Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-14 / 294. szám

4 NÉPÚJSÁG 19CÍ. december 14., csfltörtök rßa rótok között írta: Nyikoláj Szemjonovics Szmirnov balettmester, az OSZFSZE érdemes művésze Vannak az ember életében fe­lejthetetlen napok. Ilyeneknek tar­tom békéscsabai tartózkodásomat, ahova a Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására érkeztem, hogy a Balassi táncegyüttessel egy orosz népitánc-számot tanítsak be. Már maga az a tény, hogy egy szovjet balettmester alkotó művé. szí kapcsolatba kerül egy ma­gyar öntevékeny együttessel, sok. mindenről beszél. Ez a kölcsönös érdeklődés és törekvés, hogy megismerjük népe. ink kultúráját, a barátság kifeje­zője. Csak igazi barátok érezhetik és érthetik meg egymás szívét és lelkét. Én meggyőződtem erről, amikor láttam, milyen igyekezet­tel és szeretettel, milyen állhata­tossággal igyekeztek a táncosok — fiúk és lányok — beleélni magu­kat az orosz ember lelkületébe. Teljes közvetlenségtől és őszinteségtől áthatva sajá­tították el a számukra szokat­lanul nehéz és különféle árnya­latú mozdulatok jellegzetességét, a folyékony és könnyed lírától kezdve a fiatalos, dinamikus táncig, a ruganyos népi négyestől kezdve a vidám táncos tréfáig. Meg kell jegyeznem: ez a várako­záson felül sikerült nekik. Ked­ves meghatottsággal mondhatni, kis magyar akcentussal tárták fel az orosz ember érzésvilágát. Csak a művészet tudja ilyen erővel fel. tárni az ember lelkét, a táncmű­vészet pedig különösen, mivel nincs szüksége tolmácsokra. A Balassi együttes 15 éve áll fenn. Ez az ország legrégibb önte­vékeny együtteseinek egyike, ame­lyet Magyarország határain túl is ismernek. Tagjai rendes napi munkájuk után vesznek részt ben­ne. Ez az önzetlenség az egész együttesnek sajátossága, amely nagy jelentőséggel bír, hiszen minden szabad idejüket kedves művészetüknek szentelik. Különö­sen ki kell emelni az együttesnek olyan lelkes tagjait, mint Timkó Zoltánt, Lipták Jánost, Fehér Já­nost, Mezei Imrét, Rausz Erzsébe­tet, Kovács Máriát és Nagy Ilo­nát. Ök mintegy a művészeti önte­vékenység szólistái, akik körül forró, fiatalos munkahév keletke. zik. A magyar nép és más orszá­gok népeinek pattogó táncaiban, amelyeket ez az együttes ad elő, az új élet pulzusa lüktet. Csak szabad országban találhatja meg az ember lelki fejlődésének összes feltételeit és mi ezt Békéscsaba művészi öntevékeny kollektívái munkájának élő példáin láthat­juk. Nagy és hasznos munkát végez a Balassi együttes vezetője: Gécs Jenő elvtárs. Ö egy érdekes alko­tó művészegyüttest hozott létre. Munkájában fáradhatatlan, ener­gikus, amelynek következtében az együttesben kitűnő rend és szer­vezettség alakult ki. A táncszámok betanítását és ve­zetését Bőm Miklós, a tehetséges és tapasztalt balettmester valósítja meg. Kitűnő táncosokat nevel, akik közül a legtehetségesebbek elérik a hivatásos szintet. Csak büszkélkedni lehet azzal, hogy mennyire egybeforrott a mi mű­vészetünk a néppel, a nép életé­vel. Szeretném azt, hogy a Ba­lassi együttes ne álljon meg an­nál, amit már elért, hanem még bátrabban és teljesebben mutas­sa meg a mi korunkat; mindazt, ami a legjellemzőbb a mi életünk­ben. Űj témavétel, az új társadal­mat építő új alakok ábrázolásá­nak elmélyítését szolgáló munka: ez a mi művészetünk legfőbb fel­adata. A hagyományok és a je­lenkor közötti kapcsolat, a népi­ség és pártosság közti kapcsolat, az eszmeiség és művésziesség kö­zött meglevő kapcsolat elkerülhe­tetlenül a szocialista-realista mű­vészethez vezet. Csak ilyen vágá­nyokon tudunk előrehaladni, a szocialista és kommunista öntu­dat nevelése útján. A művészet munkásainak kezében megvannak a termékeny munka összes esz­közei és lehetőségei. Nagyon jó benyomást kelt a Balassi kultúrotthonban működő gyermek-balettkor, amelynek Ka- bódi Sándorné a vezetője. A tánc­körben részt vevő kisebb és na­gyobb gyermekek az esztétikai ne­velés valóságos iskoláját járják ki, és elsajátítják a klasszikus tánc kultúráját. E tánckör nevelt­jei között van egy Szatmári Ilon­ka nevezetű kislány. Amikor fel­lép egy hírneves balerina, aki te­hetsége erejével elragadtatásba tudja ragadni az embereket, ak­kor ez csak egy része annak, amit az ember érezhet a magas fokú művészetben. De amikor önök előtt egy ilyen kis teremtés áll rö­vid balettszoknyácskában, gyer­meki egyszerűséggel és naivitás­sal, de a mozdulatok leírhatatlan kecsességével, a táncforma és mu­zikalitás harmonikus érzéklésével, akkor az ember mindenről elfe­ledkezik, és boldog lesz attól, hogy egy perc alatt közelállónak, rokonnak érzi magához, és hogy többet jelent számára, mint a mű­vészet összes érdemeivel egyetem­ben. Ilyen ez a kis Ilonka — csodá­latos kislány — aki varázsánál fogva ugyanúgy megejti az ember szívét, mint a híres balerina. En­nek a kislánynak feltétlenül meg kell teremteni az összes lehető­séget, hogy kétségbevonhatatlan tehetsége megkapja a szükséges fejlődést. A Balassi együttes kitűnő népi­zenekarral rendelkezik, amely Pa­lotai Miklós vezetésével dolgozik, aki az együttes fellépésének egész programját követi, és önálló kon­certszámai is vannak. Nagy benyomást keltett a Balas­si együttes fellépése a szovjet ka­tonák előtt, akik ideiglenesen tar­tózkodnak a Magyar Népköztársa­ság területén. Forró tapsokkal folytatódott a program minden egyes számban, melybe érdekes változatosságot vittek be Tuska Márta és Tímár Vera. Megvesz­tegető kedvességgel szavalták sa­ját anyanyelvén Puskin, a nagy orosz költő verseit. A szovjet ka­tonák forró köszönetét mondtak a tehetséges együttesnek ezért a gyönyörű koncertért. A Balassi kultúrotthonban drá. mai színjátszókor, orosz nyelv­szakkor, eszprantókör és más szakkörök működnek. E szakkö­rök vezetői szakképzett pedagógu­sok. Különös örömmel tölt el bennünket az, hogy az orosz nyelv tanulása itt milyen magas szín­vonalon folyik. A kör nagyszámú hallgatója nagy érdeklődést tanú­sít az orosz beszédnyelv iránt és én nagyon örülök, hogy a ve­lük való találkozások alkalmával az a megtiszteltetés ért, hogy egy kis beszédgyakorlatot tarthattam nekik. Békéscsabán meglátogattam egy óvoda neveltjeit, ahol tapasztal­tam, hogy milyen szeretettel és türelemmel végzik munkájukat a nevelők és milyen egészséges nemzedéket nevelnek ki a kicsi­nyekből. Csak büszkélkedni lehet azzal, hogy milyen figyelemmel és gon­dossággal veszik körül a gyereke­ket a Magyar Népköztársaságban. Már maga az a tény, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban több pe­dagógiai intézet van a gyermek­nevelők kiképzésére, arról tanús­kodik, hogy nagy figyelmet szen­telnek a fiatal nemzedék nevelé­se kérdésének. Szarvason nagy hatással volt rám a felsőfokú óvó­nőképző intézet tanítási folyama­tának szervezettsége. A hallgatók sokoldalú kulturális és művészi képzésben részesülnek. A speciális tantárgyak mellett zenét, éneket, rajzot stb. adnak elő. A leányok csoportja nagy érzéssel és átélés­sel adott elő két lélekből faka­dó orosz dalt, orosz nyelven. Nem kevésbé erős benyomást kelt a művészeti stúdium munkája is, ahol leányok dolgoznak. A festé­szet és az orosz kultúra elsajátí­tásáért nagyon nagy és hasznos munkát végez az intézet tanárnő­je: Velent G. Júlia, akinél nagyon sok művészi kezdeményezést lá­tunk. A mély érdeklődés a Szovjet­unió élete, fejlődése és jövője iránt különleges értelmet nyer az SZKP XXII. kongresszusa törté­nelmi határozataival való össze­függésben, amely új pártprogra­mot fogadott el, a kommuniz­mus építésének programját. Ma a művészet és irodalom munkásai előtt sok új feladat áll a kommu­nista öntudat nevelése, a kommu­nista erkölcs-kódex életünkbe va­ló bevitele terén. Már most is láthatjuk a munkához és a léthez való viszony hajtásait, amelyek terebélyesebbé teszik majd az új szocialista élet virágzó kertjét. Sok elvtárs érdeklődik fejlődé­sünk problematikus kérdései iránt és ez nem véletlen, mivel a Szovjetunió egész története fo­lyamán gazdag tapasztalatokat gyűjtött A művészi öntevékeny körök vezetőivel, a klubvezetőkkel és a kultúrházak vezetőivel nagyon hasznos és tartalmas beszélgetést tartottunk. Ugyanezt lehet el­mondani a színház művészeivel való találkozásról is. A Hamilton család című színdarabot megnéz­tem és meggyőződtem a színház nagy alkotó és művészi érdemei­ről. A magyar és a szovjet emberek közötti személyes kapcsolatok és érintkezés segít abban, hogy job­ban megismerjük egymást, hogy mélyebben értsük azokat az egy­séges célokat, amelyek népeinket összekapcsolják. Éppen ilyen te­kintetben végez igen termékeny munkát a Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság és titkára: Pankcutai elvtárs. Barátok között mindig úgy ér­zed magad, mintha otthon lennél — így tarja ezt egy régi orosz köz. mondás. Pontosan így érez­tem magam Békéscsabán, ahol állandó figyelemmel és gon­doskodással vettek körül mind a város vezetői, mind az egyszerű emberek. Mindebben én az egész szovjet nép iránti meg­becsülés és szeretet jelét látom, egy olyan ország iránt, amely elő. szőr tárta fel az emberiségnek a kommunizmus felé vezető utat. Boldog leszek, ha a Balassi együt­tesbe fektetett munka meghozza a maga gyümölcsét, ha művészi él­vezetben részesíti majd azokat az embereket, akik előtt az együttes fellép. Ilyen érzésekkel, a köszönet és az elkerülhetetlen búcsúzás fölött való sajnálkozás érzésével hagyom el Békéscsaba gyönyörű városát, és minden jó barátunknak sok sikert és jó egészséget kívánok. Érdekházasság — Zenés vígjáték a Jókai Színházban — Az első képen ,,nagy drámai pillanatot” örökített meg a fény­képezőgép: Venczel papa, abban a hiszem. ben, hogy neje nem látja, cigaretta helyett szivarra gyújt. Persze, egy férj sohasem tud. hatja... és az öreg is póruljár. (Doby írisz és Székely Tamás.) « Itt a fiatalok még javában veszekednek, bár a szerelem már mindkettőjük szívé­ben lángot gyújtott, könnyebb azonban a civódás. „Vidékre menni, vagy nem menni” — ez a nagy kérdés, és nem köny- nyű a megoldás. — Éva úgy gondolja. (Déry Mária és Cseré- nyi Béla.) :A Venczel csaláű. teljes életnagyságban — kicsinyítve. Az ér­dekházasság megtör­tént és ennek szem­mel láthatóan nem örül mindenki, csak a papa arcán húzódik széles, nyugodt mo­soly. Pedig ha tudná, mi történik még az­után?.- (Doby írisz, Székely Tamás, Déry Mária, Cserényi Bé­la és Győry Emil.) « Az erős szövetség két oszlopos tagja: A papa és a fia. Ha kell, semmiről sem tudnak, és a világ legnagyobb nyugalmával varrják az éppen soron levő zakó bélését. Ha kell, akkor azonban nem hagyják „élni” a há­zat. (Győry Emil és Székely Tamás.)

Next

/
Thumbnails
Contents