Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-15 / 295. szám
9 N ÉP ÚJ SÁG 1961. december 15., péntek Megállapodás a leszerelési bizottság összetételében New York Az MTI tudósítója jelenti: Múlt pénteken Zorin és Stevenson között teljes megegyezés jött létre a leszerelési bizottság ösz- szetételéről. A megegyezés értelmében a bizottság eddigi tíz tagjához — az öt szocialista és öt nyugati országhoz — a következő nyolc állam csatlakozna: India, Burma, az Egyesült Arab Köztársaság, Nigéria, Etiópia, Mexikó, Brazília és Svédország. A megegyezést eddig ezért nem hozták nyilvánosságra, mert közben két akadály merült fel. Franciaország és az úgynevezett francia afrikai államok szerették volna, ha valamelyik francia afrikai állam is tagja lehetne a bizottságnak, Argentína pedig szintén követelte, hogy ő is helyet kapjon. E kívánságok miatt újabb szovjet—amerikai tárgyalások váltak szükségessé, míg kedden délután — New York-i idő szerint 17 órakor — Zorin találkozott Dean nel és véglegesen megállapodtak a leszerelési bizottság összetételében a fenti formában. A tárgyalásokról a TASZSZ megállapítja: A szovjet javaslatok célja az volt, hogy olyan összetételű szerv jöjjön létre, amely tükrözi a világon jelenleg kialakult helyzetet, s kizárja annak lehetőségét, hogy valamely államcsoport érdekei kerüljenek túlsúlyba. A szovjet javaslatok élénk helyeslésre találtak az ENSZ-köz- gyűlés 16. ülésszakának küldöttei körében. A nyugati tömb kénytelen volt tekintettel lenni erre. A szovjet—amerikai tárgyalások során kidolgozott közös határozat- tervezetben kifejezésre jutott a szovjet küldöttségnek az a javasCsatorday Károly felszólalása az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában New York (MTI) | Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságában szerdán a koreai} kérdés vitájában felszólalt Csa- j torday Károly. Hangoztatta, hogy az ENSZ a legutóbbi években a dolog érdemével nem tudott foglalkozni, hanem csupán eljárási kérdésekre szorítkozott. A világszervezetnek világos képet kellene teremtenie és meg kpllene szüntetnie a koreai rendellenes helyzetet, ehhez azonban mindkét Korea részvételére szükség van a vitában. A szónok rámutatott, hogy az ENSZ koreai bizottságának jelentése teljesen részrehajló. Jelenlegi összetételében ez a bizottság Bohasem fog eredményeket elérni. A magyar küldött emlékeztetett arra, hogy míg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság konstruktív javaslatokat tett, addig Dél-Korea ismételten megsértette az ENSZ alapokmányát. Az a javaslat, hogy csak Dél-Korea vegyen részt a bizottságban, éles diszkrimináció lenne. — Mi annak az oka, hogy a2 amerikaiak kedvező színben tüntetik fel a dél-koreai hatóságokat — mondotta Csatorday Károly — s közben mindenki tudja, hogy az ott uralkodó katonai junta a legelemibb emberi jogokat is sutba dobta? A válasz erre az, hogy a délkoreai hatóságok támogatják az Egyesült Államok politikáját, amely a szocialista ország gok ellen irányul. A magyar delegáció a mongol javaslatot támogatja, amely szerint mindkét Korea képviselőjét meg kell hívni, hogy részt vehessen a vitában — mondotta a szónok. lata, hogy hagyják jóvá a leszerelési tárgyalások egybehangolt elveire vonatkozó közös szovjet— amerikai nyilatkozatot A szovjet küldöttség körében megelégedéssel nyilatkoznak a közös határozattervezetre vonatkozó megállapodásról, s úgy vélik, hogy ez jelentős lépés az általános és teljes leszerelés feltételeinek biztosítása felé. Ugyanakkor hangsúlyozzák, nem szabad megfeledkezni arról, hogy változatlan a nyugati hatalmak politikája, amelynek célja a történelemben példa nélkül álló fegyverkezési hajsza folytatása. Egyebek közt erről tanúskodnak a nyugati hatalmak és köztük az Egyesült Államok mértéktelenül felduzzasztott katonai költségvetései, továbbá a nyugati hatalmaknak az a magatartása, hogy nem hajlandó támogatni az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakán elfogadott olyan fontos határozatokat, mint amilyen a katonai célokat szolgáló atomfegyverek alkalmazásának betiltására vonatkozó határozat, az afrikai földrészt atommentes övezetté nyilvánító határozat, vagy atomfegyverek további elterjedésének megakadályozására irányuló határozat. íp'ifii’atti atomrcfcWás az Egyesült államokban Washington (MTI) Az Egyesült Államok szerdán újabb földalatti atomrobbantást hajtott végre. Ez volt a hatodik robbantás szeptember 15-e, az atomkísérletek felújítása óta. Az atomenergia-bizottság rövid bejelentése csak arra utal. hogy az atomszerkezetet a nevadai kísérleti telepen robbantották fel. Érdemes elolvasni! Keresse fel bizalommal mindenkor a Szarvasi Ruházati Ktsz méretes részlegeit, ahol a legújabb divat szerint készülnek a női és férfiöltönyök és ruhák Rövid vállalási határidővel, szolid árakkal és figyelmes kiszolgálással állunk minden időben kedves megrendelőink rendelkezésére. RÉSZLEGEINK CÍME: 1. sz. fiók: Kossuth tér. Tel.: 138. 2. sz. fiók: Szabadság út 26. Tel.: 118. 3. sz. fiók: Hunyadi út 1. Tel.: 269. 4. sz. fiók: Kondoros. Tel.: 30. 555 Túri András: EG A GYÁR 26. — Üljön le. Hevesi fáradtan leereszkedik a kínált helyre. Őszülő haja rendetlen, szinte csapzott a halántéka fölött. Tíz évet öregedett egyetlen óra alatt. Hangját alig hallani, amikor megszólal. — Kaphatnék egy cigarettát? — Tessék. Keserű alezredes megkínálja a saját tárcájából. A főmérnök gyufa után kutat a zsebében, de reszkető ujjai nem találják a dobozt Sárosi főhadnagy gyújtót tart eléje, sokáig tart, míg a vibráló rudacska megtalálja a lángot. Hevesi mélyen leszívja a füstöt, s orrán engedi ki. Bal kezének hosz- szú, fehér ujjai idegesen vibrálnak a szék karfáján. Az alezredes kiszól a másik szobába: — Most egy ideig ne zavarjanak. Klárika, jöjjön be, vegye jegyzőkönyvbe az egész vallomást! A lány bejön, arca közönyös, szinte meg sem nézi az előtte ülő férfit. Hányszor hallott már efféle vallomást! — Kezdhetjük? — Hogyne, én készen vagyok. Az alezredes leül az íróasztal túloldalán, szemben Hevesivel. — Tessék, menjünk sorjában! Mondja el, hogy kezdődött az egész. A főmérnök tétova mozdulattal vógigsimít a haján, lassan, szinte tagoltan beszél. — 1956 decemberében disszidáltam. Tulajdonképpen szabályos útlevéllel mentem ki, jelentős megbízatással. Senki sem gondolta, hogy kint maradok, én magam sem. A nevemet ismerték, s néhány héttel azután, hogy kiutaztam, fényes ajánlattal leptek meg. Fölkínálták a Bermünchen- ben épült, ragyogóan modern új műanyaggyár vezető mérnöki állását. Autóval, lakással, nagyszerű kilátással, havi tizenötezer forintnak megfelelő fizetéssel. Azt hittem, a személyemnek, szakismeretemnek szól ez az elismerés. Tévedtem. De hadd szedjem össze a gondolataimat. Klárika keze megáll az írógép felett. — Az állást elfoglaltam, a munkát megkezdtem. Kedvem is volt hozzá, energiám is. Soha ilyen jól felszerelt üzemben nem dolgoztam addig. Pontosain 1957 októberéig. Akkor járt le ugyanis az útlevelem. A tartózkodási engedélyem már jóval előbb. És október 17-én hívattak a vezérigazgatóhoz. Három mosolygós férfit találtam nála, három jókedvű, kellemes urat. A vezérigazgató közölte, hogy az urak beszélni kívánnak velem és udvariasan maRODOLFÓ és akik nevettek Sok Békés megyei tsz-gazdának jut eszébe e két képre tekintve a tsz-bizto- tási és önsegélyező csoport harkányi üdülésének egyik feledhetetlen napja. Hogy miért volt feledhetetlen? Egyszerűen azért, mert Rodolfóval, a világhírű bűvésszel találkoztak. Szemtől szembe láthatták, amint káprázatos mutatványait csinálta. S hogy nagyobb legyen a bizalom — amint a képen is látható — Rodolfó felgyűrte kabátja s inge ujját, nehogy valaki csalással vádolja. Egy-egy bravúros mutatványa után felhangzott a taps és az ováció. A terembe varázsolt jókedv másfél órán át a tágranyüt szemeken és az ajkakon tanyázott. A harkányi Baranya szálló régen vagy talán még egyszer sem látott ilyen kedves, s fölöttébb jó hangulatot. gunkra hagyott. Szabad egy pohár vizet? — Tessék. Igyék. Hevesi megnedvesíti ajkát, majd folytatja. — Rövid leszek. A három úr egyike közölte, hogy megbízatás vár rám, vissza kell térnem Magyarországra. Döbbenten néztem rájuk. Az amnesztiarendelet alapján — úgymond — jelentkezem hazatérésre, s minthogy kiváló szakember vagyok, bizonyára sikerül majd visszakapnom régi állásomat, ahol majd húsz évet töltöttem egyfolytában. Egy szempillantás alatt átláttam, miről van szó. Nem, ilyen szerepet nem vállalok. Az urak mosolyogtak. Így is jó. De vajon tudom-e, milyen sors vár rám idekünn, ha jelenlegi állásomat felmondják, szerződésemet semmisnek nyilvánítják? Hiszen ez jogtalanság, ez közönséges zsarolás! Finoman mosolyogtak. Istenem, annyi jogtalanság történik a világon. Vagy nálunk, ott a másik oldalon talán nem? Tudtam, hogy nincs mentség. Miről lenne szó? — kérdeztem rekedten. — Őh, semmiség az egész. Talán nem is lesz szükség rám, hisz alig tehetek majd valamit. De ha mégis... Mindenesetre dolgozzam csak nyugodtan, ne emésszem magam, mindez csak biztosíték, hogy tudják, van valakijük, akitől információkat kaphatnak. Nem jelentős információkat, ugyan mit is tudnék közölni velük olyat, ami valóban lényeges. És ha odaát, a magam országában, a saját otthonomban megtagadom az engedelmességet? Ki kényszeríthet az ellenkezőjére? Újabb finom mosoly volt a válasz. Valamit reszkírozni is kelly nemde? Megint szájához emeli a poharat. — Karácsony előtt érkeztem haza. Egyetlen bőrönddel. Se lakásom, se állásom, semmim. Anyám meghalt, a barátaimhoz nem mehettem. Végül is az egyik unokafivérem fogadott be. Néhány nap múlva azzal fogadott a felesége, egy férfi keresett, és nagyobb borítékot hagyott ott a nevemre. Az átvételt aláírásával kellett igazolnia. Izgatottan bontottam fel. Közönséges fehér boríték volt, gépírással megcímezve. Benne kilencvenezer forint. S a pénz mellett a bermüncheni gyár levélpapírján néhány sor: „Szerződése szerint járó hat havi elmaradt fizetését mellékelten folyósítjuk.” Alatta a vezérigazgató aláírása. Meg voltam mentve. Ez a pénz valóban járt nekem. Ezután csodálatos események következtek. Egy távoli rokonom jelentkezett, egyedülálló özvegyasszony és felajánlotta, hogy háromszobás lakását hajlandó megosztani velem. S a leválasztást nyélbe ütöttem, hisz pénzem volt rá. Jelentkeztem régi üzememnél és kértem, hogy szakértelmem figyelembevételével vegyenek vissza. Hat hét múlva megkaptam a választ: újból alkalmaznak. Kérhetek még egy cigarettát? Ezúttal Sárosi főhadnagy tartja elébe a dobozt. — Köszönöm. Dolgozni kezdtem. Lassan visszatért az életkedvem. Megismerkedtem a feleségemmel ... megnősültem. Hónapok teltek, évek, s a régi megállapodásra senki sem jelentkezett
