkívüliek között a párttagok gőgje, fölényes magatartása, nagyzási hóbortja, a pártonkívüliekkel szemben tanúsított lebecsülése vagy közömbössége az emberek ügyes-bajos dolgai iránt. Semmiféleképpen nem erősíti a pórt és a tömegek közötti kapcsolatot az, amikor az illető pártonkívüli úgy érzi, hogy csak kényszeredettségből foglalkoznak az ügyével. Sem az, amikor sietősen igyekeznek „lerázni” őt, mindent megígérve, amiből aztán semmit sem valósítanak meg. A párt általános politikájának népszerűsítésétől az egyes párttagok magatartásáig tehát ezer és ezer szál kapcsolja össze a pártot az őt éltető dolgozó tömegekkel. Ennek ápolása, fejlesztése a kommunisták mindennapi feladata. Ha ezt a feladatot szem elől tévesztjük, megsértjük a lenini elveket, és megrontjuk azt a kedvező légkört, amelyben napjainkban is egyre mélyebbé válik a párttagok és a pártonkívüliek barátsága. Varga Dezső A degaulleista hatalom továbbra is tétlen a fasiszta összeesküvőkkel szemben Párizs (MTI) Debré francia miniszterelnök csütörtökön este újabb beszédben erősítgette, hogy a kormány „rendkívül szigorú intézkedéseket” léptet életbe az ultra összeesküvőkkel szemben. Hangoztatta, hogy a belügyminiszter „mozgósította a rendőrséget és a karhatalmi erőket, és ugyanolyan eréllyel készül fellépni a merénylőkkel szemben, mint a főkormányzó Algériában. A valóságban — mint erre a francia lapok egy része rámutat — vajmi kevés történt a fasiszta erők megfékezésére. A kormány mindössze arról hozott rendeletet, hogy a jövőben a bombamerénylőket egy hónapon belül katonai bíróság elé állítják. A rHumanité rámutat a kormány eddigi intézkedéseinek teljes hatástalanságára, és arra a tényre, hogy az összeesküvők büntetlenül fokozzák terrortevékenységüket. Ezt látszik igazolni a legutóbbi párizsi merényletek ügyében indított nyomozás eredménytelensége is. Mainguy degaulleista képviselő elrablásával kapcsolatban például meglepő részletek kerültek napfényre. Kiderült, hogy a rendőrség előre tudott a készülő merényletről, és lefényképezte a banditákat, amint a képviselőt rejtett helyükre, egy Párizs-környéki villába vitték. Ennek ellenére a merénylők közül kettő megszökött. Jellemző esetre mutat rá a Libération pénteki száma. Egy Suetre nevű ejtőernyős kapitány, akit nemrégiben három évre ítéltek, mert megszökött egységétől és OAS-szabadcsapatot szervezett, egy internálótáborban megesküdött menyasszonyával. Az esküvőn teljes díszben megjelent Clement tábornok, a kilencedik hadosztály helyettes parancsnoka. Algériában csütörtökön is egész nap folytatódtak az OAS és az ultra európai lakosság nyílt tüntetései. Oranban a hősök emlékműve előtt mintegy 10 000 főnyi tömeg éltette az OAS-t, és Sálán uralomra juttatását követelte. A kivonult rohamrendőrök tétlen szemlélői voltak a fasiszta tüntetésnek. A tüntetők Oranban, Algírban és más városokban is megtámadták az arab járókelőket. Oranban felgyújtottak egy autót, két arab utasát pedig halálra lincselték. Az elmúlt 24 óra alatt 18 halálos és 43 sebesült áldozatot jelentettek Algériából. — Elnézést, hogy egyelőre még itt kell közlekedniük! (Mészáros András rajza) > * .♦ ».♦ ♦ ♦-♦♦♦♦♦ ♦ • önodvári Miklós: érezték a belépő ezredes tekintetét — Nos, múlik az idő: talán el is kezdhetnénk a táncleckét... Rose és Horváth az emeleti társalgóba indultak, Kömer és Gyarmathy továbbra is az ebédlőben maradtak. Kömer mosolyogva tekintett utánuk. Bizonyos volt benne, hogy Rosenak is használt a figyelmeztetés, és ezúttal jól alakítja majd szerepét... Az orvosnak azonban nem sok kedve volt most a táncleckéhez. Kifárasztotta a délutáni tréning, vacsora után elüldögélt volna odalent a hallban, Rose észrevette ezt és a liftben azt tanácsolta: — A társalgó ugyan kényelmesebb, de menjünk mégis az én szobámba. Táncolhatunk a rádióra, és legalább nem leskelődnek utánunk... Horváth örömmel fogadta a javaslatot, hiszen egész vacsora alatt azon töprengett, hogyan szabadulhatnának meg KömertőL — Nagyon jó gondolat! A lány szobája a második emeleten volt. Horváth annak ellenére, hogy hónapok óta tartózkodott a villában, még nem járt ebben a lakosztályban. Rose kulcsra zárta az ajtót, aztán nevetve a szoba közepére perdült. — Most megfogtalak' — Hogy érted? — Bezárkóztunk. — Eszerint rab vagyak? Rose egy fotelba ült. — Ahogy mondod! Az én ra bőm és az én vendégem. Mit szólsz hozzá? — Nem rossz rabság! Bárcsak örökké tartana ... — Udvarolsz? — Őszinte vagyok. — Tényleg olyan jó itt? — Hiszen még be sem léptem ... — Hát akkor... kerülj beljebb ... Erezd magad jól egy másik vendégtársad szobájában. Horváth egy pillanatra zavarba jött. Rose viselkedése meglepte, feltűnően hasonlított Helga kötekedésére. Hát mind ilyenek, mind egyformák ezek? Még a fotelben is úgy ült, kihívóan, magát kelletve, mint Helga ... máskor is elábrándozott már azon, hogy mi tetszik nekik rajta? Olykor a tükör elé állt, vizsgálgatta szemét, arcát, orrát, száját, haját, amelyben ősz szálak csillogtak, és szomorúan állapította meg: bizony, a fiatalság már elmúlt felette... De hát. akkor miért akaszkodnak annyira a nyakába? A pénzére vadásznak? Baleknak nézik, aki hazatér majd a feladat elvégzése után, felveszi a pénzt és körülakasztgatja őket arannyal, gyémánttal, ezüsttel. Ilyenkor felnevetett. — Ha tudnátok, hogy most is egy arany nyaklánc van a zsebemben ... — Ülj le végre! — mondta Rose — vagy nem tetszik itt? Menjünk a társalgóba? — Nem, nem! — tiltakozott Horváth. — Jobb lesz itt. — Tölts egy pohár pálinkát! Majdnem azt mondta: — Szakasztott úgy kezded, mint Helga... Eleget tett a kérésnek. Rosehoz gurította a kis asztalkát, egyelőre a poharak között válogatott. Végül egy finomvonalú metszett serlegnél állapodott meg. — Nagyobbat nem találsz? Ma este jó kedvem van. Igyunk üvegből. A magyarok szeretik a konyakot? — Én igen. — Fogj hát egy üveget te is! Csillogott a szemük. Az ital hatása jókedvre derítette mindkettőjüket. Közrejátszott ebben a vacsorához fogyasztott bor is. Rose bekapcsolta a rádiót. — Keress zenét, amíg átöltözöm. És ne leskelődj... (Folytatjuk)
