Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-16 / 296. szám

NÉP ÚJSAG 196L december IC., szombat 2 (Folytatás az 1. oldalról.) bűncselekménynek minősíteni. Ezért a törvénynek fel kell jo­gosítani a bírót arra, hogy a konkrét eset körülményeinek — elsősorban a cselekmény indí­tékainak — figyelembe vételé­vel enyhébben ítélhessen. Kiemelte, hogy a törvényjavas­lat a hivatalos szeme yt fokozott büntetőjogi védelemben részesíti. Három évig terjedő szabadság- vesztéssel sújtja azt, aki hivata­los személyt hivatalos eljárása alatt, illetve amiatt tettleg bán­Keleti Ferene Békés megyei képviselő többek között rámuta- tott arra, hogy a törvényjavaslat előkészítésében jelentős szerepük volt azoknak a fiatal jogászoknak, akik az utóbbi években kerültek ki egyetemeinkről. Ez azt is mu­tatja, hogy már felnőtt az ifjú, új nevelésű jogászgárda, amely messzemenően segítheti az új büntetőtörvénykönyv előírásainak helyes alkalmazását is. talmaz. A jogi és igazságügyi bi­zottság ezt az elvet szükségesnek tartja kiterjeszteni arra az esetre is, amikor az elkövető a hivatalos személy életére tör hivatalos ténykedése miatt. Tehát a hivatalos személy ellen el­követett emberölés társadalmi veszélyessége minden esetben nagyobb, mint az egyéb ember­ölési cselekményeké. Molnár Erik befejezésül a jogi és igazságügyi bizottság módosító javaslataival együtt a javaslatot elfogadásra ajánlotta. A továbbiakban hangsúlyozta: Ahhoz, hogy ez a törvényjavas­lat elkészüljön, egészséges meg­újhodásnak kellett bekövetkez­nie hazánkban, pártunk helyes politikájának kell érvényesül­nie, hiszen ez a törvényjavaslat lényegében ennek a helyes poli­tikának jogi szülötte. Hazánkban meggyorsult a szocia­lizmus építése, s fejlődésünk gyorsabb tempójának megfelelően törvényhozásunknak gondoskod­nia kellett arról, hogy az új bün­tetőtörvénykönyvvel is alátá­masszuk jogrendszerünk fejlődé­sét. Jórészt kitéptük, és ahol még szükséges, tépegetjük azokat a ré­gi társadalmi gyökereket, amelyek előidézhetik a bűnözést. Utalt arra, hogy a régi büntető­törvénykönyv a büntetés végre­hajtásának négyféle eszközét és végrehajtó szervét ismerte: a fog­házat, a börtönt, a fegyházat és az államfogházat. A közönséges bűn- cselekmények esetén, pontosab­ban, amikor a bűncselekményeket „közönséges emberek” követték el — fogház, börtön vagy fegy­ház volt a sorsuk. Ha azonban az arisztokraták vagy szépreményű csemetéik csaltak, sikkasztottak vagy párbajban megölték ellenfe­lüket — tehát gyilkoltak —, akkor államfogházba kerültek, amely lényegében kényelmes házi őrize­tet jelentett számukra. A mi bün­tetőpolitikánk gyökeresen szakí­tott ezekkel a módszerekkel is. Mi a törvény előtt sem isme­rünk sem faji, sem születési elő. jogokat, sem vallási, sem nem­zetiségi különbségeket. A továbbiakban részletesen be­szélt arról, hogy a kapitalista álla­mokban milyen nagy arányokban növekszik a bűncselekmények száma. A törvényjavaslatot elfo­gadta és elfogadásra ajánlotta. Az elhangzott felszólalásokra Nezvál Ferenc igazságügyminisz­ter válaszolt. Megállapította, hogy a hozzászólók helyeslik és elfoga­dásra ajánlották a törvényjavasla­tot, ezért kérte az országgyűlést* hogy azt emelje törvényerőre. A miniszter zárszava után az országgyűlés a Magyar Népköz- társaság büntetőtörvénykönyvé­ről szóló törvényjavaslatot a jogi és igazságügyi bizottság által elő­terjesztett módosító javaslatokkal együtt általánosságban és részle­teiben egyhangúlag elfogadta. Súlyosabban büntessék azt, aki visszaélt a bizalommal A törvényjavaslat vitájában el­sőnek Nagy Mária képviselő szó­lalt fel. Részletesen beszélt a tör­vényjavaslat egyes pontjairól. Kiemelte, hogy a régi jogszabá­lyok szerint a garázda, durva, iszákos férjet, aki feldúlta a csa­lád otthonát és zaklatta a köze­lében lakókat is — mivel lakáson belül történt az eset — nem bün­tették. Az új büntetötörvény- könyv szerint az effajta garázdasá­got két évig terjedhető büntetés­sel sújthatják — ezt csak helye­selni lehet. Különösen figyelemreméltó az, ifjúságvédelemmel és a fiatalko­ri bűnözéssel kapcsolatos jogsza­bály-módosítás — mondotta. Ifjúságunk erkölcsi fejlődése a legszorosabban összefügg tár­sadalmi, gazdasági, politikai életünk alakulásával. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a fiatalkori bűnözés további csök­kentése nem lehet csak az igaz­ságszolgáltat ó szervek gondja: ez társadalmi ügy, az egész társada­lom további segítségére van szükség. A törvényjavaslat a fia- talkorúakra különleges büntető­jogi szabályokat dolgoz ki. Az a tény, hogy a büntetőjogi vétőké­pesség határát 14 évre emelték fel, olyan feladatot is állít elénk, hogy erőinkhez mérten növelni kell a gyermekotthonok, nevelő­intézmények számát, hogy befo­gadhassák és meggyógyíthassák az arra rászoruló gyermekeket. Ezen túlmenően is fejleszteni kell a lakóterületi és az iskolai gyer­mekvédelmet. Nem túlzott az az igény, hogy a pedagógusok törőd­jenek többet tanítványaik otthoni problémáival. A pedagógus legyen a legmeg- értőbb barátja, a legőszintébb segítője a gyermeknek, de a szülőnek is, ha kell. A szülői munkaközösségeknek is többet kell foglalkozniuk gyer­mekvédelmi kérdésekkel. A továbbiakban javasolta, hogy súlyosabban bírálják el azokat is, akik ugyan nem visszaeső bűnösök, de bizalmi állásban vagy bizalmi munkakörben dol­goznak, s a bizalommal vissza^ élve károsítják meg a társadal­mi tulajdont, követik el a bűn- cselekményeket. Végezetül a törvényjavaslatot elfogadta és a képviselőknek el­fogadásra ajánlotta. Dr. Bárczi Gusztáv budapesti képviselő a törvényjavaslatnak a fiatalkorú bűnözőkkel kapcsola­tos rendelkezéseit fejtegette. A törvényjavaslatot elfogadta. Varga István kiemelte: Az új büntetőtörvényköny lehetővé teszi bíráknak, ügyészeknek, jogászok­nak, hogy hazánk szocialista fej­lődésének megfelelően a szocialis­ta humánum szellemében végez­zék munkájukat. Ezután részletesen szólt a tör­vényjavaslat egyes pontjairól, töb­bek között helyeselte, hogy a megtévedt emberekkel szemben érvényesül a megbocsátás szelle­me, ugyanakkor a népgazdaság­nak súlyos károkat okozó egyéne­ket szigorúan bünteti. A törvényjavaslatot elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Kaszás Imre a törvényjavaslat­nak azokkal az előírásaival foglal­kozott, amelyek a fiatalkorúakra vonatkoznak. A törvényjavaslat messzemenő­en aláhúzza a felnőttek felelőssé­gét, a társadalom kötelességét. A pártszervezeteknek, a tömegszer­vezeteknek, s általában mind­azoknak, akik neveléssel foglal­koznak, igen sokat kell még ten­niük, hogy a szülőle, általában a felnőtt társadalom erkölcsi felfo­gását fejlesszék, alakítsák a szoci­alista erkölcs szellemében. A fel­nőttek magatartásának, viselkedé­sének óriási hatása van a gyer­mekekre. Az a szülő, aki félvállról veszi a gyermekek kisebb vagy na­gyobb csínytevését, vagy súlyo­sabb hibáját, akarva, nem akar­va a lejtőre csúsztatja a fiatalt. Mi nevelni akarjuk a társadal­mat, nevelni akarjuk a fiatalokat. Mindenekelőtt nevelni, és nem büntetni! A törvényjavaslatot a Tolna megyei képviselőcsoport ne­vében elfogadta és az országggyű- lésnek elfogadásra ajánlotta. Losonezi Pál elvtárs felszólalása Törvényünk nem ismer el megkülönböztetést a felelősségre vonásban Ebédszünet után az országgyű­lés megkezdte a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Elsőnek Losonczi Pál földműve- | lésügyi miniszter szólalt fel. Régi közmondás szerint — mondotta — a paraszt boldogulá­sának, eredményes munkájának alapja és szülőanyja a ter­mőföld. Amíg sok millió kisparcel- lán folyt a gazdálkodás, a földte­rület megvédése és állandó javí­tása a parasztok egyéni gondja- baja volt Ma ez a gond és köteles­ség — a termelési viszonyok meg­változásával — a szocialista kö­zösségre hárul. A termőföldet állandóan véde­nünk és óvnunk kell, a termé­kenységet fokoznunk, hogy rajta minél előbb virágzó szocialista mezőgazdaságot teremthessünk. A kormány fontos feladatának tekinti, hogy a mezőgazdasági üzemeket messzemenően segít­se a termőföld fokozott védel­mében. Ezt a célt szolgálja a most beter­jesztett törvényjavaslat a mező- gazdasági rendeltetésű földek vé­delméről. Minden talpalatnyi földet — amely arra alkalmas — be kell vonnunk a mezőgazdasági ter­melésbe. A termőterületeik jó kihasználá­sának, az ésszerű talajgazdálko­dásnak egy időben két fontos fel­adata van. Az egyik az, hogy megakadá­lyozzuk a termőföld további csök­kenését és a meglévőt a legcélsze­rűbben használjuk ki. Az ipar, a közlekedés fejlődése és a szocialis­ta mezőgazdasági nagyüzemek lét­rehozása természetszerűleg bizo­nyos mennyiségű földterület elvo­násával járt és jár. Nem mindegy azonban, hogy mekkora és mi­lyen minőségű földet vonunk él a mezőgazdasági termeléstől. Az új létesítmények helyének és terü­leti nagyságának meghatározása­kor feltétlenül figyelembe kell majd venni a mezőgazdasági ter­mőterület védelmének nagyon fontos érdekeit. Sokszor az egyoldalú szemlélet, vagy egyszerien a nemtörődöm­ség miatt a legjobb földekre tele­pítettek ipari üzemeket, új üzemi központokat — jóllehet a közel­ben sokkal gyengébb minőségű ta­laj Is rendelkezésre állt volna ilyen célokra, és az üzem sem került volna hátrányosabb hely­zetbe. Ugyanezt tapasztalhattuk számos esetben szőlő- és gyü­mölcstelepítéseknél is. Meg kell ér­tetnünk mindenkivel — és erről a törvénytervezet is gondoskodik —, hogy a mezőgazdasági hasznosításra alkalmas földek védelmét, a népgazdaság érdekeit a helyi, üzemi érdekek fölé kell helyez­ni. Másik fő feladatunk: a termé­szeti erők talajpusztító hatása el­leni munka és a talaj termőképes­ségének fokozása. A talajvédelmi munkák szüksé­gességét saját kárukon tapasztal­ták annak idején a dombos és fu­tóhomokos vidékek egyénileg gaz­dálkodó parasztjai. A kisparcel- lás gazdálkodásban azonban ere­jük szétforgácsolódott, nem volt lehetőség átfogó, átgondolt intéz­kedésre; — de, ha próbáltak is valamit tenni, az a számtalan nehézségen legtöbbször megbu­kott A kisparaszti gazdálkodás anyagi erői sem tették lehetővé átfogó talajvédelmi intézkedések végrehajtását. Most, a nagyüzemi táblák ki­alakulásával — az állam fokozott segítségével — évtizedes akadá­lyok hárultak el az összehangolt, egységes talajvédelmi munkák elől. A talaj termőképességének nö­velésére a szocialista nagyüzem hivatott és képes. A törvényjavas, lat ezeknek a feladatoknak a vég­rehajtására teremti meg a lehető­ségeket. A mi teendőnk pedig az, hogy ezeket a lehetőségeket — a tu­dományos ismeretek és az anya­gi erők segítségével — kihasz­náljuk és az akadályokat elhá­rítsuk a mezőgazdasági terme­lés fejlődésének útjából. Kérem a tisztelt országgyűléstől a mezőgazdasági rendeltetésű föl­dek védelméről szóló törvényja­vaslat megtárgyalását és elfoga­dását. (Taps.) Dr. Zsigmond László, a mező­gazdasági és államigazgatási bi­zottság előadója két kisebb módo­sítást terjesztett elő, majd így folytatta: — A törvényjavaslat jelentősé­gét különösen az mutatja, hogy hazánkban egy négyzetkilométer területre 110 lakos jut Európában vannak ugyan ennél sűrűbben la­kott részek is, azonban még így is igen sűrűn lakott hazánk terü­lete, hiszen a Szovjetunióban 9, az Amerikai Egyesült Államokban pedig 17 lakos jut egy négyzetki­lométerre. Hazánk területe ásványi nyersanyagokban és energiahordo­zókban közismerten szegény. Ipa­runk nyersanyag-ellátására, s a lakosság foglalkoztatottságának biztosítására mezőgazdasági cik­keket kell exportálnunk,- amely iránt állandó a kereslet A mezőgazdasági terményeket és termékeket megfelelő gazdál­kodással kellő mennyiségben tud­juk előálxtani. Ehhez azonban megfelelően ki kell használnunk a termőföldet. Mezőgazdasági területünk áz utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent Igen fontos tehát a ter­mőföld védelme, és helyes haszno­sítása. Ez utóbbihoz az is hozzá­tartozik, hogy mindenütt azt termeljük, ami az adott területen a leggyümölcsö­zőbb, tehát például a Kalocsa környéki legjobb paprikaföldekre ne tele­pítsenek cseresznyést vagy kiváló búzatermő területre erdősávot. Másutt viszont, ahol jó adottságok vannak a gyümölcstelepítésre — például hegy- és domboldalakon, lankákon — ne kínlódjanak nö­vénytermesztéssel. Mindenütt el­sősorban azt termeljük, amire a legalkalmasabb a terület. A termőterület kihasználásának másik módszere a talajjavítás. Nem utolsósorban fontos a tele­pülések területeinek helyes kije­lölése, illetve az, hogy a terjeszr- kedés falun és városon egyaránt az emeletes építkezés irányába fejlődjék. A törvényjavaslat ki­mondja, hogy az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek gazda­sági telepeit olyan területre kell helyezni, amely mezőgazdasági termelésre nem, vagy kellően nem hasznosítható. Veszprémet három oldalról kopár terület veszd körül, ahol hasznos volna a kisda- kásépítés. A város azonban nem erre, hanem negyedik irányba ter­jeszkedik, ahol a tsz jó földjei vannak. Hasonló a helyzet sok más városban is. Több helyütt hó- j védő erdősavakat telepítenek az I utak mentén. Az erdősávok tíz ' méterre vannak az úttól, s így hat- ! nyolc méter széles terület kilomé- ! tereken át kiesik a termelésből, ] Arvédelemre is nagyobb területe- I két hasítanak ki sokszor, mint amennyit kellene. Ezeknek a kér- 1 déseknek a rendezése szempontjá­ból is fontos a törvényjavaslat. A mezőgazdasági és az állam- igazgatási állandó bizottság azt ja­vasolja — mondotta befejezésül —, hogy a törvény végrehajtási utasítását a két bizottság tárgyal­ja meg, és csak azután kerüljön az a Minisztertanács elé. Az ország- gyűlés hozzon olyan határozatot, hogy a mostani javaslat törvény­erőre emelkedése után a földmű­velésügyi miniszter a végrehajtási utasítás tervezetét megvitatásra nyújtsa be az országgyűlés elnöké­nek. A törvényjavaslat vitájában fel­szólalt Katona Sándor Csongrád megyei, Szabó István Hajdú-Bihar megyei, Farkas János Pest megyei, Varga Jenőné Győr-Sopron me­gyei, Lele Ferenc Csongrád me­gyei, Péti János Tolna megyei, Németh Imre Borsod megyei, Hegedűs Lajos Somogy megyei képviselő. Ezután az elnöklő dr. Beresz­tó czy Miklós javaslatot tett a szombati ülés napirendjére. Az egyhangúlag elfogadott napirendi javaslat szerint az országgyűlés szombaton délelőtt 10 órakor kéz. dődő ülésén folytatja a mezőgaz­dasági rendeltetésű földek védel­méről szóló törvényjavaslat tár­gyalását; napirenden szerepel to­vábbá az erdő- és vadgazdálko­dásról szóló törvényjavaslat tár­gyalása, a Legfelsőbb Bíróság el­nökének beszámolója, valamint interpellációk. ,

Next

/
Thumbnails
Contents