Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-06 / 287. szám

NÉP ÚJSAG 1961. december 6., szerda Szórakozó fiatalok kozott Kissé szemerkélő esőben indul­tain útnak — úgy este hét után —, hogy személyesen győződjek meg arról — hol és hogyan szórakoz­nak hétköznap este a gyomai fia­talok. Elsőnek a járási művelődési ház felé vettem az utam. Mikorra oda­értem, az eső elállt, egy taxiból pedig tizennyolc-tizenkilenc év körüli, jól öltözött fiúk léptek ki. Ejha! — gondoltam magamban —, de jól megy ezeknek a gyere­keknek! — Endrédről jöttek, pe­dig onnan busszal is átjöhettek volna. Mivel az előbbi kényelme­sebb, hát azt Választották, még ha az többe is került. Ügy látszik, telik nekik taxira. A művelődési ház udvarán nagy a sürgés-forgás. Néhány asszony előtt fehér kötény, kezükben pedig frissen sült lángossal tetejére pa­kolt tálak, amelyekből ugyancsak kínálgatják a vendégeket Putnoki Elemér, a művelődési ház igazgatója elégedetten szem. leli a „lázas” készülődést, majd érdeklődésemre elmondja, hogy az I. számú általános iskola szülői munkaközössége rendez ezen az estén műsorral egybekötött tea­estét. — Ahogy beszélgetünk, egy fiú éppen előttünk halad el, a ru­hája kerek papírokkal van feldí­szítve. — Miért vannak ezek rád ag­gatva? — kérdem tőle. — Én is szerepelek ma este — vágta ki büszkén. — És mi leszel? — faggatom to­vább. — Tésztavágó vagyok! — Volt a kurta válasz. — Hogy hívnak? — Bicere Mihály! És megy is tovább. Még egy másik fiút is megkér­dezünk. — Hát te melyik színdarabban szerepelsz? — A Hány orvos van Debrecen­ben címűben! A területi KISZ-klubszobában jó meleg várja a szórakozni vá­gyó fiatalokat. Itt találkoztam Gál Istvánnal, Zöld Imrével és Tandi Imrével, akik valamennyien ipari tanulók. Ök a biliárd-játékot ked. vélik. Mások pedig römiznek vagy a képes újságokat olvasgatják. A mozi nézőtere ezen az estén eléggé „foghíjas”. Máskor pedig kétszerannyian is látni szeretné­nek egy-egy filmet, mint ameny- nyi az ülőhely a teremben. A földművesszövetkezet esz­presszójában és a Körös-étterem­ben is megtalálhatók a jó zenét és hangulatot kedvelő fiatalok. A gépállomás kultúrtermében a fiatalok az idősebbekkel együtt a televíziót nézték, míg mások a biliárdasztal körül „forgolódtak.” Szosznyák István, az üzemi KISZ-alapszervezet gazdasági fe­lelőse elmondta, hogy hamarosan több szórakoztató társasjátékot vesznek, hogy hasznos és jó szóra­kozást biztosítanak a gépállomás fiataljainak. Megvették már a magnetofonos rádiót is, melynek anyagi fedezetéhez hozzájárult az üzem és a szakszervezet is. A kiszisták társadalmi munkával készítik el az asztalokat, amelyre a rádiót és a társasjátékot teszik, Dobi János Klubestet tartottak a Balassi fotoklub tagjai December elsején igen jól sikerült klubestet rendeztek Békéscsabán a Balassi fotoklub tagjai. A Villanófény és éjszakai felvételek címmel Bódis Miklós tartott előadást, melyet képek­kel is illusztrált. Az előadást vita követte, majd Zuberecz Sámuel színes dia-pozitívjeit ve­títették le a résztvevőknek. A legkö­zelebbi klubestet december 8-án ren­dezik meg a művelődési ház emeleti klubtermében, ahol Csapó László mu­tatja be felvételeit. „Én is elkaptam a tanulási járványt” Egy-egy község vagy város ^ helytörténeti hagyományai­nak feldolgozása közben sokszor felvetődött már a kérdés, van-e egyáltalán értelme a múlt kutatá­sának, mit tanulhat a jelen em­bere a múlttól? És az is megtör- rint kéri ténik az emberek életében, hogy legialább sokszor a véletlenek látszólagos összefüggéstelen játékából értik meg legjobban a jelen valóságát. Ezzel kapcsolatosan szeretnék né­hány szót szólni a múlt és jelen művelődési politikájáról. A napokban Battonya helytörté­neti hagyományainak tanulmá­nyozása közben régi, 1875-ből származó irat került a kezembe. Megsárgult lapjain az iskolapoli­tikáról árulkodót a múlt történel­me. A községi iskolaszék jegyző­könyve szerint az irat két kérdés­sel foglalkozik. Elsősorban meg­tárgyalta a „felsőbb népiskola” (azt hiszem, ez a kifejezés erősen vitatható) beiratkozott tanulóinak számát, másrészt felvetette a tan­erőhiány problémáját. Az első kérdés statisztikája ridegen álla­pítja meg, hogy 1875-ben a fel­sőbb népiskolába Battonyán ösz- szesen 20 tanuló iratkozott be. Ebből 7 magyar, 10 szerb, három pedig román. A jegyzőkönyv meg­állapítása szerint „ezen tény he- lyeslőleg tudomásul vétetett”, yy jegyzőkönyv második pont­Növekvő érdeklődés az irodalmi előadások iránt Az idei évad kulturális műso­rát a TIT megyei szervezete érde­kes szép színfolttal gazdagította. Irodalmi szakosztálya a magyar­os a világirodalom nagyjairól, munkásságukról, müveikről elő­adássorozat keretében számol be közönségének. Ily módon kerül sor ma, szerdán délután 3 órakor a csabai kórház kultúrtermében a József Attiláról szóló előadásra. Ez alkalommal a nagy proletár­költő verseiből Dudás Katalin és Székelyhídi Gabriella, az Építők művelődés! otthona irodalmi szín­padának a tagjai adják elő a leg­szebbeket. Kovács Mihály: Szövetkező szövetkezetek Hasznos szolgálatot teljesített a Kossuth Könyvkiadó a Szövetkező szövetkezetek című füzet közre­adásával. A kiadvány elsősorban a tsz-vezetőknek és a mezőgaz­II Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó kiadásában jelent meg: Vidéki városaink (dr. Borsos József szerkesztésében) Ara Ft kötve 110,— Dr. Éber Ernő: A magyar állattenyésztés fejlődése kötve 82,— Hegedűs András : A modern polgári szociológia és a társadalmi valóság kötve 39,— Pjotr Nyikitin: A politikai gazdaságtan rövid összefoglalása 22,— Mezőgazdasági termelőszövetkezetek kettős könyvvitele (VI. átdolgozott kiadás) kötve 55,— Iparvállalatok ellenőrzése I.—III. (Gazdasági Ellenőrzós Könyvtára) 10,— Árusítják a könyvesboltok Postón utánvéttel történő szállításra megrendelhetők a főelárusítóknál: Közgazdasági és Jogi Könyvesbolt Budapest V., Nádor u. 8. Eötvös Loránd Könyvesbolt Budapest V„ Kecskeméti u. 2. 65H daság irányításával foglalkozó szakemberek figyelmét szándéko­zik felhívni két vagy több terme­lőszövetkezet társulásának, szö­vetkezésének hasznosságára egy azonos cél megvalósítására. A könyvecske éppen abban nyújt segítséget, hogy nagyarányú beruházást hogyan lehet megvaló­sítani egy-egy termelőszövetkezet pénzügyi tervének nagyobb meg­terhelése: nélkül. Érdekes példák­kal bizonyítja a szerző, hogy ha egy nagyobb beruházást több tsz együttesen hajt végre, nagy ha­szon származik ebből: gazdasági­lag gyorsabban erősödhetnek, emelkedik a munkaegység értéke, ugyanakkor a népgazdaságnak is hasznot hajt a vállalkozás. Érdeme a könyvnek, hogy olyan példákat sorol fel, amelyek bár­melyik tsz-ben megvalósíthatók. Ajánljuk a forgatását olvasóink­nak. jából a következőket idé­zem: „Elnök előterjeszti Szász La­jos tanár azon kérését, mely sze- az iskolaszéket, hogy a rajz és szépírás taníttatására nézve történne intézkedés, bízatnék e tárgy valamelyik elemi nítóra, mert három szakcsoport­ban a törvényes szaktárgyakat egy tanerő a legjobb akarattal sem képes szakszerűleg végezni. Aztán ezen espediens folytán az oktatás is nagyobb élénkséget nyerne, másfelől kikerülhetné ezen község még egy ideig azt, hogy a törvény értelmében ne le­gyen kénytelenítve, illetve köte­lezve a természettudományi és művészeti szakokra, vagy azok egyikére még egy rendes tanárt választani.” A további részletek szerint heves vita fejlődött ki az iskolaszék tagjai között, az ügy mellett és ellen szóltak többen. Aztán elvetették a javaslatot, mert (idézem): „csak húsz tanuló van, elég annak egy tanító, aztán a felsőbb népiskolában a rajz és a szépírás nem szükséges, mert az elemi iskolában megtanultak a növendékek írni és rajzolni.” Engem nagyon elgondolkozta­tott ez a megállapítás. Nem pole-' mizálhattam az iskolaszék tagjai­nak felfogásával, de valahogy ek­kor nagyapám szálkás, sokszor olvashatatlan betűi jutottak eszembe. Az se célom, hogy en­nek a 11 ezernyi lakosú község­nek jelenlegi művelődésügyi vi­szonyait részletesen bemutassam. Majd száz év múlva valószínűleg erre is sor kerül a most készült jegyzőkönyvek alapján. De azt azért csak meg kell említeni, hogy két nagy magyar nyelvű általá­nos iskola, szerb és román taní­tási nyelvű általános iskolák, csaknem ötszáz tanulóval rendel­kező általános gimnázium műkö­dik jelenleg, s több mint 100 neve­lő foglalkozik az ifjúság oktatá­sával. Persze nevelőhiány most is van, és ez nagy negatívuma el­lenére is szép jelensége a mai fa­lunak. Inkább azokról szeretnék szólni, akik annak idején kimaradtak a „felsőbb népiskolá­ból”. Pedagógus vagyok, s a min­dennapi munka kötelessége vétet­te velem elő az említett irat ta­nulmányozása után a gimnázium levelező tagozata első osztályának házi feladatait. A negyedévi be­számoló előtt álló 35 dolgozó házi feladataiból szeretnék egy pár gondolatot idézni. Az előírt tema­tika alapján a házi feladat címe a következő volt: Miért akarok to­vábbtanulni? Nos, ezek a felada­tok is árulkodtak a múlt iskola- politikájáról, múltat vádoló sora­ikból a jelen iránt érzett nagy fe­lelősségtudat csendült ki sokszor szálkás betűkkel. S ha nem fűzök hozzájuk kommentárokat, akkor is, azt hiszem sokat mondanak a következő idézetek: „Majdnem húsz esztendő eltelte után újra tankönyveket, iskolai füzeteket lapozok. Ismerőseim kö­zül sokan teszik fel a kérdési, mi szükség van erre? Bevallom, ez a rövid, de az utóbbi hetekben né­hányszor mellemnek szegezett kérdés mindig váratlanul és kel­lemetlenül érintett. Talán azért, mert szégyellem, hogy most foly- két tatom ott, ahol húsz évvel azelőtt^ ta- abba kellett hagynom. Pedig egy­szerű a válasz. A tudás nálunk hatalom.” Vagy: „Nekem csak nyolc álta­lános iskolám van, de a szakmára nagyon szeretem. Szinte elképzel­hetetlen volt számomra, hogy 39 év után újra iskolába járok. Örömmel teszem mégis, hogy lé­pést tartsak a nagy ütemben fej­lődő kereskedelemmel. Az üzlet­ben napról napra újabb, moder­nebb árucikkek jelennek meg. A felvilágosítást tőlünk várják a vá­sárlók”. Q e előkerül a családi felelős­Használt reszelőit felújítja az Orosházi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz részelővágó részlege. Orosháza, Kossuth L. u. 3. Minden méretű reszelő szakszerű újravágását vállaljuk. 556 ségtudat gondolata is: „Még kisiskolás koromban elhatároz­tam, hogy sokat fogok tanulni. Sajnos, akkor nem tudtam elérni dédelgetett vágyamat anyagi ne­hézségek miatt. Most férjemmel együtt elhatároztuk, hogy tovább­tanulunk. Nem szeretném, ha va­lamikor az életben fiam hiányát szenvedné, hogy nem tudtuk ta­nítani és nevelni.” De érdeklődnek az emberek a világ csodái iránt is: „Egymás után peregnek a dolgos évek, munkás napok, s mindig gazda­gabb lesz az emberiség valamivel. Az óriás mértékben fejlődő tudo­mány napról napra hatalmas eredményekkel ajándékozza meg a világot. Meg akarom ezeket ér­teni. Ezért tanulok tovább.” Egy dolgozó asszony a következőket ír­ja: „Mióta asszony vagyok, nem dolgozom sehol, de minden érde­kel, ami napjainkban történik. Szeretem a jó regényeket. A könyv önző barát, ha kézbe veszi az ember, nem engedi mással fog­lalkozni. Mégis szívesen forga­tom.” Vagy milyen elgondolkoztató ez a gondolat: „Hej, az urak világá­ban de sok ember szeretett volna tanulni! Akkor bizony a tanuln- vágyó szegényembereket még a iskola környékéről is elzavarták. Én úgy látom hogy a továbbtanu­lás olyan hasznos járvány, me­lyet én is elkaptam.” És valamennyi dolgozatból tisz­ta őszinteséggel érződik az öröm, hogy lehetőség van a tanulásra, agy kár, hogy az 1875-ös is­kolaszék tagjai nem olvas­hatták el az akkor élő emberek fiainak, lányainak, unokáinak megnyilatkozásait. Igaz, valószí­nűleg nem is érdekelte volna őket. De én nagyszerű dolognak tar­tom, hogy ma a szó legigazibb, legnemesebb értelmében van „fel­sőbb népiskolánk”. És mindent meg kell tennünk annak érdeké­ben, hogy a továbbtanulási láz mind szélesebb körben „hasznos járvány” legyen. Takács László gimn. tanár, Battonya Télapó-ünnepség Békésen Nagyszabású Télapó-ünnepséget rendez ma délután Békésen a já­rási művelődési ház vezetősége. Az ünnepség alkalmával az alsó­tagozatú osztályok tanulói, vala­mint az óvodások kapnak szebb­nél szebb játékokat és aján­déktárgyakat, melyek segítségé­vel könnyebben ismerkednek meg az iskolában és óvodában tanul­takkal. A játékokat pedagógusok válogatták ki, és a község külön­böző szervei, valamint a termelő- szövetkezetek és üzemek biztosí­tották a vásárlásokhoz szükséges anyagiakat, összesen mintegy hat­ezer forint értékű játékot adnak át ma délután a gyermekeknek. A felső tagozatú tanulók részé­re december 24-én délelőtt fenyő­fa-ünnepséget rendeznek a műve­lődési házban, melyre a fenyőfát a Télapó-ünnepségen fennmaradt összegből vásárolják.

Next

/
Thumbnails
Contents