Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

4

NÉPÚJSÁG

1961. december 3., vasárnap

Ha a szív is gyógyítani tud

Megveregette a Tündér

nyakát. Megigazította a sörényét, elsimította a kantárszíj -borzolta szálakat Erős kézzel húzta meg k hevedert és felpattant a nyeregbe. Táncolt a pej, de a lovas biztosan ült rajta és még arra is volt ideje meg bátorsága, hogy visszaszól., jón a másik lovashoz.

— Indulhatunk.

A másik lovas — e sorok írója a feladat adta izgalom remeígy lett a tudósjelöltből körzeti orvos. A férj Gyulán kapott helyet. S ma már a féléves fiúcska sírása is felveri néha a szolid sar- badi szoba csendjét.

Íme, a városi élet után a falu unalmas, szürke hétköznapjai váltották egymást. Hónapokig — a szülés előtt és után — nem dolgozott. - Furcsa, szokatlan és rossz volt. Csak, amikor megkóstolta a munkát, amikor az emberek bízagésével mászott fel a nyeregbe éppen, s mert az 5—6 évvel ezelőtti lovaglóiskola óta már kövérebbnek is mondható, hát nem ment könnyen a férfiúi erények csillogtatása.

Hanem ha az ember lóhátról nézi a világot, akkor mindjárt másképp is látja és főleg, ha a ló kevésbé ficánkol terhe alatt, akkor sokkal nyugodtabb is ez a nyeregből nézett világ.

Ám amíg szaporítjuk a szót, addigra az egyik lovas, dr. Hámori Jolán sarkadi orvosnő már jó messzire nyargal, s bizony időbe és munkába is telik, míg utolérjük.

Induljunk hát, s míg mellé érünk, addig is álljon itt az orvosnő története;

Szeged, az ifjúság városa kitárta szivét a fiatal medika előtt. Szerelemmel szerette ezt a várost, hisz az egyetemi évek boldog emlékei ezer szállal fűzték ide. Ezeket a szálakat nehéz elszakítani, s akkor még nehezebb, ha közöttük van a két legerősebb, a munka és a szerelem.

Még remegett kezében a diploma, az éppen elszállt dikévék kísértették édes-bús emlékeikkel, de már tervek, igazi alkotó elképzelések kergették egymást fejében. A tudományos munka kísértette. A kórház, a klinika, ahol az orvos valóra váltja a legtisztább emberi hiúság adta vágyait, hogy ne csak művelje, adjon is valamit a tudományhoz.

A vidéki város, melynek kórházában első éveit töltötte, közel volt Szegedhez, nem szakadt el hát a másik erős szál sem. Férjhez ment, s már a férjjel, aki még medikus volt akkor, szőtték tovább terveiket.

Csafchát a tervezgeiésbe beleszól az élet. És mennyivel nehezebb elviselni a „beleszólást”, ha az nem törvényszerűségből, hanem egy ember szeszélyétől függ. Az intézet személyügyi élőadónője szerette a „teljes értékű” embereket. Egy terhes asszony hogy is le. hefcne igazi segítő, jó munkatárs a munkából ki sem látszó kórházban? Jobb, ha „elhelyezik” szülés előtt.

Sarkadon állás üresedett, kör- MO orvos kellett, megpályázta, s

(Sarkadon sorsolták aznap éppen). Hogyha nincs találat, az se nagy baj ugye, kedves, fontos, hogy egészség legyen.

— Az van, hála istennel* — mondja Rózsika néni —, meg magának is, szentem, aki visszahozott az életbe. Mert nagyon beteg voltam — fordul a kísérő felé —, nagyon, nagyon. Csakhát 5... — bársonyos tekintettel simítja végig az orvosnőt — ... olyan kedves.

Ellenőrzi az orvosságokat. Újat ír, közben arról beszél, hogy milyen ételeket éhet, huncut-ko- molyan fenyegetőzik. *

— Csak amit engedek! Meg ne tudjam, hogy eltér ettől.

— Dehogy kedvesem, dehogy térek el, minden szavát megfogadom én.

Kár, hogy az újságíró nem mehet akárhány beteghez, s amit nem lát, nehéz arról írni. Rózsika néni látogatásán kívül azonban si. került még egy „engedélyt” szerezni.

•

Idős bácsi sápadtair görnyed a kályha mellett. Nem ismeri az orvosnőt, csak hallott róla, de bizakodással áll a vizsgálathoz, őszintén, nyíltan felel minden kérdésre.

— Mire panaszkodik? bácsikám?

— Mindenre — és sorolni kezd. — Fáj a szívem, a tüdőm is hűtlen szolgám nekem. Meg oszt, legutóbb — a gyomrára mutat —- itt van a baj.

Megvizsgálja, aggódva nyomkodja a gyomrát, és fájdalom látszik az arcán, miikor a bácsi fel- szisszen; Kórházi beutalót ír, majd szomorúan nyúl a fonendcscopért. Hallgatja az öreg szív mormolását, s mikor megszólal, megnyugodva mondja:

— Elég rozoga óra már bácsikám, de elketyeg tíz évig még. Hanem kórházba már holnap mennie kell.

Esteledik. A lovak is nyugtalanok, zabot éreztet -az idő velük. Kedvesen, mosolyogva intenek neki búcsút. Az orvosnőt egyszerű emberek fogadták a szívükbe. s látszik rajta, ahogy büszkén, boldogan, kihúzott derékkal ring a nyeregben, hogy tudja ezt és nyugtázza magában, mint tudós orvos az elismerést. így fogadta a csinos medika a nagyszemű fiúk hódolatát, ott Szegeden, mikor vé- gégsétált a nyüzsgő Kárász utcán.

Kiss Máté

Szerződés lsz-ek és művelődési otthonok

között

Mezőberényben és Bélmegyeren a termelőszövetkezeti gazdák művelődési lehetőségeinek gazdagítása érdekében a termelőszövetkezetek és a művelődési otthonok között szerződés jött létre. A szerződés értelmében a termelőszövetkezetek kulturális alapjaikból segítik a művelődési otthonokat, a művelődési otthonok kultúrmun- kásai pedig szórakoztató műsorokat, ismeretterjesztő előadásokat tartanak a szövetkezetekben.

A jó kezdeményezés elterjesztéséről már több községben szó esett a békési járásban és másutt is.

Közelebb az éleihez

Az iskola és az élet kapcsolatának fejlődését szolgálja a gyakorlati oktatás bővítése is, általános és középiskoláinkban. A fejlődést szépen példázza az, hogy amíg az általános iskolák közül az 1959/60- as tanévben 50 iskolában 6395 tanuló, addig a mostani tanévben már 18 214 tanuló részesült illetve részesül gyakorlati oktatásban.

kodó, segítséget váró tekintetét látta, borzongatta meg a munka izgalma.

Jöttek a betegek, egymásnak adták, a kilincset, s pár hét múlva betegek között egészségesek is kopogtattak, hogy megköszönjék a segítséget, meleg szemmel, baráti kézfogással.

A rendelés után a, betegekhez járt. Tanyákra, sáros utcákra vitte az út és a kerékpár nem bizonyult jó segítségnek. Elment a körzetéhez tartozó termelőszövetkezet elnökéhez.

— Adjanak lovat, egy szelídet, hadd járhassak így a betegekhez.

És a termelőszövetkezet elnöke — miután jót nevetett a képtelennek látszó kérésen— segítségére lett. Attól kezdve, ha Sarkad sáros utcáin vagy a gyári tanyák környékén lópatától cuppog a sár, tudják az emberek, hogy megjött a „doktor néni”;

... Most is ki-kinéznek, kiállnak az ajtó elé és úgy köszöntik rnesz- sziről a lovast. Furcsa, hogy most kísérője is van, de a gyerekek, akiket utcaiiosszan is elkísér a kíváncsiság, szakértő szemmel ha- sonlítgatnak.

— A doktor néni szebben ül a lovon.

Az első „sürgős” beteg, akit meglátogatott, kikísóri az orvosnőt. Nincs nagy baj, csak nemrég operálták, most kis rendellenességet vett észre magán, hát menesztette a menyét, hogy jöjjön az orvos. Mentegetve kéri, amiért fárasztotta, de a lábai miatt történt, nem bírják a hosszú gyaloglást.

— Dehogy baj édes néni — simogatnak a szavak. — Üzenjen máskor is, könnyebb nekem a járás láthatja, négy lábbal jobban lehet a sarat taposni.

Hogy a SZÍV is gyógyítani tud, nem azért került a riport elejére, mert szépen hangzik, hanem mert ebben az esetben így is van.

Figyeljenek csak!

Rózsika néni 76 éves és régi beteg. A szokásos heti látogatás ez a mai és így kezdődik:

— Csókolom, Rózsika néni, ne haragudjék, hogy zavarjuk, de rég láttam már. Hogy tetszik lenni? S hány találatot adott a lottó?

Alkoholizmus-ellenes bizottság alakult Orosházán

Békéscsabán már hosszú ideje működik, és szép eredményeket ért el az alkoholizmus-ellenes bizottság. Az eredmények alapján a Vöröskereszt Orosházán is megszervezte a bizottságot. Az alakuló ülést november 23-án tartották a Vöröskereszt járási titkárság helyiségében, ahol a különböző társadalmi, ifjúsági és tömeg- szervezetek, valamint a rendőrség képviselői vettek részt. Az új bizottság minden héten csütörtökön tart fogadónapot a Vöröskereszt helyiségében.

Új diafilmek a karácsonyi vásáron

A magyar diáfilm-gyártás az utóbbi években egyre jelentősebb. Keresztes Mihályné, a Magyar Diafilmgyártó Vállalat igazgatója nyilatkozott az MTI munkatársának, s elmondotta: A szülők sok dia-filmet vásárolnak a nagyobb ünnepekre gyermekeiknek. Ezért a vállalat arra törekszik? hogy új mesefilmeket hozzon forgalomba. Az idei karácsonyra is felkészültek és új filmekkel lepilf, meg a kicsinyeket. Többek között most jelenik meg A beszélő köntös, a Lángban álló szigettenger, a Hét kis törpe egyedül, a Jancsi és Juliska mézeskalács házikója, a Né.

Túri András:

EG A

16.

A maga®, vöröshajú, szépkeblű Szentirmayné reggel kilenc órakor jelent meg a kapitányságon, Sárosi nyomozófőhadnagy szobá. jában. Most ott ül a jókora íróasz. tál túloldalán, szemben a főhadnaggyal, s idegesen gyűrögeti ujjai közt lila nylon kesztyűjét.

— Sejti kérem, hogy miért hivattam be?

Az asszony furcsa félraosollyai néz föl a nyomozótisztre.

— Sejtem? Tudom.

— Nos?

— Keresztesi Ottóról akar velem beszélni.

Ezúttal a főhadnagy mosolyog.

— Téved. Keresztesi Jánosról.

Látja az asszony arcán a meghökkenést s mintha elsötétednének a zöldesszürke szemek.

— Keresztesi Jánosról?

— Igen. Keresztesi Jánosról, a Napsugár pincéiéről.

— Kérem, én erről az emberről j semmit sem tudok.

— Valamit talán mégis. Azt mindenesetre, hogy bátyjával évek óta nem beszél, az idősebb fivér nem akar tudni róla, ő azonban időnként jelentkezik a bátyjánál, van úgy, hogy éppen az ön közvetítésével. Gondolom, azt is tudja róla, hogy néhány esztendeje feketézésórt és idegen valuta illegális értékesítőiéért egy évet ka- patt

— Ezt nem tudtam!

— Érdekes. Akkor hát én is tudok valami újat mondani magának.

%y érti ezt?

?m akartam megbántani. Amit meg szeretnék tudni öntől, az olyasvalami, ami a személyére nem sértő. Ügy tudom, tegnapelőtt éjszaka ön volt a soros kávéfőző.

— Igen, én.

— Látta azt a botrányos jelene, tét,, aminek soraj| az egyik vendég képenvágta a hölgyével pimasz- kodó huligánt?

— Láttam.

— Nem tudna ezzel kapcsolatban valami közelebbit mondani?

A nő arca merev és hűvös. Szeme hidegen mélyed a főhadnagy szemébe.

— öntsünk tiszta vizet a pohárba. Milyen kapcsolat van Keresztesi Ottó és ön között?

A nő pillája sem rebben. Rétikul jéből cigarettás dobozt vesz elő, egy rudacskát megvereget a körmével. Aztán fölnéz és nagyon nyugodtan azt mondja:

mó kapitány és a Cili cica a Te]- úton című film.

— Évenként átlagosan 30 mese- és 40 más tárgyú filmet gyárta- nak, de az igények jóval nagyobbak, A gyermekeknek a könyvtárakban bevezették a kölcsönzést. Vidéken a járási könyvtárak kölcsönöznek dia-filmeket. — A dia-filmell népszerűségét mutatja, hogy a múlt évben a járási könyvtárak 472 000 esetben kölcsönöztek filmet, s azokat országo. san körülbelül két és fél millióan nézték meg.

Jelentős szerepe van a dia-films nek az ismeretterjesztésben is.

— A barátnője vagyok.

A főhadnagy bólint.

— Sejtettem.

Az asszony váratlanul elmosolyodik, s ez a mosoly megszépíti a száját. Rágyújt, majd a főhadnagy felé nyújtja a dobozt. Az tagadó- an rázza a fejét, s nézi, amint a nő visszasüllyeszti a csomagot a táskájába.

— Nem is titkoltam senki előtt. Független ember vagyok, nem tartozom senkinek sem számadás, sal a magánügyeimről.

— Azt hiszem, félreértett. Engem nem a kapcsolatuk érdekel, csak az, hogy miként kerültek össze.

— Elmondom. Volt férjem és Keresztesi valamikor hivatali kollégák voltak. Férjeidet a háború utolsó évében elvitték, s mint később megtudtam, megölték. Azután rám is sor került. Bujkálnom kellett. Egyik helyről a másikra menekültem, de egy idő után már nem akadt biztonságos hely a számomra. Az utcán csatangoltam egész nap, éjszaka a pályaudvarok előcsarnokában aludtam, a Hűvösvölgy bokrai közt húzódtam meg. — Keservesen mosolyog. — Nyár volt, nem kellett attól tartanom, hogy megfázom. Esős időben persze nem volt kellemes. Ekkor találkoztam Keresztesivel. Teljesen egyedül élt, a testvéreivel nem érintkezett. Felajánlotta kispesti lakását búvóhelyül. Különálló, földszintes házban lakott, kimentem. Fáradt voltam és nyomorult. Otthont