Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-15 / 295. szám

9 N ÉP ÚJ SÁG 1961. december 15., péntek Megállapodás a leszerelési bizottság összetételében New York Az MTI tudósítója jelenti: Múlt pénteken Zorin és Steven­son között teljes megegyezés jött létre a leszerelési bizottság ösz- szetételéről. A megegyezés értel­mében a bizottság eddigi tíz tag­jához — az öt szocialista és öt nyugati országhoz — a következő nyolc állam csatlakozna: India, Burma, az Egyesült Arab Köztár­saság, Nigéria, Etiópia, Mexikó, Brazília és Svédország. A megegyezést eddig ezért nem hozták nyilvánosságra, mert köz­ben két akadály merült fel. Fran­ciaország és az úgynevezett fran­cia afrikai államok szerették vol­na, ha valamelyik francia afrikai állam is tagja lehetne a bizottság­nak, Argentína pedig szintén kö­vetelte, hogy ő is helyet kapjon. E kívánságok miatt újabb szovjet—amerikai tárgyalások vál­tak szükségessé, míg kedden dél­után — New York-i idő szerint 17 órakor — Zorin találkozott Dean nel és véglegesen megállapod­tak a leszerelési bizottság összeté­telében a fenti formában. A tárgyalásokról a TASZSZ megállapítja: A szovjet javaslatok célja az volt, hogy olyan összetételű szerv jöjjön létre, amely tükrözi a vilá­gon jelenleg kialakult helyzetet, s kizárja annak lehetőségét, hogy valamely államcsoport érdekei ke­rüljenek túlsúlyba. A szovjet javaslatok élénk he­lyeslésre találtak az ENSZ-köz- gyűlés 16. ülésszakának küldöttei körében. A nyugati tömb kényte­len volt tekintettel lenni erre. A szovjet—amerikai tárgyalások során kidolgozott közös határozat- tervezetben kifejezésre jutott a szovjet küldöttségnek az a javas­Csatorday Károly felszólalása az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában New York (MTI) | Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságában szerdán a koreai} kérdés vitájában felszólalt Csa- j torday Károly. Hangoztatta, hogy az ENSZ a legutóbbi években a dolog érdemével nem tudott fog­lalkozni, hanem csupán eljárási kérdésekre szorítkozott. A világszervezetnek világos képet kellene teremtenie és meg kpllene szüntetnie a ko­reai rendellenes helyzetet, eh­hez azonban mindkét Korea részvételére szükség van a vitában. A szónok rámutatott, hogy az ENSZ koreai bizottságának jelen­tése teljesen részrehajló. Jelen­legi összetételében ez a bizottság Bohasem fog eredményeket elérni. A magyar küldött emlékeztetett arra, hogy míg a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság konstruk­tív javaslatokat tett, addig Dél-Korea ismételten megsértette az ENSZ alapok­mányát. Az a javaslat, hogy csak Dél-Ko­rea vegyen részt a bizottságban, éles diszkrimináció lenne. — Mi annak az oka, hogy a2 amerikaiak kedvező színben tün­tetik fel a dél-koreai hatóságokat — mondotta Csatorday Károly — s közben mindenki tudja, hogy az ott uralkodó katonai junta a leg­elemibb emberi jogokat is sutba dobta? A válasz erre az, hogy a dél­koreai hatóságok támogatják az Egyesült Államok politiká­ját, amely a szocialista ország gok ellen irányul. A magyar delegáció a mongol javaslatot támogatja, amely sze­rint mindkét Korea képviselőjét meg kell hívni, hogy részt vehes­sen a vitában — mondotta a szó­nok. lata, hogy hagyják jóvá a leszere­lési tárgyalások egybehangolt el­veire vonatkozó közös szovjet— amerikai nyilatkozatot A szovjet küldöttség körében megelégedéssel nyilatkoznak a kö­zös határozattervezetre vonatkozó megállapodásról, s úgy vélik, hogy ez jelentős lépés az általános és teljes leszerelés feltételeinek biz­tosítása felé. Ugyanakkor hangsú­lyozzák, nem szabad megfeledkez­ni arról, hogy változatlan a nyu­gati hatalmak politikája, amely­nek célja a történelemben példa nélkül álló fegyverkezési hajsza folytatása. Egyebek közt erről tanúskodnak a nyugati hatalmak és köztük az Egyesült Államok mértéktelenül felduzzasztott katonai költségve­tései, továbbá a nyugati hatalmak­nak az a magatartása, hogy nem hajlandó támogatni az ENSZ-köz­gyűlés 16. ülésszakán elfogadott olyan fontos határozatokat, mint amilyen a katonai célokat szolgá­ló atomfegyverek alkalmazásának betiltására vonatkozó határozat, az afrikai földrészt atommentes övezetté nyilvánító határozat, vagy atomfegyverek további el­terjedésének megakadályozására irányuló határozat. íp'ifii’atti atomrcfcWás az Egyesült államokban Washington (MTI) Az Egyesült Államok szerdán újabb földalatti atomrobbantást hajtott végre. Ez volt a hatodik robbantás szeptember 15-e, az atomkísérletek felújítása óta. Az atomenergia-bizottság rövid bejelentése csak arra utal. hogy az atomszerkezetet a nevadai kísér­leti telepen robbantották fel. Érdemes elolvasni! Keresse fel bizalommal mindenkor a Szarvasi Ruházati Ktsz méretes részlegeit, ahol a legújabb divat szerint készülnek a női és férfi­öltönyök és ruhák Rövid vállalási határidővel, szolid árakkal és figyelmes ki­szolgálással állunk minden idő­ben kedves megrendelőink rendelkezésére. RÉSZLEGEINK CÍME: 1. sz. fiók: Kossuth tér. Tel.: 138. 2. sz. fiók: Szabadság út 26. Tel.: 118. 3. sz. fiók: Hunyadi út 1. Tel.: 269. 4. sz. fiók: Kondoros. Tel.: 30. 555 Túri András: EG A GYÁR 26. — Üljön le. Hevesi fáradtan leereszkedik a kínált helyre. Őszülő haja ren­detlen, szinte csapzott a halántéka fölött. Tíz évet öregedett egyetlen óra alatt. Hangját alig hallani, amikor megszólal. — Kaphatnék egy cigarettát? — Tessék. Keserű alezredes megkínálja a saját tárcájából. A főmérnök gyu­fa után kutat a zsebében, de resz­kető ujjai nem találják a dobozt Sárosi főhadnagy gyújtót tart elé­je, sokáig tart, míg a vibráló ru­dacska megtalálja a lángot. Heve­si mélyen leszívja a füstöt, s or­rán engedi ki. Bal kezének hosz- szú, fehér ujjai idegesen vibrál­nak a szék karfáján. Az alezredes kiszól a másik szobába: — Most egy ideig ne zavarja­nak. Klárika, jöjjön be, vegye jegyzőkönyvbe az egész vallomást! A lány bejön, arca közönyös, szinte meg sem nézi az előtte ülő férfit. Hányszor hallott már effé­le vallomást! — Kezdhetjük? — Hogyne, én készen vagyok. Az alezredes leül az íróasztal túloldalán, szemben Hevesivel. — Tessék, menjünk sorjában! Mondja el, hogy kezdődött az egész. A főmérnök tétova mozdulattal vógigsimít a haján, lassan, szinte tagoltan beszél. — 1956 decemberében disszidál­tam. Tulajdonképpen szabályos útlevéllel mentem ki, jelentős megbízatással. Senki sem gondol­ta, hogy kint maradok, én ma­gam sem. A nevemet ismerték, s néhány héttel azután, hogy ki­utaztam, fényes ajánlattal leptek meg. Fölkínálták a Bermünchen- ben épült, ragyogóan modern új műanyaggyár vezető mérnöki ál­lását. Autóval, lakással, nagysze­rű kilátással, havi tizenötezer fo­rintnak megfelelő fizetéssel. Azt hittem, a személyemnek, szakis­meretemnek szól ez az elismerés. Tévedtem. De hadd szedjem össze a gondolataimat. Klárika keze megáll az írógép felett. — Az állást elfoglaltam, a mun­kát megkezdtem. Kedvem is volt hozzá, energiám is. Soha ilyen jól felszerelt üzemben nem dolgoz­tam addig. Pontosain 1957 októbe­réig. Akkor járt le ugyanis az út­levelem. A tartózkodási engedé­lyem már jóval előbb. És októ­ber 17-én hívattak a vezérigazga­tóhoz. Három mosolygós férfit ta­láltam nála, három jókedvű, kel­lemes urat. A vezérigazgató közöl­te, hogy az urak beszélni kíván­nak velem és udvariasan ma­RODOLFÓ és akik nevettek Sok Békés megyei tsz-gazdának jut eszébe e két képre tekintve a tsz-bizto- tási és önsegélyező csoport harkányi üdülésének egyik feledhetetlen napja. Hogy miért volt fe­ledhetetlen? Egy­szerűen azért, mert Rodolfóval, a világ­hírű bűvésszel talál­koztak. Szemtől szembe láthatták, amint káprázatos mutatványait csi­nálta. S hogy na­gyobb legyen a bi­zalom — amint a képen is látható — Rodolfó felgyűrte kabátja s inge uj­ját, nehogy valaki csalással vádolja. Egy-egy bravúros mutatványa után felhangzott a taps és az ováció. A te­rembe varázsolt jó­kedv másfél órán át a tágranyüt szeme­ken és az ajkakon tanyázott. A harká­nyi Baranya szálló régen vagy talán még egyszer sem látott ilyen kedves, s fölöttébb jó han­gulatot. gunkra hagyott. Szabad egy po­hár vizet? — Tessék. Igyék. Hevesi megnedvesíti ajkát, majd folytatja. — Rövid leszek. A három úr egyike közölte, hogy megbízatás vár rám, vissza kell térnem Ma­gyarországra. Döbbenten néztem rájuk. Az amnesztiarendelet alap­ján — úgymond — jelentkezem hazatérésre, s minthogy kiváló szakember vagyok, bizonyára si­kerül majd visszakapnom régi ál­lásomat, ahol majd húsz évet töl­töttem egyfolytában. Egy szempil­lantás alatt átláttam, miről van szó. Nem, ilyen szerepet nem vál­lalok. Az urak mosolyogtak. Így is jó. De vajon tudom-e, milyen sors vár rám idekünn, ha jelenle­gi állásomat felmondják, szerző­désemet semmisnek nyilvánítják? Hiszen ez jogtalanság, ez közönsé­ges zsarolás! Finoman mosolyog­tak. Istenem, annyi jogtalanság történik a világon. Vagy nálunk, ott a másik oldalon talán nem? Tudtam, hogy nincs mentség. Mi­ről lenne szó? — kérdeztem re­kedten. — Őh, semmiség az egész. Talán nem is lesz szükség rám, hisz alig tehetek majd valamit. De ha mégis... Mindenesetre dol­gozzam csak nyugodtan, ne emésszem magam, mindez csak biztosíték, hogy tudják, van va­lakijük, akitől információkat kap­hatnak. Nem jelentős információ­kat, ugyan mit is tudnék közölni velük olyat, ami valóban lénye­ges. És ha odaát, a magam orszá­gában, a saját otthonomban meg­tagadom az engedelmességet? Ki kényszeríthet az ellenkezőjére? Újabb finom mosoly volt a vá­lasz. Valamit reszkírozni is kelly nemde? Megint szájához emeli a poha­rat. — Karácsony előtt érkeztem ha­za. Egyetlen bőrönddel. Se laká­som, se állásom, semmim. Anyám meghalt, a barátaimhoz nem me­hettem. Végül is az egyik unoka­fivérem fogadott be. Néhány nap múlva azzal fogadott a felesége, egy férfi keresett, és nagyobb bo­rítékot hagyott ott a nevemre. Az átvételt aláírásával kellett igazol­nia. Izgatottan bontottam fel. Kö­zönséges fehér boríték volt, gép­írással megcímezve. Benne kilenc­venezer forint. S a pénz mellett a bermüncheni gyár levélpapírján néhány sor: „Szerződése szerint járó hat havi elmaradt fizetését mellékelten folyósítjuk.” Alatta a vezérigazgató aláírása. Meg voltam mentve. Ez a pénz valóban járt nekem. Ezután csodálatos esemé­nyek következtek. Egy távoli ro­konom jelentkezett, egyedülálló özvegyasszony és felajánlotta, hogy háromszobás lakását haj­landó megosztani velem. S a le­választást nyélbe ütöttem, hisz pénzem volt rá. Jelentkeztem ré­gi üzememnél és kértem, hogy szakértelmem figyelembevételével vegyenek vissza. Hat hét múlva megkaptam a választ: újból alkal­maznak. Kérhetek még egy ciga­rettát? Ezúttal Sárosi főhadnagy tartja elébe a dobozt. — Köszönöm. Dolgozni kezd­tem. Lassan visszatért az életked­vem. Megismerkedtem a felesé­gemmel ... megnősültem. Hóna­pok teltek, évek, s a régi megál­lapodásra senki sem jelentkezett

Next

/
Thumbnails
Contents