Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

(1843 Oltatlanul elfelejtett jelen­emlékeztet a naptár, Kiss a századvég, illetve a szá­ri írói vezéregyéniségére. >i vándortanítótól árosi szerkesztőig egyéből indul el élet- lomszeretete már gyer- ielentkezik. A tízéves ár jól ismeri Petőfit, és Schiller verseit, ollégiumban elmát- ■1. öt esztendőn át k, bejárja az or- a magyar életet, a népköltészetet, élményanyagot számára. >en, 1867-ben .oen kilincsel, atja kéziratait. át költségén je- .. ,,kicsinylő mel- ” megsebzi, de eg. 1871-ben már Szerkesztője. Simon Iáját 1875-ben felol- , Kisfaludy Társaságban, /ek (1876) c. kötete ver- - .csíky Gergely, a kor legje­lentősebb drámaírója már „sajátos, eddig nem tapasztalt bűbájt érez”. Országos hírnévre tesz szert. Diá­kok és színésznők szavalják szerte az országban verseit. 1890 januárjában indul el szer­kesztésében a Hét c. irodalmi folyó­irat országhódító útjára. Hetilapot alapít olyan olvasóközönség számá­ra, amelynek megszervezése is reá vár, olyan írókkal, akik a folyóirat lapjain bontakoznak ki. Egy-két év múltán már, aki modern és művelt ember óhajtott lenni, a Hét olvasó­ja kellett legyen. Harcot hirdet a Hét a maradiság. a parlagiság el­len. Szembefordul az államhatalom­tól támogatott hivatalos irodalom­mal, az úgynevezett népnemzeti Iránnyal, amely elutasította 1848— 49 forradalmi hagyományait, a népi témákat megfosztotta politikai tar­talmuktól, és a népi költészet kül­sőségeihez ragaszkodott csupán. A modern, elsősorban polgári-városi törekvések szószólójává válik a lap, haladó politikai eszmék és új stí­lusirányok ízleléséhez szoktatja az olvasóközönséget, a lekicsinylett poéta vezérszerephez jut irodalmi életünkben. Neve csaknem két év­tizeden át jelent művészi mértéket. Irodalmi ízlést és hangulatot. Aminek ködői hírnevét köszönhette Az „olthatatlan örök szerelem” 9balladája, az Ágota kisasszony sze­rez a költő számára népszerűséget. A bécsi Burgtheater egy kiváló elő­adóművésze, Lewinsky 1862-ben Budapesten Petőfi-verseket szaval német fordításban. Ünnepi műsorát Kiss József Ágota kisasszonyával tarkítja. A ballada, amelyben a „gyilkos Körös” elleni panasz jaj- dul fel, páratlan sikert arat; írójá­nak neve bejárja az egész orszá­got. A Simon Judit könnyes-szomorú neves balladájától, tragikus tárgyát a történelemből merítő Roboz Ag­nes c, balladájáig a mintegy húsz ballada nagyrészt a paraszti sors tragikus jeleneteit vetíti elénk. A balladák drámai párbeszédeiben népünk életének komorsága sötét- ük. Nagy mestere, a ballada-költő Arany János nyomán halad. Elbe­szélő költeményei kimagaslanak a századvég elburjánzó balladakölté­szetéből. Kedveli a kor jellegzetes műfaját, büszke balladáinak sike­rére. Amikor már nem találja meg­felelő eszköznek mondanivalójának tóim áására, a nyolcvanas évek lbúcsúzik tőle. A magyar története jó időre lezárul Lírája istenesség hangja“ rodalmi köztudat, maga az mtörténet sem értékeli 'kellő- •ai költészetét. Epika' érdek- 'k tartják, akinél abszo­Megyénk egyik zenei-1921) lút líraiságról, teljes szubjektivitás­ról nem beszélhetünk. A leglíraibb magyar költő, Ady ezzel szemben „atyamesterének” vallja, „ .. . a líra volt nála az istenesség hangja” — hangsúlyozza költészetét érté­kelő soraiban. A teljes magyar élet érdekli. Fel­figyel minden égető kérdésre, lei­kébe vésődik minden jellegzetes esemény, kifejező helyzet, amely mind lírai verssé formálódó refle­xiót, érzelmeket és gondolatokat ébreszt benne. Egy gazdag ország szegény né­pének fohásza A Naphoz c. verse, amely „fölér az új egész úgyneve­zett hazafias lírával” (Ady) Ö tűzz le forrón az én szép hazámra; Legizzóbb lángod, te nap, ide vesd; És aranyozd be a mi szegénységünk! Versírásra ihleti a társadalmi igazságtalanságok elleni harc örök magyar szimbóluma, Dózsa György alakja. Lelke témetetlen, szüntelen bolyong, meg nem pihenhet. Míg emberjog tiporva senyved, S hazugság marad a legszentebb, Míg könny és vér patakba folynak, Míg egy szív lesz, amely fellázad ... Érzi, tudja — de távoli jövőnek gondolja —, hogy „megindul a rög”, és „összeomlik mindaz, ami korhadt”, hogy „odúikból előván­szorognak a rászedett, a megcsalt milliók”: Látom mozdulni — látom keveredni — Egy új Marseillaise gyújtó hanginál, Az ócska tetőkbe üszköf vetni, Míg az utolsó is véres lángban ált! Nemsokára, tíz év múlva. 1905- ben a fekete-tengeri matrózok lá­zadásában fellángol „a szabad gon­dolat”, és a „szabadság-hajó”, a Knyáz Potemkin felszabadultan hir­deti „tavaszát a szabadulásnak”. A Knyáz Potemkin c. költménye leg- művészlbb szabadságverseink közé tartozik a tartalomhoz idumuló ódái sodrával, lüktető ritmusával. Fájlalja, hogy a kivándorlás csal­fa szirén-hangjára százezrek, men­nek „törtetve, vakon..., ör­vénybe halálba” (A szirén). Sír a szíve a Retyezátról Pestre sodródott és az idegen kör­nyezetben sorvadni kezdő szép cse­lédlány felett (A kis cseléd). Versre ihleti a nagyvárosba kényszerülő szlovák parasztok nehéz sorsa (Jan­kó és Hanka). Hangot ad a nagy­város lelketlen hajszájában egyma­gára maradó ember fájdalmának (Egekbe néző, A magasból). Varázs­latos, lágy zenéjfi verseket csal eló belőle a kései szerelem (Az erdő parancsol. O mért oly későn?) Meg­érinti a múlandóság érzése is, de rémület nem emészti. (Hová?) Tartalomban és formában egya­ránt modern líra az övé. A széles skálájú témakör, a modem érzés- és gondolatvilág, a színes kép­zeletvilág, a költői képanyag újsze­rűsége, verseinek új muzsikája, a keményen pergő sorok váltakozása lágyan lebegő ütemekkel, a dalla­mosan simuló ritmus avatja jelen­tőssé líráját. Hírnök-költő Költészete egy átmeneti korszak átmeneti jelensége. Hosszú utat járt meg. Mindig az újért lelkesedett, de haláláig meg­őrizte magában a megtett pálya- szakaszok emlékeit. Modern akart maradni még élete alkonyán is. Halála évében, hetven­nyolc éves korában versenyt ment szavalni Adyval és társaival, felol­vasva legújabb verseit. Lankadatlan munkakedve cso­dálatra méltó. Nem ismerte a meg­elégedettség nyugtató érzését. A hírnök-költők önemésztő, álmatlan örökké nyugtalan élete volt az ő sorsa. Harcot folytatott a témáért, az érzések árnyaltságáért, küzdel­met vívott a képekért, a szavakért, az idegen, időmértékes verselésmód- dal a magyarba játszva át a jam- bikus verselést. Költészetén át vezet az út a XX. század magyar irodalmához. VAJDA AURÉL a csabai EGY MEGYESZÉKHELY zene­életének jelentős fokmérője az, hogy létezik-e ott szimfonikus ze­nekar. Ilyen magasabb, bonyolul­tabb szervezetű zenekari együttes megteremtése és működtetése ugyanis csak ott lehetséges, ahol a komoly muzsika szeretete, ne­velő hatásának tudata mindazok­ban benne él, akiknek magatar­tásától, tevékenységétől a helybe­li zenei élet virágzása függ. Bé­késcsaba elmondhatja, hogy van ilyen zenekara. Ám, hogy létezik, annak sora van! Erről mondott el regénybe illő történetet Sárhelyi Jenő, a csabai Állami Zeneiskola igazgatója. Itt, a Tiszafáján, Debrecen, Sze­ged, Békéscsaba alkotta három­szög két pontján, Debrecenben és Szegeden állandó jellegű zenés színház van, s ezekben a városok­ban félfüggetlenített filharmoni­kus zenekar működik, s általában a zenei élet hivatalosan is bizto­sított. Nálunk, Békéscsabán a színház inkább prózai jellegű, a zenés műfaj nem terjed túl az operetten, emiatt a zenekara kis létszámú, nem jelentheti alapját teljes értékű szimfonikus zenekar­nak. Elfoglaltsága is nagy. Azon­ban mindenképpen elérkezett an­nak az ideje, hogy a háromszög itteni pontján is létrejöjjön az alapja egy félfüggetlenített zene­karnak, hiszen eljutottunk a fej­lődésnek arra a szintjére, melyen a zenének is fontos feladata van a társadalom építésében, a tudat szocialistává formálásában. Csaba zenei múltja is követelte ezt a fej­lődést, mert hiszen Békéscsabáról indult el annak idején Engel Iván zongoraművész, Hajdú Mihály ze­neszerző, Pongrácz Géza karmes­ter és Weinberger László, a New York-i Metropolitain tagja, akit egyébként májusban várnak Csa­bára. Arról nem is szólva, hogy Csaba környékén gyűjtötte első népdalait Bartók Béla, és művei­ből városunkban önálló szerzői estet is adott. A harmincas évek­ben pedig Kodály Zoltán hallgat­ta itt az általános munkásdalkört. Már régen, a felszabadulás előtt tehát érni kezdett a helyzet a majdani mélyebb, átfogóbb zene­szimfoniku kultúra bázisainak a kiépítéséhez. A felsoroltakon kívül érlelője volt még a zenei életnek az akkori ha­ladó szellemű kulturális tömörü­lést jelentő Auróra kör is, mely­nek tagjai, élükön dr. Südy Ernő elvtárssal, a kör alapítójával, ilyen irányban is tevékenykedtek. Azonban még a felszabadulás után is hosszú éveknek kellett el­szánniuk, míg végre, 1959. decem­berében 33 fővel megalakult a csabai szimfonikus zenekar mag­ja. Ebben oroszlánrésze volt az előtte egy hónappal Budapestről a zeneiskola élére helyezett Sárhe- lyi Jenő igazgatónak, és a tagok szervezését szinte bűvészi gyorsa­sággal elindító társainak, Paukert Hugónak, Török Lászlónak és Sza­bó Andrásnak. A városi tanács v. b. az esemény jelentőségének a tudatában, költségvetésileg is biz­tosította a zenekar fenntartását. — És, ami az elmúlt másfél évti­zed előtt és alatt csupán óhaj volt, 1960. április 4-én, hazánk felsza­badulásának 15. évfordulóján tes­tet öltött. A Jókai Színházban jól­eső, szívet hevítő meglepetéssel te­kintettek az ünnepély részvevői a színpadra, melyen ott állt a csa­bai 100 főnyi egyesített énekkar, s a 49 főnyi zenekar, élén lelkes szervezőjével és irányítójával, Sárhelyi Jenő karnaggyal. Azóta a szimfonikus zenekar megyénk zenei életének nagy kin­csévé lett. Húsznál is több szerep­lés és ami emögött van, temérdek klasszikus és mai komoly zenei mű „betanulása”, műsorra tűzése jelzi állandó fejlődését, erősödé­sét. Minden jelentős ünnepélyen, aztán üzemekben — például a csa­bai Téglagyárban — a Liszt—Bar- tók-ünnepségek alkalmával — vi­déken is — mind gyakrabban nyújtottak hallgatóságuknak — ifjaknak, felnőtteknek, munkások­nak, parasztoknak, értelmiségiek­nek — igazi zenei élvezetet, ma­radandó élményt. A műsor ezalatt tervszerűen növekedett, a létszám állandósult, ma 53 fő. Eddig min­den szinte olajozottan gördül. Egy dolog azonban elgondolkoztató mégis: — megyei rendezvényeken, állami és iskolai ünnepségeken, Ónodvári Miklós: Egy bécsi mulatóban \ z este és az éjszaka között ^ elmosódott az átmenet. A sötétség észrevétlenül telepedett rá a városra. Sűrű köd gomoly- gott a házak felett, amely elől si­etve zárkóztak be az emberek. A gyéren világított utcák tompán fénylő aszfaltján a járművek csak lépésben közlekedhettek; behatolt a köd minden zugba, az átlátha­tatlan, opálszerű szürkeséget az üzletek színes neonreklámai sem törték meg. A fojtogató, nehéz pá­ra hideg közegként töltötte ki az épületek közötti térséget. A hőmé­rő higanyszála rohamosan süly- lyedt, estére már dermesztővé vált a hideg: az Alpok felől újabb fagyhullám sepert végig a tájon, csontkeménnyé fagyott a föld. i Olykor szél rázta meg az útmenti fákat, amelyeknek ágairól — mintha apró karácsonyi ezüst­csengettyűk muzsikáltak volna — zizegve, csengve hullt alá a zúz­mara. Karácsony másnapja volt. Bécs, az osztrák főváros zajosan élte a maga világvárosi életét. A fontos nemzetközi útvonalak, Kelet és Nyugat vasúti csomópontjára, a főpályaudvarra egymás után ér­keztek a tartományokból, a hosszú szerelvények, amelyek ontották a fővárosba igyekvő turistákat, kül­földieket, munkásokat és jól öltö­zött úriembereket. — Vonat érkezik Salzburgból. .. Grazból... Linzből — ismételte szüntelen a hangosbemondó, mi­közben a pályaudvar előtti téren hullámzott az embertömeg. A vil­lamosok, autóbuszok és a tovasu­hanó taxik körforgalma egy perc­re sem szünetelt, sőt megélénkült. 2 ic 1 vi X. si az Mi és zer ka j tetb falvr KülÖ lése > június^ igazgató a csabai fejtette el, bi évnegyei. kés megyei re. .Csabán tagja van, ét Orosházán, S többi részéber.. rosokban, hane. is. Tartalmas m rül ennek a két felölelő zenekultu nak a célkitűzését: tétével és megszer. segíteni a kommuna nevelést. A mai ifjúság kés közönségként vom be a koncerttermek és r otthonok zenei előadás1 Ennek a nevelés * vetett és mégis V igen erős eszköz nikus zenekar közül sokan Békés, öi, t ról, Mezőberényből sőt 1 ról járnak be pusztán a ze retetétől hajtva, hiszen ne;.f„ a mii» zsika a kenyerük, s a félfüggetle- nítés csupán vasúti költségük és egyéb idevágó kiadásaik minimá­lis fedezését jelenti. Áldozatválla­lásuk remek emberi m agatartás, s a csabai szimfonikus zjenekar kol­lektívájának öntudatai, belső er­kölcsi erejét bizonyítja. Kíván­juk, hogy egyre több és több dol­gozó élvezze muzsikájukat — vi­déken isi Huszár Rezső ha a megafon újabb vonat érkezé­sét jelezte. Az állomás előtt egy­mást érték a kocsik: lótás-futás mindenütt, kiabálás, zavaros lár­ma, amelybe német, angol, francia szavak vegyültek. Mindenki ro­hant, az emberek sietve húzódtak be a hideg elől a jól fűtött szállo­dákba, meleg lakásokba, pára_ és alkoholgőzös vendéglőkbe, ahol dermedt ujjaikat kéjesen megme- lengethették a forró teáscsésze ol­dalán. fi Este, nem sokkal hét óra után, magas, barna férfi telepedett le a Royal-kávéház egyik sarokaszta­lánál. Szürke, egysoros öltönyt vi­selt, mindazonáltal messzire kirítt a törzsvendégek közül, akik több­nyire sötét ruhában ültek az asz­taloknál. Amikor belépett, fekete csont­keretes szemüvegét pára lepte be zsebkendőjével gondosan megtol rölgette. Testtartása és mozdula­tai, amikor szemüvegét ismét fel tette, elárulták, hogy keres vala­kit. Pár pillanatig mozdulatlanul állt az ajtóban és csalódottan hordta körbe tekintetét a színes lampionokkal díszített termen. A kávézó vendégserege sokféle

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents