Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
«stertb AZON A HITTAN ORÄN a tisztelendő úr az szerétéiről, a békességről, a kölcsönös megbecsülésről, s még sok mindenről beszélt, de ami Kemenes Erzsikét legjobban megragadta, az az volt, amit a Jézuskáról mondott. Mert azt hallotta a Jézuskáról, hogy az minden kisgyermeknek teljesíti minden kívánságát, csak kérni kell. Csak kérni, és akkor mindent megkaphat az ember! — Hű! — szaladt ki Erzsiké száján az őszinte csodálkozás, s olyan nyitott szemekkel, kipirult arccal és gyermekes átéléssel függött a papon, hogy az is felfigyelt rá, s meg is dicsérte buzgalmáért, s még az arcát is megsimogatta. A kislányolt olyanféle melegség futott végig, mint amikor az apja cirógatja meg, s valami kellemes illat is megütötte fitos orrát, erre nézve, azért kér ilyesmit a gyerek? Ezen a lehetőségen aztán megnyugodott, s napirendre is tért a dolog fölött. ÁM ERZSIKÉ komolyan gondolta, amit leírt! Azzal állított be odahaza, hogy neki karácsonyra új kabátja lesz. Az anyja eleinte fel sem figyelt a fecsegésre, nemigen ért rá minden gyermekbutaságra hallgatni, mert ötöt nevelt. S hajh, igen keservesen! Három és fél hold, földön nem sok terem! Aztán csak felfigyelt, mikor a kislány már többször is elismételte, s először ráveszekedett, hogy ne beszéljen butaságokat, mert kap egy nyaklevest. De a kislány csak erősködött: — Anyukának is megmondhatja a tisztelendő úr! Ott van nála a levél! ö mondta, hogy csak írjuk meg bátran, mit szeretnénk, mert szakákat. Kemenesné kemény asz- szony volt, olyan, akiről azt hinné, aki felületesen szemléli, hogy ennek férfinak kellett volna születnie. Nem is csoda! Abban az életben, melyet ő élt, keménynek kellett lenni! öt gyerek! Kevéske föld. A férfi is mindig oda! Követ hord, kofákat szállít, mindig fuvarban van, ha nincs kint a határban. Kell a pénz, sok a gyerek! Most is! Mások ilyenkor már rég a kemence mellett ülnek, de ő csak megy, megy, mint akinek nincs maradása, nyugodalma sehol! Mennyit is kap most? De nem! Nem lehet! Másra kell az a nyolc pengő! Meg amúgyis kevés lenne! Nem lesz, nem lesz hát Erzsikének kabátja! Szegényke! Mennyire csalódni fog! Hogy várja! De várjunk csak! Hátha? Hátha a sajátjából varma?! Mi lenne? Meg is nézi mindjárt! Meg bizony... És mert a kislány csak nem szűnt meg várni és örvendezni, újra és újra elővette titokban a kabátját. S valahányszor elővette, egyre kopottabbnak, elviseltebb- 7lek találta. Mert lám. kopott volt annak az eleje is a gombok környékén, meg az ujjai is mintha kezdenének, foszladozni a sok használattól! Egyszóval nem is olyan nagy kár érte! Ügysem szép már! Nem, igazán nem könnyelműség! Nem kár azért a kabátért, s az a kis Erzsike-lány mennyire fog örülni majd neki! MEGSZÜLETETT hát az elhatározás, hogy a nagy kabátból kis kabát lesz, s mert éppen kapóra jött, az ura sem volt megint otthon, három nappal karácsony estje előtt hozzáfogott. Persze, az ilyet titokban kell csinálni! Megvárta, míg elaludtak a gyerekek, s mikor már az ismerős zene, öt kicsi, kisebb és még kisebb gyermek lélegzése töltötte be a petró- leumoslámpa fényében sárgálló szobát, hozzáfogott a műhöz. Sza. porán kifejtette. Szaporán, hogy ne is legyen ideje a feltolakadó gondolatokkal találkoznia, melyek ellenezték ezt az egész munkát. A szívére hallgatott inkább, s annak minden dobbanása igenelte azt, megvarrva, talán a városi kisasz- szonykáknak sincsen ennél különb kabátja! S mire a munka végére ért, boldog volt, megelége- détt és nagyon nyugodt. Meglesz, kislányom! Meglesz. , a S azon a karácsony estén olyan diadalmasan zengte el egy egykori kicsi Erzsiké az anyai szeretet dicséretét, ahogyan csak az ártatlan, a tiszta gyermek tudja, aki még nem tudja, hogy szeret, amikor szeret! — Ugye, megmondtam, édesanyám! Ugye megmondtam! Jaj de jó! Pont olyan, mint az édesanyámé! Pont olyan, csak kisebb. Az asszony fáradtan elmosolyodott, s az örvendező gyermek hangjának csengettyűi vissza- echóztak egyszerű, meleg szívében. a MÁSNAP miséről jövet a tisztelendő úrral találkoztak. Sugárzó, ünnepi volt .az arca, tartásai amit tett. Előbb az ujjait fejtette amint lépkedett. Ám ahogy megle, s mikor azokkal ntegvolt, meg. ó.llt egy percre, újra csak átnézte végig az egészet, nézte, hogy~ ;s fogja kiszabni belőle a Jézu^.M- ajándékot? Lassan kész lett fürge ujjai alatt a kis kabát. Akkurátusán látta Kemenesnét és Erzsikét, valami kellemetlen, hívatlan tolakodó árnyék suhant át arcán, s határozottan megborzongott, pedig meleg, prémes télikabát volt rajta. FILADELF1 MIHÁLY ahogy a puha kéz végigsímított az a Jézuska mindenkinek azt hozza, arcán. Ettől úgy felbátorodott, amit kér. hogy fel is ugrott a pádból, s úgy kérdezte: — Tisztelendő bácsi! De igazán? Igazán? Biztos meg is kapjuk, igazán? Ha a tisztelendő úr belelátott volna ennek az „igazán”-nák a mélyére, abban még azt is olvashatta volna: „Ez nem csak olyan piese, amit a kisgyermekeknek szoktak mondani, hogy elámítsák őket?!” De hát a tisztelendő úr— Mit beszélsz, te gyerek? vette elő most már a kislányt, aki rendre elmesélte a történteket. Hangjából annyi bizalom, meggyőződés, örvendezés és csintalan kedvesség áradt, hogy az anyja csak nevetett. Am teltek a napok, s a kislány egyre hajtogatta a dolgot, kezén számolgatta már a napokat, s még Zámoki Böskének is eldicsekedett, aki aztán jól kinevette, a száját is nak inkább tetszett a játék, talán elhúzta, s úgy mondta: hiúságának hízelgett a hatás, talán egy percre maga is valóban hitte, hogy a Jézuska majd elintéz minden kívánságot a faluban, nem tudni! Annyi azonban bizonyos, hogy 1933-at írtak akkor. A tisztelendő úr otthon sorban előszedte a leveleket ráérő esti — Te? Te fogsz új kabátot kapni a Jézuskától? Ugyan! S azzal ott is hagyta, s nagy ne vetés között mesélte a többieknek, hogy Kemenes Erzsiké majd kabátot kap karácsonyra, csak lesse! Erzsiké bőgve szaladt az édesidőben, hogy azokat a címzetthez anyjához panaszra, aki, hogy vétovábbítsa. Mert jókedvében azt találta mondani, hogy írjanak levelet a Jézuskának, s ezek a bolond kisgyermekek komolyan vették. Most aztán itt van egy csomó levéllel, olvashatja! Egyiknél mosolygott, másiknál összeráncolta homlokát, némelyiknél fejét csóválta megbocsátó mosoly- lyal, ám amikor Kemenes Erzsiké levele került kezébe, egészen idegesen tette le térdére. — Kis szamár! Kis bolond szamár! —• méltatlankodott hangosan, s mert maga sem akart hinni a szemének, újra elolvasta: „Édes Jézuska! En nagyon szeretnék kapni karácsonyra égy kabátot, mert nekem nincsen, és reggelenként mindig fázom, ha az iskolába megyek. Ha megkapom, nagyon-nagyon örülni fogok neki. £n tudom, hogy te el is hozod nekem, mert a tisztelendő úr azt mondta, hogy biztos!“ — Pont kabátot kell neki kérni, a kis szamárnak! Éppen neki jut eszébe ilyesmi! — méltatlankodott a pap, s egyre inkább bosz- szantotta a dolog. Mit kell most tennie? Hogyan álljon elő az a kabát? Hogy Kemenesék nem tudják megvenni a gyereknek, az nyilvánvaló, hiszen ha tudnák, már megvették volna! Vagy talán éppen karácsonyra akarnak venni neki, t már tettek célozgatásokat get vessen a sírásnak, meggondolatlanul maga is rámondta, hogy persze, meglesz a kabát, csak már hallgasson. Hanem, amikor újra és újra előkerült a kabát-ügy, az anyja kezdett komolyan gondolkodni a dolgon, s míg a papra bosszankodott, amiért így felültette a gyereket, igyekezett különböző érvekkel Erzsikére hatni. — Kislányom! A Jézuskának sok-sok helyre kell kabátot vinni! Aztán nem is ilyen kicsiknek szokott pont kabátot vinni, hanem a nagyoknak! Azok- nak kelt a kabát! Az ilyen kis- lánykáknak jó a kiskendő is, ad az elég meleget! Ám az érvek nem hatottak meggyőzően, s Erzsiké azt vetette ellen, hogy hiszen Zámoki Böske is csak másodikos, aztán mégis van neki prémes kabátja! Való bizony az a kicsiknek is, csak ne akarja őt lebeszélni senki, mert az a kabát úgyis meglesz, ha egyszer már meg is írta a levelet! A napok egyre inkább futották, mintha meggyorsult volna a járásuk ezen a télen, egyre gyorsabban közeledett a nap, a karácsony napja! Erzsiké szegényke az ujjain számolgatta, hányat kell még aludni addig, s már az egyik kezén is el tudta számlálni az éjMár elmúlt reggel. Elmúlt dél is. Este is elmúlt. Minden elmúlt. A szomszédék pincsi kutyájának ugatása is. A házmesterék bömbölő rádiója is, a házmesterék konyhájának köménymagleves szaga is ... már ők is elmúltak, autóval vitték el őket. Sárikát, az unokájukat nem vitték el, őt ez udvarra dobták. Sárika meghalt. Azután elvitték a csokoládés bácsit is, akinek az ablakában a sok Mikulás bácsi volt egészen csokoládéból. Pedig nem is volt egészen abból, mert a belseje üres volt és édesmami mondta is, hogy huncut zsidó. Édesapika is zsidó, csak ő nem huncut, apika gyógyszerész és haragudott édesmamára, mert azt mondta a csokoládés bácsiról, hogy zsidó. Édesapika már régen nem jött haza a patikából, mert sok dolga volt, de karácsonyra biztos itthon lesz, mert a fenyőfát már hazaküldte — édesmamival küldte haza. Mami azt is mondta, hogy már csak egyet kell aludni és jön a Jézuska... De az olyan régen volt már. Másik hajnal is elmúlt, de Pistike éhsége megmaradt és a borzongató hideg, amit akkor érzett utoljára, amikor két napig kellett a hideg pincében takaró nélkül aludnia. Nem tudta már megkülönböztetni az órát a napoktól. Ájultan álmodott a Jézuskáról, édesmamáról, meg a papáról, a házmester néni is megverte néha, és köménymagleves szagú kötőjével törölte a könnyét. Már csak halványan emlékezett rá, hogy a WC-ben van. Eleinte próbálta kinyitni az ajtót, de nem érte el a kilincset, hiába ugrált. Rugdosta a könyörtelenül ellenálló deszkákat, de már ahhoz sem volt ereje. Várta édesmamikát, de hiába. Pedig azt mondta, csak a piacra megy... olyan hamar elment. Csöngettek és kiabáltak a bácsik, mamika akkotr megfogta Pistikét és betuszkolta a WC-be. Megcsókolta és azt mondta, mindjárt jön. Azután csak hangokat hallott, mamika mondta, hogy ő nem zsidó. Amikor valaki nagyott sikoltott, Pistike megijedt, de tudta, hogy aem édesmamika volt, mert ő nem szokott sikoltanl, 5 csak ne- nem érdekelte most, mert a kisvetni szokott. Rettenetes dörrenés rázta meg a házat. Pistike tágra nyitott szemekkel bukott ki az előbb még könyörtelenül ellenálló, de most nevetségesen könnyen kibillenő ajtón. Pistike kimászott az előszobába. Minden ajtó nyitva volt .és porzott, dübörgött a ház. — Édesmami! — nyöszörögte és amikor kirajzolódtak a szoba körvonalai, botorkálni kezdett a konyhaajtó felé. Egy fazékban megbotlott, s az tompán gurult a konyha kövezetén. Penészes lekvár íeketéllett benne, s Pistike utánamászott, lábai közé fogta, belenyúlt kicsi kezével, s tömni kezdte magába. Nyelve a szájpadláshoz ragadt, nehezen tudta lenyelni a penésztől, de ette. Ette, PISTIKE k ___________A m ár nenjt is kézzel, hanem csak úgy, beledugta a fejét... úgy ette. Kerek képű kis szerecsen mászott ki a fazékból és a zöld háló térképet rajzolt az arcára. Felmászott az ablakba. Boldogan mászott fel, mert nyitva volt és édesmami nem volt otthon, hogy a fenekére verjen. Csodálkozott, hogy nem látja a piros templomot az ablakuk előtt, pedig nemrég még ott volt. Most egy csomó tégla tetején a hatalmas gömb és a kereszt meredeken nézett a piszkos színű égre. Lenézett a mélységbe és ... — Nézd mami, egy kis tank — kiáltotta, de hát mamika nem válaszolt és merészen határoztad MmSttt hogy lemegy játszani, ... ott van lenn a Jézuska ajándéka. Gyorsan totyogott kövér, görbe kis lábain a folyosó felé. Furcsán bámult rá a folyosó ege, nemrég még a fal szokta itt fogadni. Megriadt, de hamar bátorságot gyűjtött és a leszakadozott folyosó botladozva vezette a lépcsőház felé. Az is tele volt mindenféle törmelékkel. Még karácsonyfát is talált tele szaloncukorral, de ez tank lenn az utcán őt várta. Büszkén, elégedetten totyogott lefelé. A lépcső szakadékait kerülgette, hol ülve, hol hátrafelé mászva, mint a rák, lassan haladt. Senki sem szólt rá. Egy bácsival találkozott az elsőemeleti ajtóban, de az nem vette észre, mert a kezeit előrenyújtva aludt a küszöbön. Óvatosan lépkedett el mellette, nehogy felébredjen. A földszinten a házmesterék köménymagleves szagáról eszébe jutott a kövér házmester néni, ahogy álmában megverte őt. Tégláról. téglára mászva közeledett a kapu felé. Dörrenést hallott. Aztán még egyet, kettőt... sokat, aztán egybefolyt és úgy mormogott, mint a templomban szokott a karzaton az orgona. A falhoz lapult, könnytelenül sírdogált.., édesmamit hívta. Minden elcsendesedett, Pistike kilépett az utcára... Meglátta a tankot, tágra meresztett szemmel,, pityeregve döbbent rá a valóságra, hogy a Jézuska tankja megnőtt. De aztán úgy gondolta, hogy ebbe bele is lehet bújni. Boldogan szaladt felé. Akkor lett szomorú, mikor egy bácsit látott kibújni a tetején'. Hát mégsem lesz egyedül! Vagy talán meg is fogják verni. De nem!... A bácsi és egy má ik, aki akkor bújt ki a tank tetején, nevetni kezdett. Pistike is nevetett és kezét kitárva szaladt feléjük. Odaért... Fekete ruhában voltak. A sapkájukon halálfej volt, olyan, amilyet apikánál látott a patikában. Az egyikőjük mondott valamit, de Pistike nem értette. A magasabbik bácsi összehúzta a szemöldökét és félelmetes vigyor- ral mutatott Pistike mellére, ahol bújni akart épp a sárga csillag. Pistike megijedt és visszafelé kezdett szaladni. Ügy szaladt, mint még soha és hallotta, hogy a bácsik megint nevetnek. Azután az egyik bácsi bemászott a tankba és a tank csöve lomhán kereste a döcögő ember- palántát ... ... Pistike eltűnt, mint a buborék. KISS MÁTÉ
