Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-10 / 265. szám

NÉPŰJSÁG 1961. november 10., péntek ('hárdaszúifás hol dúl) napin JÖ PÄR ÉVVEL EZELŐTT, amikor a békési járásba kerültem — már nem tudom, ki volt —, va­laki így mutatta be nekem Csár­daszállás községet: — Az a köz­ség meg csak azért van, hogy lyuk ne legyen a földön ..: Aztán meg­ismerkedtem vele a valóságban is. Hát bizony azon kívül, hogy vég­telenül becsületes, szorgalmas nép lakja ezt a szétszórt tanyavilágot, mással nem igen dicsekedhettek. Még az sem volt, ahol egy nagyobb összejövetelt tarthattak volna Kultúra? Ebből a szempontból fe­hér folt voltak a megye térképén. Pedig vágytak utána a csárda­szállási emberek is nagyon. Em­lékszem rá, amikor tavaly őszön hírül kapták, hogy filmvetítés lesz az iskolában, a szakadó esőben, nyakig sárosán is eljöttek több ki­lométer távolságból is, hogy része­süljenek a kultúra áldásaiból. És mennyire fájlalták, hogy a végén, valami közbejött akadály miatt el. maradt az előadás. — Nem törődik mivelünk sen­ki — mondogatták keserű szájíz­zel. Nem volt igazuk. A község ve. zetői gondoltak egy merészet: kult úrházat építenek. Amikor a javaslatot a tanács elé terjesztet­ték, a tanács tagjai egyhangú lel­kesedéssel döntöttek: Meglesz a kultúrház. ÉS AMIKOR a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfor­dulójának .ünneplésére készülődött a haladó emberiség, Csárdaszállás dolgozó népe is örömteli boldog­ságtól áthatva, ünneplőbe öltöz­ve áradt a község büszkesége, a gyönyörű új kultúrház felé, hogy birtokukba vegyék ezen a felejt­hetetlen estén. Dupla volt az örö­mük: földben volt a jövő évi ke­nyeret jelentő mag, hullott rá az életet adó eső és kult úrházat avat­tak. Külön öröm volt számukra, hogy — bár a község csak a jövő évben lesz Villamosítva — Gajdén Ferenc pedagógus munkája nyo­mán mégis villanyfény világította meg a boldog arcokat.. Egy rossz agregátort tett használható álla­potba kis taníványaival és mun­kájukat a legteljesebb siker koro­názta. Méltán kiérdemelték a la­kosság legteljesebb elismerését. Amikor felgördült a megyei ta­nács v. b. művelődésügyi osztá­lya által ajándékozott aranyrojtos bordó bársony függöny, az em­berek feszült figyelemmel hallgat­ták Sós Sándornak, a járási tanács v. b. elnökének meleghangú, köz­vetlenségében is nagyszerű ünnepi beszédét, melyet így fejezett be: — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója fényé, ben vegyék Csárdaszállás dolgozói örök birtokukba e nagyszerű kul- túrházat, amelyet a nóphataiom emelt számukra! LEGELŐSZÖR az országos hírű békéscsabai Balassi együttes élt az alkalommal és olyan műsort produkáltak, hogy már az előadás szünetében is azt mondta egy kö­zépkorú fejkendős asszony: — Ügy megtelik az ember szíve valami nagy-nagy melegséggel, amikor ezeket a nagyszerű fiatalo. kát látja. És mi eddig nem is tud­tuk, hogy ilyen nagytudású együt­tesünk is van ... Hát ami igaz, igaz: sok előadását láttuk már a kitűnő művészegyüt. tesnek, de amit vasárnap este pro. dukáltak, az talán minden eddigi sikerüket felülmúlta. Egyetlen számuk nem maradt ütemes taps nélkül. Ügy éreztük mindnyájan, hogy ezen a fellépésen osztoztak a csárdaszállási dolgozók örömé­ben és nemcsak tudásukat, hanem a szívüket is beleadták az előadás­ba. Tuska Márta, Andó Mihály, Timkó Zoli, Born Miklós és a töb­biek is mind-mind ottmaradtak a csárdaszállás! dolgozók szívében. Hátha még tudták volna azt is, hogy semmit nem kértek az elő­adásért! Még a kiszállítást is a megyei művelődésügyi osztály biz­tosította. EGYSZÓVAL emberi, testvéri összefogás kísérte végig az építke­zést, annak megkezdésétől az át­adást követő kultúrműsorig. És amikor a Művelődésügyi Miniszté. rium ajándékát, egy televíziót és a helybeli általános iskola. Gajdán Ferenc nevelő vezette Úttörő Ter­melőszövetkezetének ajándékát, egy világvevő rádiót a színpadi asztalra tettek, a viharos taps után szívből jövő sóhaj szakadt ki egy deres-hajú, életbarázdálta arcú bá­csikából : — Hej, úgy érzem, valami egé­szen új kezdődik most a mi éle­tünkben. Valahogy emberebbnek érzem magam . .. boldog vagyok, hogy ezt is megérhettem ... Hát kell ehhez kommentárt fűzni? O. Kovács István Összehívták a Biztonsági Tanácsot a kongói fejlemények megtárgyalására New York (MTI) AP-jelentés szerint Zorin szov­jet külügyminiszterhelyettes, a Biztonsági Tanács novemberi el­nöke Etiópia, Nigéria és Szudán közös kérésére a kongói fejlemé­nyek megvitatása céljából hétfőn magyar idő szerint 16.30 órára ösz- szehívta a Biztonsági Tanácsot. Az amerikai hírügynökség ezzel kap­csolatban emlékeztet arra, hogy a Biztonsági Tanács legutóbb feb­ruár 21-én foglalkozott a kongói helyzettel és határozatában síkra- szállt a kongói egység megterem­tése mellett. Az ENSZ közgyűlése szerdán délutáni, magyar idő szerint esti ülésén 71 szavazattal 11 ellenében — 15 küldöttség, köztűk Francia- ország tartózkodott a szavazástól — elfogadta azt az angol—ameri­kai határozati javaslatot, amely újabb kelet-nyugati tárgyalásokat indítványoz a nukleáris fegyver- kísérletek megszüntetésére, jelen­ti az AP és a Reuter-iroda. Mint ismeretes, a Szovjetunió álláspont­ja szerint a nukleáris fegyverkí­sérletek csak a leszerelési egyez­mény megkötésével szüntethetők meg. Carapkin szovjet küldött még a szavazás előtt elhangzott felszólalásában kijelentette, hogy minden ezzel az elvvel ellen­tétes határozat terméketlen, hal­va született döntés. A közgyűlés csütörtökön magyar idő szerint 21 órakor kezdte meg Nyugat-Irián kérdésének vitáját. Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottsága csütörtökön 16.30 óra­kor, a Különleges Politikai Bizott­ság pedig 21 órakor (magyar idő) folytatta munkáját (MTI) A bolgár nagykövet Orosházán Mint hirt adtunk róla, október 27-én Jancso Georgijcv, Bulgária magyarországi nagykövete Orosházára látogatott. A nagykövet megtekintette Orosháza néhány intézményét. Láto­gatást tett a ruhagyárban, a gimnáziumban, a magtisztító­üzemben és a Dózsa Tsz-ben. Képeink a nagykövet látogatásairól számolnak be. A nagykövet és kísérete megtekinti a gimnázium politechnikai oktatásának szemléltető eszközeit. A vendégek a ruhagyár egyik üzemrészében. Dzsamila Bupasa megkínzóit vádolja Párizs (MTI) A Caen-i bíróság előtt megkez­dődött Dzsamila Bupasa panaszá­nak tárgyalása. A fiatal algériai lány, mint ismeretes, feljelentést tett azok ellen a katonai és rend­őri személyek ellen, akik az algíri börtönben megkínozták. A vádlót a fegyházból szállították a tárgya­lásra. Az őrökre támaszkodva je­lent meg a bíró előtt. Bár egészsé­ge erősen megrendült, november Fasiszta merénylet az FKP bastiai székhaza ellen Párizs (MTI) Az OAS fasiszta merénylői az utóbbi időben egyre gyakrabban intéznek tá­madást haladó gondolkozású szemé­lyek és baloldali szervezetek székhaza ellen. Tegnap éjjel néhány órával De Gaulle látogatása után Bastiában plasz­tikbomba robbant az FKP korzikai szervezetének székháza előtt. A robba­nás következtében az épület egy része bedőlt. Emberéletben szerencsére nem esett kár. A város dolgozói munkabe­szüntetéssel és gyűlésen tiltakoztak a fasiszta merénylet ellen, elseje óta nem evett. „Nem tehe­tek másként, amikor 32 000 test­vérem éhségsztrájkot folytat” — mondotta. — A tanúkihallgatás vá­ratlan fordulatot hozott a perben. Egy Zinab Laroussi nevű leány, akit annak idején Algírban tolvaj, lésért letartóztattak és Dzsamilá- val egy cellába zártak, hogy a sza­badságharcos leányt kifaggassa, tanúvallomásra jelentkezett. La­roussi eddig azt állította, semmit sem tud Dzsamila bántalmazásá­ról, most kijelentette: a fenyege­tések miatt hallgatott. Megerősí­tette, hogy cellatársnőjét kínozták, véresre verték. Elmondotta, hogy két rendőr, aki részt vett a kegyet, lenkedésekben, egy héttel ezelőtt felkereste őt és újból megfenye­gette: sohasem látja viszont szü­leit, ha vallani fog. A francia sajtó nagy felháboro­dással iraz esetről: „Úgy látszik — írja a Figaró —, hogy a legsúlyo­sabb visszaélések a rendőrség gya­korlatává válnak. Kíméletlenül fényt kell deríteni az ilyen ügyek­re és meg kell torolni a bűncse- leikményeket — írja a lap. HARMATH — RÉTI: A Toplitz-tó titka I (28.) Mikor már bebizonyosodott Ci­cero kiesése, Kaltenbrunner be­számolt róla Schellenbergnek is. Nem túlságosan sajnálta: — Sok hasznunk nem volt be­lőle. Jelentéseinek nagy részét még mindig páncélszekrényem őrzi. Hiába, az az igazság, amit a Führer szívesen hall. Schellenberg pontosan tudta, hogy ez így van. Ebben az időben gondosan megszűrték már a szi­gorúan titkos jelentéseket is, csak azt engedték tovább, ami nem Volt túlságosan kedvezőtlen a Harmadik Birodalom számára. ... És a Cicero-ügy még máig sem zárult be. Törökországban, Görögországban, de másutt is, mindenütt a világon fel-feltűnnek azok a hamis bankjegyek, ame­lyeket Ankarában Cicero-fontok- nak neveznek. Ha rábukkannak valamelyikre, pecsét kerül rá Felsification (hamisítvány), de ez nem mentesíti a pénzváltókat at­tól a gyanútól, hogy a következő példány sem eredeti. És a Cicero- fontok eljutottak Svédországba, Spanyolországba, Portugáliába, Svájcba is, mert a háború utolsó évében, amikor mindenki azt vár­ta volna, hogy a nácik valutakész­lete kifogy, egyszerre bővében lettek a fontnak. — Ügy adják a fontot — mor­mogta magában az F 18-as svéd­országi ügynök —, mintha ők gyártanák... És eltalálta az igazságot... Vili. A törpeállcsm börtönében — Nos, norvég, eddig azt mondo­gattam, hogy tíz pfenniget sem adnék az életünkért. Most módo­sítom: már egyet sem. Krebs, a hannoveri gépmester kísérteties „árleszállítása” a 19-es barakkban beállott hirtelen és félelmesen gyanús csendet követ­te. 1943. december végén, amikor a sachsenhauseni szerencsétlenek arról beszéltek, hogy valahol „a világban” most karácsonyfákat vásárolnak és gyerekek készülnek boldog meglepetésekre, Kruger kiadta az utasítást Wegner fő­hadnagynak: — Azonnal leállítani a munkát. — Jól értettem, őrnagy úr?... Leállítani? — Megismétlem, főhadnagy: tel­jes leállás, a szerelők holnap reg­gel itt lesznek, a gépeket szétszed­jük. Magyarázatot nem adhatok, a központ utasítása ez, ennyit tu­dok, magam sem ismerem az in­tézkedés hátterét. ... Valahogy úgy voltak a 19-es barakk foglyai, mint a harctéren hosszú időt eltöltött katonák: szinte harsogott számukra a szo­katlan nappali csend, annyira megszokták a nyomdagépek jel­legzetes és szüntelen zaját. És ez a csend számukra a végleges, a visszavonhatatlan csend kezdetét is jelezte. Most, hogy már vala­mennyien ismerték az általuk vég­zett munka jellegét, egyiküknek sem voltak illúziói többé. Tudták, addig élnek, ameddig a Bern- bard-akció. És az akció most le­áll. Kruger őrnagy valóban nem tu­dott semmit az intézkedés hátte­réről, de mi ma, mikor az egész fantasztikus ügy mozaikjai már összeálltak, tudjuk, mi történt. Egy derűs december elejei na­pon indult el érdekesnek ígérkező útjára az abbáziai Rozmaring­villából, az értékesítés főhadiszál­lásáról egy Fritz Härtner nevű, negyvenes, köpcös emberke, dip­lomata aktatáskával a hóna alatt. A főnök, Schwend egyik kedvence volt ez a nemcsak testileg minden hájjal megkent, ördöngősen ügyes, feketepiaci veterán. Eredeti neve természetesen nem Hartner volt, csak az útlevele tanúskodott er­ről, no meg arról, hogy foglalko­zása tisztes kereskedő és a Német Birodalom állampolgára. Rudolf Raschnak hívták, ikertestvére, Otto Rasch, a főhadiszállás admi­nisztrációjának vezetője volt, ki­tűnő könyvelő, akinek sok éves rutinja volt abban, hogyan kell egyensúlyba hozni a legingata­gabb mérlegeket is. A kötélidegekkel megáldott, gyomor-imádó és mint az ilyen tí­pusú embereknél szokás, örökké kedélyes Rudi nem először indult hosszasabb értékesítő körútra. Most is kitűnő kedvében volt. an­nál is inkább, mert személyes ta­pasztalatai arról tanúskodtak, hogy valamennyi pénzintézet sí-

Next

/
Thumbnails
Contents