Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-20 / 299. szám
4 mépújsA es 1961. december 20., szerda élete: Nagyon örülök, hogy ide írattak — mondja Fajó Marika — Fajó Marika vagyok Negyedikes. Az iskolánk neve: Vásárhelyi Pál út-, híd- és vízműépítési technikum. Hogy kerültem ide? Nem is akartam. Gimnáziumba szerettem volna járni, aztán egyetemre. Édesanyámék egyik ismerőse akkor azt erősít- gette, hogy a mi családi körülményeink közt jobban járok a technikummal. Tetszik tudni, szüleim már nem fiatalok, sokan vagyunk a háznál, jobb, ha mielőbb dolgozom. Most már nagyon örülök, hogy ide írattak. A továbbtanulásról azért nem mondtam le. Milyen tanuló vagyok? Közepesnél jobb. Voltam sajnos hármas is. Azt mondták, azért, mert erőmön túl vállaltam társadalmi munkát. Nem tagadom. Szeretek a KISZ-ben sürgölődni, de a hiba bennem volt, mert most, hogy jobban megnyomom a gombot a tanulásban, ismét négyes vagyok, és még jobbra törekszem! „Tessék körülnézni nálunk...” — ugye ezt tanácsolta a váratlan interjúba keveredett Fajó Marika? Hát akkor fogadjuk meg a tanácsát. Máris jön elénk egy fehér köpenyes, derűs arcú férfi. — Doktor Barna Bálint vagyok, a technikum igazgatója. Amott jön a helyettesem, be is mutatom: — Endrész László. Ha megengedik, előkerítjük Galisz Pált, a tanműhely főnökét is. Addig néhány szót az iskoláról. — Az országban három ilyen iskola van. A politechnikai képzés, ami az általános iskolákban és a gimnáziumokban most zsendül, technikumunknak, közel évtizedes fennállása óta a lényege. Annak idején nem is volt rá hazai példa, szinte minta nélkül, a semmiből kellett kikísérletezni. Ma már a tanárokat gyakorlati részről olyan kipróbált szakember-tanerők segítik, mint például a már említett műhelyfőnök, Galisz Pál, aztán D. Kiss István és László János technikus tanerők. Az utóbbi például már ötszörös sztahanovista volt, mikor odahagyta jövedelmezőbb Zeng a fűrész, hersen a gyalu az asztalosműhelyben. Majd levelezőként... Mit tanulunk? A földméréstől a vasbetonszerelésig mindent. Tessék körülnézni nálunk. Gyakorlati munkában is részt veszünk, persze. Anélkül mi nem boldogulnánk. A nyáron például voltam Kunhegyesen, meg a csabai Május 1 Tsz- ben, aztán diáktársaimmal az NDK-ban is. Legjobban Weimar tetszett. Angyalian szép város! munkahelyét, hogy nálunk jő szakembereket nevelhessen. Működik a technikumban „dolgozók iskolája” is, ahol vállalati dolgozók technikumi szakképzettséget szereznek. Már a kezdet kezdetén lányaink, fiaink nem a tanműhelyben, hanem kint az életben végezték a gyakorlati munka zömét. Először a csabai 9-es számú iskola kőműves-, vasbeton- és ácsA tanulók egy, a völgyzáróhíd állványzatát szemléltető remek modell befejezésén dolgoznak.. szerkezeti munkáiban vettek részt. Azóta se szeri, se száma kint, az épülő világban való helytállásuknak. Valamikor a szülők és a vállalatok egyaránt berzenkedtek ellene. — Kivinni gyerekeinket a tanteremből? Mi lesz akkor a tanulásból? Bírja-e a gyenge karjuk? Baleset is érheti őket... A vállalatiak pedig amiatt aggályoskodtak, hogy útban lesznek a fiatalok a munkahelyen és hasonlók. Ma pedig mind általánosabb a felfogás, hogy nem is lehet másményanyagot szereztünk. Szó szerint szoros kapcsolatban vagyunk a csehszlovákiai libereci építőipari technikummal, a magdeburgi (NDK) üzemépítósi iskolával, s a schleusingeni (NDK) mérnökiskolával is. Tessék, kérem, ott jön, akit keresünk, a tanműhely főnöke. — Galisz Pál a nevem. Tartsanak velem az elvtársak. Ez itt az iskolaműhely. Ugye hatalmas? Lányaink, fiaink építették maguknak. Jó kis szakmai gyakorlat Preidl Árpád és az esztergagép már jó barátok. mény befejezéseként valahol a városban felkeressünk és lencse elé kapjunk egy technikumi szintező brigádot. Endrész László mintha önmagának tenné fel m kérdést, úgy mondja: — Véglegesen kialakult iskolatípus a miénk? Egyáltalán nem. Maga az irány helyes, azonban a tudomány, a technika rohamos fejlődésével mind nagyobbak a követelmények. Intézetünk belátható időn belül olyan felsőfokú ként jó szakemberekké nevelni őket, csak ha összemelegednek az anyaggal, a szerszámokkal és a dolgozókkal, akik közt a technikum után élni és tevékenykedni fognak. Ráadásul már tanulás közben sok ezer munkaórát adnak diákjaink a társadalomnak! De nemcsak a csabai és a megyei építéssel kerültünk eleven kapcsolatba. Tanárban, diákban egyaránt ott motoszkált a kíváncsiság, hogy miként is megy a szakmai képzés külföldön, milyenek ott a tantervek? Különösen a szovjetunióbeli érdekelt bennünket. Egyenesen Moszkvába, a Lomonoszov Egyetemre írtunk, s az elvtársak ripsz-ropsz összehoztak bennünket egy testvér-technikumD. Kiss István technikus-tanár és Galisz Pál műhelyfőnök a hajózsilip működési elvét magyarázza a modellen. mai, a kujbisevivel, melynek tanárai nyomban küldték a teljes, részletes oktatási tervüket. Azóta gyönyörű barátság alakult ki köztünk. Iskolánk 25 legjobb tanulójával öt hétig voltunk a vendégük. Láttuk a világhíres kujbisevi vízierőművet. Harmincöt napon át együtt éltünk a szovjet emberekkel, s ezalatt politikai és szakmai tisztánlátásból egy életre szóló élvolt! Már hogyne lennénk rá büszkék! Naponta két osztály is dolgozhat benne. Itt olyan gyakorlati munkák alapjait tanulhatják meg, mint a zsaluzás, betonozás, útszegélykövek készítése meg a többi. Innen már bátran engedjük őket az igazi munkahelyekre gyakorolni. Egyébként tessék széjjelnézni, beszélgetni velük. — Jó napot fiúk! Miféle alakulat ez itt? — Mi vagyunk a IV/c, a világhírű osztály! Ilyen osztály nincs több! Főnökünk Bartus Károly tanár úr. Agglegény, de szeretjük! Persze, a világhírt ne tessék megírni, azt mi aggattuk magunkra. Egyébként olyanok vagyunk, mint a többiek. Igyekszünk jól megtanulni a mesterséget. Aki a pádon lovagol, az Szilágyi József, osztályunk magasugrója. Százhetven- négyet vitt ót legutóbb! Most Nagy Béluci segédletével éppen Uhrin Sanyinak magyaráz. Érdemes odafülelni. — Ide figyelj Sanyi! Lényegében a tó területének a felvételéről van szó, tudod, a Gyulai úti libalegelő mellett, ami van. Az a kérdés, hogy a tó és a házak között be lehet-e férni, hogy a töréspont meghatározásához szükséges koordinátát... Csendben elszakadunk a „világ legjobb negyedik céjétől”, hadd tanuljanak zavartalanul tovább, és Endrész igazgatóhelyettessel útnak indulunk, hogy a szép élA lányok semmiben sem maradnak el szorgalomban a fiúk mögött. technikummá alakul, amelybe csak érettségivel és megfelelő szakmai gyakorlattal iratkozhatnak majd be a fiatalok... A Szabadság téren szorgalmas- kodó, s messze a házak fölé magasodó toronydaru mintha csak igent bólintana rá, éppen megbillenti okos acélfejét. Huszár Rezső Foto: Kocziszky László A fiúk a téglakötést gyakorolják Gyebrovszki János technikus tanár irányításával.
