Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-30 / 282. szám
NÉPÚJSÁG 1961. november 30., csütörtó*. O Egy vezetőségválasztó taggyűlés tapasztalatai Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának ülése Á Békés megyei Növényvédő Állomás kultúrterme ünnepi külsőt öltött. A párt alapszervezetének tagjai vezetőségválasztó taggyűlést' tartanak. Nem közömbös a pártonkívüli dolgozóknak sem ez az esemény. Több mint tíz dolgozó vesz részt közülük a taggyűlésen. A különböző bizottságok megválasztása után sor kerül a titkári beszámolóra. Általánosságban elmondható, hogy a 2 év nem futott el haszontalanul az állomás kommunistái felett. Gyakorlatilag, munkájukat egy-két hiányosságtól eltekintve, jól végezték. Első és talán a legfontosabb hiányosság a tagjelöltek és a fiatal tagok nevelése terén mutatkozik meg. Mindjárt kapcsolódik ehhez a kérdéshez a másik hiba is. A bírálat, önbírálat elhanyagolása. Nem kell különösképpen kommentálni, hogy ez milyen veszélyt rejt magában, hisz az SZKP XXII. kongresszusa a napnál is fényesebben rámutatott erre. De mégis foglalkozni kell vele, mert feladatainak megoldása közben hibákat követünk el, s ha önbírálattal nem ismerjük el hibáinkat, vagy igazságos nevelő bírálattal nem lépünk fel a mások által elkövetett hibák ellen, úgy az ellenség malmára hajtjuk a vizet. A bírálattal küzdünk a hibák ellen, az önhittség, a nagyképűség, a korruptság ellen. Nem szabad, hogy az egyik legfontosabb fegyverünk, a bírálat-önbírálat veszítsen erejéből, hogy a legkisebb alapszervezetnél is ellaposodjon. Kommunistáinknak meg kell látni a hiányosságokat, és bátran fel kell tárni azokat, akár munkatárs, akár pedig vezető beosztású elvtárs követte el. Nem szabad, hogy kisebbségi érzés vagy kenyérféltés miatt szemet hunyjunk, mert az előbb-utóbb megbosszulja magát, és az egész közösség vallja kárát. Hogy a Növényvédő Állomás kommunistáinál ellaposodott a bírálat-önbírálat, azt bizonyítja a vezetőségválasztó taggyűlés is, melyen komoly önbírálat csak a titkár elvtárs részéről hangzott el, de névre szóló bírálat alig-alig. Általánosságban bírálgatták egymást az elvtársak. Az olyan bírálat azonban, hogy a „gazdaságvezetés” nem tartotta be a szavát, vagy a „pártvezetőség” nem hatott oda, vagy az „egyik vezetőségi tag” nem járat újságot stb. — nagy veszélyeket rejt magában. Mert aki becsülettel dolgozik, sértve érzi magát, áld elkövette a hibát, kevésbé okul a bírálatból, míg a bírálatot hallgatók találgatni kezdik, hogy vajon kiről van szó? A másik bizonyíték a bírálat elhanyagolására az, hogy ha megnézzük a felszólalók számát, és figyelembe vesszük a beosztásokat. Tizennégy elvtárs szólalt fel, közülük azonban csak négy elvtárs fizikai dolgozó. Ketten közülük is csak pár szót szóltak, igen határozatlanul. Harmadik dolog, ami megragadta a figyelmemet, a termelőszövetkezeti patronázsmunka elhanyagolása. Mezőgazdaságunk egyik legfontosabb feladata a termelőszövetkezetek megszilárdítása. Igaz, hogy a megszilárdulásért, a gazdasági megerősödésért a termelőszövetkezetek tehetik a legtöbbet, de nem lebecsülendő az a segítség sem, amit a politikailag fejlettebb, a nagyobb munkafegyelemmel rendelkező munkás- osztály adhat paraszttestvéreinek. Ahogy a felszabadulást követően a munkásosztály a parasztság mellé állt, azóta sok minden megváltozott. Megszilárdult a nép hatalma, megszilárdult a munkás- paraszt szövetség, mely egyik alapja szocialista rendünknek. A párt nagyon sokat tett a termelő- szövetkezetek megerősödéséért. Akár anyagilag nézzük például a 3004-es rendeleteket, akár politikailag a párt- és a szakemberek falusi "munkára való küldését. De mindezek mellett szükség van arra, hogy minden alapszervezet nagy gonddal nevelje tagjait, hogy a kezdeményezés mindig az ő kezükben legyen. Mint ahogy elhangzott ezen a taggyűlésen is, ebben nagyon sokat segíthetnek az ipari üzemek, gazdaságok, intézmények párt- alapszervezet tagjai és vezetői. Bár a három kérdéssel külön- külön foglalkoztam, azonban szervesen összefügg egyik a másikával. Mert ha az alapszervek többet foglalkoznak a tagjelöltek és tagok nevelésével, aktivizálásával, ha megbízzák konkrét pártfeladatok végrehajtásával és erről be is j számoltatják őket, akkor leküzdik kisebbségi érzésüket, bátran meg- j mondják véleményüket egyes gaz- j dasági vagy politikai kérdésről. És ha az alapszervek kiállnak az igazságosan bírálók mellett, akkor megjön a bátorságuk az embereknek és nem maguk között pus- j mogva bírálnak, hanem a gyűlése- j ken teszik szóvá a hibákat és segítenek kijavítani azokat. Ulrich Rudolf Gagarin Delhibe repült Moszkva (TASZSZ) Jurij Gagarin űrhajós pilóta kedden az indiai kormány és az Indiai—Szovjet Társaság meghívására Delhibe repült. Gagarin indiai útja befejeztével Ceylonba és Afganisztánba is ellátogat. A világhírű űrhajóssal együtt utazott felesége, Kamanyin vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse, valamint egy szovjet újságírócsoport. (MTI) Nézeteltérés a „hatok” között az „európai politikai közösség” miatt Párizs (MTI) November 29-én, szerdán kellett volna összeülnie Párizsban az úgynevezett Fouchet-bizottság- nak, amely az európai közös piac államainak képviselőiből alakult azzal a céllal, hogy előkészítse a „hatok” politikai szervezetét, amelyet főleg De Gaulle és Adenauer szorgalmaz. A Le Monde jelentése szerint a konferencia elmarad, mert a holland és a belga kormány nem hajlandó részt venni a tárgyalásokon. Ehelyett azt javasolják, hogy a hat ország külügyminiszterei decem-! bér 10-én Párizsban tárgyalják I meg az „európai politikai közös-1 ség” körül felmerült nézeteltéré-1 seket. Belgium és Hollandia I ugyanis kezdettől fogva idegen- j kedik egy olyan politikai csopor- j tosulás gondolatától, amelyben Nagy-Britannia nem vesz részt.1 (MTI) New York (TASZSZ) Az ENSZ-fcözgyűlés Politikai Bizottságának kedd délelőtti ülésén folytatták a leszerelés kérdésének megvitatását. Tarabanov bolgár küldött bírálta a nyugati hatalmak kísérletét a leszerelésnek a fegyverzet ellenőrzésével történő helyettesítésére. De Meló Franco Filio brazil küldött hangsúlyozta, hogy feltétlenül létre kell hozni egy hatékony leszerelési szervezetet, amely figyelembe veszi mindegyik föl érdekeit. K. V. Kiszeljov, a Belorusz SZSZK külügyminisztere támogatta az „atomfegyvermentes országok klubjának” létrehozására vonatkozó svéd javaslatot. Ezután a nyugatnémet Bundeswehr felfegyverzéséből és atomfegyverekkel való ellátásából következő veszélyekre hívta fel a figyelmet. Az amerikai leszerelési tervvel foglalkozva hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok küldöttének a békére és a leszerelésre való törekvésről elhangzott szavai összeegyeztethetetlenek az Egyesült Államokban hónapok óta hallatlan erővel folyó háborús hisztériakeltéssel. Az amerikai tervezet — folytatta Kiszeljov — a valóságban az első szakaszban semmilyen konkrét intézkedést nem tartalmaz és úgy van megszerkesztve, hogy megvalósítása az Egyesült Államok javára billentené az erők mérlegét. Foglalkozva azzal a kampánynyal, amelynek keretében az Egyesült Államokban lázas sietséggel atom-óvóhelyeket építenek, Kiszeljov megállapította, hogy ezzel akarják meggyőzni az amerikaiakat a háború elkerülhetetlenségéről és egyben előkészíteni annak kirobbantását. A Szovjetunió javasolja, hogy még az általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény megkötése előtt a világ számos térségében hozzanak létre atomfegyvermentes övezeteket. Az ENSZ közgyűlésén az afrikai atomfegyvermentes övezet létrehozásáról lezajlott vita és az elfogadott határozatok azt bizonyították, hogy ez reális kérdés, amelynek megoldá(F oly tatás az 1. oldalról) Hruscsov emlékeztetett, hogy egészen 1953-ig a Szovjetunió kolhozaiban és szovhozaiban erőltették a füves vetésforgó rendszerének bevezetését. „E rendszer minden területre kiterjedő és sablonos alkalmazása komoly károkat okozott hazánk mezőgazdaságának” — mondotta Hruscsov. Rávilágított, hogy sok millió hektárnyi területet kitevő termékeny földet foglaltak le a kevéssé produktív fűféleségek. Ezek a földek lényegében vetetlenek maradtak. Saját elméletére támaszkodva Viljamsz ténylegesen tagadni kezdte az őszi gabonák jelentőségét. Ezzel összefüggésben a szovjet kormányfő emlékeztetett az SZKP Központi Bizottságának 1947 februárjában tartott plénumára, amely Sztálin követelésére határozatba foglalta, hogy Ukrajnának ki kell bővítenie a tavaszi búza vetésterületeit, bár ez jelentős károkat okozott a köztársaság mező- gazdaságának. Hruscsov elmondotta, hogy csak az 1948-ban, az Ukrán KP Központi Bizottságának kezdeményezésére Kijevben összehívott tanácskozás — amelyen tudósok és szakemberek vettek részt — tudta legyőzni a konzervatív felfogást, és védte meg az Ukrajnában magas terméshozamot biztosító őszi búzát. Hruscsov hivatkozott Viljamsz egyik ellenfelének, az elhunyt Dmitríj Prjanyisnyikov akadémisában az államok többsége érdekelt. A belorusz külügyminiszter végül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a leszerelés problémája megoldható. Ezzel a Politikai Bizottság délelőtti ülése végétért. (MTI) kusnak szavaira, aki bátran bírálta Viljamsz hibás tételeit, s bebizonyította, hogy a füves vetésforgó alkalmazása csökkentheti a szemestermények és a takarmányféleségek termelésének növekedését. Hruscsov Hangsúlyozta, komoly hibát követett el Viljamsz akkor is, amikor tagadta a trágyázás jelentőségét. A gyakorlatban ez a szervestrágya lebecsüléséhez, az ásványi műtrágyák gyártásának lebecsüléséhez vezetett. Ennek következménye pedig az volt, hogy lemaradás mutatkozott a szemestermények termesztésében, s alacsonyak voltak a szemestermények terméshozamai A szovjet kormányfő rámutatott, hogy az SZKP Központi Bizottsága 1954—1955-ben és az azt követő években komolyan és elvi alapokon bírálta a füves vetésforgó rendszerének hiányosságait. Hruscsov megmagyarázta, hogy most miért bírálják újra a füves vetésforgó rendszerét. „Az a helyzet, hogy e széles körökben alkalmazott rendszer maradványai még koránt sincsenek megszüntetve” — mondotta. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Földművelésügyi Minisztériumának határozott lépést kell tennie az oktatási intézmények tudományos programjának megváltoztatására, minthogy az összes tankönyvek a füves vetésforgó hibás tételeire épülnek. Hruscsov hangoztatta: „A füves vetésforgóról szóló tételt ki kell rekeszteni a tudományos programokból”. (MTI) Hruscsov elvtárs beszéde Túri András EG A GYÁR 13. A zenekar gyors számra vált át, a fiú megáll, majd kivezeti táncosnőjét a parkettről. Rosszkedvű. Ez az este is csak úgy végződik, mint a többi. Mindez oly keserű, annyira reménytelen. Int a pincérnek, fizetni akar. A nő lefogja a kezét. — Miért teszed ezt? Miért vagy ilyen? — Menjünk, semmi értelme az egésznek. A nő szemébe könny tolul. — Istenem, milyenek tudtok lenni, ti férfiak! Látod, ő Vidéken van s én ide jöttem veled, ebbe a mulatóba. Mindent csak én vállalok, a csalást, a folytonos hazu- dozást, az alakoskodást, az önmeg. vetést. Neked nincs semmi félnivalód, te szabadon szerethetsz, szabadon gyűlölhetsz. Miért haragszol hát rám? A fiú ellágyul. Kezét ráteszi a nő kezére s a sajnálkozás forró hullámával mondja: — Bocsáss meg! És kérlek, dönts végre! Azt mondtad, engem szeretsz. Ne bujkálj, ne hazudj tovább! Nincs szégyenkezni valónk. Álljunk hát ki a világ elé, vállaljuk egymást. — Ha tudnád, milyen nehéz ez nekem, milyen nagyon nehéz! — Tudom. Nézz rám és felelj őszintén: szeretsz? — Szeretlek. — Csak engem? — Csak téged. — örökké? ■— Örökké. Micsoda szavak! Milyen ezerszer hallott hangsúly! Mennyire banális, mégis milyen izgalmas minden egyes szó. A fiú újból int a pincérnek. — Egy üveg pezsgőt! — Bolondos! Ez borzasztó sokba kerül! — Ne törődj vele, nekem megéri, ha veled lehetek. S hogy a pincér hozza a palackot, tölt s emeli a poharát: — Mire igyunk? Te mondd meg, hogy mire! A nő fölemeli arcát, a két szempár elmerül egymásban. — Ránk, kettőnkre. A szerelmünkre. A poharak halkan összecsendülnek. Az asszony aprókat kortyint, s közben összeborzong, mint az asszonyok általában, ha ereikben végigszáguld a pezsgő keserű-édes vibrálása. A helyiség túloldalán konyakoz. nak a színesek. Ki tudja, hányadik pohárral isszák. A lányok már a fiúk vállára dőlnek. Egyikük hangosan odaszól a zenének: — Valami rázósabbat, gyerekek! Elalszunk. A főpincér melléjük lép, szól valamit. Szúrósan néznek rá, kelletlenül. — Már rendelni sem szabad? — kérdi Dodó agresszíven. — Kérem, ez nem kocsma. — Pedig azt hittük. Feláll, átmegy a zenekar előtt, Lojziék asztalánál fékez, szemtelenül nézi a nőt. A többiek kajánul figyelik. A zene játszani kezd, Dodó közelebb lép. — Szabad? Lojzi fölnéz, arca elsötétül. Tudja, kivel van dolga. Szíve hevesebben kezd verni. — A hölgy nem táncol. — Csak magával? A kérdés határtalanul pimasz. A fiú érzi, hogy elsápad. Fölemelkedik. — Hallja, ha nem áll tovább... ;— Nyugi, öregem, nyugi! Ezért a csajért nem érdemes izgatnia magát. Lojzi karja lendül, a pofon csat. tanása túlharsogja a zenekart. Ketten is felugranak, szétválasztják őket, A fiú lába remeg az idegességtől. — Ezért még fizetni fogsz! A huligánt visszatuszkolják a helyére. Társasága ott hepciásko- dik, de a pincérek hajthatatlanok.
