Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

8 képújság 1961. november 1., szerda November 7 tiszteletére kézilabda-kupát szerveztek Békéscsabán Október 30-án, héttön délután az I-es számú általános iskola kézilab­dapályáján a lányok, a VTSK pá­lyán a fiúk összecsapásaival meg­kezdődött az 1961. évi november 7 kupa mérkőzéssorozata. A városi kézilabda-szövetség az általános iskolás csapatok részére kiírt, hagyo­mányos tornát 4 napon át, a részt­vevőket két-két csoportba osztva bonyolítja le. A csoportgyőztesek november 7-én játsszák a döntő mér­kőzéseket. Már az első forduló nagy közönségsikert aratott. Szinte min­den csapatban 2—3 tehetséges, az átlagosnál jóval ügyesebb kézilab- dás-palántát láthattunk. EREDMÉNYEK. Lányok: I. sz. iskola—II. sz. isko­la 1:1 (1:1). Petőfi utca. V.: Szilvási. Gd.: Bajezer, illetve Révész. IV. sz. iskola—VIII. sz. iskola 2:1 (2:1). Petőfi utca. V.: Mokos. Gd.: Opauszki 2. illetve Vanorka. IV. sz. iskola—II. sz. iskola 4:0 (2:0). Petőfi utca. V.: Csicsely. Gd.: Opauszki 4. I. sz. iskola—VIII. sz. iskola 0:0. Petőfi utca. V.: Szilvási. I. sz. iskola—IV sz. iskola 1:0 (1:0). Petőfi utca. V.: Mokos. Gd.: Fodor. VIII. sz. iskola—II. sz. iskola 2:0 (0:0). Petőfi utca. V.: Csicsely. Gd.: Mázán, Bencsik. A csoportgyőzelmet a IV. számú iskola szerezte meg. Fiúk: VIII. sz. iskola—III. sz. iskola 4:2 (2:0). VTSK-pálya. V.: Hrabóvszki. Gd.: Hagymási, Bakos, Kopcsa, Nagy, illetve Bartha, Futaki. Szlovák iskola—V. sz. iskola 3:2 (2:1). Petpfi utca. V.: Csehi. VIII. sz. iskola—V. sz. iskola 5:2 (3:1). VTSK-pálya. V.: Baukó. Gd.: Rakoncás 4, Tóth, illetve Nyári 2. II. sz. iskola—Szlovák iskola 10:1 (4:1). Petőfi utca. V.: Csulik. Gd.: Várai 5, Pétervári, Csák 2—2, Pé- tervári II., illetve Dobrovolszki. II. sz. iskola—VIII. sz. iskola 6:5 (2:2). VTSK-pálya, V.: Bohus II. Gd.: Várai 3. Csák 2, Apáti, illetve Ra­koncás 2, Bakos, Kopcsa. Tóth. III. sz. iskola—V.sz. iskola 5:1 (3:1). Petőfi utca. V.: Hrabóvszki. Gd.: Szabó, Varga 2—2, Vlcskó, il­letve Beke. III. sz. iskola—Szlovák iskola 9:4 (5:2). VTSK-pálya. V.: Baukó. Gd.: Varga 6, Szabó 2, Varga II., illetve Dobrovolszki, Racskó. Gécs, Vasas. II. sz. iskola—V. sz. iskola 10:1 (4:1). VTSK-pálya. V.: Csehi. Gd.: Várai'5, Pétervári II., Csák 2—2, Pétervári I., illetve Nyári. II. sz. iskola—III. sz. iskola 11:2 (5:1). VTSK-pálya. V.: Bohus. Gd.: Várai 8, Csák 2, Pétervári II., illet­ve Varga I. 2. VIII. sz. iskola—Szlovák iskola 4:1 (3:0). VTSK-pálya. V.: Veres II. Gd.: Tóth 2, Kopcsa, Rakoncás, il­letve Gécs. A november 7-i döntőbe a II. sz. iskola csapata került. Ökölvívás: Szegedi Dózsa—Bcs. Építők 14:6 Szeged, 600 néző. NB II. Feltűnően gyengén szerepeltek a csabai öklözök. Az idegen környe­zetben néhány bírói tévedés is hozzájárult a vereséghez, de mindez nem indokolja a gyenge játékot a tabella alsó helyén ál­lott szegedi csapattal szemben. Az Építőkből csak Szűcs, Sinka és Krámli győzött. Rajtuk kívül még Sztankó I. és Dimák teljesítménye volt kielégítő, a többiek a vártnál gyengébben szerepeltek. Budapest—Augsburg—Budapest (Jegyzetek a Nyugat-Némelország—Magyarország nemzetek-közötti atlétikai viadalról) A Ferihegyi repül öté:1 betoíngan mél­tóságteljesen pihen a Budapest—Mün­chen—Párizs útvonalban kozLe^edö IL— 18-as menetrendszerű repülőgép. Ezzel utazunk Németországba. Rövid útlevél- és vámvizsgálat, majd beszállunk a gépbe. Mindenki elhelyezkedik. A 35 atléta, a veoetok és a többi ú-titáns iz­gatottan várja a start pillanatát. A gép kigurul a starthelyre, felbőgnek a mo­torok, az utas bélenyomódik az ülés párnáiba. FeMélegzümk. A házak pará­nyi skatulyák, amott a Duna ezüst sza­lagja csáailog. Viszontlátásra, Budapest! Sebesség (500 kilométer, magasság 7000 méter, menetidő Münchenig 1 óra 20 perc. Nevetnem kéül? Kalandozó őse­ink hetekig lovagoltak, eüflcoptaitfcak egy nadrágot, mire odaértek. * Az óra mirtató ja lassan a századik perchez közeledik. Távolban alattunk feltűnik a fényárban úszó München. Gépünk nagy kört ír le a város felett, egyre alább ereszkedik, sebessége csökken. Enyhe rázkódás, a gép kere­kei földet értek. Szerencsésen megér­keztünk. Hát igen? Münchenben vagyunk, Ba­jorország fővárosában. Ez többek sze­rtant a „szabad világhoz*’ tartozik, ez már az „ígéret” földje. Innen ígérget a Szabad Európa Rádió is. Egyébként a rádió nemcsak a magyaroknak, hanem a németefknek is ellenszenves. Ugyanis jórészt e nemes” intézménynek kö­szönhetik azt a néhányezer bűnözőt is, akiket 56-ban iácsalogattak. Sokan kö­zülük börtönben fejezték be ,,vendég- szereplésüket^. Végigmegyünk München gyönyörű, széles utcáin. A II. világháborúban az angol—amerikai bombázók földig rom­bolták a várost. A bajor királyi palota környéke még mindig őrzi a háború nyomait. A várost azóta újjáépítették. Gyönyörű kép fogadja az idegent. Szo­katlan a hatalmas forgalom. Bogárhátú Volkswagenek, suhanó autók kergetik egymást. A városban autóbuszunk kénytelen többször megállná, párosat mulat a jelzőlámpa, az autók hosszú sorban megrekednek. A zöld fény zsi­lipet nyit, szinte ömlik a sok autó. Nemsokára elhagyjuk a várost, utun­kat a híres Autobahn-on folytathat­juk. A reklámok, nagy üzletek elmara­doznak. A külvárosban robogunk. Vá­ratlanul élesen kanyarodik autóbu­szunk, majd rákapcsol a vezető. Az Autobahn! Most már mehetünk. Sza­bad az út! Csak a motor bína! Csodálatos! A sebességmérő 90—95 között ugrál. A tükörsima műúton egy­irányú a közlekedés. Bátrán előznek beamünkei a személykocsiik, mert szembe nem jön semmiféle jármű. Az út nem megy keresztül egyetlen váro­son sem. Bekötőutakat, építettek, így gyorsabb a forgalom. Érdeklődve fi­gyeljük az útjelző táblákat, melyek a sötétből egy pillanatra elővülannak. Olvasom az egyiket: Daohau! Megdöbbentő! Jól láttam? Igen, mert a hátam mögött már beledörmögi va­laki a sötétbe: Dachau! Borsózik a há­tam. Itt a közelben nem is olyan ré­geit koncentrációs tábor volt. Százezr- rek mentek a halálba kegyetlen, őrült parancsra. Egyszeriben elmegy a ked­vem az autóút nagyszerűségét csodálni. Ennek minden egyes méterét véres ve­rejtékkel építették ártatlan, ide hur­colt emberek. * Pénteken reggel frissen, kipihenten ébredtünk. A város egyik legszebb szállodájában, a „Drei Mohre”-ben he­lyezték el a csapatot. Innen indultunk a délelőtt folyamán a város nevezetes­ségeinek megtekintésére. A 2000 éves Augsburgban igen sok a látnivaló. Itt éltek a középkori európai keres­kedelem koronázatlan királyai, a Fug- gerek. Hatalmasabbak voltak a kirá­lyoknál. Nem egy magyar uralkodó pénzzavarait siettek megoldani, termé­szetesen busás haszonnal. A várost a Fuggerek tették naggyá. A külön városrész — a Fuggereá — is az ő emléküket őrzi. A fallal körülvett városrészt Jakob Fugger alapította, 1521-ben. Ez a világon az első szociális lakótelep. Lakói kizárólag öregek, 50 éven felüliek. A lakbér csupán jelké­pes. Az egyik házon emléktábla jelzi, hogy itt élt a híres zeneköltő. W. A. Mozart édesapja is. Augsburg városát különösen vonzó­vá régi épületei teszik. Csaknem min­den második ház műemlék. A II. világ­háborúban a város teljesen elpusztult, házait azonban a régi stílusban épí­tették újjá. * A német—magyar atlétikai versenyre szombaton és vasárnap került sor, a gyönyörű fekvésű Rosenau-Stadionban. Csapatunk minden tagja bizakodott egy kicsit. Az idén győztünk a csehek és a svédek ellen, aiz angoloktól kis különbséggel vereséget szenvedtünk. Sajnos, a szerencse ezúttal nem kedve­zett. Az első nap után ellenfeleink 18 ponttal vezettek. Csupán hárman tud­tak győzni közülünk. Szentgáli 1500 m-en, Máesár 5000 m-es síkfutásban, Szécsényi diszkos-zvetésben. A verseny sorsa így az etlso napon eldőlt; Szombaton este az idő is elromlott. Mintha a magyarokat siratná, esett egész éjjel. Délfelé aztán javulni kez­dett az idő, később kiderült. A 18 pontos német vezetés kissé letörte a csapatot. Egyesek őseink régi augsburgi veresé­gét kezdték emlegetni, próbálták kap­csolatba hozni a mi helyzetünkkel. — Lehel vezér is csatát vesztett. Megis­métlődik a történelem! — mondták. Lehet, hogy mi is vesztesként me­gyünk haza. Remélhetőleg orrunkat és füleinket nem fogják azért levágni. Nekem minden lehetőségem megvolt arra, hogy a négy magasugró közül a negyedik legyek. Mondhatnám úgy is, hogy utolsó. Nézzük csak az eüLenfele­ket! Első számú esélyes Peter Riéber- sahm, a német csúcstartó, idei legjobb eredménye 210 cm. Egy héttel korábban 207-tel győzött a csehek ellen. A másik német, Theo Püli évekig „császár” volt a nyugateurópai pályákon. Legjobbja 207. És Noszály Sanyi, akit nem keli különösebben bemutatná, egy hete ug­rott ugyancsak 207 cm-t, országos csú­csot. Magamról csak röviden, 190-ig ju­tottam az utolsó versenyen. Mentsé­gemre szolgáljon, fáj a lábom, hetek óta csonthártyagyulladás kínoz. Nem valami biztató a kép verseny előtt. A bemelegítő ugrások azonban megnyug­tatnak, senki sem mutogatja „oroszlán- körmeit”. Pontosan fordítva történt, mint ahogy bárki is várta volna. Ezt magyarázza meg valaki, mert én nem tudom! Hiába, ez a sport. Csak ne­vetni tudok. Eszembe jut: — Megismét­lődik a történelem! — Nevetek. Lehet, hogy kikapunk, én viszont győztem, 198 cm-es ugrással. Nem valószínű, hogy őseim Lehel vezér oldalán itt csatát vesztettek. Aligha jártak itt, Augsburg falainál. Eléggé csabaias hangzású a nevem. MEDOVARSZKI JANOS BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja. Felelős szerkesztő: Cserei Pál szerkesztőség: Békéscsaba, Szabadság tér 19., ni. em. Telefon: 21—96, 22—96 Kiadja a Békés megyei Lapkiadó 'állalat. Békéscsaba, Szt. István tér : Felelős kiadó: Lehóczky Mihály. Telefon: io—21. Békés megyei Nyomdaipari Vállalat Békéscsaba. felelős nyomdavezető Kendra György Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél* HÍREK Aki kétszer kapta meg a fizetését. Izgatott fiatalember állt meg a békéscsabai 105-ös számú Csemege bolt pénztáránál. — Kérem, nem hagytam itt a pénztárcámat? R Hangjában kétségbeesés és remény csengett. — Milyen voll a pénztárca? Mi volt benne?... Hogy hívják? — kérdezte a pénztárosnő. A feszültség engedett a fiatalember arcán, már tudta, ho-gy megvan az elhagyott pénze, s az izgalmat felváltotta a hála mosolya, örült, hogy meg­van a 870 forint, csaknem egy havi fizetése. Becsületes emberek adták visz­sza. Így kapta meg másodszor is a fizetését. K. J. — BÉKE-NAGYGYŰLÉST ren­dez november 13-án Medgyesegy- házán a helyi nőtanács. A gyűlé­sen a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség budapesti üléséből adódó feladatokról, valamint az SZKP XXII. kongresszusáról lesz szó. — 5800 FORINTOT ADOTT ruha vásárlására a zsadányi Dó­zsa Termelőszövetkezet az önkén­tes tűzoltótestület tagjainak. A ruhákat még ebben az évben meg­kapják. — EGY MUNKAEGYSÉGRE 35 forintot tervezett a kilenc és fél­ezer holdas újkígyósi Aranyka­lász termelőszövetkezet. Ebből 20 forint pénzben és 15 forint ter­ményben jut a szövetkezeti gaz­dáknak. Az eddigi számítások alapján előreláthatólag a beter­vezettnél nagyobb összeget kapnak egy munkaegységre. — BESENYEI ANTAL festő­művész, a szarvasi felsőfokú óvó­nőképző intézet tanára alkotásai­ból kiállítást rendez az orosházi Szántó-Kovács Múzeum. A kiállí­tást november 5-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor nyitják meg. — AZ IDÉN is megrendezi a helyesírási tanfolyamot Békéscsa­bán a háziasszonyok klubja. Tanácstagi fogadóóra Békéscsabán Békéscsabán a 38. sz. városi vá­lasztókerületben Gyebnár Mihály tanácstag 1961. november 2. napján 16—18 óráig a CzuczoF u. 35. szám alatt fogadóórát tart. Vá­lasztói javaslatait, kérdéseit, pa­naszait meghallgatja, azokra vá­laszol, illetve azokat a végrehajtó bizottsághoz továbbítja. Kéri, hogy a választói bizalommal ke­ressék fel a fogadóóra alkalmá­val. — TÖBB MINT 400 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát végzett ebben az évben a város parkosításában Gyulán a lakos­ság. Hátha valaki nem olvasta Mottó: Nincsenek regi hírek, csak öreg embe­rek vannak. Egy újszü­löttnek minden hír új. A nagyszénás] Dózsa Terme­lőszövetkezet a tavasszal sike­resen és gyorsan befejezte a cukorrépa kapálását. Az előmunkálatokat lófogatú ekekapával végezték. Az eke­kapát valamilyen ötlet alapján a tábla szélén hagyták. Boldogan vettük nemrég tu­domásul. hogy a répát rövide­sen elszállítják, de a kapa még mindig a,régi'helyén van. így sikerült elérniök, hogy a vas­szerkezetet teljesen megeszi a rozsda és ennek következtében jövő tavasszal egészen új, a legmodernebb kívánalmaknak megfelelő gépet kell beszerez­niük. — A Magyar Néphadsereg ön­tevékeny művészeti csoportjai no­vember elsején este fél 8 órakor Orosházán, a Petőfi művelődési házban bemutatót tartanak. — HUSZONÖTEZER forintot szavazott meg a helyi önkéntes tűzoltótestület zenekarának hang­szerek vásárlására legutóbbi ülé­sén Medgyesbodzáson a községi tanács. Reggeli köd Kisebb felhőátvonulások eső nélkül, mérsékelt nyugati szél, helyenként reggeli kőd. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 2—6, legmaga­sabb nappali hőmérséklet 11—15 fok között. c/t r ek f p es a m ű k Mi minden emlék rohanja meg az em­bert jártában-kelté- benl... Mint engem is, hogy megláttam a kastélyt az aranylom- bú fák alatt. A tsz földjén áll a kastély. Ablakából muskátli virít messzire, s bent a szövetkezeti gazdák terveznek, számolnak jobb jövőjükért. Ne­kem előlopakodik egy régi emlék a gyerek­korból. Leginkább azon csodálkoztam mindig, ami a kör­nyezetünkben nem fordult elő. Érthetet­len csodálkozással ol­vastam arról is, hogy minden grófi kastély legfőbb ékessége az ősök képmásával dí­szített terem. Óh, hogy irigyeltem tőlük buta kis szívemmel az ősök képcsarnokát. Hiszen nem ismertem a faluban senkit, aki az ükapjánál tovább tudta volna vezetni a családfáját. Nekik meg ötszáz éves őse-' ik is voltak, akiknek arcmásával tele volt aggatva egy nagy te­rem. Olvastam azt is, hogy ide jártak erősí­teni magukat, ha irányt tévesztettek, ahol az őrgróf, a ka­marás, a híres vadász, az alapítványi tag szemei tekintettek le rá, mint az ősi rend néma őrei. Éppen ezért nagyon vágytam egy elevent látni kö­zülük, hogy elleshes­sem szavából, mozdu­latából az elhivatott­ságot, amitől ők kü­lönb világban élhet­nek. Egyszer aztán elér­tem ezt is... ...a fiatal aróf eav piaci navon bevá irta­tott a faluba annol, versenylován — és men som árit a cse­répedényárusig. Közéug-ratott az edényeknek, három- szor-négyszer körül­fordult, hogy egy ép edény se maradjon. A ló makacsul cibálta a kantárszárat, mert a lábait összedarabol­ták a cserépszilánkok, s a gróf diadallal né­zett körül, mint aki jól végezte dolgát. Száz pengőt dobott a megrémült árusnak — és a véres lábú ló­val elszáguldott, amerről jött. — A bolond gróf — mondták az emberek — sokszor két hétre is bezárja az apja. mert kilövöldözi az ablakokat, és vadász­ni indul a legelésző disznók közé. Én kiábrándulva néztem utána, míg be­le nem veszett a messzeségbe. Lévai Teréz

Next

/
Thumbnails
Contents