Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-17 / 271. szám

BÉKÉS MEGYEI ára 59 mer Világ proletárjai, egyesüljetek I 196L NOVEMBER 11., PÉNTEK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM I sport önzetlen munkásai Az 5 éves terv első évében 51 millió forint értékű munkafelajánlást tettek a mezőgazdaság szervezett dolgozói — A MEDOSZ megyei választmányának ülése — Nemrégiben adott hírt a sajtó arról, hogy Túri Miklóst, Árpád Mihályt, Gáspár Ervint, Boldizsár Gyulát és Veres Gyulát, megyénk öt társadalmi sportmunkását ki­tüntették. öten a több száz közül a testnevelés és sport kiváló, érde­mes dolgozója kitüntetést kap­ták. Vajon csak azóta váltak ki­válókká, mióta a kitüntetés tulaj­donosai lettek? Nem. Évekkel, év­tizedekkel előbb eljegyezték ma­gukat a mozgalommal, s anyagi érdekeket félreállítva, önzetlen munkásai lettek a sportnak. De nemcsak ők öten, hanem sokan mások, akik hasonló szorgalommal dolgoznak megyénkben a TST bi­zottságaiban, a megyei szövetsé­gekben, az egyesületek elnökségei­ben. Elképzelhetetlen lenne me­gyénk sportélete a társadalmi ak­tívák munkája nélkül. A sport- mozgalom szélesítésében ők jár­nak az élen, a munka oroszlánré­sze nehezedik vállukra, amelyet becsülettel látnak el. Értesülünk az újságokból, hogy villámtomát rendeztek Orosházán, hogy az országos versenyen siker­rel állták meg helyüket az Építők tornászlányai, hogy megkezdődik a kosárlabda-bajnokság. Megtud­juk az első helyezést elért ver­senyző nevét, de azok, akik hetek, hónapok éjszakáját áldozták, s azt nappallá téve dolgoztak azért, hogy a verseny jól sikerüljön, akik aprólékosan csiszolgatták a mozdulatokat, míg azok széppé váltak, háttérben maradnak, nem esik szó róluk. Csendben, szeré­nyen dolgoznak, s csak közvetlen környezetük ismeri nevüket. Nem arról van szó, hogy lépten-nyomon dicsérjük őket. Nem is köve­telik a közszereplés napfényét. Nem, sokkal szerényebbek en­nél. Mégis beszélnünk kell ró­luk, hiszen munkájuk gyümölcse­ként érlelődik, fejlődik megyénk sportja. Ha a versenyek kiírása úgy kí­vánja, ott vannak, adminisztrál­nak. Ha rossz a pálya, egyengetik a talajt, mint ahogy egyengetik az utat a fiatal sportolók előtt, szak­tudásukkal, tapasztalatukkal, pél­damutatásukkal. De megfogják az ásónyelet is, amikor társadalmi munkával kell építeni a pályát Köröstarcsán, amikor kerítést kell építeni Battonyán. És ezekért nem várnak ellenszolgáltatást, legfel­jebb annyit, hogy a sportolók be­csülettel küzdjenek egyesületük színeiért, megyénk becsületéért. S milyen sokan vannak ilyenek. Krisztián László, Rácz Lukács és felesége, Varga K. János, Takács Zsigmond, Árpád Mihály, Túri Miklós, Gáspár Ervin és felesége, Veres Gyula, Boldizsár Gyula, Vi- cián György, Szemányik Mátyás, hogy csak néhányat említsünk kö­zülük. A sport igazi, önzetlen munkásai ők, akik nem ismernek fáradságot, nehézséget. Nagyszerű, kemény, áldozatos munkát igénylő feladatok állnak előttünk. Ezek megvalósításának egyik feltétele a társadalmi tevé­kenység eddigieknél is szélesebb területen való fokozása. így kell lenni ennek az élet minden terü­letén, a politikai, gazdasági mun­kában, de a sportban is. A társa­dalmi tevékenység fokozása — a sport területén különösen — oly­kor akadályokba ütközik. Amikor a sport társadalmi munkásainak eredményeiről beszélünk, éppen a gátló okok miatt szólni kell arról is, hogy milyen gondokkal, nehéz­séggel kell küszködniök. Legnagyobb baj a méltánylással, a megbecsüléssel van. Egyszerűen nem tekinti néhány politikai és gazdasági vezető társadalmi mun­kának, ha úgy tetszik, pártmunká­nak az aktíva sportban végzett te­vékenységét. Igyekeznek minden­áron leszerelni az olyan érveléseit, amelyben munkája értékét bizo­nyítaná. Legyintenek egyet, s csu­pán a játékot, szórakozást látva a sportban, és az ott végzett munkát nem becsülik. Igaz, hogy a sport ilyen és ehhez hasonló lebecsülése ma már egyre ritkább, de szólni kell róla, mert előfordul, mert a kézlegyintés és az azt kísért véle­mény nagyon sokat árthat, kedvét szegheti a lelkiismeretes társadal­mi aktíváknak. Egy másik dolog. Egyesek a sport szó alatt labdarúgást érte­nek. Minden más sportág, s az ott végzett munka „lógás” a feladatok elől, értéktelen és szükségtelen rossz. Ezt bizonyítják azok az ese­tek is, amelyek a falusi spartakiád- ra utazók egy-két versenyzőjével, vezetőjével történtek. Békésszent- andráson az fmsz-től nem enged­ték el az egyik beosztottat, Eleken pedig csak az évi rendes szabad­sága terhére engedték el. Pedig a rendelet világosan kimondja, hogy például kétnapos versenyre utazók fizetés nélküli szabadságot kérhet­nek. Érdekes;, hogy ugyanazon gazdasági vezetők, akik szinte kö­vetelik a labdarúgóktól, hogy részt vegyenek az edzésen, még ha az munkaidőben van is, ha más sport­ról van szó, egyszerűen kérlelhe­tetlenek. Az ilyen esetek pedig nem hinnénk, hogy lendítői len­nének a sportmozgalomnak. De nehezíti a sport társadalmi munkásainak ténykedését egyes vezetők végletekig menő passzi­vitása is. Megyénkben több száz választott sportvezető van. Ezek egy része, ha őszinték akarunk lenni, a nagyobb része nem dolgo­zik. így egyesek valóban teljes erőbedobással dolgoznak, mások viszont mit sem törődnek megbi- zatásuk teljesítésével. Ezen feltét­len változtatni kell, hiszen több ^záz választott vezetőről van szó. Ha ezek az emberek is bekapcso­lódnának a sportmunkába, minden bizonnyal célratörőbb, egyenlete­sebb és eredményesebb lenne a sportmunka megyénkben. Majnár József Csütörtökön délelőtt ülést tar­tott a MEDOSZ megyei választ­mánya. Megbeszélték a szakszer­vezeti munkát, az ötéves terv végrehajtásával kapcsolatos fel­adatokat, továbbá a MEDOSZ köz­ponti vezetőségének november Sí­én hozott határozatait. A választ­mány előtt Sarnyai Ferenc, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára mondott beszédet. — Szakszervezetünk 1961. évi munkájának alapját pártunk cél­kitűzései, a SZOT XIX. és a MEDOSZ XX. kongresszusának határozatai képezik. — A további­akban a SZOT-elnökség 1960. áp­rilis 27-i határozatával foglalko­zott és megállapította: — E határozat következetes vég­rehajtásával minden tekintetben javult a szakszervezeti munka. A vezetőszervek tagjai a határo­zatok végrehajtásából rendszere­sen kiveszik részüket. Hasznos­nak bizonyult a XX. kongresszus után a megyei szervek mellett újjászervezett különböző társadaL mi bizottságok munkája. Ezek segítségével sokoldalúbb rendszer alakult ki az aktivisták tájékozta­tásában, a jó munkamódszerek és tapasztalatok elterjesztésében. Rendszeresebbek az SZB-ülésak, a bizalmiakkal való foglalkozá­sok és nem utolsósorban dolgo­zóink is jobb hozzáállást tanúsí­tanak a népgazdaság előtt álló feladatok végrehajtásához. Ezután a MEDOSZ megyei munkáját értékelte, különös te­kintettel a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésére. — Továbbra is elsőrendű fel­adatunknak tartjuk a termelőszö­vetkezetek politikai, gazdasági se­gítését, a termelékenység növelé­sét és az önköltség csökkentését. Erőfeszítéseket tettünk a szocia­lista munkaverseny szélesítésére, a szocialista brigádmozgalom ki­építésére. Jelenleg 129 szocialista brigád a mezőgazdaságban dolgozik A brigádok megértették a máso­dik ötéves terv első évének fon­tosságát, amit az is bizonyít, hogy Örménykút négy termelőszö­vetkezete az idén teljesíti, illet­ve túlteljesíti áruértékesítési tervét. A Petőfi Tsz gazdái a tervezett 880 hízott sertés he­lyett 980-at, a 86 mázsa baromfi helyett 159 mázsát adnak a nép­gazdaságnak. A Béke Termelő- szövetkezet tagsága a tervezett 530 hízott sertés helyett 707-et, vágóbaromfiból az előirányzott a tervezett nyereségen felül 51 millió 391 ezer forint mun­kafelajánlást tettek. Az eddigi eredmények számbavé­tele tanúsítja, hogy a munkafel­ajánlások zömét teljesítik.' — Meg kell azonban említeni, hogy szakszervezeti bizottságaink jó része még ma sem fordít kellő gondot a dolgozók vállalásainak értékelésére, az eredmények, jó módszerek és tapasztalatok elter­jesztésére. Mi sem foglalkoztunk kellően a szocialista brigádmoz­galom felkarolásával. Még ma is jó néhány olyan brigádunk van, amelyek megalakulásuk óta ke­vés vagy úgyszólván semmilyen segítséget sem kaptak. Több he­lyen nincs brigádnapló, de nincs megszervezve a brigádok patro- nálása sem. Sarnyai elvtárs ezután az újí­tómozgalomról beszélt. Megemlí­tette, hogy az idén 142 újítást nyújtottak be, amelyekből 101-et fogadtak el és 98 újítás elterjesztéséről intéz­kedtek. Az előkalkulációk alap­ján ezek az újítások mintegy 700 ezer forint üzemi megtakarítást jelentenek. Szólott az újítási tervfeladatok­ról is, amelyek jó részét elkészí­tették, de ezek többsége nem lett végrehajtva. Megemlítette, hogy az újítások műszaki elbírálása bürokratikus. Ezt tapasztalták a Szarvasi Állami Gazdaságban, ahol csaknem egy évig húzódott a beadott újítás felülvizsgálata és az újítási díj kifizetése. A bérezés megjavításával kap­csolatban a következők kerültek szóba:. — Az állami gazdaságok terüle­ti igazgatóságával közösen kidol­goztuk az 1961. évre szóló bér­szabályzatot és ennek megfelelően állapítottuk meg a munkaerő-lét­számot. Megállapodtunk abban, hogy elsősorban azokat a dolgo­41 mázsa helyett 165 mázsát ad a köz ellátására. Az Előre Tsz- beliek a vállalt 780 hízott ser­tés helyett 840-et, a Rákóczi Tsz gazdái a tervezett 880 helyett pedig 900-at adnak az ország­nak. Az örménykúti négy termelő- szövetkezet mindegyike teljesí­ti, sőt túl is teljesíti áruértéke­sítési tervét, zókat bocsátják el, akik földdel rendelkeznek. Ezt a megállapo­dást a létszámcsökkentés során több helyen megsértették. A Szarvasi Állami Gazdaságban a sógor-komaság kerekedett felül és becsületes dolgozókat bocsátottak el, ugyanakkor a törzsgárdát olyan dolgozókból igyekeztek megszervezni, akiknek 3—8 hold földjük volt. Megvizsgáltuk ezeket a visz- szaéléseket és visszaállítottuk az elbocsátott dolgozók mun­kaviszonyát. — Az üzemi balesetek a múlt év azonos időszakához ké­prest növekedtek — jelentette ki a továbbiakban —, noha a dolgo­zók munkakörülményeinek javí­tásával ebben az évben a tavalyi­nál többet foglalkoztunk. A halálos balesetek számát 50 százalékkal sikerült csök­kenteni, ugyanakkor százhúsz- szal több baleset volt. Ebből a tényből olyan következ­tetést vont le a szakszervezeti bi­zottság, hogy a gazdaságvezetők részéről véglegesen fel kell szá­molni a munkavédelem félvállról való kezelését. A MEDOSZ megyei bizottsága a dolgozók élet- és munkakörül­ményének javítását nagymérték­ben elősegítette. Az idén 12 ezer mezőgazdasági dolgozót részesítet­tek komplex vizsgálatban, s ezen túl öt állami gazdaságban az ál­lattenyésztésben dolgozók tbc- szűrővizsgálatát is megszervezték. A szakszervezeti bizottságok elő­segítették az üzemi orvosok munkáját. Októberben már 16 üzembe járt rendszeresen a körzeti orvos. Ezután az üdültetéssel, majd a sportmunkával foglalkozott. Kije. lentette: — A sportmunkában jelentős lé. pést tettünk előre. A téli és a nyá­ri spartakiádokon 4 ezer szerve­zett dolgozó vett részt. Viszont a Kilián-mozgalomiba 670-en kap­csolódtak be. E számszerű ered­mény nem kielégítő. A jövőben hatékonyabban kell segítenünk a kulturális- és a spx>rtmunkát. Sarnyai elvtárs beszámolójának további részében ismertette a2 országgyűlés legutóbbi határoza­tát a népgazdaság ötéves tervé­ről, majd a MEDOSZ központi ve­zetőségének november 9-én ho­zott határozatainak végrehajtását elemezte. Ezután a következő szakszervezeti taggyűlések felada­tairól beszélt. A beszámolót vita követte. D. K. Túlteljesítik áruértékesítési tervüket az örménykúti termelőszövetkezetek

Next

/
Thumbnails
Contents