Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-29 / 305. szám
BÉKÉS MEGYEI ★ Ara 5® finér Világ proletárjai, egyesüljetek F * 1961. DECEMBER 29., PÉNTEK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM. 305. SZÁM Színvonalasabb vezetést Teljesítik tervüket a helyiipari vállalatok- Üléseseit a megyei tanács végrehajtó bizottsága — Manapság gyakran szóba kerül, hogy javítsuk meg a vezetés színvonalát, mert a jó vezetés, a termelési tervek helyes programozása, az emberek véleményének meghallgatása, kezdeményezésük felkarolása mind-mind szocializmust építő munkánk meggyorsítását szolgálja. Hogyan, miként lépjünk előbbre ezen a területen? Ez a kérdés. A vezetés munkastílusának megjavítása, továbbtökéletesítése lényeges feladat. Éppen ezért általában minden vezetőnek tisztáznia kell küldetésének célját, hogy pártunk politikáját a dolgozók javára, az emberért, a szocializmus építéséért megértesse. Azoknak a vezetőknek, akik pártunk tagjai, mindezeken túl kötelességük a példamutatás, az új társadalom önzetlen, töretlen hűségű szolgálata. Sajnos, ma még vannak vezetők, akik a dolgozó nép szolgálatát, ügyeinek intézését, az emberek egészségének és munkakörülményeinek továbbjavítását szem elől tévesztik, és parancsolgatással akarják elérni az eredményeket. Egyesek még attól sem riadnak vissza, hogy megfélemlítsék az embereket. Gyakori az olyan vezető — még ma is —, aki mindent egymaga akar megoldani. Egymaga tervezi az új cikkeket, egyéni elgondolása alapján akar új munkaszervezést bevezetni, sőt még a munka fogásait is külön- külön megszabja. Az ilyen vezető szemében a másik ember általában csak egy szöge, vagy csak csavarja az épülő szocializmusnak. Mivel a csavarok és a szögek nem gondolkoznak, ezért ezt az emberekről sem feltételezi. Az ilyen vezető kiveszi az emberek kezéből a kezdeményezést, gátolja a vélemény-nyilvánítást, s nem engedi, hogy a dolgozók a társadalom ügyéből önállóan, felelősséggel részt vállaljanak. Az ilyen vezető előbb-utóbb csalhatatlan- ságba keveredik, és egy terméketlen vezetési stílust alakít ki. Ez az a vezetési munkastílus, amely egyáltalán nem egyeztethető össze pártunk politikájával. Annak a néhány vezetőnek, aki még így gondolkozik, meg kell értenie, nem azért vannak gyáraink, üzemeink, szövetkezeteink vagy társadalmi szerveink, hogy nekik munkájuk legyen, hanem azért, hogy ezekbe tömörüljön az alkotó erő, és így szolgálják a nép jobblétét. Társadalmunk ilyen irányban fejlődik. Az emberek szinte naponta megértik céljainkat, és gondolkozva, értelemmel alkotnak. Ma a Központi Bizottság nem határozza meg részletesen, hogy kluek-kinek mit kell tennie, mert számít az emberek találékonyságára, alkotásvágyára. Éppen ezért csak körvonalakban adja meg a feladatot, és annak teljesítését az egyszerű emberekre bízza — teljes bizalommal. Amióta ilyen a vezetési stílus, azóta a társadalom a korábbinál gyorsabban halad a munka termelékenységének növelésében, a szocialista tudat kialakításában. Miért? Kézenfekvő a válasz. Azok az emberek, akik az országépítő munkából részt vállalnak, felelősséget éreznek az egész társadalomért. Nemcsak a technológiai előírásnak megfelelő munkát adják az új gyártmányokhoz, hanem a szívüket is. Elsősorban és mindenekfelett ezt az irányvonalat kell tudatosítanunk, erősítenünk. Nap mint nap kifejezésre kell juttatnunk, hogy a szocializmust nem önmagáért építjük, hanem azért, hogy a nép anyagi és kulturális életkörülményeit — a lehetőségekhez mérten — a legmagasabb fokra emeljük. Az a jó vezető, akinek irányításával az emberek a gondolkodásban, a munkában önállóak maradnak, aki felkarolja a kezdeményezést. Az a jó vezető, aki az üzem, a vállalat, a termelőszövetkezet vagy társadalmi szerv előtt álló feladatok megoldására kikéri a dolgozók véleményét, aki maga körül olyan légkört alakít ki, amelyben minden ember jogot, sőt kötelességet érez az üzemi demokrácia teljesebbé tételére, aki részt tud adni a közélet apró-cseprő dolgaiból azoknak, akik a közös ügyért dolgozni akarnak. Egyre több vezető válik ilyenné, és lassan elérjük, hogy a vezetés „uralkodó” jellegét egyszer s mindenkorra sutba vágjuk, és egy olyan vezetési erkölcsöt alakítunk ki, amely szentnek tartja a dolgozó nép érdekeinek szolgálatát. Persze ahhoz, hogy az országos irányelvek eredeti értelemben kerüljenek az egyszerű emberig, még igen sok a tennivaló. Sok vita előtt állunk, hogy mindenhol megértsék: a sógorság-komaság, az egyéni érdekek hajszolása károsan hat az egész társadalomra. Most jó úton haladunk. Pártunk VII, kongresszusa óta az alkotómunka megjavításában következetesek vagyunk. De az élet, a dolgozók anyagi jólétének növelése most egy újabb lépést sürget: a születő holnap közelebb-hozatalát, amelyet a vezetés munkastílusának továbbtökéletesítésével, az „uralkodó” jelleg teljes felszámolásával, az üzemi demokrácia erőteljesebb kifejlesztésével, a dolgozók kezdeményezésének felkarolásával, az alkotómunka elősegítésével érhetünk el. Dupsi Károly December 28-án, csütörtökön ülésezett a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen megyénk helyiipari vállalatai tervfeladatainak teljesítését, a termelékenység növekedését tárgyalták. Néhány nappal az 1961-es év befejezése előtt már megállapítható, hegy ipari vállalataink az idei 145 milliós termelési tervet teljesítik, sőt túlteljesítik. Lemaradás csupán a Békéscsabai Vasipari és az Orosházi Faipari Vállalatnál várható. A tervek teljesítése azt bizonyítja, hogy helyiiparunk helyes műszaki szervezéssel jól oldotta meg feladatait, jelentősen növelték a termelést, a termelékenységet. Az előző évekhez viszonyítva, az idén az egy főre eső termelési érték emelkedésének 62,2 százaléka a termelékenységre jut, és csupán 32,8 százaléka esik a létszámra. \hol viszont nem használták ki a műszaki szervezés adta lehetőséget, elhanyagolták a műszaki előkészítést, ott a lemaradás gondjaival küzdenek, mint az említett két vállalatnál. Igen helyesen állapította meg a jelentés, hogy a lemaradás döntő oka a műszaki előkészítés hiánya, illetve az esetleges átállás szervezetlen módon való végrehajtása. Megyénk helyiipara azonban általában túlteljesíti az idei tervet. Az élelmiszeriparban különösen a húsipar ér el jó eredményt. A tervet 29,7 százalékkal túlteljesítik. Hasonló, jó eredménnyel zárja az évet a sütőipar. A terv 2,5 százalékkal való túlteljesítése mellett igen lényeges a termelés emelkedésének aránya, miszerint az össztermelés 81,5 százaléka a termelékenység növekedésére jut. Az építőiparban is teljesítik az idei feladatokat. Ebben az évben 106 lakást adtak át rendeltetésének, három új iskolában, illetve tíz tanteremben kezdték meg ősszel a tanítást. Átadnak még az idén Békéscsabán egy 32 lakásos tömböt, s befejezik a szlovák diákotthont. Az iparágon belül a termelési színvonal hat százalékkal magasabb a tervezettnél, ami arra enged következtetni, hogy a terv és a munka ellátottságának nehézségei ellenére, jó műszaki szervezéssel biztosították a második ötéves terv első éve célkitűzéseinek megvalósítását. A végrehajtó bizottság elfogadta Csepregi Pál v. b. elnök- helyettes 1961. évi tervfeladatok teljesítéséről szóló jelentését és megtárgyalta a jövő év első negyedévének munkatervét. Ezután Farkas Pál, az igazgatási osztály vezetője beszámolt a v. b.-nek megyénk városaiban és községeiben állami vonalon megtartott családi ünnepségekről. 900000 forintot fizettek ki a csabai Kötöttáru- és a Ruhagyár KST-tagjainak Az ez évi KST-betéteket már országszerte kifizették. Békés megyében is több millió forintot jegyeztek a dolgozók. A Békéscsabai Ruhagyárban Darabos György- né, a bérosztály dolgozója tájékoztatott bennünket. — Az elmúlt évben 385 946 forintot fizettünk ki. Háromszáznegyvennyolc tagunk van. A múlt évben 235 800 forint kölcsönt fizettünk ki. — Ebben az évben is sokan beléptek a KST-be? — Hogyne. Egy pillanat! — A szürke dossziéban lévő papírlapokon pontos a kimutatás. — Tessék. Ebben az évben 32 600 forint a havi betét. A két hónap alatt (november elején kezdték az évet) 45 950 forint kölcsönt kértek a tagok. — Általában mennyit jegyeznek? — Ki ennyit, ki annyit. Rajki János műszerész például havi hat, Kelemen Irén négy, Kiszel# Já- nosné hat, Vaszkó Margit ötszáz forintot. Hasonló a helyzet a Békéscsabai Kötöttáru- gyárban is. Várnai Pálné pénztáros egymásután sorolta az adatokat. — Nálunk az elmúlt évben 512 770 forintot fizettünk vissza. Év közben 466 250 forint kölcsönt vettek fel a dolgozók. Van olyan tag is, aki ezer forinttal lépett be a KST-be, egyébként ebben az évben már eddig 129 tagnak 122 600 forint kölcsönt adtunk. — Aztán még hozzátette: Jelenleg 469 tagunk van, s az egy hónapi KST-befizetés 56 720 forint. Így kell csinálni? (A csabai Közgazdasági Technikum tanulói gyakorlati munkán a Kötöttárugyárban. Képes riport a 4. oldalon.) —trik.
