Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-19 / 298. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. december 19., kedd A tizennyolc amerikai terv Miért kell új és 6) amerikai csapatokat partratenni egy olyan országban, mint Dél-Vietnam, amely úgyis már régen szerves része az USA katonai támaszpontláncolatának? Miért kell halálosan fenyegetni, üldözni, táborokba hajszolni egy népet, amelyről a burzsoá sajtó a „kommunista- ellenes front szilárd támaszaként" szokott megemlékezni? És kik azok a rejtélyes vietkongok, akik ellen keresztes hadjáratot hirdetnek Dél-Vietnamban az amerikai imperialisták? Délkelet-ázsiai utam során választ kerestem ezekre a kérdésekre, amelyek ismerete nélkül nem lehet megérteni az Ázsiában keletkezett súlyos feszültségek okát. Az 1954-es genfi megállapodások szerint már régen választásokat kellett volna tartani Vietnamban abból a célból, hogy a kettészakított ország egyesüljön és a lakosság maga döntse el, milyen rendszerben kíván az egyesült Vietnamban élni. A nyugati demokrácia bajnokai azonban tervszerűen megakadályozzák a két Vietnam egyesülését és a nép akaratának érvényesülését. Tudják ők kezdettől jól, hogy ha sor kerülne egy ilyen döntésre, az eredmény nem lenne kétséges. A nép óriási többsége a függetlenség, a szabadság, a haladás ügye mellett foglalna állást, elvetné az amerikai zsoldban álló burzsoá klikk uralmát — ezért akadályozzák meg az amerikaiak és a SEATO- hatalmak a vietnami népet véleményének szabad nyilvánításában. A genfi megállapodások óta eltelt hét esztendő alatt a Dél-Vi. etnamban uralkodó kormányzat, Ngo Dinh Diem és csoportja dol- lármilliárdokat vágott zsebre, tonnaszám kapta a lőszert, ezrével fogadta az amerikai tanácsadókat és mindezt azért, hogy valamilyen módon fenn tudja tartani terroruralmát a dél-vietnami nép fölött. A nép harca azonban minden erőlködésük ellenére állandóan fokozódik. A Diem-klikk helyzete mind nehezebb, mind véresebb eszközökhöz kell nyúlnia, hogy uralmát fenntarthassa. Hogy délvietnami bábját megmentse, az amerikai kormány, különösen Kennedy elnökké választása óta, mind nyíltabban avatkozik be Dél-Vietnam ügyeibe, mind több és több „segélyt” pumpál ingatag szövetségesébe. A Dél-Vietnamban tanulmány- utakat végző amerikai politikusok és tábornokok ebből a célból dolgozták ki ez év derekán Dél-Vietnam 18 hónapos „megbékítési tervét”, amelyet Kennedy elnök is elfogadott. Ez a terv különféle katonai, gazdasági és politikai intézkedéseket helyez kilátásba azzal a céllal, hogy 1962 végére megszűnjenek a „nyugtalanító je. lenségek” Dél-Vietnamban és az országrész engedelmesen hajtsa végre az amerikai tanácsadók katonai és politikai intézkedéseit. A terv első állomása a dél-vietnami bábhadsereg és az ott állomásozó SEATO-erők megerősítése, korszerűbb hadianyaggal való ellátása volt. Utána megkezdődött a „bőségzónák” szervezése. Ez lényegében a Hitler által Németországban és a megszállt területeken létrehozott megsemmisítő táborok másolata. Nyugatnémet tervek szerint Németországban készült barakkok felhasználásával „szállásolják el” a hegyekből, erdőségekből kitelepített Diem-el- lenes parasztokat A táborok környékén kényszermunkára használják fel őket Vagy rizsültetvényeken dolgoztatják az ide tele- pítetteket vagy katonai erődítményeket építtetnek velük. A 18 hónapos terv első 12 hónapjában 100 ilyen, egyenként 10 000 ember befogadására alkalmas tábor létesítését irányozták elő. Nagy erővel fogtak hozzá Dél- Vietnam különböző tartományaiban a fasiszta szervezetek létrehozásához. Különféle korrupt, bűnöző, könnyen megvásárolható elemekből rohamosztagokat hoz. tak létre, amelyek a diemista és amerikai katonai alakulatokkal karöltve kegyetlenkednek a fegyvertelen lakossággal. Mindezek alapján már a terv végrehajtásának elején elégedetten írta a sai- goni nagy napilap, „A Hang”: „Biztosak vagyunk benne, hogy a kitűzött idő előtt meg tudjuk teremteni a megbékélést országunkban. Ehhez azonban az szükséges, hogy a katonai erőfeszítések mel_ lett az egész nép a Diem-kormány mellé álljon és támogassa annak erőfeszítéseit.” Most már jó félév telt el a 18 hónapos terv időszakából. A várt támogatás helyett ugrásszerűen emelkedett az ellenállás Dél-Vietnam városaiban és falvaiban. Az amerikai diemista kormányzás ellen nemcsak a harcot vezető, mély illegalitásban tevékenykedő kommunisták, de szinte valamennyi felekezet képviselői, vietnami és nemzeti kisebbségi parasztok, tanulók, munkások, kereskedők, értelmi só. giek kapcsolódtak be a harcba. Az ország nagy részében megbénult a hatóságok tevékenysége és az egyre izmosodó népi erők ragadták kezükbe a hatalmat. Az amerikai diemista hatóságok elszigetelődnek, mind jobban elvesztik önbizalmukat. A dél-vietnami közigazgatási emberek gyakran megtagadják az engedelmességet a központi kormányzattal szemben, részben azért, mert félnek a népi erőktől, részben, mert az ellenállók megnyerik az ő ro- konszenvüket is. Természetesen az amerikai és dél-vietnami sajtó „kommunista beavatkozásról”, a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság felelősségéről beszél a dél-vietnami eseményekkel kapcsolatban. Dajkameséiknek azonban senki sem ad hitelt, hiszen a harcok súlypontja nem a 17. szélességi foknál, a határvidéken van, hanem elsősorban délen, ahol semmiféle szocialista ország nincs a közelben. A hegyek, az erdők mindenütt a parasztok kezébe kerültek, a „bő. ségzónák” kiürülnek, mert az ott fogva tartott parasztok elszökdös- nek vagy közös erővel kitörnek a táborokból. Hatalmas tüntetések, általános sztrájkok teszik lehetetlenné az amerikai diemista hatóságok tevékenységét. Ma már a saigoni lapok és az amerikai sajtótermékek is „általános felkelésről” siránkoznak és a 18 hónapos tervről szép csendben meg is feledkeztek. Valóban, a harc már egész Dél- Vietnamra kiterjedt. Nincs falu vagy város, amely kivonná magát ebből a küzdelemből. Taylor tábornok látogatása, a Dél-Vietnam felé özönlő amerikai hadianyag és tengerészgyalogság mit sem változtathat ezen a tényen. Az imperializmus — akárcsak Algériában — elhúzhatja még egy darabig Dél-Vietnamban is, meghosszabbíthatja ez ország népének | szenvedéseit, feláldozhatja saját csapatainak egy részét, de végeredményben se repülőgépanya- hajókkal, se napalmbombákkal, se árulók toborzásával nem változtathat. Dél-Vietnam népe népszavazás nélkül is a szabadság mellett dön. tött. Máté György Járhatatlan úton (Folytatás az 1. oldalról) „A béke és a békés együttélés kérdése korunk alapvető kérdése. Vagy békés együttélés vagy pusztító termonukleáris világháború — más kivezető út nincs. Nyilvánvaló ezért, hogy akik szembeszáll, naik a békés együttélés politikájával, azoknak a szertelenül harcias és kalandorszellemű imperialista köröknek a malmára hajtják a vizet, amelyek újabb, termonukleáris világháborút készítenek elő.” Ha Hodzsa gúnyosan „pacifizmus, r.ak” nevezi a béke erőibe vetett hitet — amelyek képesek megakadályozni a háborút —, csak az a meggyőződés marad, hogy elkerülhetetlen a konfliktus, mégpedig világméretekben és atomfegyverekkel.1 Maradna a kalandorság, amelyért emberek százmillióinak, egész nemzeteknek az életével, az egész civilizációval kellene megfizetni. Lám, ilyen következtetés vonható le az Albán Munkapárt vezetői álláspontjának továbbfejlesztéséből. Ennek az álláspontnak a gyakorlati következményei egészein világosak. Az albán vezetők kiforgatják az általános és teljes leszere- ’ésről szóló szovjet javaslatok értelmét, úgy állítják be azokat, mint felhívást.. . a szocialista országok egyoldalú leszerelésére — a gyakorlatban persze szembehelyezkednek a leszereléssel. A békés együttélés elvét tagadva, gyakorlatilag tagadják az olyan megegyezésnek a gondolatát, amelynek ismeretes módon kétoldalú engedményeken kell alapulnia. Sőt, mi több, annak ellenére, hogy a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a német kérdésben és a nyugat-berlini kérdésben folytatott politikája következtében Nyugat kénytelen volt számolni azzal, hogy tárgyalnia kell a Szovjetunióval, az albán vezetők most azért támadják a Szovjetuniót, mert hajlandó volt eihálasztani a német békeszerződés aláírásának határidejét. Tehát azért támadják, mert egy lépést tett a megegyezés, a tárgyalások felé, amelyekhez létérdeke fűződik az egész emberiségnek. Az albán vezetők magatartása egészben véve azt mutatja — írja a Trybuna Ludu —, hogy eléggé régóta foglalkoznak politikai kalandorsággal, a szocialista tábor egységének megbontásával, elég régen szembehelyezkedtek az egész világ kommunista mozgalma által helyeselt általános irányvonallal. Nem kétséges, hogy az albán népnek semmi érdeke nem fűződik ehhez. Az albán nép, amely büszke lehet hősi történetére, jobbat érdemelt, mint ,,Enver Hodzsa kultuszát”, aminek az alternatívája a börtön és a meghurcoltatás. Nem kétséges az sem, hogy ez nem szolgálja a szocializmus ügyét, mivel a lenini alapelvek megsértése idegen a szocializmustól. Tirana kampányának rágalmazó, egyszerűen sértő formái annyival is felháborítóbbak, minthogy Albániáról, tehát nem egy anti- kommunista országról van szó. Ez a kifejezésmód méltatlan a kommunistákhoz. Az albán vezetők álláspontja, a népük sorsáért, a szocializmus és a béke sorsáért rájuk háruló közös felelősség elhárítása — szégyenletes álláspont, amely világszerte minden becsületes kommunistát nyugtalanít. Egyszersmind intő figyelmeztetés arra nézve — állapítja meg végezetül a Trybuna Ludu —, hogy milyen erkölcsi zülléshez vezethet a kalandorság, a szektásság és a dog. matizmus, amely bizonyos körülmények között a fő veszély lehet, s Albániában már a fő veszély lett. (MTI) ElSLászüieSeSc az Adonla - Csőmbe találkozóra oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo Nem keil papír, nem kell gyújtás, itt a TÜKER alágyújtós A BEGYÚJTÁS GYORS, TISZTA, KÉNYELMES TÜKER alágyújtós kapható minden tüzelőanyag-árusító helyen és Népboltban. 3964 9000000000QQQ9QOQQOQQOq>gQ9QQQQOQOOOOOOOQOOQOOOQOOO Leopoldville (MTI) Csőmbe vasárnap drámainak szánt rádióüzenetet intézett Kennedy hez és közbenjárását sürgette a katangai tűzszünet érdekében. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint Kennedy válaszolt az üzenetre és közölte, hogy tanulmányozza a kérdést Ezt követőleg Gullion léopoldvillei amerikai nagykövet, aki időközben megkapta a Fehér Ház legújabb utasításait táviratozott Csombénak. Közölte vele, hogy hajlandó a katangai tartományi fővárosba utazni és innen egy amerikai repülőgépen elkísérni Csombét a Léopoldville közelében fekvő Kitona ENSZ-tá- maszpontra. Kennedy javaslata szerint a központi kormány székhelyének közelében kerülne sor tehát az Ado- ula—Csőmbe-találkozóra. Az amerikai nagykövet a Fehér Ház utasításaihoz híven biztosítékokat ajánlott fel a katangai diktátornak, akinek biztonságát közösen szavatolná az ENSZ és az Egyesült Államok. Adoula miniszterelnök vasárnap este még Kivu tartományban tartózkodott, de legújabb jelentések szerint már felvette a kapcsolatot az amerikai diplomatával és hozzájárult a találkozóhoz. Az ENSZ részéről U Thant ügyvezető főtitkár a Léopoldvi lieben tartózkodó Bunche főtitkárhe. | lyettest és Gardiner ENSZ főtiszt- viselőt bízta meg a találkozó előkészítésével. Meg nem erősített hírék szerint Adoula miniszterelnök még vasárnap este minisztertanácsi ülést hívott össze. Mint ismeretes, Csőmbe korábban, amikor már szorulni kezdett nyaka körül a hurok, hajlandónak mutatkozott tárgyalni Adoula mi- íiszterelnökkel, de csak Kongó határain kívül. A miniszterelnök ezt az ajánlatot azért utasította el, mert ilyen körülmények között a katangai szakadár kormányzat vezetője egy önálló, szuverén ország képviselőjének helyzetét élvezte volna. Csőmbe válasza a léopoldvillei találkozóról született javaslatra még nem ismeretes. Az ENSZ ultimátuma az Union Minierehez Nyugati hírügynökségi jelentések szerint az ENSZ Elisabeth- villeben már ura a helyzetnek. Elfoglalta a tartományi főváros kulcsfontosságú pontjait, de szórványos lövöldözés még hallatszik. Az ENSZ-csapatok vasárna p este Csőmbe rezidenciáját támadták, amelyet még védtek a katangai zsoldos-csapatok maradványai. Egyébként a katangai fegyveres erők afrikai tagjai a város bennszülött-lak ta negyedébe menekültek, míg a fehér zsoldosak egyszerűen „elpárologtak”. Mint az AP jelenti, az ENSZ lé- gierje vasárnap délután támadta az Union Miniere belga manunut- konsztrn telepét, miután bebizonyosodott, hogy a belga—angol— francia tőkeérdekeltségű vállalat épületeiből, beleértve az igazgató- sági épületet is, a katangai fegyveresek visszaverése után továbbra is tüzeltek az ENSZ-csapatok- ra. A vállalat gyárudvarán tü zérségi ütegek is működtek. Az ENSZ ellentámadása súlyos anyagi károkat okozott és az igazgató- sági épület lángbaborult Öt ember életét vesztette, közöttük a vállalat egyik belga vezetője is. Spaak belga külügyminiszter vasárnap tiltakozó táviratot küldött U Thant ügyvezető főtitkárnak, melyben azt állította, hogy az ENSZ-csapatok „brutális rombolása” fenyegeti a világszervezet tekintélyét és a belga alkalmazottak életét. Válaszként az ENSZ szóvivője ultimátumot adott át az Union Miniere igazgatóságának. Tudatta a vállalat vezetőségével, hagy ha nem szűnik meg az ENSZ-katonák ellen intézett tüzelés az igazgatósági épületből és egyéb telepekről, az ENSZ légiereje a hétfői nap folyamán megtorló támadást indít Az ENSZ svéd egységei vasárnap elfoglaltak Elisabethvilleben egy katonai tábort és 250 foglyot ejtettek. Youlou abbé, a volt Francia Kongó — Kongó Köztársaság elnöke vasárnap este Párizsba utazott. Utazásának céljáról nem volt hajlandó nyilatkozni. Rendkívüli katonai intézkedések Eszak-Rhodesiában Welensky, a Közép-afrikai Államszövetség miniszterelnöke közölte, hogy a katangai helyzetnek az elmúlt 24 órában történt „megromlása” miatt katonai intézkedéseket tett. (MTI)
