Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-07 / 288. szám
1961. december 7., csütörtök nepojsaa 9 Miért e nagy titokzatosság? — Nem tudom, mi az oka, hogy hozzánk nem jönnék újságírók á megyei laptól.» Pedig a mi szövetkezetünkről is lehetne írni™ így fogadta egy héttel ezelőtt Mojdisz elvtárs, a medgyesegyházi Béke Termelőszövetkezet párttit- kára Lapkiadó Vállalatunk egyik munkatársát. E jelzés után kerestük fel az egy évvel ezelőtt 4200 holdas nagy gazdasággá terebélyesedett medgyesegyházi Béke Termelőszövetkezetet. Mojdisz elvtárs szavai — aimit mi egy kicsit jogos bírálatnak is éreztünk —, kecsegtető reményeikkel csalogattak bennünket. Egyrészt azért, mert a megyei tanács mezőgazdasági osztályától, másrészt, mert a Lapikiadó Vállalat munkatársától igen jó híreket hallottunk erről a nagy családról. S egy kicsit úgy is mentünk a medgyesegyházi Békébe, hogy bemutatjuk az újság hasábjain a szövetkezet 930 szorgalmas gazdájának egész évi munkáját. Sőt arra gondoltunk, hogy néhány jó módszert is „ellopunk” a gyengébbek javára, hasznára. Azoknak a közös gazdaságoknak a számára, ahol még most teszik a kezdeti lépéseket, s ahol még foghíjas a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges tapasz, tálát. Kútba esett elképzelés — Miért éppen rólunk akarnak írni? Akad bőven a megyében sok olyan termelőszövetkezet, amelyikről érdemesebb lenne... A szövetkezet főagronómusa fogadott bennünket ezekkel a szavakkal, miután elmondtuk jövetelünk célját. Az elnökhelyettes, a főkönyvelő a kis irodahelyiségben mély hallgatásba merülve néztek ránk, mintha tüntetnének a főagronó- mus mellett. — Még nincs vége az évnek... majd a zárszámadás után... akkor majd nyilatkozunk arról, hogy mit csináltunk az idén — így a főkönyvelő, s ravaszkás mosoly jelent meg szája szögletében. S má értetlenül néztünk a szövetkezet vezetőire, ők pedig gyanús tekintetekkel méricskéltek bennünket. Közben gondolatunkban kerestük, kutattuk a nagy titkolódzás okait. Hosszúra nyúló hallgatás- után az elnökhelyettes szólalt meg. — A múlt év őszén is megjártuk. A zárszámadás előtt úgy láttuk, hogy meglesz munkaegységenként a 47 forint... Ezt a Népújság is megírta... aztán, persze, csak nem lett meg. Nem volt könnyű ezt tisztázni a tagok előtt. A nagy titkolódzás akkor sem tört meg, amikor ismét elmondtuk: nem azt akarjuk megírni, hogy a munkaegységekre tervezett 41,50 forintot már a kezükben érezhetik a szövetkezetiek. Hanem azt, hogy egy év alatt, amióta ezer holdakban beszélnek a medgyesegyházi Béke Termelőszövetkezet gazdái, vajon meddig jutottak, hol tartanak? S a kisebb- nagyobb fogyatékosságok mellett hogyan találták meg helyüket nyolcszázan azok a községbeli parasztemberek, akik egy évvel ezelőtt választották az általuk akkor meg ismeretlen új paraszti életet. S mennyire s-orakoztak az „új emberek” azok mellé, akik már 1948- ban végérvényesen eljegyezték magukat a szövetkezeti mozgalommal. — Jól haladt az idén a munka... Mindent idejében csináltunk... Így mondta a főkönyvelő. Igaz, ettől a „tájékoztatástól” még nem lettünk okosabbak. De különösen nem azok a szövetkezeti gazdák, akiknek a medgyesegyházi Béke Termelőszövetkezet gazdálkodásának módszereiből akartunk egy t „csokarra”-vailót átadni. Így esett kútba elképzelésünk. A szövetkezet vezetőinek túlzott titkolódzása kettétörte ezt. A vezetők helyett beszéltek mások Mi tagadás, kicsit bosszankodva léptünk ki az iroda ajtaján. Sajnáltuk, hogy hiába jöttünk, ráadásul hívásra. Mégis üres „tarisznyával” kell távoznunk. Vagy mégsem? , Remény gyűlt bennünk, amikor a nagy, tágas kultúrterembe beléptünk, s a hosszú asztalok mellett megpillantottuk a dohányleveleket válogató asszonyokat, fórfiaikat. Nem csalódtunk. Beszéltek ők a vezetők helyett... — Minden hónapban megkapjuk a munkaegységenkénti 15 forintot, előlegként — mondta Alb György né. — A múlt héten a pártvezetőség újjáválasztó taiggyűléseu arról tájékoztatott bennünket a titkár elvtárs: úgy néz ki, hogy meglesz a munkaegységekre tervezett 41,50 forint — szólt közbe egy magas, vidám kedélyű asszony. — Mi bízunk is benne... — Már hogy ne bíznánk — kapcsolódott a beszélgetésbe egy férfi — amikor jó itt a vezetés... — Persze, igyekeztünk mi is valamennyien — toldotta meg egy idős bácsi. — Jól mellénk álltak ám azok is, akik egy évvel ezelőtt gondolkozva jöttek közénk... — Jövőre — szólt közbe ismét Albné — 400 mázsa krumplit vetünk el, méghozzá ültetőgéppel, aminek a használatától az idén húzódoztúnk... Albné és mások azt is tudni vélték, hogy még karácsony előtt kiosztják a jól megérdemelt prémiumot. Valaki a hátunk mögött megjeTél előtt (Tudósítónktól) HIVATALOSAN még nem értünk a télbe, reggelenként mégis fázósan húzzuk már nyakunkat a télikabát gallérja mögé. A kertekben már csak a krizantém virágai díszlenek. Fehér, sárga és lila szirmai dércsípetten dacolnak a fagyos éjjelekkel, de hiába minden igyekezet, a közelítő telet elűzni mi sem tudja már. A napi munkából hazaérve bizony jólesik már a meleg szobában lepihenni, olvasni, rádiózni vagy éppen elbeszélgetni. De vajon tudnak-e egész télen fűteni az endrődiek, van-e biztosítva elég tüzelő a község egyetlen TÜZÉP-telcpém a hideg teli napokra? Erre a kérdésre várunk feleletet, s ezért kerestük fel a napokban az Endrődi Földművesszövetkezet TÜZÉP-telepét. KORÁN REGGEL volt még, a telepen azonban már sorban álltak a szekerek pakolásra várva. Papp László, a telep vezetője készséggel tájékoztat bennünket. — Hogyan készültek a téli tüzelőellátásra Endrődön? — Az elmúlt időben, szinte évről évre jelentős javulás tapasztalható telepünkön. Az idei télre való felkészülés azonban különösen jónak mondható. Csak szét kell nézni, s már is látni, hogy van választék bőven. — Milyen fajta szénből van a legtöbb? — Tojásbrikett, hidasi brikett, dél-nógrádi kocka, dél-nógrádi darabos, felsőgallai dió és komlói dió. örvendetes, hogy már a tűzifa területén is tapasztalható némi javulás. Jelenleg is mintegy hatEndrődön a étszáz mázsa hasábfánk van, így az előírt mennyiséget minden mázsa szénhez ki tudjuk adni. TERMÉSZETESEN aki tehette, már a nyáron megvette a téli szükségletet. Csupán a 350 utalványra mintegy ötezer mázsa tüzelőt szolgáltak ki a telepen. Farkas Bálint és Duda Béla fuvarosok azonban még mindig rendszeres látogatói a telepnek. Amint Farkas Bálint elmondotta, naponta öt-hat fuvart is megtesz fogatával. Lapatinszki Lajos, Fadgyas Jó. zsef és Vaszkó'Máté rakodómunkások még meg sem szabadították a berregő járművet a csillogó tehertől, máris újabb gépkocsi fordul a telepre. Az azonban nem szenet hozott, hanem csempekályhákat a szomszédos vasboltba, melynek ide a telepre nyílik a raktára. De még le sem rakták valamennyit, máris mindnek akadt gazdája. Tizenkettő érke_ zett, de már egy résziét előjegyezték. — Nagy a kereslet csempetűzhe. lyekből, az igényeket azonban sajnos csak nagyon kis mennyiségben tudjuk kielégíteni. A mostani szállítmánnyal együtt még 40 csempekályhát sem kaptunk, pedig száznál is többet el tudtunk volna eddig is adni — mondja Gyuricza Imre boltvezető. ÍGY NÉZ KI a tél előtti helyzet Endrődön. Tüzelőben nincs hiány. Fújhat a szél, hordhatja a havat, lehet akármilyen hideg, a lakások melege biztosítva van. Amint tapasztaltuk, a csempetűzhelyek ellátásával azonban baj van. Nem lehetne ezt karácsonyi ajándékképpen orvosolni? Sztanyik Károly Naponta öt-hatezer kiló hal a hálóban még nem értem. Mert hogy szerepük van, az bizonyos, — Eszerint a gazdájuknak is, nem? , — Nem. Meggyőződésem, hogy Keresztesi Ottónak semmi része sincs a tűzvész előidézésében. De van más. Dodó, a huligán társaság feje vallomást tett a társairól. A galeri tagjai között van a Ritter- gyerek is, a Vegyiművek laboránsa. — Micsoda?! — A gyereket ma délre beidéztettem, a megszabott időpontban nem jelent meg. — Érdekes. A dolgok haladnak. — Ez még nem mindéin, — Hallja, fiatalember, ne játsz- szom az idegeimmel! Az „öreg” hangja csúfondárossá válik. Sáros! elmosolyodik. — Pedig így van, alezredes elv- társ. Keresztesi Ottó fivére, a pincér, aki a huligánoknak pénzt ígért, ha Csiszárt elintézik, fölmondta állását a Napsugárban és eltűnt. — Érdekes1. Lassan elválasztódnak a szereplők a nézőktől. Mi van még? — A pincér különben többször is adott megbízatást Dódénak és társainak. Leveleket, üzeneteket küldött velük különböző személyeknek. Néhány hónapja Dodó vitt egy levelet a Vegyiművekbe valakinek, akinek a nevére már nem emlékszik. Négy hete pedig üzenetet közvetített egy józsefvárosi házba, a Sipos utca 8-ba vagy 18-ba. — Várjon egy pillanatra! — Az alezredes a telefonhoz nyúl, füléhez emeli a hallgatót, tárcsáz. — Kórom Lovas századost. Lovas elvtáxs? Itt Keserű alezredes. Sze. ? retném felhívni a figyelmedet va- | lamire a Vegyiművek tűzesete | ügyében. Keresztesi János pincér, | aki a Napsugár mulatóban dolgo- | zott, otthagyta munkahelyét, el- S tűnt. Ez az ember, aki pénzelte azt I a fiatalokból álló bandát, amely a J mulató előtt leütötte Csiszár La- i jóst, az ügy egyik szereplőjét. A j pincér eltűnésével kapcsolatban 5 adnék egy címet. Jegyezd: VIII.! kerület, Sipos utca 8, vágy 18. f Azt hiszem, nem kell többet mon- S dánom. Várj egy kicsit, mindjárt | megkérdezem. Elfordítja szájától a kagylót és | a főhadnagy felé fordul. — Milyen a külseje ennek ; a I Keresztesinek? — Negyvennyolc éves, középma- j gas, testes, kopaszodó. Halántékán j őszül. Arca borotvált, szeme kék. | — Jól van. Az alezredes visszafordítja a1 hallgatót és bemondja a személyi ! adatokat. — Kérlek, ha megtudsz vala- I mit, értesíts. Köszönöm. Sáros! | még mindig várakozóan áll. Azj „öreg” most leeresztett szemhéja | alól figyeli. — Mi a további szándéka? — Üjra kimegyek a Vegyimű-! vekbe. — Helyes. — Szeretném tudni, ki vitte be | oda azt a Ritter-gyereket. S ha | hozzá még azt is tudnám, kinek j szólt az a levél, amit Dodőra bí- / zott hat hónap előtt a Napsugár f megszökött pincére, semmi sem I hiányoznék a boldogságomhoz — f majd engedélyt kér a távozásra. j (Folytatjuk) gyezte: — Látnák, milyen sertéstelepünk lett az idén, új ólakkal— — Most meg több százezer forintos beruházással bekötőút épül — mondta egy idősebb asszony, aki már jó ideje ott hallgatta a beszélgetést. Így mondták a „dohányosok”, miközben fürgén simogatták, rakosgatták maguk előtt a kellemes illatú füstölnivalót. » Milyen kár, hogy a vezetők érthetetlen titkolódzása megbénított bennünket, hogy lehetetlenné tették számunkra bemutatni a medgyesegyházi Béke Termelőszövetkezet szorgalmas gazdáinak egész éVi munkáját. A 4200 holdas gazdaság eredményeit, az itt-ott még előforduló fogyatékosságokat. Pedig hasznos lehetett volna ez nekik is, meg más szövetkezeteknek is. Hiszen nem kell szégyenkezniük a medgyesegyházi Béke Termelő- szövetkezet vezetőinek. Miért hát e nagy titkolódzás mégis? A gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezetbe tömörült körösi halászok az őszi-téli nagyhalászat idején kollektíván dolgoznak. Mivel Gyomán, Köröstar- csán, Gyulán, Szarvason, Mezőtú. ron, Törökszentmiklóson és másutt laknak, változó munkahelyekre utazgatni igen nehéz és körülményes. Évről évre hallatlan erőfeszítéseket tesznek, amíg hálóba kerül a zsákmány. Ebben az évben először a nagyhalászat idejére munkásszállást és üzemi konyhát rendeztek be Gyomán, a termelőszövetkezet központjában. Világító kések, villák és tányérok Egy New York-i gyáros világító tányérokat, késeket, villákat és kanalakat gyárt. A sötétben világító terítékek nagy keresletnek örvendenek, mert az Egyesült Államokban sokan megszokták, hogy a televíziós-adások alatt sötét szobában étkeznek. A világító bifszteket még nem találták ki! Reggel és este teherautó viszi munkahelyükre, illetve szállásukra a halászokat. A huszonöt körösi halászt esténként bogrács- gulyás, székelygulyás, birkapörkölt és egyéb frissen készült, ízle. tes étel várja. A sokat ázott-fá- zott, hideg vízparton dolgozó embereknek jólesik a meleg étel, a kényelmes ágy. Másnap új erővel indulnak munkára. Megváltozott életkörülményük sokat segít abban, hogy naponta öt-hatezer kiló hal kerül hálóba. Ez évben sok nehézséggel kellett megbirkózni, uk: nagy szárazság, vízfertőzés' és egyéb körülmény okozott súlyos gondokat. A holtágból például a szokásos augusztus helyett hat héttel később kezdhették meg a víz-leeresztést. A nehézségek ellenére a községi halászok ebben az évben 235 000 kiló halat adnak közfogyasztásra. A tóban nevelt halállományt karácsonyra és Szil. veszterre tartalékolják, mivel ezen a vidéken hagyomány a halfogyasztás a kedves családi ünnepeken. A Pankotai Állami Gazdaság Szentes felvesz jól képzett Dieselmotorszerelőket Jelentkezni lehet a gazdaság -cözpontjában, Szentes, Klauzál utca 15. 65080 Balkus Imre Nem kell papír, nem kell gyújtás, itt a TÜKER alágyújtós A BEGYÜJTÁS GYORS, TISZTA, KÉNYELMES TÜKER alágyújtós kapható minden tüzelőanyag-árusító helyen és Népboltban. 3964
