Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
1961. december 24., vasárnap s NÉP ÚJSÁG kai'CLejjönip 3 izama ewJLóuLbcui A ml családunknak azelőtt mindig lopott karácsonyfán hozta a Jézuska az ajándékot. Igazán nem volt szép tóle. De mert nem volt fenyőerdőnk, ami volt az úrnak, s mert nem volt fenyőágra pengőnk, ami szintén volt az úrnak — Jézuska elnéző volt, nyugodtan rárakta a szaloncukrot a lopott fára... Azaz, hogy a szaloncukorral becsapott bennünket. A fele soha nem szaloncukor volt, hanem sztaniolpa- pírba csomagolt kenyérkocka. Csuda rafinált Jézuska járt nálunk azelőtt mindig. De ismertem a jegyző úrék, meg a báró úrék Jézuskáját, ő sokkal rendesebb volt. ö nem sajnálta a hatalmas fát, soha nem tett kenyérkockát a sztaniolpapírba. Egyszer meg is lestem: ő a karácsonyfa alját is mindig telerakta ruhával meg játékokkal. Egyik nap három szarvasi családot látogattam meg. Azt akartam tudni, hogy az ő Jézuskájuk milyen legény volt 1938-ban, s milyen szívű Télapó bácsit várnak most 1961-ben. A 38-as karácsonyt azért választottam, mert azt mondják, ekkor virágzott legjobban Magyarországon az élet, s ekkor az ország népe tejben, vajban fürdőit. Mind a három családnál azonos volt a beszélgetés témája. Volt-e karácsonyfájuk, mekkora, vették, vagy... f— elnézést kérek, de hátha egyszer nem volt pénze a szegény embernek! ■— szerezték, mi volt a karácsonyfán, mi volt alatta, és mit vacsoráztak karácsony estéjén? . Ugyanezek a kérdések a mostani, 1961-es karácsony estéiére is. A Kugyela család 1938. Kugyela Mihály altkor 22 éves volt. Negyed magával várták karácsony es- .téjén a Jézusteát. Rajta kívül egy bátyja, egy nővére és egy húga. Apja egy kisiparosnál ácssegéd volt. — Várjon csak, hadd gondolkozzam, hiszen már nagyon régen volt — kéri a türelmet Kugyela bácsi. —• Igen. emlékszem. Karácsonyfánk nem volt, hanem csak egy fenyőfa-gally. Nem úgy vettük, hanem valahonnan szereztük. A fán —1 erre is emlékszem — dió volt^ olyan aranypapírba csomagolva. Arra már nem is emlékszem, hogy szaloncukor egyáltalán volt-e rajta. A fa alatt pedig nemcsak 38-ban, hanem máskorjse’ ' volt semmi. Nem is lehetett, hiszen apám hol dolgozhatott, hol nem. Én is, 22 éves létemre, éppen munka nélkül voltam. Kifagyott már karácsonykor a csákány a földből, nem járhattunk utat javítani. — Mit vacsoráztunk? Erre azért emlékszem, mert hosszú évek után ekkor ^ettünk újra sonkát. Anyám ilyen ^.nagyobb helyekre” járt takarítani és libát tömni, oszt’ munka fejében kapott egy kis sonkát. Azt is tudom, hogy a sonkát „koptatós” kenyérrel ettük. «— Az milyen volt, Kugyela bácsi? — Ez olcsóbb volt, mint a rendes kenyérliszt, mert ez volt az, amelyiket felsepertek a padlóról őrlés közben. Hát így volt' akkor. S a következő évben mentem el, 23 éves fejjel gép- lakatos-tanoncnak. 1961. itt dolgozom a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz-nél, géplakatos vagyok. Négy gyermekem van, a 20 éves lányom tanítónő^ a 19 éves ápolónő, a 18 éves fiam most érettségizik és még van egy 7 éves, eilső osztályos kislányom. — Másfél méteres karácsonyfát vettünk. Két kiló szaloncukor lesz rajta, 25 forintért csokoládé, s 36 forintért különböző díszek, csecsebecsék. A fa alatt? Tudom pontosan, mert együtt vettük a feleségemmel. A kisebbik lányom eddig hálózsákban aludt. Már egy fél éve nem hagy békén bennünket, mindenáron hálóinget akar. A fa alá tehát az ő részére egy rózsaszín l nylon hálóinget tesz a Télapó. A fiam ! és az ápolónő lányom télikabátot kap. A lány ugyan dolgozik, de írt, hogy adjak neki kölcsön 800 forintot, télikabátot szeretne venni. Hát én most jól becsaptam: nem küldtem 800 forintot, hanem megvettem én a télikabátot neki. A nagyobbik lányom nem tudom mit kap. Én nem tudom, miért titkol ódzik az asszony, azt mondta, azt 5 megveszi, de azt én is csak karácsony estéjén tudhatom meg ... Ja, igen, a feleségem egy melegítőt kap. Tél van, legalább nem fázik meg. Azt pontosan nem tudom, hogy mit vacsorázunk karácsony este: annyit tudok, hogy az asszony vett kacsát, meg tyúkot. Biztosan minden lesz, amit a család kíván és szeret. Van pénzünk, jól élünk, jut rá. Tetszik tudni, három éve építettünk családi házat A Szklenár család 1938. Szklenár Pál Csabacsűdön élt akikor szüleinél, testvéreivel együtt. Apja napszámos volt, kubikmunkán. — Persze, hogy vártam a Jézuskát, de még mennyire! Jött is, mert apám mindent megtett, hogy a családnak örömet szerezzen. Hozta a Jézuska a karácsonyfát. Megmondom pontosan, hogy milyen volt: Naprafoorgószárba tűzdelt fenyőágakra rakta azt a néhány szem szaloncukrot. Alatta éppen 38-ban volt nekem egy pár csizma. Apám az óeskapiaoon vette, de én olyan büszkén és örömmel ölelgettem, mintha az én lábamra készítette volna a csizmadia. Ruhám nem nagyon volt, csak az, amit az idősebb testvéreimtől örököltem. Felénk ünnepi eledelnek számított a esik tészta, 38-ban, szentestén is azt ettünk, erőstúróval. Utána pedig öt vagy hat szem diót kapott minden gyerek, örültünk neki, mert diót maiidig nem ehettünk ám! Jellemző a 38-as karácsonyunkra, hogy én például addig a csálilags-zórót nem is ismertem . i; 1961. Szíklenár Pál a szarvasi járási tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Hétéves fia van és két és fél éves kislánya. — Másfél méter nagyságú karácsonyfát vettünk'. Rá három kiló szaloncukrot. A fa alá pedig hoz a Télapó meséskönyvet, babát, téldikabátot, gumicsizmát, inget, zsebkendőt és természetesen narancsot meg csokoládét. Feleségemnek azt hiszem — mondja nevetve — kesztyűt és kézitáskát hoz a Télapó. — Maga is tudja, hogy Magyarországon ma már nem okoz gondot a kosz- tolás. Azt tudom, hogy a család sülthúst vacsorázik karácsony estjén, mert azt szereti legjobban, s természetesen sült tésztát,, no meg az ital. i; Tíz liter bort vettem ... Akinek van családja, az tudja, hogy nemcsak karácsonykor vesz az ember ajándékot, hanem szinte az év minden hónapjában. Vagy egy darab ruha kell, vagy cipő, vagy ez, vagy az. Valahogy nem is kötjük a vásárlást csupán a karácsonyhoz. Nincs erre már szükségünk. A Varga család 1938. Varga László egy asztalosmester egyedüli fia volt. A műhelyt az édesapja társával tartotta fenn. Varga László akkor 9 éves volt. — Apám mindent megtett a családjáért. Nem is ment olyan rosz- szul, hiszen kisiparos volt. Egyszobás lakásunk volt. 1938-ban is, de minden évben volt karácsonyfánk, azon cukor és egyéb édesség. Játékot azonban apám nem vett, mert asztalos lévén, ő maga készítette azt el fahulladékból. Aztán befestette és ezt hozta a Jézuska. Anyámnak is be kellett segíteni a család fenntartásába. Ö különböző dísztűket és díszgombokat készített. Emlékszem, Déry doktoréknak készített ilyen tárgyakat. Nagyon sokat jelentett ez is a család fenntartásában. Nem új ruhát szoktam kapni, hanem anyám, vagy apám által elhasznált ruhát fordították ki, szépen megcsinálgatták és azt kaptam én. Nagy flanc lett volna az ilyen ruhákat aikkor eldobni. Élelmünk megvolt mindig, 38 karácsonyán is. Ugyanis bérbe vettek ki szüleim földet és annak terményéből tudtunk mindig disznót hizlalni. 1961. — össze sem lehet hasonlítani a mostani éiLetünket az akkorival. Pedig, amint mondtam, nem éltünk olyan rosszul, mint általában az emberek, a szegény családok. Nézzen csak széjjel. Ezeket a bútorokat most csináltattuk, iskolaigazgató vagyok és megbecsülnek az emberek. Két méter húsz centis karácsonyfát j vettünk, s arra három kiló szaloncukrot. Az ötéves kislányom babát és hintát kap a fa alá. az öthónapos fiam pedig már megkapja a hintalovat. Természetesein különböző zörgpjátékoikat is. Az anyuka? övele van a legtöbb baj — mondja nevetve. — Már mondta, hogy ne vegyek neki ékszert, hanem változtassak az ajándékozásban. Nos, gondoltam, olyat veszek akkor, a,mi hasznos a háztartásban is. Neki tehát a Télapó egy „kukta” gyorsfűzőt hoz. A mama hálóinget és cipőt kap. A vacsora? Ne haragudjon, ezt az asszony tudná megmondani. Nem. maradunk éhesek, biztosan. íme három szarvasi család két karácsonya. Az egyik 1938-ban, a másik pedig 1961-ben. Azt hiszem az 1938-as Jézuska fösvényebb volt sokkal, mint az 1961-es Télapó... Nagyméretű sátrak bérelhetők árumegóvás, építkezéseknél felvonulása épületek és ideiglenes munkásszállások céljára a Belkereskedelmi Kölcsönzőnél (Központ: Budapest IX., Közraktár u. 30. Telefon: 336— 499.) Budapesti boltjaiban, címek a távbeszélő szaknévsorban. Vidéken: Pécs, Miskolc, Szeged, Székesfehérvár, Kecskemét,; Szombathely, Debrecen. 4312 Varga Tibor Kitüntették Kovács Pál elvtársai, a békéscsabai városi A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kovács Pál elvtársnak, a békéscsabai tanács végrehajtó bizottsága elnökének 60. szü. letésnapja alkalmából, több évtizedes munkásmozgalmi tevékenységéért, a békéscsabai városi tanácsban végzett odaadó munkájáért a Munka Érdemérem kitüntetést adományozta. tanács v. b. elnökét A kitüntetést tegnap délután Arany Tóth Lajos elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságán nak elnöke adta át. A bensőséges ünnepségen megjelent Klaukó Mátyás elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára és Such János elvtárs, a városi pártbizottság titkára. Az ország tegnapi mlársulaia alakult Békésen Békésén december 22-én, pénteken megalakították a községi vízműtársulatot, mely, mint ilyen, eddig legnagyobb az országban. A kezdeményezés a lakosság köréből indult ki, s ezzel a békésiek szép és követendő példát mutatnak más községek felé is, ahol még a vízellátás megoldatlan kérdés. A 23 millió forintos kivitelezésű terv megvalósításának anyagi részét is a lakosság vállalta. Nyereségrészesedést fizettek Megyénkben megtörtént az idei gazdasági év utáni első nyereségrészesedés-fizetés. A Gyulai Erdőgazdaságban éppen karácsonykor került sor erre a kellemes eseményre. Egész évi szorgalmas munkával sikerült túlteljesíteniök a tervet és az október 1-ével lezárt gazdasági év eredményeként 232 000 forintot osztottak szét. Ezenkívül kifizettek még jutalom címén 55 000 forintot is. öt dolgozó jó munkájáért Kiváló dolgozó jelvényt, öt másik pedig ugyancsak jó munkáért Kiváló dolgozó oklevelet kapott. , Testvéri példamutatás A Mezőhegyesi Állami Gazdaság nemcsak azért kapta a Munka Vöröszászló Érdemérmet, meá egyike a „legöregebb” állami gazdaságaiknak, hanem mert országos, sőt nem egy esetben világra szóló gazdasági eredményeket mutathat fel. Az itt dolgozók példás munkája különböző erkölcsi és anyagi elismerésben részesül. Az idén 101 dolgozó járt a Szovjetunióban és a többi baráti szocialista országban, jutalomüdülésként. A gazdaságnak saját üdülője is van Balatonszárszón, ezenkívül^ SZOT beutalókat is kaptak, így az idén 316-an nyaraltak közülük itthon, Magyarországon. Ezek a szorgalmas mezőhegyesi és környékbeli emberek, akik olyan sokat kapnak államunktól, szívesen osztják meg örömüket másokkal is. A múlt évben száznak, az idén pedig már százötven tsz- dolgozónak adtak helyet 2—2 hétre százszói üdülőjükben. Olcsóbb lett a kínai selyem! f 75 Ft helyett 63 Ft 78 Ft helyett 67 Ft 50 Ft helyett 42 Ft Félselyem brokát 73 qn. széles Félselyem brokát 73 cm. széles Műselyem brokát 73 cm, széles Félselyem taft (jacquard) 73 cm. széles 60 Ft helyett 51 Ft Félselyem taft (jacquard) 90 cm. széles 80 Ft helyett 67 Ft Hernyóselyem taft 90 cm. széles 78 Ft helyett 66 Ft KapU az miami Áruházakban és szakboltokban 4536 Még a múlt század végén történt, hogy az egyik Tisza-menti birtok urának tudóskodó kertésze üvegházban olyan cseresz- nyefácskát nevelt fel, mely évek gondoskodását éppen karácsony előtt két szem gyümölccsel hálálta meg. — Szebb, jobb ajándékot nem adhatok a gazdámnak, gondolta és levél kíséretében nyomban becsomagolta a két ritka idejű termést. De kivel küldhetné el hamarjában az uraságnak a városba, ahol az telel? Éppen akkor tartott arra, városba vivő útján Kondár Zsiga, az örökké tréfáskedvű edényfoltozó cigánylegény. Vállalta a futármunkát. Ütközően azonban rettentően furdalta a kíváncsiság, hogy mi lehet az a két izé, ami ágy kidomborodik a kopertából? Felbontotta, elcsodálkozott, egyi* két nyomban be is kapta*'aztán visszanyálazva a borítékot, nyugodtan ballagott célja felé. Az ár, felbontva a levelet, ugyancsak elcsodálkozott a cseresznyén, az egy szemen és miközben vigyázva az asztalra helyezte, olvasni kezdte a üzenetet. Csodálkozó képet vágott: hát a másik szem hová lett, mert a levélben kettőről van ám szó! — Megettem — hangzott nyugodtan. — Meg? Aztán miképp, te? — így ni — felelte még nyu- godtabban Zsiga, s azzal az asztalon levő mosolygó szemet is bekapta. Nyomban el is iszkolt. Ekként lett a rendkívüli karácsonyi ajándék egy szegényé, a történet pedig azóta anekdotaként járja a világot. H. R.
