Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

f 1961. november 12., vasárnap HtPOJSAa 3 Százezer hold háztáji földről 2,5 millió mázsa kukoricát takarítottak be a termelőszövetkezeti tagok Ä termelőszövetkezeti tagok a rendkívüli szárazság ellenére 100 ezer hold háztáji földjükről mint­egy két és fél millió mázsa csö­veskukoricát takarítottak be. Új­kígyóson, Battonyán, Eleken és más termelőszövetkezeti község­ben munkaegységre és prémium­ként szintén jelentős mennyiségű abraktakarmányt kaptak a terme­lőszövetkezeti tagok. A száraz ősz igen kedvezett a kukoricabetaka­rításra, a szokásosnál alacsonyabb nedvességtartalommal került gó- réba e fontos abraktakarmány. A száraz kukoricát szívesen fo­gyasztják, és jól híznak tőle a ser­tések. Békés megye termelőszövetkeze­teinek tagjai egyébként ez év má­sodik felében 55 ezer hízott ser­tést értékesítenek szerződésre, 1962. első felében pedig 25—30 ezret adnak az Állatforgalmi Vál­lalatnak. •-••«•••«•■••»•••••••••••••••••••••••••••a „Legyen minden postás a takarékosság lelkes agitátora” Takarékossági ankét az SZMT-székházban A már tradícióvá vált éves munkaérte­kezletüket tartották meg tegnap az SZMT- székházban megyénk postás és takarék- pénztári aktivistái. A tanácskozáson Boda Lajos postatanácsos a postavezérigazgatósá­got, Fodor István igazgatóság-vezető és ár. Hetényi János postatanácsos a szege­di postaigazgatóságot, dr. Bodó Zoltán és Dénes József szakelő­adó pedig a takarék­pénztári főigazgatósá­got képviselte. Fodor István igaz­gatóság-vezető meg­nyitó szavai után Martincsek László, az OTP megyei fiókigaz­gatója tartott beszá­molót. Hangsúlyozta, hogy Békés megyében napjainkban az össz­lakosságnak csaknem egyharmada vesz részt valamilyen for­mában a takarékossá­gi mozgalomban. A takarékbetétgyűjtés­ben az OTP legered­ményesebb segítőtár­sa a postai apparátus, amely csupán ez év első felében több mint 16 millió forint­tal növelte a lakossá­gi betétállományt. — Sok éves inten­zív együttműködé­sünk során alkal­munk volt sok-sok jó hozzáállású, szakkép­zett postás munka­társsal megismerked­ni. E kedves, régi ba­rátainkat kérem fel elsősorban arra, von­ják be e feladat ellá­tásába mindazokat, akiket erre alkalmas­nak tartanak — mon­dotta többek között Martincsek elvtárs. Dénes József elv­társ felszólalásában hangsúlyozta, rendkí­vül fontos, hogy a ta­karékbetétgyűjtés kampányjellege ne csak a takarékossági napok idejére korlá­tozódjék, de legyen az a következő évi mun­kaprogram alapmotí­vuma is. A kitűnő munkain­tenzitást tükröző, lel­kes hangulatú tanács­kozáson számos értékes munkafel­ajánlás történt. A Bé­késcsaba 1. sz. posta­hivatal nevében Csá­szár Lajos szaktárs .az éves terv túlteljesíté­sére tett ígéretet. Ze- lei Dezső mezőko­vácsházi hivatalveze­tő, a takarékgyűjtés kiváló „veteránja” felajánlotta, hogy já­rási hálózata az év végéig még félmillió forinttal növeli a be­tétállományt. A vi­szonylag kis lélekszá­mú Gádoros postásai ez évre 150 ezer fo­rintos állománynöve­lést ígértek. Nagy Fe­renc, a nagyszénási posta vezetője beteg­sége miatt távolma­radt ugyan az érte­kezletről, de kitűnő ügyszeretetére jellem­ző, hogy írásban tol- mácsoltatta hivatala dolgozóinak negyed­milliós felajánlását. — km — ladt a dühtől, vonásai eltorzultak. Olyan őrjöngő erővel szorí­totta meg Krebs karját, hogy az óriás gépmester felszisszent Oslo egykori ifjúsági ökölvívó-bajnokának vasmarká. ban. Krebs hátrahőkölt a csodál, kozástól. A rettenetes hónapok során most fordult elő első ízben, hogy Berhardsen kizökkent nyu­galmából. — Örült! Most akarsz megdög- leni, amikor eddig kihúztad? Most, amikor ezek a nyomorultak már Németországban is csomagolnak? Mit tudsz segíteni azoknak a sze­rencsétleneknek? Semmit, ezt te is tudod. A hőst akarod játszani nekem, pedig egyszerűen feladtad a harcot! Közéjük állni? Ha fél­holtra verve vissza nem rángat­nak — és miért ne rángatnának? — persze, hogy ez a legkényelme­sebb. Lehet, hogy így is meghalsz, Krebs. De nincs jogod meghátrál, ni. Ahhoz, hogy ne támadjon fel többé ez az átkozott barna pestis, szükség lesz az olyan fickókra, mint te. És nem utolsósorban az olyan németekre. Krebs hatalmas mellkasa hul­lámzott, a szemében gyanús, ned­ves csillogás támadt. — Valid be, te is belefáradtál, te sem hihetsz többé abban, hogy túléljük. Inkább a kommunista beszél belőled, mint az ember. Berhardsen a gépmester vállá­ra tette lapátkezét. — Ha a kettőt külön tudnám választani, nem lennék kommu­nista, Krebs. Velem maradsz, megértetted? A hannoveri végigsimított ve­rejtékező homlokán, fáradtan dőlt az egyik ládának és — maradt. A másik, a nagyobb csoport pe­dig lassan, lehajtott fejjel nekiin­dult az útnak, ahonnan nincs visz- szatérés. Még azon az éjszakán megkez­dődött a rakodás és másnap reggel öt pótkocsis teherautó gördült ki gépekkel, rabokkal és SS-ekkel megrakva a sachsenhauseni kon­centrációs tábor kapuján. — Hitted volna, hogy valaha kiju­tunk innen? — bökte oldalba szin­te vidáman Berhardsen Krebset. Pedig a foglyok nem láttak sem­mit, csak a zárt kocsi tetejébe vá­gott ablakon szivárgott némi fény, azt azonban félórai haladás után nem volt nehéz kitalálniok, hogy el kellett hagyniuk a láger terüle­tét. Tanúvallomások mozaikjaiból, a Schellenberg-féle osztály irattárá­nak anyagából tudjuk, hogy a kü­lönítmény úticélja az úgynevezett Holthegység volt az osztrák Al­pokban. Itt várta a gépeket és embereket Hitler kedvenc fene­gyereke, Otto Skorzeny Ober­sturmbannführer, Mussolini kilza­„QLem k&iuiifjLL inejtertéq ez, kérem... f9 — Barna Ferenc vagyok, a szö­vetkezet ellető kanásza — mutat­kozott be, miközben munkától megeresedett, megduzzadt jobbját felénk nyújtotta és szemére hú­zott, zsinóros kalapja alól huneut- kás tekintetével végigmért ben­nünket. Acélosan csengő hangja, szúrós tekintete a találkozás első percei­ben érzékeltette, hogy a 46 éves Barna Ferenc, a köröst adányi Zal­ka Termelőszövetkezet ellető ka­násza nem szófukar ember. — Jöjjenek, nézzenek szét az én birodalmamban — invitált ben­nünket a sertésólak felé, miután túljutottunk az ismerkedésen. — Még mindig kinn alszol a ma­lacoknál? — kérdezte heccelődve Békési János, a szövetkezet elnö­ke, átölel ve a vállát . — Persze, hogy kinn ... még muszáj. S hangjából mély felelősségérzet csendült ki. — A fenét muszáj... hisz’ már héthetesek elmúltak — kontrázott rá az elnök, felénk fordulva. — Nézd János, ehhez én ér­tek .. . tudom én, mit csinálok. Csak nem gondolod, hogy ma­gukra hagyom őket, csak azért, mert héthetesek elmúltak?! Az elnök, gyorsan közbeszól t: — No, nem azért mondtam, hogy megharagudj... tudom én, hogy jól megy itt a munka. — Mégis mindig kötekedsz ve­lem — fordult az elnök felé, de most már megbékélten, szája szeg­letében mosollyal. Az ólaikban az ebéd utáni pihe­nésire tért süldőket, anyakocákat dicsértük, amikor Barna bácsi, aki 12 éve tagja a termelőszövetkezet­nek, görcsös fütykösére könyököl­ve, újra megszólalt: — Tudják, úgy van az, hogy ki mit szokott meg, ki mihez ért, azt szereti csinálni. Én gyermekko­rom óta a malacok körül érzem jól magam... Kocsisnak, vagy más munkára én biz nem szívesen mennék... A film tudná hűen érzékeltetni azt, ahogyan ez a 46 éve® ember az ő gondozására bízott sertésállo­mányról beszélt. A 344 malacról, badítója. Ö lett volna az alpesi „túlélni-akció” egyik vezetője. A konvoj gyorsan haladt a Traun folyó völgyében, amikor az egyik gépkocsi tengelytörést kapott. Kruger egy motorkerékpáros SS-szel a közeli Wehrmacht-egy- ségekhez küldte Wegner főhadna­gyot, szerezzen szerelőt, vagy pe­dig másik gépkocsit. Wegner lógó orral tért vissza: beszámolójából kiderült, hogy a Wehrmacht már túlságosan is a bomlás állapotá­ban van ahhoz, hogy ne használ­jon fel menekülésre minden jár­művet, szerelőt pedig egyszerűen nem talált sehol. Ekkor a különítmény az auszt­riai Toplitz-tó környékén volt. Egymás után jöttek a hírek: kö­zelednek az oroszok. A hisztériku- sabb alkatú SS-ek közül már akad­tak olyanok, akik a csendes éj­szakában hallani vélték az ágyú­dörgést. A kísérők — ezúttal is Krugerrel az élen — kezdtek me­nekülésre gondolni. Egy közeli Wehrmacht-egység tábori tele­fonján Wegner még érintkezést tudott találni az erőddel, ahol kö­zölték vele, hogy Skorzeny már nincs ott, „pillanatnyilag” Grudl- seeben van, illetve lehet, hogy már ott sincs... Ami az erőd személy­zetét illeti, egy-két óra múlva tá­voznak és berobbantják a be­járatokat. (Folytatjuk) melynek születése első percétől majdnem tízhetes korukig úgy­szólván éjjel-nappal mellettük őr­ködött a múlt évben is. Öröm csil­lant meg két szemében, s bütykös ujjaival végigsimította borostás arcát, amikor ez évi munkájáról kérdeztük. — Az idén? — ismételte szava­inkat. — Most október derekáig 30 malaccal lett több, mint tavaly egész évben ... De még november vége felé 29 anyakoca ellik le... — A múlt évben — jegyzi meg az elnök — 29 anyakocától egyszeri fialásra 192, ebben az évben októ­ber 15-ig 23 anyakocától, ugyan­csak egyszeri fialás után 184 ma­lacot nevelt fel a mi ellető kaná­szunk ... — Szép mesterség ez, János — s amint ezt az elnökhöz fordulva mondta, fiatalos fürgeséggel az akol kerítésére fellépve, máris A termelőszövetkezetek egy év alatt 235 és fél millió forintos be­ruházással gyarapodtak. Az állat- tenyésztés fejlesztése érdekében legnagyobb gondot az építkezésre fordítottak: összesen 1100 új épü­letet emeltek tető alá, közöttük benn termett a neki derékig érő, szálkás szőrű, röfögő anyakocák mellett. — Nem is hagyom én ezt abba, csak akkor, ha nem bí­rom ... — És a fiai, Barna bácsi? — szóltunk közbe. — A fiaim? — néz ránk sokat- sejtetően, majd egy kicsit afféle erőltetett bosszúsággal tovább be­szél:— Van belőlük néhány, de azt hiszik, hogy egy is utódom lett? A szafcramentumnak sem! Amíg ipari tanulóknak, vagy itt a szövetkezetben kocsisnak nem mehettek, addig csak megvoltak itt mellettem. De később? Az isten sem tudta volna őket megtartani a disznók mellett... Bognárok, kőművesek, kocsisok lettek. Pedig szorgalmas munkával megkeres­heti itt is az ember a magáét... — Azt hittem, hogy panaszkod­ni akarsz — ragaszkodott az el­nök. — Miért panaszkodnék? Ami igaz, az igaz... A múlt évben két fiam, az idén egy fiam nősítettem ki, meg egy lányom adtam férj­hez. Méghozzá úgy érzem, nem is akár hogyan... Hirtelen mellénk lépett Barna bácsi, s így folytatta: — Minden három évben ráköl- töbtem a gyerekekre egy nem akármilyen ház árát... Mert még a nősülés, a férjhezmenós csak hagyján. Hanem most nyloning, nylonharisnya, meg aztán ilyen betétes cipő, amolyan betétes cipő — derült Barna bácsi is. Jó egészséget és sóik sikert kí­vánva, már elköszöntünk a körös- ladányi Zalka Termelőszövetkezet mindig derűs emberétől, amikor utánunk szólt: — Ne higgyék ám, hogy olyan könnyű mesterség ez, kérem, de ha az ember szereti ... számos modern 100 férőhelyes te­hénistállót, korszerű hizlaldát, ser­tésszállást, gondozói lakást és egyebet. A másik fő beruházási terület a gépvásárlás volt: a ter­melőszövetkezetek gépparkja 699 traktorral, tehergépkocsival Balkus Imre Állami vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok figyelem! Telepünkön (Békéscsaba, vasútállomás, TÜZÉP-telep után) különféle haszonvasféleségeket értékesítünk. VÁSÁROLHATOK: 20—30 mm-es szögvas 1—3 m-es szálakban 35 mm-es Z-vas 1—3 m-es, 3—50 mm-es laposvas 1 m-től, Dúrvalemez 8—30 mm vastagságban 1 m 2-tól, Cső 75 mm 4—8 m-es szálakban, Használt sín 7, 23,5, 34 kg/ím. 3—8 m-es hosszban Fentieken kívül található telepünkön különböző méretű szögvas, laposvas, gömbvas, finom-, közép- és durvalemez, dróthuzal sfcfo. Kohászati Alapanyagellátó Vállalat Békéscsaba, vasútállomás. Telefon: 14—86. 1100 új épület a termelőszövetkezetek portáin I és egyébbel gyarapodott.

Next

/
Thumbnails
Contents