Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-14 / 268. szám

2 N ÉP ÚJ S Á G 1961. november 14., kedd Kommunista módon... — Pártvezetőség-újraválasztás a battonyai Dóssá Termelőszövetkezetben — — Sokat várunk ettől a pártve­zetőség-választó taggyűléstől... így mondták többen a battoryai Dózsa Termelőszövetkezet kom­munistái közül péntek este, miköz­ben egyre sűrűbben nyílt a köz­ségi tanács nagytermének ajtaja. A pártvezetőség beszámolója — melyet Lengyel elvtárs, a szövet­kezet párttitkára ismertetett — nem volt terjengős. Ezért sikerült a beszámolóban a 3300 holdnál na­gyobb szövetkezet helyzetét tö­mören ismertetni, de különösen a pártszervezet belső életét jól be­mutatni. A Dózsa Tsz kommunis­táinak e fontos tanácskozása a szó igazi értelmében őszinte tanácsko­zás volt A taggyűlést a bátor han­gú bírálat jellemezte, s ehhez az őszinte, önkritikus beszámoló adta meg az alapot A szövetkezet gazdáinak nem kell szégyenkezniük a munkát il­letően. S ebben nyilvánvaló, ben­ne van a kommunisták igyekezete. Egynéhány kommunistánál azon­ban fellelhető több olyan jelen­ség, mely már most, de később még inkább rossz hatással lehet a szövetkezeten belüli pártéletre, vagy éppen a soron lévő gazdasági tennivalókra. A beszámoló határozottan tette I szóvá, hogy a párttagságnak még a fele sem jár el rendszeresen a tag­gyűlésekre. Az eknairadozók nyil­vánvaló, nem is tudnak aktívan segíteni a gazdasági vezetésben, vagy éppen esetenként a helyte­len nézetek, a helytelen szemléle­tek leküzdésében. S ez azzal is magyarázható, hogy a pártcsoport, bizalmiak a pártbélyegek szétosz­tásán kívül úgyszólván semmit nem csinálnak. Pártcsoport-érte- kezietéket nem tartanak, a Kom­munistákat nem tájékoztatják. A vezetőség beszámolója igen önkritikusan tette szóvá azt is, hogy 63 kommunista között mind­össze négy fiatal van. A többiek 50 éven jóval felüliek. Egyrészt ebben, másrészt pedig a pártcso- port-vezetők gyenge tevékenysé­gében látja — részben helyesen — a pártvezetőség a párton belül érezhető aktivitás hiányát Azt már a hozzászólásokból tudtuk meg, hogy a pártvezetőség sem sokat tett azért, hogy több fiatal kerüljön a pártszervezetbe, mint ahogyan azért sem, hogy a párt- csoportvezetők dolgozzanak is. Amint a beszámolóból kiérződött, a taggyűlésekről való elmaradozást a kommunisták hallgatását sok tekintetben a párttitkár és a ter­melőszövetkezet elnöke között jó ideig meglévő helytelen viták és a mindenáron való ellentétek szül- ték. Az őszinte beszámolót legalább olyan őszinte vita követte. A kommunisták bírálták a pártve­zetőséget a tespedésért, a pártta­gok munkájának lanyhulásáért, többek között azért, hogy a párt­csoportok hosszú idő óta nem töl­tik be feladatukat. Majd pedig azért, hogy a pártvezetőség már Tanulmányút Debrecenbe A Gépipari Tudományos Egje- sület békéscsabai csoportja no­vember 20-án Debrecenbe, a Gör­dülőcsapágygyárba rendez egy­napos tanulmányutat. A résztve­vők az üzem gyártmányait, tech­nológiáját, munkaszervezését és anyagvizsgálati módszereit tanul­mányozzák. jó ideje nem ad pártmunkát a tagjelölteknek, s a régi kommu­nistáknak. A hozzászólók közül többen féltőén beszéltek a fiatalokról, a kiszistákról. Valamennyien elítél­ték — úgy véljük túlzottan — a fiatalok egy részének a magatartá­sát, az idősebbekhez való viszo­nyát. Nagy kár, hogy a felszólaló idős elvtársak a bírálaton túl nem beszéltek arról, nem adtak javaslatot a vezetőségnek ahhoz; hogy az általuk elítélt fiatalok jó útra térítését maként képzelik el. Különösen nem beszéltek arról, hogy ők idős, tapasztalt kommu­nisták mennyi részt vállalnak a fiatalok viselkedésének megvál­toztatásából. Jól lehet, a termelő­szövetkezet ötvennél több KISZ- fiatalja között vannak olyanok, akik már eddig is érdemesek let­tek volna a párttagjelöltségre, a párttagságra. Az persze már nem csak a pártvezetőség, hanem az egész pártszervezet hibája, hogy ebben az évben is mindössze két tagjelöltet vettek fel a pártba. így nem csoda, hogy úgyszólván idősekből tevődik össze a batto­nyai Dózsa Termelőszövetkezet párttagsága, s az, hogy az állatte­nyésztésben is egyetlen párttag van. • A hozzászólók szóvá tették azt is, hogy a pártvezetőség nem sok gondot fordított az asszonyokra, pedig a növényápolás 70 százalé­kát ők végezték el. A szövetkezet nőtanácsa is magára maradt. Az idős, jórészt már munkaképtelen szövetkezeti gazdákra sem sok gondot fordított a pártvezetőség, de a gazdasági vezetők még any- nyit sem. A múlt évek hibáiból okulva, többen szóvá tették, hogy a párt- vezetőség és á párttagság kölcsö­nösen kerüljön közelebb egymás­hoz. S egy sor gyakorlati példával bizonyították a felszólalók, hogy ezt nem ok nélkül mondják. Csak az őszinte bizalom, a bírálat egészséges légköre teremtheti meg a Dózsa Tsz-ben a kiegyensúlyo­zott pártéletet. Csak így tud moz­gósítani a pártszervezet a termés­átlag tervezett növelésére, az ál­lattenyésztési terv teljesítésére és arra, hogy minél jobban tudják kihasználni azokat a nagy lehető­ségeket, melyek kínálkoznak vagy éppen adva vannak a termelőszö­vetkezetben. A battonyai Dózsa Termelőszö­vetkezet pártvezető6éget újjává­lasztó taggyűlése — az őszinte hangú beszámoló nyomán, s az azt követő hozászólásokkal — el­érte célját. Ha azt mondjuk, hogy a beszámoló a hozzászólásokkal együtt jó munkatervnek is nevez­hető, mely hosszú időre meghatá­rozta az újjáválasztott pártvezető­ség, s az egész párttagság jövő­beni tennivalóit — nem túlozunk. Hiszen ez a párttaggyűlés nem­csak a pártszervezet belső életé­nek fogyatékosságait elemezte. Teret kapott a beszámolóban, majd a vita során a gazdálkodás sokoldalú problémája, sőt egyes elvtársak hibáinak ostorozása is. A taggyűlés miután befejezte tanácskozásait, s a kommunisták hazafelé készülődtek, szavaikból érződött: a pártvezetőség-választó taggyűléstől megkapták azt, amit vártak. A beszámolóban, a hozzászólá­sokban elmondottak és a határo­zati javaslatban rögzítettek azt követelik, hogy a jövőben a batto­nyai Dózsa Termelőszövetkezet kommunistái egy húrt pengesse­nek, s egyértelműen mutassák a célt a pártonkívülieknek. Balkus Imre Angol lapok a Szovjetunióval tartandó tárgyalások szükségességéről (Folytatás az 1. oldalról) hallani, amelyek csak a Szovjet­unió malmára hajtják a vizet. Harold Wilson, volt munkás­párti kereskedelmi miniszter írja az erősem jobboldali SUNDAY EXPRESSBEN: A Szovjetunió és Kelet-Német- ország joggal követelhet biztosí­tékokat a nyugatnémet felfegy­verzés tekintetében. Gyakran jártam a Szovjetunió­ban, s mindig úgy találtam, hogy nemcsak a vezetők, de a köznép sem felejtheti el a 17 millió szov­jet állampolgárt, akiket a németek a legutóbbi háborúban lelőttek. Mi a munkáspártban sürgetjük Németország keleti határainak és a keletnémet rendszernek az el­ismerését, Nyugat-Berlin függet­lenségének és hozzáférésének szavatolása ellenében. Külügymi­niszterünk, Lord Home sajnálatos beszédei azonban, amelyek John Foster Dulles, az elhunyt amerikai külügyminiszter örvénypolitikájá­ra emlékeztetnek, lehetetlenné te­szik az ilyen politikát. Lord Ho­me, aki egykor mint Chamberlain parlamenti magántitkára a Hitler és Mussolini előtti gyalázatos be- hódolás szavait szajkózta, most hetvenkedő beszédek tűzijátékát puffogtatja a Szovjetunió ellen, mintha azzal Hruscsovot meg le­hetne ijeszteni. Home erőszakos­kodó kijelentéseit megtapsolják Adenauer és hívei, de hatásosabb lenne a realista tárgyalás. Home úgy látszik, azt képzeli, hogy a XIX. századbeli cári udvarral van dolga, holott 1961-ben élünk és nem 1861-ben, s haladó szelle­mű, tudományos gondolkodású emberekkel van dolgunk, akik re­alista angol álláspontra okos vá­laszt adnának. Manapság nem en­gedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy Lord Home a kül­ügyminiszterünk — írja végül Wilson. Az ultrák folytatják terrorista tevékenységüket Algériában Algír (MTI) Mint az AFP tudósítója közli, november 12-én délután Algír közelében megölték Salah Bena- eeur algériai szenátort, a francia szenátus tagját. A taxiban utazó szenátort „ismeretlen” tettesek géppisztollyal lőtték le. Ezenkívül vasárnap más terrorista cselekmé­nyek is történtek, melyek során 4 algériait megöltek és tízet meg­sebesítettek. A Reuter orani tudósítója jelen­ti, az OAS titkos fegyveres szer­vezet banditái 14 plasztikbombát robbantottak fel az algériai váro­sokban. A robbantások során tizen, négyen megsebesültek, köztük há­rom gyermek. A R >nmin Ribao szemleírója a Kuba elleni agresszió előkészületeiről Peking (TASZSZ) Kubát újabb fegyveres agresszió fenyegeti — írja a Renmin Ribao szemleírója —, ezt bizonyítja, hogy az Egyesült Államokban fo­kozzák a zsoldosok kiképzését és katonai előkészületeket tesznek Kuba ellen, az Egyesült Államok ellenforradalmárokat használ fel kubai terrorista és felforgató cse­lekmények végrehajtására. — A Kennedy-kormány nem törődött bele a Kuba elleni ápri­lisi behatolás meghiúsításába és nem vpnta le a megfelelő tanulsá­gokat sem — folytatja a szemle­író. — Rusk amerikai külügymi­niszter nemrég kijelentette, hogy az Egyesült Államok semmi esetre sem hajlandó békés együttélésre Fidel Castro kormányával. — Ámde egész Latin-Ameriká- ban egyre szélesebbé válik a kubai forradalmat támogató mozgalom. Latin-Amerika népei nem tűrik el, hogy az amerikai imperializmus megfojtsa a kubai forradalmat. Az egész világ békeszerető népei szintén a kubai népet támogatják. Ha az amerikai imperialisták újabb fegyveres agressziót rob­bantanak ki Kuba ellen, akkor nemcsak Kuba népe vág vissza teljes erejével, hanem Latin-Ame- rika és az egész világ népi erői is határozottan ellenük fordulnak — állapítja meg befejezésül a szem­leíró. (MTI) A kongói kormány csapatai előretörnek Katanga területén — A Nyugat Csőmbe megmentésén mesterkedik — London (TASZSZ) A kongói nemzeti hadsereg csa­patai a baluba-törzs egységeivel együttműködve ellenőrzésük alá vonták Albertvillet, Észak-Ka- tanga legnagyobb városát. A Reu­ter jelentése szerint Csőmbe köz- igazgatási szerveit kiűzték Mano- no városából és Kongolot is beke­rítették a baluba-törzs fegyvere­sei. Mint az Observer írja, „Csom- bét az a veszély fenyegeti, hogy teljesen elveszíti ellenőrzését Ka­tanga északi része fölött”. A lap Elisabethville-i jelentéséből vilá­gossá válik, hogy Anglia szeretné megmenteni Csőmbe bomlófélben lévő rendszerét, szeretné minden áron megtartani hatalmában a nyugati imperializmus e lakáját. Az angol nagykövet elisabeth- villei látogatásának célja, hogy megakadályozza Csőmbe végleges katonai vereségét, s egyidejűleg semlegesítse az ENSZ Biztonsági Tanácsának esetleges intézkedé­seit. (MTI) HARMATH - RÉTI: Á Toplitz-tó titka (31.) A Bernhard-akció névadója er­re visszavonhatatlanul döntött. Gyors terepszemlét tartott, össze­ráncolt homlokkal töprengett, hogy — a saját érdekében is — hogyan tüntethetné el a nyomokat. Amikor megpillantotta a tó hold- fényben csillanó tükrét: felléleg­zett. Csónakokba cipeltette a lá­dákat, az evezőkhöz már SS-ek ül­tek, aztán a Toplitz-see közepén egymás után csobbant a víz... Az őrnagy már hivatta Wegnert, hogy a H 28-as utasításnak megfelelően eltüntesse a szemtanúk maradékát is, amikor — és ez már nem volt hallucináció — tompa morajlás hallatszott távolról: igen, most már valóban a front, az ágyúk hangja. — Itt várjatok — mondta egy Hansch nevű SS-altisztnek, magá­hoz intette Wegnert, leszállította a motorkerékpárról a hírvivő SS-t, aztán Bernhard Kruger őrnagy, a történelem legnagyobb pénzhami­sítási akciójának közvetlen veze­tője eltűnt a csillagos éjszakában. Az ágyúdörej közeledett, Hansch egyre idegesebben járkált fel-alá, aztán legyintett és elindult az egyik tómenti sziklaösvényen. Nyomában a többi SS. Amikor a foglyok már nem láthatták, az al­tiszt leszaggatta SS-jelvényeit, a tó újra csobbant: ezúttal a beledobott géppisztolyoktól. ... Másnap hajnalban egy apró termetű, félrecsapott sapkájú sző­ke szovjet katona majdnem össze­roppant két elkínaott arcú, de szé­dületesen boldog, borostás óriás testvéri medve-szorításában. X. Ön az NSZK szabad polgára... A férfi megállt az ajtóban — len foszlányok ismét egy kereszt­mozdulata katonás volt, mintha névvé álltak össze: Benedikt! jelentést akarna tenni — az asz- — Bernhard — mondta nyugodt szony csak nézte, azután hirtelen kijelentő módban a férfi. Azután felsikoltott: gúnnyal kevert fölényességgel tet­— Bernhard! — alig hangzott el te hozzá: Bernhard Kruger, ha azonban a név, ijedten harapta el úgy tetszik, a Német Szövetségi a szavaikat, amíg csak az értelmet- Köztársaság szabad polgára. Az asszony nem így képzelte el a viszontlátást. Toprongyos alakot várt, aki sötétedés után lopva zör­get a kertre nyíló ablakon, vagy álruhában vagy tudjisten hogyan surran be a szobába és törleszkedik és ri mánkodik, hogy ő védőn anyáskodhasson felette. De Hilde Krugemek megint csak az a sors adatott meg, hogy a Nagy Ember szerény árnyéka legyen ... Nem sokkal később az asztalnál ültek, Kruger, Hilde és a három fiú, akik addigra hazaérkeztek az iskolából. Az asszony mérte szét a sült marhahúst, egy pillanatig gyönyörködött saját konyhai mű­vészetében, azután magyarázólag mondta a messziről jöttnek: — A piac újra tele van már... — Miért, talán éheztetek?! — csattant fel Kruger hangja. — A pénzesutalványok nem érkeztek meg idejében? Vagy Benedikt Krause nem adta fél elég ponto­san. Szegény Benedikt, az ezzel búcsút mond az árnyékvilágtól, mert ezentúl ismét saját nevemen szerepelek majd. — És a szomszédok? — A szomszédok majd tudomá­sul veszik. Holnap meg egymást törik, hogy a kedvembe járja­nak ... Én is másképpen képzel­tem, dehát Ende gut, alles gut. Jobb lett a vége, mint ahogyan hittem volna. — Apa, mi történt véled? — kérdezte kissé megszeppente« Kari, a legkisebb fiú. Nem tudta, vajon nem rivall-e rá atyja túl­zott kíváncsiságáért. De Kruger

Next

/
Thumbnails
Contents