Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-21 / 300. szám
N ÉP ÚJ SiI G 1961. december 21., csütörtök KÖZLEMÉNY Jííaradf őii ciak a fiunk Sirdogalo asszonyok és szomorú tekintetű férfiak telepednek asztal köré a mezőhegyesi tanácsháza egyik termében. Szülői értekezletet tartanak. Csoda tudja, hogy van, de még ha legjobb hangulata van is az embernek, társaságának rossz kedve vagy szomorúsága lidércként telepedig érzelmeire és nem tud tőle szabadulni. Hátha még az együttérzés sem hiányzik! Szokatlan szülői értekezlet az, amelyen ilyen hangulat lesz úrrá. Ezen a beszélgetésen azonban érthető a könny és a szomorúság. A katonai kiegészítő parancsnokság beszélgetésre hívta azokat a szülőket, akik ebben az évben várták fiukat haza. Jöjjenek el, beszélgessenek, hátha könnyebb lesz megérteni fiuk visszatartását. Mikor Benczúr István alezredes kérte a szülőket, hogy megnyugvással vegyék a kormány határozatát, mert erre éppen azért volt szükség, hogy elkerüljük a háborút, még több zsebkendő került elő. Fiukra gondoltak, emlékek ébredtek és persze, félelem szállt a szívekbe. Érthető. Ezek a szülők már két világháborút szenvedtek keresztül. Tudják, hogy milyen borzalmat jelent egy világégés. Hát hogyne félnének! S most az ő fiukról van szó. Az alezredes logikus szavai gondolatokat ébresztenek a fejekben és ezek a gondolatok szárítják a könnyeket is: — Higgyék el, megértjük mi az aggodalmat és fájdalmat. Mi is és szipogva mondja el Hajngai néni, hogy férje egy éve meghalt, s most egyedül él. Bizony elkelne a gyerek. — Dehát majd megleszek addig, csak az ördög ránk ne szabadítsa a háborút. Benkő László őrnagy nevetésre bírja a résztvevőket. Panaszkodnak ugyanis néhányan, hogy ritkán jár haza a fiú. Az őrnagy válaszként elmondja, hogy mi a feltétele az eltávozásnak: — Jól kell gyakorlatozni a katonának, fegyelmezetten kell viselkednie, s akkor a hadnagy ad eltávozási engedélyt. De anélkül...? Tudják, a civil életben is csak az kap prémiumot, aki jól dolgozik. Nevetnek a szülők, igazat adnak Benkő elvtársnak. De azért akad egy vitatkozó néni: — Én azt nem hiszem el, hogy a gyerek nem katonáskodik rendesen... Meg is írta, hogy már kiváló bilétája is van... És talán még eddig háromszor sem volt itthon. Hát ennek mi az oka? — Megmondom én néném — nevet Benkő őrnagy —, bár én csak sejtem, hogy így van. Hát tessék elgondolni: a fia már 22 éves. Nem gondolta a néni, hogy Tokió (TASZSZ) Koszaka japán külügyminiszter kormánya nevében tiltakozást jelentett be az Egyesült Államoknál a Japánnal folytatott kereskedelmet korlátozó politika ellen. A tokiói amerikai nagyköveten esetleg valami kislány van a közelben...? Megtalálhatta ott a szíve választottját. Bizony, az eltávozást el lehet a kislánynál is tölteni _ — Ügy ám, erre nem is gondoltaim. — Most már nevetéstől hangos az egész terem. — Pedig, látja már említette a levélben... de ez a ronda kölyök azt nem írta meg, hogy ott tölti az eltávozását. Aztán mikor választ kapnak a szülők a segélyügyre és megtudják a kiegészítő parancsnokság tisztjeitől, meg Isaszegi elvtárstól, a község párttitkárától, hogy leszerelés után fiukat vissza kell helyezni a bevonulás előtti munkahelyre — már olyan vidám a hangulat, mint az iskolai szülői értekezleten. Tréfálkoznak, derűsen emlékeznek a gyerekek csinytevé- seire. Az elköszőnés is ilyen. Megnyugodtak, megértették, hogy a haza most ezt követeli szülőtől és fiútól egyaránt. Sőt, hangzavar közben szinte határozat születik: maradjon a gyerek és ne engedje, hogy idegenek felborítsák a békét, boldogságot formáló munkánkat. Varga Tibor keresztül eljuttatott tiltakozás rámutat, hogy az Egyesült Államok megkülönböztető politikája ellentmond azoknak az ígéreteknek, amelyek a nemrégiben lefolyt japán-amerikai tárgyalásokon hangzottak el. (MTI) Púja Frigyes külügyminiszter- helyettes december 20-án magához kérette Edip Cuci-t, az Albán Népköztársaság budapesti nagykövetét és a magyar kormány megbízásából a következőket közölte vele: Megállapított tény az, hogy az Albán Népköztársaság budapesti nagykövetsége a Magyar Népköztársaság politikájával szemben ellenséges propagandairatokat állít elő és azokat törvényellenesen terjeszti. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma erre a megengedhetetlen tevékenységre az Albán Népköztársaság budapesti nagykövetét több ízben hivatalosan figyelmeztette, eredménytelenül. Nyilvánvalóvá vált, hogy az albán nagykövet személyét az albán kormány a diplomáciai küldetés alapelveivel össze nem egyeztethető célok megvalósítására használja fel. Ennek következtében nem kívánatos az albán nagykövet további magyarországi tartózkodása. A külügyminiszterhdlyettes a Párizs (MTI) Kedden este ismét hatalmas tömegtüntetésekre került sor egész Franciaországban. A tüntetők eredeti terve az volt, hogy a Bastille-től a városházáig vezető úton vonulnak végig. A rendőrség azonban már a délutáni órákban erős készültséggel lezárta a tüntetés színhelyéhez vezető utakat és a földalatti vasút állovesztét akarják okozni Németországnak. Ez a határvonal világosan látható mindenütt, amerre jártunk. Maradjunk egyelőre az acélműveknéL A példásan tiszta gyárterület épületeinek homlokzatán feliratok jelzik: ez a Németország már nem a régi. Fiait már nem téveszti meg a „Rias” nyugat-berlini reakciós rádióállomás, melyet azért állítottak fel, hogy adásai zavart keltsenek az NDK dolgozói között. Ez a Németország erős lábakon áll. Tizenhétmillió lakójának döntő többsége tudatosan építi a szocializmust. „A kommunizmus eszméit nem győzhetik le, rács mögé sem lehet azokat zárni. Ha a kommunizmust építő erők összefognak, legyőzhetetlen ek, és uralkodni fognak az egész világon.” — mondja a gyár homlokzatára írt jelmondat. A hatalmas öntőcsamokban beszélgettünk Kari Hellerrel. Hatvannégy éves, jövőre megy nyugdíjba. Két háborút élt át, s ezt mondta: — Az egyszerű német embereket mindig ütőkártyának használták az urak, nyugati urak és a német imperialisták is, saját vagyonuk növelésére. És eddig még mindig sikerült őket beugratni. Ma már a Nyugat-Németország- ban élő rokonok is átlátnak a szitán. Adenauer hiába erőlködik, a német emberek többsége többé nem fog fegyvert a Szovjetunió ellen ... Nézzen oda — mutatott az öntő-csarnok falán lévő feliratra: „Dicsőség a Szovjetuniónak!” — ez állt a falon. — Én nem vatovábbiakban közölte, hogy a ma« gyár kormány Celo Cukalla-t, az Albán Népköztársaság budapesti kereskedelmi tanácsosát, az albán nagykövetség törvényellenes propaganda-tevékenységében való ak. tív részvétel & a Magyar Népköz- társasággal szemben tanúsított kihívóan sértő ellenséges tevékenység miatt persona non grata-nak nyilvánítja és kiutasítja a Magyar Népköztársaság területéről. A külügyminiszterhelyettes a nagykövet tudomására adta, hogy mivel az albán kormány a tiranai magyar nagykövetséggel szemben megkülönböztető magatartást tanúsít, s a nagykövet feladatainak ellátásához szükséges minimális feltételeket sem biztosítja, a magyar kormány visszahívja a Magyar Népköztársaság tiranai nagykövetét, Zsatkulák Nándort és egyelőre nem küld nagykövetet Albániába. A tiranai magyar külképviseletet — újabb rendelkezésig — ideiglenes ügyvivő fogja vezetni. (MTI) másait. A tömeg erre több hatalmas menetben vonult végig a belváros utcáin. A felvonulók röplapokat szórtak szét, amelyeken a fasiszta veszély elleni összefogásra szólították fel a demokratikus erőket. A rendőrség ismételten útját állta a tüntetőknek, több helyen heves összecsapásra került sor. gyök párttag — folytatta Kari Heller —, öreg is vagyok már, de én is azt mondom: ha a Szovjetunió nem lenne, talán már újra potyognának Lipcsére a bombák— S beszélgettünk Drezdában olyanokkal is, akik nem éltek át egy háborút sem, csak a nyomait látják és érzik még ma is annak. A Wald-Park Hotelban, ahol megszálltunk, minden este tánc van. Vacsora után későn érkeztünk a tánchelyiségbe, foglalt volt már minden asztal. Két német fiatalember azonban szívélyesen kínálta fel maga mellett a szabad székeket. Az egyikük, Hans GünSter, műszaki egyetemre jár, a másik gépipari technikumba és emellett dolgozik. Az utóbbi, Eberhard Erler 25 éves fiatalember, akinek apja a második világháborúban odaveszett. — Nincsen olyan csalód, akit nem ért veszteség — mondatta Eberhard Erler. — A német emberek, s mi is, fiatalok, gyűlöljük a háborút... Látták Drezdát? ... Mondtuk, láttuk már, még mindig nagyon sok a rom. Elbeszélte: Kilenc éves gyerek volt, de sohasem felejti el a borzalmakat. A várost, amikor már lényegében befejeződött a háború, három hullámban szörnyű amerikai légitámadás érte. A jenkik tudták, hogy ez az országrész szovjet megszállás alá kerül, és ezért amit lehetett, elpusztítottak. Az első hullámban foszforbombák garmadája gyújtotta fel a várost, majd repülőgépek százai szőnyegbombázással tették a földdel egyenlővé Drezda hóromneszülők vagyunk, ismerjük a szü- r lői féltést. Mégis meg kell érteni- f ük fiaik visszatartását. Nem azért,X mert mi háborúzni akarunk. Sem? mi. magyar katonák, sem a szov-f Varga Dezső: ÖT NAP jet, sem a csehszlovák katona, de % egyetlen szocialista ország fia * a Német Demokratikus Köztársaságban í L Egy külföldi út azoknak, akik :m jártak hazánk ha számoltak, hogy hadseregeink őszi ♦ kívül, nagy élmény. A mi utunsem akar háborút. Viszont azt is valljuk, hogy nem leszünk a nyugati hatalmak prédája. Nem titok, a háborús kalandorok éppen arra*még nem jártak hazánk határain Zi ?1 szervezése idején próbálják alat- »kát, melyet a Gépipari Tudorná- tomos vágyaikat véghez vinni. Mi >nyos Egyesület Békés megyei ezt nem engedhetjük meg! ♦ csoportja, valamint az IBUSZ TT , , „ ... . , .. »szervezett, az tette talán az álta„ Helyeslőén bólogatnak a szu-I lánosnál is érdekesebbé, hogy a lók, amikor Benczúr elvtars meg- . j^met Demokratikus Köztársa- kérdezi: várjuk meg ölbe tett kéz- ♦ ságba vezetett, abba a legfiata- zel, felkészületlenül, amíg meg- ^labb, szocializmust építő országtámadnak bennünket vagy erős,» ba, amelynek belső életéről a leg- harckész hadsereggel rettentsük <. kevesebbet tudunk valamennyi el szándékától a gyilkost? ^ baráti ország közül. Gondoljuk, — így van, így igaz — integet* talán éppen ezért lesz hasznos az fejével az egyik néni. — Inkább* a cikksorozat, amelyet lapunk a maradjon a fiú bent addig, amíg X tanulmányúiról közöl, nem hali- szükség van rá, csak háború ne* gatva el semmit, amit láttunk, s legyen. Hadd féljenek ezek a pisz-j kok odaát. ; aminek révén közelebb kerülhet- . tünk azokhoz az emberekhez, j , , X akik velünk vállvetve ugyanazért l-elenged a szomorú hangú-magasztos célért fáradoznak. a lat most mar. Egy-egy élményt megvédéséért, hallgatunk a katomafiúk leveled-? bői. Mert arról is szó van, hogyf HübofÚ Vagy béke? milyen sora van a katonának. ♦ Olyan, mint azelőtt a Horthy-had-t A németekrő1 még manapság seregben? íis’ enyhén szólva, mértéktartóan ° , . . . , X nyilatkozik sok ember. Válogatás — Na, hiszen írja a gyerek,! ,,, ,, . , , , , ’I nélkül, egy kalap ala veszik okét, hogy meg itthon sem volt olyan I , , , . , . * B ... TT „ . . . f ahogyan sokszor magunk is halsora... — meseli Hangai nem. — f “ , ° . „ . ...... , t lőttük, es kijelentik: ok az okai Tetszik tudni, o tüzér es nagyon. a háborúknak> melyek szereti a hadnagya. Mert rendes Európában az utóbbi évtizedek- fiú... szakasztott olyan, mint sze~X ben végigsöpörtek. Érdekes meg- gény apja volt... — elcsuklik áthallgatni erről magukat a néme- hang, előkerül újra a zsebkendő? teket. Jártunk Lipcsében, Meissen- ben, Drezdában. Üzemeket, nagy áruházakat, éttermeket látogattunk meg, amelyekben rengeteg ember megfordult, s ha békési tájszólással is, de beszélgettünk velük sok mindenről. Lipcsében első kollektív utunk az acélművek megtekintése volt. Hatalmas, 4500 munkást foglalkoztató üzem ez, mely a legfejlettebb technikával, különböző gépalkatrészeket gyárt a nehéz, és a könnyűiparnak. A gyár műszaki igazgatója igen szívélyesen fogadott bennünket. Elmondotta: míg Lipcse elég sok pusztítást szenvedett a második világháborúban, addig az acélműveket aránylag kevés találat érte, mert nagyrészt amerikai érdekeltség volt. Ezért a gyár fölött csak elszálltak az amerikai bombázók. Ez is azt mutatja — mondották az üzem munkásai —, hogy a háború a szegény emberek bőrére megy. A gazdagok, ha látszólag ellenfelek voltak is, mégsem bántották egymást... Ezzel az egyszerű, de nagyon igaz meghatározással maguk a német dolgozók húznak éles határvonalat, s választják el magukat azoktól a gazdag „honfitársaiktól”, akiké ma a másik Németország valamennyi üzeme, bányája, összes vagyona, akik ma Bonnban a regi nótát fújják, és újra Japán tiltakozás az Egyesült Államoknál Hatalmas tömegtüntetés Párizsban as O/tS ellen December 22-i, pénteki számunkban, ingyen mellékletként megjelenik a Népújság nagy képes falinaptára
