Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-17 / 271. szám
KÉPÚJSÁG IMI. november 17., péntek Félig semmit se csinálj! 99 Furcsa dolog igaz, hogy már itt, ebben az első mondatban leleplezem magam, és bizony kertelés nélkül bevallók valamit. Mégpedig azt, hogy nem tudom ki mondta és mikor: lovasnemzet voltunk, futballnemzet lettünk és tanulónemzet vagyunk. Van ebben egy kis irónia is, már ami a futballt illeti, de az, hogy tanuló, nemzet vagyunk, az már kemény igazság, nemcsak örömöt, hanem feladatokat is halmozó. Hogy minek kellett ilyen hosz- szadalmasan nekivágni ennek a riportnak? (Nem akarok humorizálni ok nélkül, de ha focival kezdem, akkor jobban megjön a Kedves Olvasó étvágya elolvasni ezt a rengeteg betűt.) És még most azt sem írom ide, hogy „félre a jókedvvel, most már komoly dolgok jönnek” dehogy is írom. Miért? Talán jókedvűen nem szabad komoly dolgokról beszélni? Én azt hiszem, csak úgy szabad. Persze, az a jókedv sok fokozatú, egyivású vele a derű, a nyugal- mas-mosolyos szemlélődés, az ei- gondolkozás, az optimizmus. A hit abban, hogy amit csinálunk, az helyes, az jó, az mindenkiért való. (Éppen tegnap láttam egy remek szovjet filmet a televízióban, abban mondta egy pedagógus fia_ tál kis kolléganőjének: Hit nélkül nem lehet élni, Vera. Anélkül, hogy higgy abban, amit cselekszel, amiért élsz..J Valami ilyesmiről beszélgettünk a TIT megyei szervezetében, a klub egy kellemes sarkában, a duruzsoló cserépkályha mellett Pataj Pállal, a természet- tudományi szaktitkárral. így kezdtük, aztán rágyújtottunk, aztán szó került arról is, amiért tulajdonképpen megkerestem azon a délutánon. — Nagyon hiszek abban, hogy új utakat, új módszereket kell keresni ahhoz, hogy sokasodjanak az eredmények — mondja, miután elmondom: kötöttárugyári munkásoktól hallottam, hogy milyen fi- gyelem-lekötő, remek (nem üres dicséret!) előadást tartott a munkásakadémia ünnepélyessé tett megnyitója után. És azért jöttem — folytatom —, hogy árulja el a titkát, mivel érdemelte ki száznád több hallgatója elismerését? Mosolyog. Befelé kicsit, mint akinek jólesik az, amit hall. Hátradől a fotelben, nézi a füstöt — kis szünet, csak talán annyi, amíg egy gyors futó lefut száz métert — majd az előbbi nyugodtsággal meghökkentő ellentétben szenvedélyes erő dobban szavaiból: — Titok? Ugyan! Nincs titkom. Csak az, amit az előbb mondottam. Üjat keresek mindenben. Ma már bűn, ha valaki úgy kezdi a dolgát, hogy leteszi maga elé a címet, amiről előadást kell tartania, aztán kigyűjti az ismeret- anyagot, szépen megírja, hogy abban hiba nincs, aztán kiáll az emberek elé, és felolvassa a „művét”. Igen, idézőjelben mondom! Most azt kellene írnom, hogy „távolba tekint”, mert látszik, hogy visszalapoz az emlékezet könyvében. Sajnos, alig-alig tekint „távolba”. — Két éve még ez volt a gyakorlat. Begyepesedett megszokott- ság. És ma is akad, aki így csinálja. Szerencse, hogy kevés. A statisztikára dolgozók módszere ez. A „futószalag-előadóké”. „Tíz előadás, 625 fő.” Minél több előadás, minél több „fő” — annál jobb. Hogy aztán, mi maradt meg a hallgatóságban? Az bizony már nem érdekes. — Pedig ez a döntő! Ezért csináljuk az egész ismeretterjesztést! Mert ezren és százezren akarnak tanulni, többet tudni a világ dolgairól, mindig többet. És a rossz előadással becsapjuk azt az embert, aki tőlünk várja, hogy tanítsuk meg arra, ismertessük meg vele azt, amit még nem tud, talán nem is hallott róla semmit... Súlyos szavak. Igaz szavak. Ennek felismerése hát a titok zárnyitója? Valahogy —• az. — Én azt mondom: ennyi az egész valóban. Nem szeretem bonyolítani a dolgokat, az öncélú tudományoskodás legnagyobb ellenségem, mert biztos vagyok abban, hogy nem akkor mondják rólam, hogy jó előadást tartottam, ha „le akarom nyűgözni” a hallgatóságomat azzal, hogy mennyiNövekszik a gádorost községi könyvtár olvasóinak száma Ez év tavaszán, helyi kezdeményezésből megalakult a községben a ■„könyvbarátok köre”. Legutolsó ülése most, novemberben volt, melyen a téli időszakra vonatkozó könyvpropaganda megszervezése szerepelt. Lesz ennek keretében könyvankét, irodalmi klubest és író-olvasó találkozó is. Célul tűzték a kör tagjai azt, hogy maguk köré gyűjtik mindazokat, akik szeretnek olvasui barátjuk a könyv, az irodalom, a tudatformálásnak ez a fontos eszköze. Már eddig is negyvenen jelentkeztek és számuk naponta nő. A községi könyvtár olvasóinak a száma tó állandóan gyarapodik. Jelenleg a látogatók, az olvasók száma 700 körül van, ©OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Nyerni vagy nem nyerni?! — ez itt a kérdés Negyvenhatodszor pördül meg ma ez év. ben a bűvös szerencsegömb... Ezúttal a „bihari határszélen”, Sarkadon. Dévaj, eszeveszett táncot jár átlátszó, csillogó börtönében a kilencven számgolyó. Aztán nyílik az „üvegbörtön” ajtaja: vajon melyik „szabadni” először?.. Této. va kéz nyúl be a kis ajtón, egy golyócska megcsússzon az ujjak között... (Talán éppen az lett volna jó — hallszik egy elfojtott sóhaj. Melyiket a kilenc közül? — mondja az ismert mese mottója. Melyiket a kilencven közül? — töpreng most a kéz tulajdonosa. Aztán beletúr a golyók közé, s kiemel egyet: kinyitja a golyót, s már mutatja is az első nyerő számot. Élénkség a zsúfolt nézőtéren, s — kezdődik az egész újra... Még négy kéz nyúl a gömbbe egymás után (óh, áldott kezek!)... Közben erélyes biztatások: „Visszafelé is forgassa!” „Balkézzel nyúl. jón bele!”... Valóságos „isteni színjáték”. — Dante mester is megirigyelhetné... Tegnap este ezek a gondolatok foglalkoztattak. S aztán azt álmodtam, hogy én voltam Fortunának, a szerencse istenasszonyának a felettes ha. tósága és imigyen fenyegettem meg Öfor- tunaságát: — Aztán huzasd ki a lottószámaimat, mert különben hátrakötöm a Sarkadot... (—«kazár—) ve tudok, hanem akkor, ha jószerével érzik: ez az ember azért jött közénk, hogy elbeszélgessen velünk tudományos érdekességekről, hogy megmagyarázzon olyan jelenségeket, amelyekről alig hallottunk valamit. Ez az igazi. Kérdezni kell mégis. — Hogyan? Annak a bizonyos titoknak a másik oldala? Hogy annyit „titkoskodunk”, jókedvre derít mindkettőnket. Elő a távirati stílust! Sorjában. — Minél közelebb kerülni a hallgatókhoz. Itt kezdődik az új módszer lényege. Üj? Nem is új. Módszer? Hát talán nem is az, csak egyszerű pedagógiai fogás. A kontaktus, a kapcsolat azokkal, akiknek előadást tartok, ezen áll, vagy bukik minden. — Tehát az érdeklődést, a figyelmet kell állandósítani. — Pontosan. Egy felnőtt ember maximum 20—25 percig képes összpontosítani figyelmét monoton, fordulat nélküli beszédre. Ha aztán 20 perc múlva nem történik semmi, ami felrázza kicsit, megélénkíti, akkor menthetetlen. A gondolatai útnak indulnak, bár ott ül továbbra is, már olyan, mint a sima fal, melyről visszapereg a hang, a szó, a mondat. — Mi hát a fogás? Gyors a válasz. Behoz egy nagy tekercs barna csomagolópapírt. Leteríti a szőnyegre, kisodorja. Rajzok, egyszerű, de világos, gyorsan húzott vonalak. Az egyiken a Föld szerkezete, a másikon a szárazföldek körvonalai tűnnek elő, a harmadik a hegyképződés mozzanatait mutatja be. Vagy öt nagy, táblára tűzhető színes rajz. — Ez is! A „Földrengések és a vulkánosság” című előadásom szemléltető eszközei. Ábrázoló szemléltetés — így mondjuk mi, pedagógusok. Micsoda jó dolog! Ezekkel „fűszerezte” a kötöttárugyári munkásakadémián elmondott előadását is. Öt rajz, öt íigyelemmozditó pillanat a 45 perces előadásban. De a szemléltetés sem minden. Egy pedagógiai könyvben olvastam: „Beszéljünk egyszerűen, színesen, érdekesen. Ne csak az anyag tartalmával, hanem előadásunk módjával is kössük le a hallgatókat”. És még azt is, ami Pataj Pál másik módszerét igazolja: „A szóbeli magyarázat és a szemléltető rajz összehangolása segíti a mélyebb megértést, leköti a figyelmet, érdeklődést kelt, és megkönnyíti a hallottak szilárd megerősítését az emlékezetben”. Egyszerű, világosan érthető. És biztos, hogy minden előadónk tudja, aki ismereteket terjeszt városon, falun, puszták mélyén. Akkor hát: miért nem így csinálja mindenki?! Időt rabló? — Erre az előadásra 16 órát készültem. Nem vagyunk időmilliomosok. De a hallgatóságot is bűn becsapni rossz, unalmas, tudományoskodó előadással. Akkor mi segít hát? Megvan! „Hit nélkül nem lehet élni, Vera. Anélkül, hoqy higgy abban, amit cselekszel, amiért élsz . . .” Hivatás. Hivatástudat. Áldozat- vállalás. Népművelő-szív. Meleg emberség... És igen: alázat is. Szerénység. Akaraterő. S a „titok” megoldódik. Az előadást megköszönő taps őszintén lesz meleg, hálás. „Tanuld meg: félig semmit se csinálj!” Arany: Vojtina ars poétikájából idéztem ezt a sort. Egyetlen sor, és megválaszol mindarra, amiről én — hasábokat írtam itt. Nézze el nekem, Kedves Olvasó. \ Sass Ervin Mivel foglalkozzanak a honismereti szakkörök? Országszerte kibontakozóban és megerősödőben van a honisme. réti szakköri mozgalom. Városokban, falvakban, tsz-ekben gombamódra szaporodnak a szakkörök. Milyen igény hozza létre ezeket a szakköröket? A dolgozók vágya, kívánsága, lelkesedése, hogy megismerjék hazájukat, lakóhelyük környékét, azokat a körülményeket és problémákat, melyek közepette élnek. Mit várnak ezektől a szakköröktől? Hogy hozzáértő előadók és vezetők tudományos alapon segitsA hozzá őket környezetük (helységük, üzemük, stb.) megismeréséhez, vele együtt pedig a fejlődést jelentő további üt megmutatásához. Hogy kutatások során összegyűjtött adatokkal hitelesen mutassák meg a múltat, elemezzék a jelent, mutassanak a jövő felé. Cikksorozatunkban kezdő szakkörök számára az eddigi tapasztalatok alapján néhány gondolatot, ötletet adunk, ami elindításnak talán hasznos lehet, arra vonatkozóan, hogy mivel is foglalkozzanak a honismereti szakkörök. \ 111. Nyelvészettel Nagyon sok szakkör vonakodva, a legtöbb pedig egyáltalán nem szívesen foglalkozik nyelvészettel, mert úgy gondolják, unalmas az. Gyűjtőmunkánkban — honismereti szakkörön belül — a helyi lehetőségeket figyelembe véve ezzel is kell foglalkoznunk. Igen hálás feladat, hiszen a nyelvjáráskutatás ■ korántsem olyan unalmas dolog, mint gondolnánk anélkül, hogy megpróbálkoztunk volna vele. Nézzünk csak néhány példát, mit is lehet e témakörben — sok más között — feldolgozni?! Gyűjtsünk tájszavakat! Nagyon érdekes feladat például éppen Békés megyében az i-zéssel mondott szavak összegyűjtése. Vagy a magánhangzók végződés előtti megfigyelése: örömöt — örömet stb. Érdekes a zárt és a nyílt e hang megfigyelése. A -suk, -sük elterjedtségének felmérése (vagyis annak a nyelvtani jelenségnek a megfigyelése, hogy a mindennapi beszédben mennyire szorítja ki a felszólító mód a kijelentő módot) stb, stb. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy nemcsak azt kell kutatni, hogy a helyi nyelv miben tér el a köznyelvtől, hanem azt is, hogy miben egyezik meg azzal, a tájszavak gyűjtése igen szép eredménynyel megvalósítható feladatként áll előttünk. Végezhetünk szókincsgyűjtést egy-egy kiemelt tárgykörben. Igen érdekes egy-egy mesterség szókincsének összegyűjtése, de nem kevésbé izgalmas valamely munkafolyamat — kenyérsütés, szántás, lekvárfőzés stb, stb... — szókincsének megfigyelése sem. Először természetesen kisebb feladathoz fogjunk hozzá. Egy-egy tárgykör szakszókincsének összegyűjtése esetében igen fontos, hogy a tárgyak nevét pontosan tüntessük fel, valamint az, hogy igyekezzünk felderíteni minden szónak a ragtalan alakját és próbáljuk azt rögzíteni mon- datkömyezetében is. Az így ösz- szegyűjtött szavakat alfabetikus sorrendbe szedve értékes kis szótárakat kapunk, melyekből idővel esetleg egy regionális szótár nőhet ki. Neveket is gyűjthetünk. Legkézenfekvőbb a személy- és földrajzi nevek gyűjtése. Hogyan gyűjtsünk például személyneve-' két? össze kell gyűjteni a helységben levő családneveket, keresztneveket, beceneveket, ragadványneveket, gúnyneveket. A családneveket és keresztneveket egyszerűen a helyi tanácsháznál kiírhatjuk magunknak. Fontos az egyes nevek gyakoriságának megjelölése (pL Kiss 12, Kovács 6, István 27 stb.), valamint annak kutatása a keresztnevek esetében, hogy kinek a hatására kereszteltek annyi gyereket egyforma névre (volt esetleg a faluban egy olyan nevű pap, jegyző, tanító stb.). A beceneveknél fel kell sorolni, hogy egy-egy nevet hányféleképpen becéznek (pl. Erzsébet: Erzsi, Örzse, Böbe stb.), hogy hogyan becézik egymást az emberek, hogyan becézi a felnőtt a felnőttet, a gyerek a felnőttet, a felnőtt a gyereket stb.). A legnehezebb, de a legizgalmasabb a gúnynevek és ragadványnevek gyűjtése, de tapintatos utánajárással szép eredménnyel járhatunk, sok jó történetet hallhatunk az elnevezés eredetét illetően (amiket szintén föl kell jegyezni!). Ügy gondoljuk, hogy e néhány téma fölvillantása is alkalmas arra, hogy megmutassa; nem vállalkoznak hálátlan feladatra azok a szakköri tagok, akik merik vállalni, hogy nyelvészeti témákkal foglalkoznak. (Folytatjuk.) Beck Zoltán HASZNOS TUDNIVALÓK Módosították az illetékszabályokat A pénzügyminiszter rendeletet adott ki az illetékekre vonatkozó egyes szabályok módosításáról. Eszerint az elrontott vagy feleslegessé vált illetékbélyeg értékét a fél részére vissza kell téríteni. A visszatérítést az illetékbélyeg beszolgáltatása mellett bármelyik értékkiszabó hivataltól lehet kérni. Illetékmentes az elsőfokú hatósághoz (iparhatósághoz) teendő bejelentés, illetve az azt pótló jegyzőkönyv a következő esetekben. 1. kereskedőknél: a kereskedés megszüntetése, a kereskedő halála után a házastársnak vagy gyámnak bejelentése a kereskedés folytatására; a telephely, illetve a telephelyváltozás bejelentése; betegség, haláleset vagy egyéb indokolt ok miatt az üzlet zárvatar- tására vonatkozó bejelentés; 2. kisiparosoknál: az ipar szüneteltetésének bejelentése; az életben maradt házastárs, illetve gyám, ha saját személyében képesítéssel nem rendelkezik, a felelős vezető bejelenétse, az ipar, folytatására jogosult házastárs lelős vezető bejelentése, az ipar, folytatásáról, illetve megszűnéséről; ipar gyakorlására társulás, valamint annak megszűnésének bejelentése; a telephely-áthelyezés bejelentése; az iparjogosítvány visszaadásával kapcsolatban felvett jegyzőkönyv; a kisiparos elhalálozásának bejelentése, ha az arra jogosított az iparűzési jog gyakorlásával élni nem kíván; az alkalmi munkaközösség létrehozására irányuló kérelem.
