Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-22 / 301. szám
1961. december 22., péntek NEPÜJSAG 3 Futószalagszerű gépjavítás, • MEO-szolgálat a gépállomásokon Megyénk gépállomásai az országban elsőnek teljesítették az őszi idény- és az éves tervet. Jóval több mint 2 millió normálhold gépi munkát végeztek. Most, hogy a határt vastag hótakaró fedi, a gépállomások műszaki emberei megvizsgálták az erő- és munkagépeket. Megállapították, hogy az őszi hajrá után a gépek műszaki állapota a vártnál jobb. Jobb, mert a traktorosok a gépek karbantartásán nagy lelkiismerettel igen sokat fáradoztak. De hozzájárult ehhez a karbantartás új módszere is, amely szerint egy-egy dekádban a megjelölt napon 3—4 óra hosszára összevonták a brigád traktorait, és szakemberek közreműködésével, a műhelykocsik segítségével alapos karbantartást tartottak. Ezek az alapos karbantartások azonban nem pótolják a gépek főjavítását. Ez a munka a téli időszakra maradt Most a gépállomásokra vontatják a gépeket és sor kerül a főjavításra. Az 1400 traktorból mintegy 500-at szednek darabokra, de a többi sem kerüli el az igen alapos karbantartást. A Békés megyei AGROKER az idén sokat segített — különösen az őszi munkákban — az alkatrészellátás ütemének gyorsításával. Tőlük a gépállomásiak most is ezt várják. Mert azért van gond Mezőgazdasági továbbképző iskola alakult Csanádapácán Csanádapácán megalakult a kétéves mezőgazdasági továbbképző iskola, melyen az általános iskola végzett tanulói 14-től 16 éves korig vesznek részt. A fiatalok elsajátítják a mezőgazdasági munka alapismeretéit, amit a termelőszövetkezetekben hasznosítanak majd. ezen a téren. Különösen a külföldi típusú traktorok pótalkatrészellátása még mindig bizonytalan. Persze a hazai gépek alkatrész-ellátása sem eléggé gördülékeny. Főként a lánctalpas traktorok alkatrészei hiányoznak. Éppen azért, a gépállomások az idén is mindent elkövetnek, hogy a még felújítható alkatrészeket megfelelő minőségben, fejlett javítási módszerrel a gépekbe szereljék. Gépállomásonként a traktorok és munkagépek javítását a korábbi években jól bevált részegységszerelő mód szerint csinálják. A javító-brigádokon belül kisebb munkacsoportokat hoznak létre, amelyek a javításra kerülő gép egy-egy részegységét futószalagszerűen szerelik. Az új javítási móddal az erőgépek zömét február végére és március közepére elkészítik. Ezekkel párhuzamosan kijavítják azokat a munkagépeket is, amelyekre a téli időszakban vagy pedig kora tavasszal lesz szükség. Ennek megfelelően előrehozzák a műtrágyaszórók, kultivátorok és dixtillerek javítását. A gépállomásokon az idén is felállítják a MEO-szolgálatot. A legjobb szakembereket bízzák meg ezzel a feladattal. Csak az ő aláírásuk után hagyhatja el a gép a szerelőcsarnokot. A gépállomások a termelőszövetkezeti gépek karbantartását, javítását is munkaprogramjukba vették. A termelőszövetkezetek többsége már meg is kötötte a szerződést a gépállomással traktorainak főjavítására vagy alapos karbantartására. A gépállomások, mint mindig, úgy most is arra törekszenek, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeiket a termelőszövetkezetekkel szemben jó minőségben teljesítsék. Kinek van igaza ? a miénk. A mi területünk szegényebb országrész volt a háború előtt is. De nagyon sokminden épült 12 év alatt, új gyárak, hatalmas lakónegyedek. A fiataloknak különösen jó itt, egy mérnök, ha kikerül az egyetemről, mindjárt álláshoz jut, és már az első hónapban 920 márkát kap. A kétkezi dolgozók — attól függően, hogy milyen munkakörben helyezkedtek el — 400—1000 márkát keresnek egy hónapban— Hogy képet tudjunk alkotni magunknak a kereseti lehetőségről, néhány fontosabb cikk árát összevetítjük a miénkkel. Egy márka vásárlóereje kerek számban 4 forint. Erler, aki betanított munkásként dolgozik egy vasipari üzemben, 530 márkát kap, amelyből 10 százalékot levonnak társadalmi. biztosításra és nyugdíjalapra. (Nálunk csak 3 százalékot.) ö most azért tanul, hogy technikus lehessen, aki néhány száz márkával többet keres havonta. Általában az a tapasztalatunk, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban szinte mindenki tanul, képezi magát, szakmailag és politikailag is... Milyenek az árak? Két kiló kenyér kereken 1 márka. Igaz, ehhez hozzá kell tenni, hogy magyar gyomor huzamosabb ideig nem bírja el azt a rozskenyeret. Persze vannak jobb minőségű kenyerek is, ezek viszont drágábbak. A német ember általában kevés kenyeret fogyaszt, de annál több marhahúst, különböző formában. A hús kilója 6—8 márka. Alig több, mint nálunk. A gyümölcs, különösen az alma, OKft az idén igen rossz volt a termés, kilónként 3—4 márkáért kapható. A konzervfélék olcsóbbak, egy-két márkáért vásárolható különböző hal- és húskonzerv. Csoportunk egyes tagjai nagyon szép műszálas nőiruha-szövetet vásároltak az egyik lipcsei áruházban. 2,20 méter 28 márkába került. Olcsók a bőr, illetve a műbőrárufélék is. 12 márkáért lehet venni bőrkesztyűt, a jobb minőség azonban 29—32 márka. Huszonkét márkáért pedig ízléses női neszesszereket, különböző típusú táskákat lehetett vásárolni. Luxuscikk viszont az NDK-ban az italféle (sörön kívül) és a cigaretta. Egy húsz darabos csomag két márka, azaz nyolc forint. Egyik drezdai bárban rendeltünk fél deci minőségi konyakot. Kilenc márkát kértek érte. Két deci balatonfüredi borért 2,30 márkát, azaz 9,20 forintot fizettünk. (Hamarosan áttérünk ezért a sör- italra, tekintve, hogy öt napra csak 65 márkánk volt.) Az üzletek minden városban, 1 ahol jártunk, dugig vannak a leg- j választékosabb áruféleségekkel. Hiány időnként csak abban van, ami Németországban nem terem ] meg, például rizsben és déligyümölcsben. Mindent összevetve, ahogy Eberherd Erler mondta: jó talajon állnak az emberek, nem úgy, mint Nyugat-Németország dolgo- j zói, akiknek komoly életcéljuk! sem lehet olyan társadalomban, amelyben egyéni tulajdonban vannak a gyárak és üzemek, s ahol a munka gyümölcsét a gyá- j rosok kicsinyke csoportja fölözi le. (Folytatjuk) T anácsvezetők, szövetkezeti * elnökök és szakemberek vettek részt azon a megbeszélésen, ahol élénk vita kerekedett a háztáji gazdaságokról. Voltak, akik erőteljesen bizonyították: a háztáji gazdaságok árutermelése ma igen fontos tényező. Mások vitába szálltak és azt állították: a háztáji gazdaság afféle kapitalista sziget a nagyüzemi mezőgazdaság tengerében, sőt, kerékkötője a fejlődésnek. Kinek van hát igaza? Vigyázzunk, hogy ezt helyesen dönthessük el, szigorúan a mai valóságból kell kiindulnunk, különben zsákutcába jutnánk. Legelőször arra a kérdésre feleljünk: vajon csakugyan összeférhetetlen ellentét van-e a közös nagyüzemek és a háztáji gazdaságok között? Ügy kellene megítélnünk ezt, hogy vagy fejlett nagyüzem vagy háztáji gazdaság? Nem, a kettő nincs szöges ellentétben egymással. Ma igen nagy szükségünk van mind a nagyüzemek, mind a háztáji gazdaságok árutermelésére. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdasági termelés korszerűsítése és a falu népének szocialista fel- emelkedése csakis a nagyüzemi úton lehetséges. Ma már száz és száz termelőszövetkezet példája bizonyítja, hogy a szocialista nagyüzem tökéletesen beváltja ezeket a reményeket. Minden lehetséges módon elő kell hát segítenünk, hogy valamennyi termelőszövetkezetünkben meggyorsuljon a fejlődés és a közepes vagy éppenséggel gyöngécske szövetkezetek megtanulják követni a jók példáját. Ezért a szövetkezeti parasztság szorgalmas munkája révén erősítenünk kell a közös alapokat, fejlesztenünk kell a gépesítést, sokasítanunk a modem termelő berendezéseket, s ezek révén az árutermelési eredménye, két. éhány dolgos, eredményes esztendő és a fejlődés mai útján tovább haladva elérjük majd, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek túlnyomó többsége valósággal ontsa termékeit. De addig is biztosítanunk kell, hogy az élelmiszerigényeket a dolgozó emberek szükségleteinek megfelelően kielégíthessük. Ehhez múlhatatlan szükségünk van a háztáji gazdaságok árutermelésére is! Második ötéves tervünk az egész mezőgazdaság termelésének 23 százalékos növelését írja elő. A növénytermesztés területén természetesen jóval előbb el fogjak érni azt a célt, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termeljék meg mindazt, amire az országnak szüksége van. Az állati termékek dolgában lassúbb fejlődésre kell számítanunk. Ahhoz, hogy nagyüzemi állattenyésztő munkánk megfelelő színvonalra emelkedjék, sokminden kell, elsősorban némi idő és hatalmas befektetések. Viszont az állati termékek termelését, a hozamokat ezalatt is növelnünk kell. Vegyük szemügyre, milyen forrásból kapja az ország az állati termékeket? Ma az ország szarvasmarha- és sertésállományának pedig mintegy 90 százaléka a háztáji gazdaságokban van. Innen származik a marhahús 40 százaléka, tej- és sertéshús-készleteink fele, a vágóbaromfi és a tojás 90 százaléka. Ez az o valóságos alap, amelyből kiindulva megítélhetjük a háztáji gazdaságok mai szerepét. És aki ezeket a tényeket figyelembe veszi, okvetlenül támogatja a háztáji gazdaságok szerződéses árutermelésének fokozását. Ezekből a számokból az is kiviláglik, kinek van igaza a „háztáji vitában”: nem a frázisok hangoztatóinak, hanem azoknak, akik az árutermelés tényleges fokozását tartják szem előtt. A Szovjetunió immár a kom” munizmus gyakorlati építésének korszakába lépett. A kolhozok árutermelése szinte viharos ütemben fejlődik. Reális a cél, hogy a szovjet mezőgazdaság néhány év alatt az egy főre jutó valamennyi termék tekintetében maga mögé utasítja az Egyesült Államok modem mezőgazdaságát. Az SZKP XXII. kongresszusa mégis szükségesnek tartotta hangsúlyozni a háztáji gazdaságok jelentőségét. Nyilvánvaló, hogy ez a példa útmutató jelentőségű a mi számunkra is, hiszen fejlődésünk mai fokán még kevésbé vannak meg a háztáji árutermelés kikapcsolásának feltételei, mint a szovjet mezőgazdaságban. Mezőúerényi Vegyes Kisipari Termelőszövetkezet a lakosság szolgálatában Köszöntjük az 1962-es új esztendőt és kérjük kedves megrendelőinket, hogy bizalommal keresse fel az új esztendőben is szabórészlegünket. Készítünk a legújabb divat szerint méret után női kabátot és kosztümöt, valamint férfiöltönyöket, felöltőket és télikabátot. Mindennemű javítási munkát egész éven át gyorsan és pontosan vállal javítórészlegünk. Takácsrészlegünk készít: abroszokat, törülközőket, szalvétákat és konyharuhákat. Kedves megrendelőinknek és összes ügyfeleinknek boldog új esztendőt kíván a MEZÖBERÉNYI VEGYES KTSZ VEZETŐSÉGE 658 Egyesek úgy vélekednek, hogy a ma még gyengébb, fejletlen termelőszövetkezetekben valahogyan „elnézhető” a háztáji árutermelés támogatása, viszont a fejlett, erős termelőszövetkezetekben ideje „leépíteni” a háztáji gazdálkodást. Ez a nézet is elfogadhatatlan. Az országnak szüksége van valamennyi háztáji gazdaság termelésére, amely növeli az állami készleteket. Igaztalan az az érv is, mely szerint a háztáji gazdaság akadályozza a közös gazdaság fejlődését, mert elvonja a tagokat a munkától és sokan ahelyett, hogy a közösben keresnék boldogulásukat, a háztájiból akarnak megélni. A tapasztalat szerint ez éppen fordítva igaz. A tagok egy része ott keresi megélhetésének fő forrását a háztájiban, ahol a kiforratlan vezetés, a megtűrt lazaságok, a gyenge lábon álló közösségi szellem, a rossz szervezés és hasonló fogyatékosságok miatt a tagság nem látja kielégítőnek a nagyüzemi fejlődést, nem lát elegendő biztosítékot a jövőre nézve. Ha viszont ezeken a bajokon segítenek és a közös gazdaság kiépülése lendületet vesz, a tagok mindinkább bíznak a szövetkezet nyújtotta távlatokban. S ennek az sem mond ellent, hogy ma még sok szövetkezetben olyan emberek is akadnak, akik nem szívesen vesznek részt a közös munkában, vagy éppen lusták, felelőtlenek, semmibe veszik a közös érdekeket. A termelőszövetkezetekben végzett pártmunka döntő feladata éppen az, hogy mindenkivel megértesse: az egyéni gazdálkodás végérvényesen és visszavonhatatlanul a múlté, a jelen és a jövendő a szövetkezeteké, a parasztember a közösben keresheti és találja meg boldogulásának, gyarapodásának fő forrását. A háztáji árutermelés támogatásának követelménye természetesen semmiképp sem „igazolja” azokat, akik lebecsülik a közöst és nem azt te. kintik megélhetésük döntő alapjának. h e számos példa éppen, azt is igazolja, hogy ahol a termelőszövetkezeti gazdaság támogatja és elősegíti a háztáji árutermelés fokozását, ott megnő a tagság bizalma és ragaszkodása a közöshöz. A szövetkezti vezetőségek jól teszik, ha megkeresik ennek legalkalmasabb formáit. Vitathatatlan igazság, hogy a közös érdekek összeegyeztetése a tagok személyes érdekeivel — erősíti a szövetkezetei, gyarapítja a közös vagyont. Mindenütt mód van arra, hogy a szövetkezet a tagok anyagi érdekeltségét fokozó természetbeni juttatások révén segítse a háztáji állattartást. Akár prémium, akár takarmányjuttatás formájában kap segítséget a szövetkezeti tag, a háztájiban több húst, tejterméket, baromfit és tojást termelhet, ezek az élelmiszerek pedig végső fokon az ország asztalára jutnak. A legfontosabb a helyes arányok megtalálása: miközben folyton fejlesztik, gyarapítják a közös állattenyésztést, eközben mozdítsák elő szövetkezeteink a háztáji állomány bővítését is. Ezt követeli a népgazdaság érdeke. Így kell eldőlnie annak a vitáinak, amely ma még sok helyütt folyik a háztáji árutermelés dolgában. S annak van igaza, aki a háztáji árutermelés támogatója, annak, aki megérti, hogy szocialista előrehaladásunkhoz napról napra több mezőgazdasági árura van szükségünk. Horváth József
