Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-12 / 267. szám
f 1961. november 12., vasárnap HtPOJSAa 3 Százezer hold háztáji földről 2,5 millió mázsa kukoricát takarítottak be a termelőszövetkezeti tagok Ä termelőszövetkezeti tagok a rendkívüli szárazság ellenére 100 ezer hold háztáji földjükről mintegy két és fél millió mázsa csöveskukoricát takarítottak be. Újkígyóson, Battonyán, Eleken és más termelőszövetkezeti községben munkaegységre és prémiumként szintén jelentős mennyiségű abraktakarmányt kaptak a termelőszövetkezeti tagok. A száraz ősz igen kedvezett a kukoricabetakarításra, a szokásosnál alacsonyabb nedvességtartalommal került gó- réba e fontos abraktakarmány. A száraz kukoricát szívesen fogyasztják, és jól híznak tőle a sertések. Békés megye termelőszövetkezeteinek tagjai egyébként ez év második felében 55 ezer hízott sertést értékesítenek szerződésre, 1962. első felében pedig 25—30 ezret adnak az Állatforgalmi Vállalatnak. •-••«•••«•■••»•••••••••••••••••••••••••••a „Legyen minden postás a takarékosság lelkes agitátora” Takarékossági ankét az SZMT-székházban A már tradícióvá vált éves munkaértekezletüket tartották meg tegnap az SZMT- székházban megyénk postás és takarék- pénztári aktivistái. A tanácskozáson Boda Lajos postatanácsos a postavezérigazgatóságot, Fodor István igazgatóság-vezető és ár. Hetényi János postatanácsos a szegedi postaigazgatóságot, dr. Bodó Zoltán és Dénes József szakelőadó pedig a takarékpénztári főigazgatóságot képviselte. Fodor István igazgatóság-vezető megnyitó szavai után Martincsek László, az OTP megyei fiókigazgatója tartott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy Békés megyében napjainkban az összlakosságnak csaknem egyharmada vesz részt valamilyen formában a takarékossági mozgalomban. A takarékbetétgyűjtésben az OTP legeredményesebb segítőtársa a postai apparátus, amely csupán ez év első felében több mint 16 millió forinttal növelte a lakossági betétállományt. — Sok éves intenzív együttműködésünk során alkalmunk volt sok-sok jó hozzáállású, szakképzett postás munkatárssal megismerkedni. E kedves, régi barátainkat kérem fel elsősorban arra, vonják be e feladat ellátásába mindazokat, akiket erre alkalmasnak tartanak — mondotta többek között Martincsek elvtárs. Dénes József elvtárs felszólalásában hangsúlyozta, rendkívül fontos, hogy a takarékbetétgyűjtés kampányjellege ne csak a takarékossági napok idejére korlátozódjék, de legyen az a következő évi munkaprogram alapmotívuma is. A kitűnő munkaintenzitást tükröző, lelkes hangulatú tanácskozáson számos értékes munkafelajánlás történt. A Békéscsaba 1. sz. postahivatal nevében Császár Lajos szaktárs .az éves terv túlteljesítésére tett ígéretet. Ze- lei Dezső mezőkovácsházi hivatalvezető, a takarékgyűjtés kiváló „veteránja” felajánlotta, hogy járási hálózata az év végéig még félmillió forinttal növeli a betétállományt. A viszonylag kis lélekszámú Gádoros postásai ez évre 150 ezer forintos állománynövelést ígértek. Nagy Ferenc, a nagyszénási posta vezetője betegsége miatt távolmaradt ugyan az értekezletről, de kitűnő ügyszeretetére jellemző, hogy írásban tol- mácsoltatta hivatala dolgozóinak negyedmilliós felajánlását. — km — ladt a dühtől, vonásai eltorzultak. Olyan őrjöngő erővel szorította meg Krebs karját, hogy az óriás gépmester felszisszent Oslo egykori ifjúsági ökölvívó-bajnokának vasmarká. ban. Krebs hátrahőkölt a csodál, kozástól. A rettenetes hónapok során most fordult elő első ízben, hogy Berhardsen kizökkent nyugalmából. — Örült! Most akarsz megdög- leni, amikor eddig kihúztad? Most, amikor ezek a nyomorultak már Németországban is csomagolnak? Mit tudsz segíteni azoknak a szerencsétleneknek? Semmit, ezt te is tudod. A hőst akarod játszani nekem, pedig egyszerűen feladtad a harcot! Közéjük állni? Ha félholtra verve vissza nem rángatnak — és miért ne rángatnának? — persze, hogy ez a legkényelmesebb. Lehet, hogy így is meghalsz, Krebs. De nincs jogod meghátrál, ni. Ahhoz, hogy ne támadjon fel többé ez az átkozott barna pestis, szükség lesz az olyan fickókra, mint te. És nem utolsósorban az olyan németekre. Krebs hatalmas mellkasa hullámzott, a szemében gyanús, nedves csillogás támadt. — Valid be, te is belefáradtál, te sem hihetsz többé abban, hogy túléljük. Inkább a kommunista beszél belőled, mint az ember. Berhardsen a gépmester vállára tette lapátkezét. — Ha a kettőt külön tudnám választani, nem lennék kommunista, Krebs. Velem maradsz, megértetted? A hannoveri végigsimított verejtékező homlokán, fáradtan dőlt az egyik ládának és — maradt. A másik, a nagyobb csoport pedig lassan, lehajtott fejjel nekiindult az útnak, ahonnan nincs visz- szatérés. Még azon az éjszakán megkezdődött a rakodás és másnap reggel öt pótkocsis teherautó gördült ki gépekkel, rabokkal és SS-ekkel megrakva a sachsenhauseni koncentrációs tábor kapuján. — Hitted volna, hogy valaha kijutunk innen? — bökte oldalba szinte vidáman Berhardsen Krebset. Pedig a foglyok nem láttak semmit, csak a zárt kocsi tetejébe vágott ablakon szivárgott némi fény, azt azonban félórai haladás után nem volt nehéz kitalálniok, hogy el kellett hagyniuk a láger területét. Tanúvallomások mozaikjaiból, a Schellenberg-féle osztály irattárának anyagából tudjuk, hogy a különítmény úticélja az úgynevezett Holthegység volt az osztrák Alpokban. Itt várta a gépeket és embereket Hitler kedvenc fenegyereke, Otto Skorzeny Obersturmbannführer, Mussolini kilza„QLem k&iuiifjLL inejtertéq ez, kérem... f9 — Barna Ferenc vagyok, a szövetkezet ellető kanásza — mutatkozott be, miközben munkától megeresedett, megduzzadt jobbját felénk nyújtotta és szemére húzott, zsinóros kalapja alól huneut- kás tekintetével végigmért bennünket. Acélosan csengő hangja, szúrós tekintete a találkozás első perceiben érzékeltette, hogy a 46 éves Barna Ferenc, a köröst adányi Zalka Termelőszövetkezet ellető kanásza nem szófukar ember. — Jöjjenek, nézzenek szét az én birodalmamban — invitált bennünket a sertésólak felé, miután túljutottunk az ismerkedésen. — Még mindig kinn alszol a malacoknál? — kérdezte heccelődve Békési János, a szövetkezet elnöke, átölel ve a vállát . — Persze, hogy kinn ... még muszáj. S hangjából mély felelősségérzet csendült ki. — A fenét muszáj... hisz’ már héthetesek elmúltak — kontrázott rá az elnök, felénk fordulva. — Nézd János, ehhez én értek .. . tudom én, mit csinálok. Csak nem gondolod, hogy magukra hagyom őket, csak azért, mert héthetesek elmúltak?! Az elnök, gyorsan közbeszól t: — No, nem azért mondtam, hogy megharagudj... tudom én, hogy jól megy itt a munka. — Mégis mindig kötekedsz velem — fordult az elnök felé, de most már megbékélten, szája szegletében mosollyal. Az ólaikban az ebéd utáni pihenésire tért süldőket, anyakocákat dicsértük, amikor Barna bácsi, aki 12 éve tagja a termelőszövetkezetnek, görcsös fütykösére könyökölve, újra megszólalt: — Tudják, úgy van az, hogy ki mit szokott meg, ki mihez ért, azt szereti csinálni. Én gyermekkorom óta a malacok körül érzem jól magam... Kocsisnak, vagy más munkára én biz nem szívesen mennék... A film tudná hűen érzékeltetni azt, ahogyan ez a 46 éve® ember az ő gondozására bízott sertésállományról beszélt. A 344 malacról, badítója. Ö lett volna az alpesi „túlélni-akció” egyik vezetője. A konvoj gyorsan haladt a Traun folyó völgyében, amikor az egyik gépkocsi tengelytörést kapott. Kruger egy motorkerékpáros SS-szel a közeli Wehrmacht-egy- ségekhez küldte Wegner főhadnagyot, szerezzen szerelőt, vagy pedig másik gépkocsit. Wegner lógó orral tért vissza: beszámolójából kiderült, hogy a Wehrmacht már túlságosan is a bomlás állapotában van ahhoz, hogy ne használjon fel menekülésre minden járművet, szerelőt pedig egyszerűen nem talált sehol. Ekkor a különítmény az ausztriai Toplitz-tó környékén volt. Egymás után jöttek a hírek: közelednek az oroszok. A hisztériku- sabb alkatú SS-ek közül már akadtak olyanok, akik a csendes éjszakában hallani vélték az ágyúdörgést. A kísérők — ezúttal is Krugerrel az élen — kezdtek menekülésre gondolni. Egy közeli Wehrmacht-egység tábori telefonján Wegner még érintkezést tudott találni az erőddel, ahol közölték vele, hogy Skorzeny már nincs ott, „pillanatnyilag” Grudl- seeben van, illetve lehet, hogy már ott sincs... Ami az erőd személyzetét illeti, egy-két óra múlva távoznak és berobbantják a bejáratokat. (Folytatjuk) melynek születése első percétől majdnem tízhetes korukig úgyszólván éjjel-nappal mellettük őrködött a múlt évben is. Öröm csillant meg két szemében, s bütykös ujjaival végigsimította borostás arcát, amikor ez évi munkájáról kérdeztük. — Az idén? — ismételte szavainkat. — Most október derekáig 30 malaccal lett több, mint tavaly egész évben ... De még november vége felé 29 anyakoca ellik le... — A múlt évben — jegyzi meg az elnök — 29 anyakocától egyszeri fialásra 192, ebben az évben október 15-ig 23 anyakocától, ugyancsak egyszeri fialás után 184 malacot nevelt fel a mi ellető kanászunk ... — Szép mesterség ez, János — s amint ezt az elnökhöz fordulva mondta, fiatalos fürgeséggel az akol kerítésére fellépve, máris A termelőszövetkezetek egy év alatt 235 és fél millió forintos beruházással gyarapodtak. Az állat- tenyésztés fejlesztése érdekében legnagyobb gondot az építkezésre fordítottak: összesen 1100 új épületet emeltek tető alá, közöttük benn termett a neki derékig érő, szálkás szőrű, röfögő anyakocák mellett. — Nem is hagyom én ezt abba, csak akkor, ha nem bírom ... — És a fiai, Barna bácsi? — szóltunk közbe. — A fiaim? — néz ránk sokat- sejtetően, majd egy kicsit afféle erőltetett bosszúsággal tovább beszél:— Van belőlük néhány, de azt hiszik, hogy egy is utódom lett? A szafcramentumnak sem! Amíg ipari tanulóknak, vagy itt a szövetkezetben kocsisnak nem mehettek, addig csak megvoltak itt mellettem. De később? Az isten sem tudta volna őket megtartani a disznók mellett... Bognárok, kőművesek, kocsisok lettek. Pedig szorgalmas munkával megkeresheti itt is az ember a magáét... — Azt hittem, hogy panaszkodni akarsz — ragaszkodott az elnök. — Miért panaszkodnék? Ami igaz, az igaz... A múlt évben két fiam, az idén egy fiam nősítettem ki, meg egy lányom adtam férjhez. Méghozzá úgy érzem, nem is akár hogyan... Hirtelen mellénk lépett Barna bácsi, s így folytatta: — Minden három évben ráköl- töbtem a gyerekekre egy nem akármilyen ház árát... Mert még a nősülés, a férjhezmenós csak hagyján. Hanem most nyloning, nylonharisnya, meg aztán ilyen betétes cipő, amolyan betétes cipő — derült Barna bácsi is. Jó egészséget és sóik sikert kívánva, már elköszöntünk a körös- ladányi Zalka Termelőszövetkezet mindig derűs emberétől, amikor utánunk szólt: — Ne higgyék ám, hogy olyan könnyű mesterség ez, kérem, de ha az ember szereti ... számos modern 100 férőhelyes tehénistállót, korszerű hizlaldát, sertésszállást, gondozói lakást és egyebet. A másik fő beruházási terület a gépvásárlás volt: a termelőszövetkezetek gépparkja 699 traktorral, tehergépkocsival Balkus Imre Állami vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok figyelem! Telepünkön (Békéscsaba, vasútállomás, TÜZÉP-telep után) különféle haszonvasféleségeket értékesítünk. VÁSÁROLHATOK: 20—30 mm-es szögvas 1—3 m-es szálakban 35 mm-es Z-vas 1—3 m-es, 3—50 mm-es laposvas 1 m-től, Dúrvalemez 8—30 mm vastagságban 1 m 2-tól, Cső 75 mm 4—8 m-es szálakban, Használt sín 7, 23,5, 34 kg/ím. 3—8 m-es hosszban Fentieken kívül található telepünkön különböző méretű szögvas, laposvas, gömbvas, finom-, közép- és durvalemez, dróthuzal sfcfo. Kohászati Alapanyagellátó Vállalat Békéscsaba, vasútállomás. Telefon: 14—86. 1100 új épület a termelőszövetkezetek portáin I és egyébbel gyarapodott.
