Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-29 / 305. szám
4 MÉPÚJSÁG 1961. december 29., péntek Szakközépiskolások a — Iskolánk tanulóiból vállalati, üzemi, termelőszövetkezeti tervezők, könyvelők, statisztikusok lesznek — tájékoztat bennünket a csabai Közgazdasági Technikumban Makszim János tanár. Jóval 8 óra előtt érkeztünk, s még csak ő lelhető a tanáriban, őt „zaklatjuk” kérdéseinkkel. Aziránt érdeklődünk, ha egyszer annyira ezután leírunk, azt Maczák Jánostól tudjuk. Az iskolától a Kötöttárugyárig tartó úton mondta el: — Annak ellenére, hogy iskolánk ügyviteli, adminisztrációs nyitunk. A kis Zelenyánszki László meg még ott guggol az egyik nagy kötőmasina mellett, és gyakorlott kézzel tisztogatja csillogóra a fogaskerekeket. Micsoda nagyszerű változatosság az ilyesmi az iskolapadban ülés után! Az orsózóban Ádám Piroska, két társával a felnőtt dolgozók közt serénykedik. Olyan ügyesen, szakszerűen „hárfáznak” ujjacskádk a surranó fonalakon, hogy talán csak szakember állapíthatná meg, hogy nem szakmunkások, hanem kedves vendégek ők. Odább, a körhurkoló-teremben Kojnok Ilona körhurkoló, Botyánszki György bácsival, a művezetővel együtt, végtelen türelemmel tanítja öz Karcsit és Gelegonya Sanyit ennek az érdekes kötési módnak a fortélyaira, s a gép ismeretére. Mondják is a fiúk: — Itt mindenki olyan szíves hozzánk... ze alá dolgozik, helyeslőleg bólogat rá. Arrébb, Weiner Viktória, miközben szakszerűen közli, hogy az ő munkája kifordítani a sportingeket és „leszálazni” azokat, azt mondja, nagyon jó itt, mert kikapcsolódik a tanulásból, és utána még frissebben tud tanulni. — Tehát bármelyik oldaláról tekintjük, mindenképpen áldásos dolog az iskolai ifjúság és a gyáriak, üzemiek vagy bármely gyakorlati munkán dolgozók együttléte. A szabászaton Szabó Mártonná művezető valóságos tanuló-brigádhoz kalauzol. Kolozsi Irén, Túri Éva, Szente Gabriella, Hartmann Gizella, Szabó Gabriella munkája a szálbontás. Később megtanulják a „teregetést”, még később már élőrajzolnak is, és az év végén „befutottak” lesznek, mert szabni is fognak. Felelősség- teljes munka. Egyetlen melléfutA készáruraktár szorgos kis diák-gyakornokai: Antonovszki Katalin, Barabás Klára, Csáki Kati és Zsíros Eszter. afaivatal!” munkakörre készítik elő diákjaikat, van-e itt politechnikai képzés? Felettébb izgat a válasz, ugyanis az hajtott bennünket ide, hogy ebben az intézetben állítólag szakközépiskolások kísérleti osztálya működik, s erről szerettünk volna közelebbit megtudni. Már önállóan is boldogul a feladattal Weiner Viktória. — Természetesen van ilyen képzés nálunk — hangzik a felelet. Közben nyílik az ajtó, és Makszim tanár rámutat az érkezőre: munkára készíti fel tanulóit — mondja az osztályfőnök —, elengedhetetlen, hogy diákjaink tisztában legyenek a termeléssel, a termelt javak, áruk milyenségével. Ezért heti 2 óra szakosított elméleti képzést kapnak, 4 órát pedig — adott munkaterületen, gyárban, gazdaságban, tsz-ben — megfelelő gyakorlati munkával töltenek el. Most például a Kötöttárugyárban — forgószínpad- szerűen váltva a munkahelyet — az orsózóban, lánckötőben, kör- hurkolóban, szabászatban, konfek- ciónálf készáruraktárban, szövet- javítóban, mindenütt megfordulnak, és nagyszerű anyagismeretre tesznek szert. Mennek majd a Téglagyárba, István Malomba, Kenyérgyárba is. Míg a felszabadulás előtt egy könyvelő vajmi ritkán került a könyvelt anyagféleségek közelébe, s így munkája egyoldalú volt, a mi fiaink, lányaink még az íróasztal mellett is bele tudnak majd szólni a dolgokba, ha úgy érzik, hogy valahol az adatok a valósághoz képest irreálisnak látszanak. — De már helyben is vagyunk... Szombati András igazgató, Vo- zár János mérnök, főmechanikus, Ober Lajosné anyagkiadó, Lamper Mária szabász vagy bárki, akihez fordulunk a Kötöttárugyárban, és a diákok felől érdeklődünk, őszinte szeretettel beszél róluk. Kell-e ennél kifejezőbb érzelem: „a mi gyerekeink”. A lányok, fiúk is naDe ilyenek a kötöttárugyáriak minden diákhoz. Mondják, hogy kezdetben kissé vonakodva, húzódva fogadták be az iskolásokat, attól tartottak, hogy a lábuk alatt lesznek munkaközben, most meg már várják őket. — Csak egyszer jöttök egy héten? — sajnálkoznak. Biztatják is a fiatalokat: — Tanuljatok csak szorgalmasan az iskolában is, mert nagy különbség tatása a villanyollónak vagy szalagnak az egymásra terített vastag anyagban, és máris tetemes a kár. De hát Lamper Mária mellett, aki 8 éve, és Jancsó Mihály- né mellette, aki 26 éve dolgozik a szakmában, és három gyermek édesanyja, iskolás tanítványaik szinte szakmunkás szintre emelkedhetnek egy év alatt, hát még négy esztendő alatt! A két jó iskolatárs, Jenői Mária és Sziklai Mária, exportingekbe gumit szabdal és fűz be. Kolozsi Irén és Túri Éva nagy figyelemmel követik Lamper Mária szabász minden mozdulatát. Szeretnének egyszer ők is olyan ügyesek, gyakorlottak lenni a szakmában. Ilyen gondos segítés mellett a Közgazdasági Technikum tanulói alapos és sokrétű anyagismeretre tesznek szert. — Például éppen itt jön Maczák János, az I/a osztály főnöke, 32 lány és 11 fiú gondviselője. Szakközépiskolások kísérleti osztálya az övé... — Ezt az osztályt keressük! Amit gyón jól érzik magukat az üzem zajos életében. Az egyik teremben a gépsorok közül éppen akkor bújik elő kefékkel és rongyokkal felszerelten két diák, Bónus Pál és Bobvos András, mikor oda beközépiskolai tudással vagy anélkül dolgozni. Még a pénzesboríték is megérzi. Hat is a tanulókra a munkások, munkásnők bölcs tanácsa. Galambos Gizella, miközben az inggallérokat forgatja visszájukról visz- sza, kijelenti, hogy az iskola elvégzése után közgazdasági egyetemre szeretne menni, ez minden vágya. Gálik Pálné, akinek a ke— Nézzék meg a mä lányainkat is — invitál Born Henrikné, blokvezető a varrodában. Csupa exportáru, ami ott „fut”. Két szelíd tekintetű leányka, Sziklai Mária és Jenei Mária exportingek nyakrészébe gumit szab és fűz be. — Szoktunk fordítgatni és zipp- zárazni is — mondják, hogy lássuk, milyen sokoldalúak is ők. Odább Pribojszki Judit, Pető Rozália és Vidovenyecz Erzsébet exportingeket tasakolnak. — Az iskolában feleléskor már példákat is mondtunk az itt tanultakból — büszkélkednek. — És mikor a gyerekek beütik az exportáruba például, hogy „Caracas”, tudják, hogy nemcsak a Adtam Piroska és osztálytársnője fürge ujjakkal segítik az orsókra iramodó fonalak útját. „i, sláger mesebeli városa az, hanem eleven valóság, kereskedelmi kapcsolat is — jegyzi meg a műhely- vezető. Kőrútunk utolsó állomása a hatalmas készáruraktár. AkámiekJancsó lYfihályné szalagvágó már huszonhatodik éve dolgozik az üzemben. Ö és a szakmáját szerető többi dolgozó hamar megkedvelteti a diákokkal a termelőmunkát. kora is, mégis szűk a termérdek árunak. Az előtérben, egy pulóverhegy tetején diáksapkák pihennek egymás mellett szép sorjában. Zsíros Eszter, Csáki Kati, Barabás Klára és Antonovszki Katalin a viselőjük. Kosarakban és ölben, ahogy éppen lehet, hordják vígan, gyorsan a sokféle kötött holmit — Változatos munka! — kiáltják, miközben rájuk villan a fény, s kattan a fényképező-masina pillanatzárja. Kacagva fogadják az egészet, s vidáman sietnek tovább, a felnőttek munkájának ifjú részvevői ... Kint a tél fogad bennünket, de szívünket mégis jóleső tavaszi hangulat érzése melegíti. Huszár Rezső Foto: Kocziszky László
