Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

1961. december 24., vasárnap s NÉP ÚJSÁG kai'CLejjönip 3 izama ewJLóuLbcui A ml családunknak azelőtt mindig lopott karácsonyfán hozta a Jézuska az ajándékot. Igazán nem volt szép tóle. De mert nem volt fenyőerdőnk, ami volt az úrnak, s mert nem volt fenyőágra pengőnk, ami szintén volt az úrnak — Jézuska elnéző volt, nyu­godtan rárakta a szaloncukrot a lopott fára... Azaz, hogy a szaloncukorral be­csapott bennünket. A fele soha nem szaloncukor volt, hanem sztaniolpa- pírba csomagolt kenyérkocka. Csuda rafinált Jézuska járt nálunk azelőtt mindig. De ismertem a jegyző úrék, meg a báró úrék Jézuskáját, ő sokkal rendesebb volt. ö nem sajnálta a ha­talmas fát, soha nem tett kenyérkoc­kát a sztaniolpapírba. Egyszer meg is lestem: ő a karácsonyfa alját is min­dig telerakta ruhával meg játékokkal. Egyik nap három szarvasi családot látogattam meg. Azt akartam tudni, hogy az ő Jézuskájuk milyen legény volt 1938-ban, s milyen szívű Télapó bácsit várnak most 1961-ben. A 38-as karácsonyt azért választottam, mert azt mondják, ekkor virágzott legjob­ban Magyarországon az élet, s ekkor az ország népe tejben, vajban für­dőit. Mind a három családnál azonos volt a beszélgetés témája. Volt-e kará­csonyfájuk, mekkora, vették, vagy... f— elnézést kérek, de hátha egyszer nem volt pénze a szegény embernek! ■— szerezték, mi volt a karácsonyfán, mi volt alatta, és mit vacsoráztak ka­rácsony estéjén? . Ugyanezek a kérdé­sek a mostani, 1961-es karácsony esté­iére is. A Kugyela család 1938. Kugyela Mihály altkor 22 éves volt. Negyed magával várták karácsony es- .téjén a Jézusteát. Rajta kívül egy báty­ja, egy nővére és egy húga. Apja egy kisiparosnál ácssegéd volt. — Várjon csak, hadd gondolkozzam, hiszen már nagyon régen volt — kéri a türelmet Kugyela bácsi. —• Igen. em­lékszem. Karácsonyfánk nem volt, ha­nem csak egy fenyőfa-gally. Nem úgy vettük, hanem valahonnan szereztük. A fán —1 erre is emlékszem — dió volt^ olyan aranypapírba csomagolva. Arra már nem is emlékszem, hogy szalon­cukor egyáltalán volt-e rajta. A fa alatt pedig nemcsak 38-ban, hanem máskorjse’ ' volt semmi. Nem is lehe­tett, hiszen apám hol dolgozhatott, hol nem. Én is, 22 éves létemre, éppen munka nélkül voltam. Kifagyott már karácsonykor a csákány a földből, nem járhattunk utat javítani. — Mit vacsoráztunk? Erre azért em­lékszem, mert hosszú évek után ek­kor ^ettünk újra sonkát. Anyám ilyen ^.nagyobb helyekre” járt takarítani és libát tömni, oszt’ munka fejében ka­pott egy kis sonkát. Azt is tudom, hogy a sonkát „koptatós” kenyérrel ettük. «— Az milyen volt, Kugyela bácsi? — Ez olcsóbb volt, mint a rendes kenyérliszt, mert ez volt az, amelyi­ket felsepertek a padlóról őrlés köz­ben. Hát így volt' akkor. S a következő évben mentem el, 23 éves fejjel gép- lakatos-tanoncnak. 1961. itt dolgozom a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz-nél, géplakatos vagyok. Négy gyermekem van, a 20 éves lá­nyom tanítónő^ a 19 éves ápolónő, a 18 éves fiam most érettségizik és még van egy 7 éves, eilső osztályos kislá­nyom. — Másfél méteres karácsonyfát vet­tünk. Két kiló szaloncukor lesz rajta, 25 forintért csokoládé, s 36 forintért különböző díszek, csecsebecsék. A fa alatt? Tudom pontosan, mert együtt vettük a feleségemmel. A kisebbik lá­nyom eddig hálózsákban aludt. Már egy fél éve nem hagy békén bennün­ket, mindenáron hálóinget akar. A fa alá tehát az ő részére egy rózsaszín l nylon hálóinget tesz a Télapó. A fiam ! és az ápolónő lányom télikabátot kap. A lány ugyan dolgozik, de írt, hogy adjak neki kölcsön 800 forintot, téli­kabátot szeretne venni. Hát én most jól becsaptam: nem küldtem 800 fo­rintot, hanem megvettem én a télika­bátot neki. A nagyobbik lányom nem tudom mit kap. Én nem tudom, miért titkol ódzik az asszony, azt mondta, azt 5 megveszi, de azt én is csak kará­csony estéjén tudhatom meg ... Ja, igen, a feleségem egy melegítőt kap. Tél van, legalább nem fázik meg. Azt pontosan nem tudom, hogy mit vacsorázunk karácsony este: annyit tudok, hogy az asszony vett kacsát, meg tyúkot. Biztosan minden lesz, amit a család kíván és szeret. Van pén­zünk, jól élünk, jut rá. Tetszik tudni, három éve építettünk családi házat A Szklenár család 1938. Szklenár Pál Csabacsűdön élt akikor szüleinél, testvéreivel együtt. Apja napszámos volt, kubikmunkán. — Persze, hogy vártam a Jézuskát, de még mennyire! Jött is, mert apám mindent megtett, hogy a családnak örömet szerezzen. Hozta a Jézuska a karácsonyfát. Megmondom pontosan, hogy milyen volt: Naprafoorgószárba tűzdelt fenyőágakra rakta azt a né­hány szem szaloncukrot. Alatta éppen 38-ban volt nekem egy pár csizma. Apám az óeskapiaoon vette, de én olyan büszkén és örömmel ölelgettem, mintha az én lábamra készítette volna a csizmadia. Ruhám nem nagyon volt, csak az, amit az idősebb testvéreimtől örököltem. Felénk ünnepi eledelnek számított a esik tészta, 38-ban, szentestén is azt et­tünk, erőstúróval. Utána pedig öt vagy hat szem diót kapott minden gyerek, örültünk neki, mert diót maiidig nem ehettünk ám! Jellemző a 38-as karácsonyunkra, hogy én például addig a csálilags-zórót nem is ismertem . i; 1961. Szíklenár Pál a szarvasi járási tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyet­tese. Hétéves fia van és két és fél éves kislánya. — Másfél méter nagyságú karácsony­fát vettünk'. Rá három kiló szaloncuk­rot. A fa alá pedig hoz a Télapó me­séskönyvet, babát, téldikabátot, gumi­csizmát, inget, zsebkendőt és természe­tesen narancsot meg csokoládét. Fele­ségemnek azt hiszem — mondja nevet­ve — kesztyűt és kézitáskát hoz a Télapó. — Maga is tudja, hogy Magyarorszá­gon ma már nem okoz gondot a kosz- tolás. Azt tudom, hogy a család sült­húst vacsorázik karácsony estjén, mert azt szereti legjobban, s természetesen sült tésztát,, no meg az ital. i; Tíz liter bort vettem ... Akinek van családja, az tudja, hogy nemcsak karácsonykor vesz az ember ajándékot, hanem szinte az év min­den hónapjában. Vagy egy darab ruha kell, vagy cipő, vagy ez, vagy az. Va­lahogy nem is kötjük a vásárlást csu­pán a karácsonyhoz. Nincs erre már szükségünk. A Varga család 1938. Varga László egy asztalosmester egyedüli fia volt. A műhelyt az édes­apja társával tartotta fenn. Varga László akkor 9 éves volt. — Apám mindent megtett a család­jáért. Nem is ment olyan rosz- szul, hiszen kisiparos volt. Egy­szobás lakásunk volt. 1938-ban is, de minden évben volt kará­csonyfánk, azon cukor és egyéb édesség. Játékot azonban apám nem vett, mert asztalos lévén, ő maga ké­szítette azt el fahulladékból. Aztán be­festette és ezt hozta a Jézuska. Anyám­nak is be kellett segíteni a család fenntartásába. Ö különböző dísztű­ket és díszgombokat készített. Emlék­szem, Déry doktoréknak készített ilyen tárgyakat. Nagyon sokat jelentett ez is a család fenntartásában. Nem új ruhát szoktam kapni, hanem anyám, vagy apám által elhasznált ruhát fordították ki, szépen megcsinálgatták és azt kap­tam én. Nagy flanc lett volna az ilyen ruhákat aikkor eldobni. Élelmünk megvolt mindig, 38 kará­csonyán is. Ugyanis bérbe vettek ki szüleim földet és annak terményéből tudtunk mindig disznót hizlalni. 1961. — össze sem lehet hasonlítani a mos­tani éiLetünket az akkorival. Pedig, amint mondtam, nem éltünk olyan rosszul, mint általában az emberek, a szegény családok. Nézzen csak széjjel. Ezeket a bútorokat most csináltattuk, iskolaigazgató vagyok és megbecsül­nek az emberek. Két méter húsz centis karácsonyfát j vettünk, s arra három kiló szaloncuk­rot. Az ötéves kislányom babát és hin­tát kap a fa alá. az öthónapos fiam pedig már megkapja a hintalovat. Ter­mészetesein különböző zörgpjátékoikat is. Az anyuka? övele van a legtöbb baj — mondja nevetve. — Már mond­ta, hogy ne vegyek neki ékszert, ha­nem változtassak az ajándékozásban. Nos, gondoltam, olyat veszek akkor, a,mi hasznos a háztartásban is. Neki tehát a Télapó egy „kukta” gyorsfű­zőt hoz. A mama hálóinget és cipőt kap. A vacsora? Ne haragudjon, ezt az asszony tudná megmondani. Nem. ma­radunk éhesek, biztosan. íme három szarvasi család két ka­rácsonya. Az egyik 1938-ban, a másik pedig 1961-ben. Azt hiszem az 1938-as Jézuska fösvényebb volt sokkal, mint az 1961-es Télapó... Nagyméretű sátrak bérelhetők árumegóvás, építkezéseknél felvonulása épületek és ideigle­nes munkásszállások céljára a Belkereskedelmi Kölcsönzőnél (Központ: Budapest IX., Közraktár u. 30. Telefon: 336— 499.) Budapesti boltjaiban, címek a távbeszélő szaknévsor­ban. Vidéken: Pécs, Miskolc, Szeged, Székesfehérvár, Kecs­kemét,; Szombathely, Debrecen. 4312 Varga Tibor Kitüntették Kovács Pál elvtársai, a békéscsabai városi A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa Kovács Pál elvtárs­nak, a békéscsabai tanács végre­hajtó bizottsága elnökének 60. szü. letésnapja alkalmából, több évti­zedes munkásmozgalmi tevékeny­ségéért, a békéscsabai városi ta­nácsban végzett odaadó munkájá­ért a Munka Érdemérem kitünte­tést adományozta. tanács v. b. elnökét A kitüntetést tegnap délután Arany Tóth Lajos elvtárs, a me­gyei tanács végrehajtó bizottságán nak elnöke adta át. A bensőséges ünnepségen megjelent Klaukó Mátyás elvtárs, a megyei pártbi­zottság első titkára és Such János elvtárs, a városi pártbizottság tit­kára. Az ország tegnapi mlársulaia alakult Békésen Békésén december 22-én, pénteken megalakították a köz­ségi vízműtársulatot, mely, mint ilyen, eddig legnagyobb az or­szágban. A kezdeményezés a la­kosság köréből indult ki, s ezzel a békésiek szép és követendő példát mutatnak más községek felé is, ahol még a vízellátás megoldatlan kérdés. A 23 millió forintos kivitelezésű terv meg­valósításának anyagi részét is a lakosság vállalta. Nyereségrészesedést fizettek Megyénkben megtörtént az idei gazdasági év utáni első nyere­ségrészesedés-fizetés. A Gyulai Erdőgazdaságban éppen kará­csonykor került sor erre a kellemes eseményre. Egész évi szorgal­mas munkával sikerült túlteljesíteniök a tervet és az október 1-ével lezárt gazdasági év eredményeként 232 000 forintot osztottak szét. Ezenkívül kifizettek még jutalom címén 55 000 forintot is. öt dol­gozó jó munkájáért Kiváló dolgozó jelvényt, öt másik pedig ugyancsak jó munkáért Kiváló dolgozó oklevelet kapott. , Testvéri példamutatás A Mezőhegyesi Állami Gazda­ság nemcsak azért kapta a Mun­ka Vöröszászló Érdemérmet, meá egyike a „legöregebb” állami gaz­daságaiknak, hanem mert orszá­gos, sőt nem egy esetben világra szóló gazdasági eredményeket mu­tathat fel. Az itt dolgozók példás munkája különböző erkölcsi és anyagi elismerésben részesül. Az idén 101 dolgozó járt a Szovjet­unióban és a többi baráti szoci­alista országban, jutalomüdülés­ként. A gazdaságnak saját üdü­lője is van Balatonszárszón, ezen­kívül^ SZOT beutalókat is kaptak, így az idén 316-an nyaraltak kö­zülük itthon, Magyarországon. Ezek a szorgalmas mezőhegyesi és környékbeli emberek, akik olyan sokat kapnak államunktól, szíve­sen osztják meg örömüket má­sokkal is. A múlt évben száznak, az idén pedig már százötven tsz- dolgozónak adtak helyet 2—2 hét­re százszói üdülőjükben. Olcsóbb lett a kínai selyem! f 75 Ft helyett 63 Ft 78 Ft helyett 67 Ft 50 Ft helyett 42 Ft Félselyem brokát 73 qn. széles Félselyem brokát 73 cm. széles Műselyem brokát 73 cm, széles Félselyem taft (jacquard) 73 cm. széles 60 Ft helyett 51 Ft Félselyem taft (jacquard) 90 cm. széles 80 Ft helyett 67 Ft Hernyóselyem taft 90 cm. széles 78 Ft helyett 66 Ft KapU az miami Áruházakban és szakboltokban 4536 Még a múlt század végén tör­tént, hogy az egyik Tisza-menti birtok urának tudóskodó kerté­sze üvegházban olyan cseresz- nyefácskát nevelt fel, mely évek gondoskodását éppen ka­rácsony előtt két szem gyü­mölccsel hálálta meg. — Szebb, jobb ajándékot nem adhatok a gazdámnak, gondolta és levél kíséretében nyomban becsoma­golta a két ritka idejű termést. De kivel küldhetné el hamarjá­ban az uraságnak a városba, ahol az telel? Éppen akkor tar­tott arra, városba vivő útján Kondár Zsiga, az örökké tréfás­kedvű edényfoltozó cigányle­gény. Vállalta a futármunkát. Ütközően azonban rettentően furdalta a kíváncsiság, hogy mi lehet az a két izé, ami ágy ki­domborodik a kopertából? Fel­bontotta, elcsodálkozott, egyi* két nyomban be is kapta*'aztán visszanyálazva a borítékot, nyu­godtan ballagott célja felé. Az ár, felbontva a levelet, ugyan­csak elcsodálkozott a cseresz­nyén, az egy szemen és miköz­ben vigyázva az asztalra he­lyezte, olvasni kezdte a üzene­tet. Csodálkozó képet vágott: hát a másik szem hová lett, mert a levélben kettőről van ám szó! — Megettem — hangzott nyu­godtan. — Meg? Aztán miképp, te? — így ni — felelte még nyu- godtabban Zsiga, s azzal az asz­talon levő mosolygó szemet is bekapta. Nyomban el is iszkolt. Ekként lett a rendkívüli kará­csonyi ajándék egy szegényé, a történet pedig azóta anekdota­ként járja a világot. H. R.

Next

/
Thumbnails
Contents