Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

ÉÉKÉS MEGYEI * Ara 90 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek I »62. JANUAR 24., SZERDA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM Formálódunk A szocializmust építő társada­lom mércéjével mérve, az egyik ember például tökéletesen tisztá­ban van népe, hazája, s az egész emberiség igazi érdekével. Ennek felemelő tudatában él, mozog, cse­lekszik, küzd a hibák ellen és har­cod társadalma és abban a maga még jobb anyagi és erkölcsi lété­ért. A másik még nem is lát ennyire világosan, de azért lanka­datlanul igyekszik az előtte já­rók nyomába érni. Aztán akad harmadikféle, az, aki még nem­igen lát túl önérdekének szűk kö­rén. Ám, ha ezt a mi mai társa­dalmunkat — a gyengéjét is be­leszámítva — összehasonlítjuk akárcsak a tíz év előttivel is, örömmel állapítjuk meg, hogy más, jobb, fejlettebb közösséggel van dolgunk, öntudatosabb em­berek közt élünk. Ez különösen szembeötlő falun. A mezőgazda­ság szocialista átszervezésének je­lenlegi szakaszában parasztságunk olyan új közegbe került, amely­ben az egyénileg gazdálkodó em­ber szemléletével és magatartásá­val a közösség nagy áramában már nem boldogulhat, s mert egyetlen értelmes, józan gazda sem akar elmaradni a többség­től, megismeri és magáévá teszi a mélyebb gazdasági ismeretek, s a mind szélesebb általános mű­veltséget igénylő szövetkezeti élet­formát, annak igazi tartalmát. En­nek a megismerésnek számtalan módja látható és tapasztalható. Gyakorta hallhatunk és olvasha­tunk arról, milyen szépen gyara­podik a művelődési otthonok, mo­zik, a színház, a múzeumok, könyvtárak falusi látogatóinak a száma. Az is mindennapos már, hogy tsz-gazdák találhatók szövet­kezetüktől távoli üdülőkben, sőt az ország határán túl is. Ország- és világjárással töltik egyre többen a szabadságukat. Mi más egyébnek könyvelhető el mindez az örven­detes tény, mint a népünk, társa­dalmunk életében az utóbbi idő­ben bekövetkezett nagyarányú mi­nőségi változásnak, a falu és a város közti különbség fokozatos eltűnésének. Azonban nemcsak statisztikailag nyilvántartható és számokkal ki­fejezhető eredmények vannak. Ez a szívet melengető kollektív vál­tozás a mindennapi életben úton­­útfélen megnyilvánul. Felszínre tör az embereknek a kisébb-na­­gyob napi kérdésekhez való viszo­nyában és jelentkezik magatartá­suk mikéntjében is. Nemrég szem- és fültanúi voltunk a következő eseteknek. A vonaton egy férfi­utas legénykori élményeivel szó­rakoztatta útitársait. Többek közt arról beszélt, hogy szívesen járt annak idején templomba, mert a templomajtóban mise után ked­vére gusztálhatta a kifelé özönlő lányokat. Néhány kocsmai kaland­ját is ecsetelte, meg azt is elárul­ta, hogy a fekete macskától meg a 13-as számtól még most is tart. i Alig fejezte be mondókáját, mikor egy asszonyság, akinek az útra­­valóul hozott libacombtól még zsí­ros volt a szájaszéle, narancsmaj­­szolás közben arról kezdett tré­­cselni, hogy milyen rettenetesen rossz ez a mi életünk, mivel se to­jás, se hagyma, se krumpli. Erről az átmeneti nehézségről mindenki tud, de ahogyan ő tálalta, annak alapján azt hihette volna bárki, hogy nálunk tudatosan éhhalálra kárhoztatják az ember fiát. Éppen arra készültünk, hogy a hölgy ál­tal erősen torzított képet kiigazít­suk, de meglepetésünkre „babo­nás” útitársunk, az, aki a legény­kori élményeivel szórakoztatott, megelőzött bennünket. — Hát ide figyeljen — kezdte a szót a rémhíres felé fordulva —, nékem van otthon egy kis vete­ményesem. Nos, abban a vetemé­nyesben, az aszályt megelőző nagy esős időben a hagymatermés fele megduzzadt, tönkrement. Ha ná­lam megesett, másutt nem eshe­tett meg? Ehhez szóljon. Az asszonyság meg sem muk­kant, ám ő folytatta. — Aztán behozatal is van a vi­lágon, amióta csak ország meg kereskedelem létezik. Erre nem gondol? Kell a fa, de kevés az er­dőnk. Jó és sok masinát gyártunk, de nincs ércbányánk, aztán még a jóég tudja, mi minden ördögbocs­­kora szükséges annyi embernek, amennyi egy országot megtölt. In­gyen nem adják. Maga se adná csak úgy „szerelemből” a ridikül­­jét vagy amit. Nahát. így aztán ebből is, abból is adunk, hogy kaphassunk. Hogy aszályos volt az esztendő? És aztán? A fának, vas­nak:, meg a maga narancsának akkor is csak az az ára, ami. A fizetségben van termény is. Va­lahonnan elő kell teremteni, de biztos, hogy nem a kórházaktól, klinikáktól, meg a közkonyháktól. Ez az igazság nagysám, csak ki­csit jobban bele kell gondolni a dolgokba... A „nagysám” még mélyebben hallgatott, az utasok közt pedig jóleső mocorgás, fészkelődés tá­madt, mert jó érzés is az, ha va­laki segít tisztán látni, akárki fia is az. Még sokszor és sokfelé fel-fel­­bukkan a régi, rossz, maradi szem­lélet, de még többször és még többfelé támad önkéntes védelme­zője a közösség ügyének, igazá­nak. És ez az, ami nagyszerű, ami új és mind általánosabb itt falun. Még nincs olyan nagyon messze az az idő, amikor nem eggyel, tíz­zel, százakkal kellett arról vitat­kozni, hogy az egyéni gazdálkodás jobb-e vagy a közös. Ma pedig már ott tartunk, hogy a többséget az foglalkoztatja mifelénk, hogy miért gyenge ez a szövetkezet, mi­ért tud erősebb lenni a másik, mi­ként lehetne mindent úgy csinál­ni, hogy ahol rosszul, ott jobban, s ahol jól, ott még jobban halad­janak a tsz-ekben a dolgok. Ez ma már az eluralkodó viszony, hangu­lat, állásfoglalás az új paraszti vi­lágban, akár „hivatalos”, akár „nem hivatalos” oldaláról szem­léljük is a való életet. Földeken, műhelyekben, iskolákban, utcán, kulturális helyeken mindenfelé a szocialista emberré formálódás nagyszerű élménye hevíti az új, szép paraszti életformáért lelke­sedő szíveket’ I szocialista munkaversenyről, a helyi iparpolitikai tervről, a Békési Vízmű és Kitkarbantarti Vállalat átszervezéséről és fejlesztéséről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága A megyei tanács végrehajtó bi­zottságának január 23-j, keddi ülésén fontos feladatokat vitat­tak meg. Először a kormány és a SZOT elnökségének a szocialista munkaverseny irányításáról, a termelési tanácskozásokról és a verseny szervezéséről szóló együt­tes határozata alapján a megyei tanács felügyelete alá tartozó vállalatok munkaverseny-célkitű­­zéseiről tárgyaltak. E napirendi pont megbeszélésén részt vettek a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnökségének tagjai is. Élénk vita bontakozott ki a verseny irányel­veiről szóló jelentés felett. Több javaslat hangzott el. A felszóla­lók közül többen is elmondották, az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a munkaverseny feltété- cialista munkabrigádokról, mert leinek biztosítására, rendszeres értékelésére. A vitában felszóla­ló Klaukó elvtárs, az MSZMP me­gyei bizottságának első titkára javasolta, hogy a termelőszövet­kezetekben is időszerű lenne a szocialista brigádmozgalom kibon­takoztatása. A munkaverseny szervezésénél ügyeljenek arra is, hogy a mozgalom — különöskép­pen az exportra termelő üzemek­nél — a minőség javítására irá­nyuljon. Klaukó elvtárs javasolta továbbá, hogy az eddiginél jobban népszerűsítsék a munkaverseny élenjáróit, alkalmazzák a szemlél­tető agitáció jól bevált módsze­reit. Helyes lenne, ha filmhíradók készülnének kiváló újítókról, szo-Dieselmotor-javító új üzem Mezőhegyesen A Mezőhegyes! Állami Gazda­ságban saját erőből létrehozott Dieselmotor-javító korszerű, új üzem kezdte meg működését ja­nuárban, amelyben a nagy gazda­ság, valamint a Békés és Csong­­rád megyei társgazdaságok erő­gép-, kombájn- és gépkocsi-motor-546 ezer forint megtakarítás újításokból Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál tavaly 23 újítást és ésszerűsítést vezettek bei Ezeknek alkalmazásával 546 ezer forint megtakarítást értek el. Az elfogadott újításokért 33 ezer jait javítják és karbantartják, el­végzik nagyjavításukat. Az önelszámoló új üzemben Csi­­bor András főmérnök a szakmun­kások segítségével házilag is ter­vezett és szerkesztett gépeket, töb­bek között alkaitrészmosó villa­mosberendezést, csapágyvonal­­fúrót, több munkamenetet végző hajtókar csapágy- és csapágyper­­selyfúró gépet, emelőszerkezetet. A fénycsővilágításos műhelycsar­nokot vadonatúj gépekkel, így például elektromos próbapaddal, adagolószivattyú-beállító próba­paddal és korszerű esztergapaddal is berendezték, gép méri a moto­rok lóerejét és fordulatszámát. Az új üzemet működése közbeú tovább fejlesztik, s központi fű' téssel is ellátják. forint újítási díjat fizettek ki. rr j/TiAlT AlT HT É-fTitlT AlT tlT i iT AlT ÜT fcrT AlT ÉlT >|T iiT ÉiT ><~T AlT a*T AiT* A'TaT ^ ^ így munkamódszereiket másutt is alkalmazhatnák. A vitában elhangzott javaslatok segítséget adtak a versenymozga­lomról szóló irányelvek részlete­sebb kidolgozásához. A megyei tanács végrehajtó bizottságának és az SZMT elnökségének közös ülése ugyanis elfogadta az előter­jesztett versenyjavaslatot, azon­ban azzal a kikötéssel, hogy azt a vitában elhangzottakkal kibővítve, a megválasztott háromtagú bi­zottság újból készítse el. Előre­láthatóan két héten belül terjesz­tik végleges jóváhagyásra a vég­rehajtó bizottság és az SZMT el­nöksége elé. Ezután a végrehajtó bizottság a Békési Vízmű és Kútkarbantair« tó Vállalat munkájának értékelé­séről, fejlesztéséről szóló jelenté­sét vitatta meg. Az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság 44/1961. számú utasítása alapján ugyanis az or­szág egész területén év végéig létre kell hozni a megyei Víz- és Csatornamű Vállalatokat. A me­gyében szükségtelen teljesen új vállalat létesítése, mivel a béké­si vállalat eddig is hasonló pro­filú volt. Ennek ellenére indokolt a vállalat átszervezése, hogy az Új feladatoknak megfelelhessen. A jövőben ugyanis, ha a megyei tanácsülés jóváhagyja a vállalat átszervezését és megalakul a Bé­kés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, ez fogja ellátni a megyé­ben levő vízművek üzemelteté­sét, karbantartását. Amint az Or­szágos Vízügyi Főigazgatóság képviselője elmondotta, ezt mű­szaki, egészségügyi, gazdaságos­­sági szempontok is indokolják. (Folytatás a 2. oldalon) A magyar—román barátság jegyében Amint már hírt adtunk róla, ja­nuár 16-án a Hazafias Népfront Békés megyei bizottságának meg­hívására a magyarországi román követségről vendégek érkeztek megyénkbe. A nagykövetség mun­katársai ellátogattak Körösla­dányba is, ahol este a művelődési otthonban nagygyűlést tartottak. A gyűlésen Constantin Vladare­­anu elvtárs, a követség titkára tartott beszédet. Szólt a román­­magyar barátságról, a két ország szocializmus építésében elért eredményéről. A nagygyűlésre sokan eljöttek, akik a román elvtárs beszédét hosz­­szan tartó tapssal jutalmazták. A résztvevők egy csoportja. Vladareanu elvtárs beszédét mondja. Huszár Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents