Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-10 / 265. szám

NÉPŰJSÁG

1961. november 10., péntek

('hárdaszúifás hol dúl) napin

JÖ PÄR ÉVVEL EZELŐTT,

amikor a békési járásba kerültem — már nem tudom, ki volt —, valaki így mutatta be nekem Csárdaszállás községet: — Az a község meg csak azért van, hogy lyuk ne legyen a földön ..: Aztán megismerkedtem vele a valóságban is. Hát bizony azon kívül, hogy végtelenül becsületes, szorgalmas nép lakja ezt a szétszórt tanyavilágot, mással nem igen dicsekedhettek. Még az sem volt, ahol egy nagyobb összejövetelt tarthattak volna Kultúra? Ebből a szempontból fehér folt voltak a megye térképén.

Pedig vágytak utána a csárdaszállási emberek is nagyon. Emlékszem rá, amikor tavaly őszön hírül kapták, hogy filmvetítés lesz az iskolában, a szakadó esőben, nyakig sárosán is eljöttek több kilométer távolságból is, hogy részesüljenek a kultúra áldásaiból. És mennyire fájlalták, hogy a végén, valami közbejött akadály miatt el. maradt az előadás.

— Nem törődik mivelünk senki — mondogatták keserű szájízzel. Nem volt igazuk. A község ve. zetői gondoltak egy merészet: kult úrházat építenek. Amikor a javaslatot a tanács elé terjesztették, a tanács tagjai egyhangú lelkesedéssel döntöttek: Meglesz a kultúrház.

ÉS AMIKOR a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójának .ünneplésére készülődött a haladó emberiség, Csárdaszállás dolgozó népe is örömteli boldogságtól áthatva, ünneplőbe öltözve áradt a község büszkesége, a gyönyörű új kultúrház felé, hogy birtokukba vegyék ezen a felejthetetlen estén. Dupla volt az örömük: földben volt a jövő évi kenyeret jelentő mag, hullott rá az életet adó eső és kult úrházat avattak. Külön öröm volt számukra, hogy — bár a község csak a jövő évben lesz Villamosítva — Gajdén Ferenc pedagógus munkája nyomán mégis villanyfény világította meg a boldog arcokat.. Egy rossz agregátort tett használható állapotba kis taníványaival és munkájukat a legteljesebb siker koronázta. Méltán kiérdemelték a lakosság legteljesebb elismerését.

Amikor felgördült a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztálya által ajándékozott aranyrojtos bordó bársony függöny, az emberek feszült figyelemmel hallgatták Sós Sándornak, a járási tanács v. b. elnökének meleghangú, közvetlenségében is nagyszerű ünnepi beszédét, melyet így fejezett be:

— A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója fényé, ben vegyék Csárdaszállás dolgozói örök birtokukba e nagyszerű kul- túrházat, amelyet a nóphataiom emelt számukra!

LEGELŐSZÖR az országos hírű békéscsabai Balassi együttes élt az alkalommal és olyan műsort produkáltak, hogy már az előadás szünetében is azt mondta egy középkorú fejkendős asszony:

— Ügy megtelik az ember szíve valami nagy-nagy melegséggel, amikor ezeket a nagyszerű fiatalo. kát látja. És mi eddig nem is tudtuk, hogy ilyen nagytudású együttesünk is van ...

Hát ami igaz, igaz: sok előadását láttuk már a kitűnő művészegyüt. tesnek, de amit vasárnap este pro. dukáltak, az talán minden eddigi sikerüket felülmúlta. Egyetlen számuk nem maradt ütemes taps nélkül. Ügy éreztük mindnyájan, hogy ezen a fellépésen osztoztak a csárdaszállási dolgozók örömében és nemcsak tudásukat, hanem a szívüket is beleadták az előadásba. Tuska Márta, Andó Mihály, Timkó Zoli, Born Miklós és a többiek is mind-mind ottmaradtak a csárdaszállás! dolgozók szívében. Hátha még tudták volna azt is, hogy semmit nem kértek az előadásért! Még a kiszállítást is a megyei művelődésügyi osztály biztosította.

EGYSZÓVAL emberi, testvéri

összefogás kísérte végig az építkezést, annak megkezdésétől az átadást követő kultúrműsorig. És amikor a Művelődésügyi Miniszté. rium ajándékát, egy televíziót és a helybeli általános iskola. Gajdán Ferenc nevelő vezette Úttörő Termelőszövetkezetének ajándékát, egy világvevő rádiót a színpadi asztalra tettek, a viharos taps után szívből jövő sóhaj szakadt ki egy deres-hajú, életbarázdálta arcú bácsikából :

— Hej, úgy érzem, valami egészen új kezdődik most a mi életünkben. Valahogy emberebbnek érzem magam . .. boldog vagyok, hogy ezt is megérhettem ...

Hát kell ehhez kommentárt fűzni?

O. Kovács István

Összehívták a Biztonsági Tanácsot a kongói fejlemények megtárgyalására

New York (MTI)

AP-jelentés szerint Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes, a Biztonsági Tanács novemberi elnöke Etiópia, Nigéria és Szudán közös kérésére a kongói fejlemények megvitatása céljából hétfőn magyar idő szerint 16.30 órára ösz- szehívta a Biztonsági Tanácsot. Az amerikai hírügynökség ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a Biztonsági Tanács legutóbb február 21-én foglalkozott a kongói helyzettel és határozatában síkra- szállt a kongói egység megteremtése mellett.

Az ENSZ közgyűlése szerdán délutáni, magyar idő szerint esti ülésén 71 szavazattal 11 ellenében

— 15 küldöttség, köztűk Francia- ország tartózkodott a szavazástól

— elfogadta azt az angol—amerikai határozati javaslatot, amely újabb kelet-nyugati tárgyalásokat indítványoz a nukleáris fegyver- kísérletek megszüntetésére, jelenti az AP és a Reuter-iroda. Mint ismeretes, a Szovjetunió álláspontja szerint a nukleáris fegyverkísérletek csak a leszerelési egyezmény megkötésével szüntethetők

meg. Carapkin szovjet küldött még a szavazás előtt elhangzott felszólalásában kijelentette, hogy minden ezzel az elvvel ellentétes határozat terméketlen, halva született döntés. A közgyűlés csütörtökön magyar idő szerint 21 órakor kezdte meg Nyugat-Irián kérdésének vitáját.

Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottsága csütörtökön 16.30 órakor, a Különleges Politikai Bizottság pedig 21 órakor (magyar idő) folytatta munkáját (MTI)

A bolgár nagykövet Orosházán

Mint hirt adtunk róla, október 27-én Jancso Georgijcv,

Bulgária magyarországi nagykövete Orosházára látogatott. A nagykövet megtekintette Orosháza néhány intézményét. Látogatást tett a ruhagyárban, a gimnáziumban, a magtisztítóüzemben és a Dózsa Tsz-ben.

Képeink a nagykövet látogatásairól számolnak be.

A nagykövet és kísérete megtekinti a gimnázium politechnikai oktatásának szemléltető eszközeit.

A vendégek a ruhagyár egyik üzemrészében.

Dzsamila Bupasa megkínzóit vádolja

Párizs (MTI)

A Caen-i bíróság előtt megkezdődött Dzsamila Bupasa panaszának tárgyalása. A fiatal algériai lány, mint ismeretes, feljelentést tett azok ellen a katonai és rendőri személyek ellen, akik az algíri börtönben megkínozták. A vádlót a fegyházból szállították a tárgyalásra. Az őrökre támaszkodva jelent meg a bíró előtt. Bár egészsége erősen megrendült, november

Fasiszta merénylet az FKP bastiai székhaza ellen

Párizs (MTI)

Az OAS fasiszta merénylői az utóbbi időben egyre gyakrabban intéznek támadást haladó gondolkozású személyek és baloldali szervezetek székhaza ellen. Tegnap éjjel néhány órával De Gaulle látogatása után Bastiában plasztikbomba robbant az FKP korzikai szervezetének székháza előtt. A robbanás következtében az épület egy része bedőlt. Emberéletben szerencsére nem esett kár. A város dolgozói munkabeszüntetéssel és gyűlésen tiltakoztak a fasiszta merénylet ellen,

elseje óta nem evett. „Nem tehetek másként, amikor 32 000 testvérem éhségsztrájkot folytat” — mondotta. — A tanúkihallgatás váratlan fordulatot hozott a perben. Egy Zinab Laroussi nevű leány, akit annak idején Algírban tolvaj, lésért letartóztattak és Dzsamilá- val egy cellába zártak, hogy a szabadságharcos leányt kifaggassa, tanúvallomásra jelentkezett. Laroussi eddig azt állította, semmit sem tud Dzsamila bántalmazásáról, most kijelentette: a fenyegetések miatt hallgatott. Megerősítette, hogy cellatársnőjét kínozták, véresre verték. Elmondotta, hogy két rendőr, aki részt vett a kegyet, lenkedésekben, egy héttel ezelőtt felkereste őt és újból megfenyegette: sohasem látja viszont szüleit, ha vallani fog.

A francia sajtó nagy felháborodással iraz esetről: „Úgy látszik — írja a Figaró —, hogy a legsúlyosabb visszaélések a rendőrség gyakorlatává válnak. Kíméletlenül fényt kell deríteni az ilyen ügyekre és meg kell torolni a bűncse- leikményeket — írja a lap.

HARMATH — RÉTI:

A Toplitz-tó titka I

(28.)

Mikor már bebizonyosodott Cicero kiesése, Kaltenbrunner beszámolt róla Schellenbergnek is. Nem túlságosan sajnálta:

— Sok hasznunk nem volt belőle. Jelentéseinek nagy részét még mindig páncélszekrényem őrzi. Hiába, az az igazság, amit a Führer szívesen hall.

Schellenberg pontosan tudta, hogy ez így van. Ebben az időben gondosan megszűrték már a szigorúan titkos jelentéseket is, csak azt engedték tovább, ami nem Volt túlságosan kedvezőtlen a Harmadik Birodalom számára.

... És a Cicero-ügy még máig sem zárult be. Törökországban, Görögországban, de másutt is,

mindenütt a világon fel-feltűnnek azok a hamis bankjegyek, amelyeket Ankarában Cicero-fontok- nak neveznek. Ha rábukkannak valamelyikre, pecsét kerül rá Felsification (hamisítvány), de ez nem mentesíti a pénzváltókat attól a gyanútól, hogy a következő példány sem eredeti. És a Cicero- fontok eljutottak Svédországba, Spanyolországba, Portugáliába, Svájcba is, mert a háború utolsó évében, amikor mindenki azt várta volna, hogy a nácik valutakészlete kifogy, egyszerre bővében lettek a fontnak.

— Ügy adják a fontot — mormogta magában az F 18-as svédországi ügynök —, mintha ők gyártanák...

És eltalálta az igazságot...

Vili. A törpeállcsm börtönében

— Nos, norvég, eddig azt mondogattam, hogy tíz pfenniget sem adnék az életünkért. Most módosítom: már egyet sem.

Krebs, a hannoveri gépmester kísérteties „árleszállítása” a 19-es barakkban beállott hirtelen és félelmesen gyanús csendet követte. 1943. december végén, amikor a sachsenhauseni szerencsétlenek arról beszéltek, hogy valahol „a világban” most karácsonyfákat vásárolnak és gyerekek készülnek boldog meglepetésekre, Kruger kiadta az utasítást Wegner főhadnagynak:

— Azonnal leállítani a munkát.

— Jól értettem, őrnagy úr?... Leállítani?

— Megismétlem, főhadnagy: teljes leállás, a szerelők holnap reggel itt lesznek, a gépeket szétszedjük. Magyarázatot nem adhatok, a központ utasítása ez, ennyit tudok, magam sem ismerem az intézkedés hátterét.

... Valahogy úgy voltak a 19-es barakk foglyai, mint a harctéren hosszú időt eltöltött katonák: szinte harsogott számukra a szokatlan nappali csend, annyira

megszokták a nyomdagépek jellegzetes és szüntelen zaját. És ez a csend számukra a végleges, a visszavonhatatlan csend kezdetét is jelezte. Most, hogy már valamennyien ismerték az általuk végzett munka jellegét, egyiküknek sem voltak illúziói többé. Tudták, addig élnek, ameddig a Bern- bard-akció. És az akció most leáll.

Kruger őrnagy valóban nem tudott semmit az intézkedés hátteréről, de mi ma, mikor az egész fantasztikus ügy mozaikjai már összeálltak, tudjuk, mi történt.

Egy derűs december elejei napon indult el érdekesnek ígérkező útjára az abbáziai Rozmaringvillából, az értékesítés főhadiszállásáról egy Fritz Härtner nevű, negyvenes, köpcös emberke, diplomata aktatáskával a hóna alatt. A főnök, Schwend egyik kedvence volt ez a nemcsak testileg minden hájjal megkent, ördöngősen ügyes, feketepiaci veterán. Eredeti neve természetesen nem Hartner volt, csak az útlevele tanúskodott erről, no meg arról, hogy foglalkozása tisztes kereskedő és a Német Birodalom állampolgára. Rudolf Raschnak hívták, ikertestvére, Otto Rasch, a főhadiszállás adminisztrációjának vezetője volt, kitűnő könyvelő, akinek sok éves rutinja volt abban, hogyan kell egyensúlyba hozni a legingatagabb mérlegeket is.

A kötélidegekkel megáldott, gyomor-imádó és mint az ilyen típusú embereknél szokás, örökké kedélyes Rudi nem először indult hosszasabb értékesítő körútra. Most is kitűnő kedvében volt. annál is inkább, mert személyes tapasztalatai arról tanúskodtak, hogy valamennyi pénzintézet sí-