Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-26 / 279. szám
4 MÉPÚJSÁ0 1961. november 26., vasárnap Vendégünk: N. SZ. Szmirnov, az OSZSZK érdemes művésze Ilyen még nem woití — kiáltja boldogan Gécs Jenő, a hétországban híres Balassi táncegyüttes vezetője, a Balassi művelődési ott. hon művészeti előadója, miközben a próbaterembe kalauzol bennünket. \ Roppan* tánciórgatag tárul elénk, szinte szédülünk látásától, az égzengéses dobajtói és Bőm Miklós koreográfus ordításától pedig majd megsüketülünk. "Palán dühös ez a fiatalember a parketten fáradhatatlanul perdülő-far- duló, dóba jósán lendülő fiú- és lányserege, hogy annyira ordítozik? Cseppet sem, de a nagy zajban és a harmonika zúgásában csak ilyen harsogó utasításokkal boldogul. — Most belel — trvoiü a barmon ikásnak, s azzal ő is beleveti magát a táncolok tengerébe, úgy mutatja, hogy miként hajoljon a derék, csapódjon, kapódjon a láb. Elemében van és véle együtt az egész tárnokait Derűsek, mosolygók. Nemcsak azért, mert így kívánja az éppen soron lévő „Bizonyítsd be...’- című orosz népi tárcjelenetet, hanem mert valóban Jókeárűek Ügy érzik, már maguk előtt látják a lelkesült nézősereget és hallják fergeteges tapsát Fiatalok, erősek, jóra, szépre hevülékenyek egytől egyig! A nyomdák, a Forgácsoló és más üzemeik, no meg a középiskolák küldték annak idején táncos- lábú lányaikat, fiaikat az együttesbe. Most a balassisták koreográfusuknak, Bőm Miklósnak a Népek barátsága című tánc-szvitjét tanulják, illetve annak orosz táncbetétjét, melyet Szmirnov szovjet balettmester alkotott és személyesen tanít be. Nem volt könnyű a magyar táncokra beidegződött fiataloknak izmaikat és Tiízmwéraé- küket átváltaniuk az orosz népi láncok ütemére és lelkiségére. Pe_ dig azt tartja Szmirnov mester, hogy amelyik nép táncát járod, a* csak úgy igazi, ha teljesen beleéled magad annak a népnek a leigyar tanítványa, Born Miki, az együttesnek — fiatal kora ellenére — régi-régi táncmestere úgy látszik, kitünően átvette a szovjet mester utasításait és úgy is adja tovább. Szmirnov elvtárs ezalatt sem tétlenkedik. Szorgalmasan végzi szívből fakadó, kedves kötelességét, a magyar—szovjet barátság ápolását. Átruccant néhány percre a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szomszédos helyiségébe^ ahol éppen orosz nyelvtanfolyamot hallgatnak felnőtt dolgozók, Pribojszki Mihály tanár előadásában. Csaba kedves szovjet vendége, Szmirnov elvtárs ott áE köztük és szép orosz nyelven magyaráz nekik. Áhítattal figyelik, hissen igazi orosz kiejtésben hallhatják Lenin és Puskin nyelvét. Eme kis közjáték után a mester ismét táncosai közt terem, együtt perdül-fordul, dobban, fárad velük, miközben Darabos György tanár, a fürge tolmács már fordítja is minden szavát, magyarázatát. Vajon ki is twtejtíonképpen az MSZBT megyei titkárságának kedves szovjet vendége és miként került a baJassisták közé? Nyikoláj Szemjonovics Szmir- nov, az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaság érdemes művésze, a szovjet hadsereg művészegyüttesének a balettmestere, több moszk. vai színház koreográfusa. E szűkszavú jellemzéshez még szorosan hozzátartozik az is, hogy a Nagy Honvédő Háború idején a harctéren lett párttag. A táncművészei mellett egy időben újságírással is foglalkozott,. A Balassi együttest, Kecskeméten látta először, és nagy érdeklődéssel kérdezte terveiket. A balas- sisták elmondták, hogy ezután Born Népek barátsága című tánc- szvitje kerül betanulásra , melybe szeretnének egy igazi, jó orosz tánc jelenetet is iktatni. Pankotai István elvtárs, az MSZBT Békés megyei titkárságának a vezetője nyomban megkérte Nyikoláj Szemjonovicsot, hogy tisztelné meg látogatásával a csabaiakat és segítene a „gyerekeknek”. Így tör. tént, hogy Szmirnov mester két hétre Csabára „költözött” és nemcsak, hogy vállalta egy orosz táncszám betanítását, hanem ő maga is dolgozta azt ki. Hatalmas volt az öröm erre a balassista berkekben! Szmirnov elvtárs végtelenül szerény, igazi szovjet emberhez illő magatartásától, nagy művészi tudásától és roppant munkabírásától a lányok és a fiúk el vannak ragadtatva. A fáradhatatlan szovjet ember módján, a tánc betanítása mellett még külön kulturális és politikai programot is vállalt. Találkozni fog a Jókai Színház művészeivel. Előadás és vita keretében szó lesz a Szovjetunió kultúrájáról és a színpadi táncmű vészeiről. (Az e téren végzett esztétikai és gyakorlati munkásságáért tüntették ki az „Érdemes művész” címmel). Találkozik még a megyénkben lévő művelődési otthonok művészeti előadóival és a tánccsoportoik koreográfusaival is. Az MSZBT megyei titkársága elkalauzolja több helyi kultúrcentrumba is (Gyula, Eleik, Szarvas, Orosháza), hogy az ottani vezetőkkel, dolgozókkal és a népművelés munkásaival találkozhasson és megismerkedhessék a mar gyár kulturális élettel. As évek során megyénkben megfordult szovjet látogatók; művészegyüttesek és kultúrcsopartok igen jó véleménnyel távozták. Ez is egyik jelentős oka volt annak, hogy a szovjet nép önzetlenül elküldte neves fiát megyénkbe, hogy ő is tovább erősítse a magyar— szovjet barátság immár másfélévtizedes és egyre terebélyesedő fáját. Huszár Rezső kületébe, zenéjének, táncának ritmusába. Ám hol van ő? Annyira jól menne már a balassistáknak, hogy nélkülözhetik mesteri irányítását? Hát igen, egy kicsit már eltávozhat tőlük. Legfrissebb maTanáesülés Mezoberénybea Pénteken, november 24-eu ütést tartott a mezőberényi községi tanács. A tanácsülés meghallgatta Kovács László kultúrotthon-igaz- gató beszámolóját a községi művelődési otthon munkájáról. Megállapította a községi tanács, hogy jó eredményeket értek el a falusi kulturális munlca fejlesztésében. A tanácsülés megvitatta a községi népi ellenőrzési csoport beszámolóját is. Hétvégi jegyzet a takarékosságról Ma déli 12 óra 50 perckor Dezsé- ry László szokásos hétvégi jegyzetében a takarékosságról beszél a rádióban. A tízperces népszerű vasárnapi műsorra éppen olyan időben kerül sor, amikor megyénk dolgozó társadalma takarékossági napokat tart. Ezt a gyakran igen hasznos tanácsokat adó vasárnapi kisműsort sokan hallgatják, s így a mai tájékoztató is alkalmas lesz az egyéni pénz- takarékossági mozgalom további népszerűsítésére. •Soss Ervin: A ‘bronzkarperec Riport a kelták ás a szarmaták világából 2300 esztendő másfél méterrel a föld alatt Még nyár volt, szeretemre és strandra termett nyár, amikor elhatároztam, hogy szerzek magamnak egy időgépet, és visszaruccanok vagy kétezer évet a múltba. Pedig szép volt a nyár, és kellemes volt néha nagyokat úszni a gyulai Várfürdő strandmedencéjében, de ha egyszer elfogja valami az embert, akkor vége. Az én nyári nyugalmamnak is befellegzett. Utazni akartam, vissza az időben ezer, kétezer évet, vagy még többet, szembenézni azokkal, akik a történelem hajnalán éltek ezen a tájon és meghallgatni vallomásukat szelemről, örömről, halálról és kifürkészni gondolataikat, mások-e mint a mieink, és megismerni álmaik világát. Rövid a történet. Mondom, nyár volt még, amikor egy kardoskúti tanya kis szobájában először ültem le egy asztalhoz, azóta oly igen kedves barátommal, ifj. Olasz Ernő tudományos kutató val. Megvallom őszintén: nem is tudom, hogy mi volt abban a szobában, arra azonban jól emlékszem, hogy elöntötte a könyv azt a sző- bát és irományokkal, könyvekkel telezűdított íróasztala mögül egy koponya nézett vetem farkasszemet. Ernő barátom mosolygott és olyan halkszavúan. szerényen, ahogyan mindig beszélni szokott, csak ennyit jegyzett meg: — Honfoglaláskori. Ezer esztendős. Akkor fogott meg először az a különös érzés, ami azóta is any- nyiszor rabul ejt. Néztem azt a koponyát. a szemek helyén a tátongó ürességet, megtapintottam homlokát, és mintha valahol — nem is tudom, hogy a szobában-e vagy bennem mélyen — hangok keltek volna útra. először érthetetlen szófoszlányok, aztán egyre jobban kitisztult minden, és egy érces, szép zengésű férfihang szólt: — Keled volt a nevem, ijász-lo- vas voltam a Nagyér seregében... Számolatlan csatározásokban öldököltem én is, mignem itt, e vidéken ért el a halál. Fiatal voltam, olyan mint te, késői rokon.,, mégis hai„Én egy jó harcosat kérek../" Sárgult faleveleket kavar a késő őszi szél. Ébredezik a falu, a ^ fáradt napsugár lassan-lassan felszívja a kora reggeli harmatot. Nyolc óra van. Vidám, népes sereg zsibong a bucsai iskola udvarán. Kezükben könyv, arcukon vidámság. Megkezdődik a könyvkölcsönzés. Vasárnap és ünnepnapokon sok a vAdég. Érkezési sorrendben lépnek be a tanulók a kölcsönző terembe. „Én egy jó harcosat kérek”, „Nekem egy izgalmas történelmi regényt tessék adni”. És hangzanak tovább az egyéni kívánságok. A könyvtárosnak nincs is nehéz feladata, mindenkinek kielégíti az igényét. Ebben az évben saját ízlése szerint 5700 forintért vásárolhatott könyvet az olvasók számára. Nem nehéz így a választás. Idősebb néni jelenik meg. A tanulók félrelépnek az asztaltól, helyet adnak neki. „Most vagyok itt először kedveském — mondja szerényen a könyvtárosnak. — Láttam a hirdetést, hogy jó könyveik vannak. Ha még nem vitték ki az „Anna Kareninót” — kérném — hangzik megfáradt hangja. — „Régen, nagyon régen olvastam, de már elfelejtettem, csak arra emlékszem, hogy nagyon jó volt.” Megkapja a könyvet, s elmegy. Nyolcadik osztályos kislány lép a kölcsönző asztal elé. „Ady Endre összes költeményeit szeretném elolvasni. Tanulunk róla, s nagyon megtetszettek a versei”. Alig éri el az asztalt a következő kisfiú. „A Pál utcai fiúk című regényt szeretném elolvasni. Tetszik tudni, ez kötelező olvasmány nekünk, s egyébként is nagyon megtetszett nekem a kis Nemecsek, a regény főszereplője.” Változatos, egyéni ízlések kielégítésére folyik a kölcsönzés egész vasárnap délelőtt. Ki regényt, ki elbeszélést, ki mesét, ki tudományos művet visz ki, de mindenki tanulni akar. A könyvtárnak jelenleg 350 aktív olvasója van, aki minden héten két alkalommal könyvet cserél. Lassan kiürül a kölcsönző terem, mindenki távozik abban a reményben, hogy milyen jót fog olvasni szabad idejében délután és este. Ifj. Szilárd Adám Bucsa Kapható 185 és 312 Ft-os árban papír—írószer szaküzletekben. földmüvesszövetkezeU boltokban és állami áruházakban nőm Kellett. Mert a Nagyúr lányát, Ünigét szerettein... Én láttam őt!.„ És hogy szerettem!... A szeme úgy szikrázott, mint nyilaink hegyén a Nap... Csak íjász-lovas voltam... csak lovam és egyebem más semmi sem... Érte haltam, mert nagyon szerettem.« (Mintha nem is a kis szobában ülnék. A falak kitágulnak, eltűnnek onnan, és suhogó, ijesztő zúgással körülfon a puszta.) — Látod, a szemem üres, mély gödrét? Ott tükröződött kecses arca... Látod a homlokom hideg boltozatát?«. Mögötte szövődött a szerelem... és a gyilkos gondolat... (Ujjaim között szétmorzsolok egy cigarettát. Nem tudom.) — Most hagyj, késői rokon, majd egyszer regélek még neked, ügy érzem, te értesz engem, és tudod hallani a szavam... Nem, ne nézz rám így! Elég volt! Hallod?! Csak itt volna az íjam, huj!... Láttad már, milyen kikeletkor az ég? De akkor ám, amikor kelni jön a hajnal! Olyan volt a szeme színe.« olyan... olyan«, olyan... — A környéken került elő. Lótej és lovának négy lába volt mellé temetve. Ez már Ernő barátom hangja, és ez a hang hirtelen begyújtja az időgépet (mely bennünk rejtőzik) és szédítő száguldással hoz vissza a jelenbe, az ő íróasztalához és az a koponya, ott, velem szemben már nem más, mint egyszerű régészeti tárgy, egy a sok közül, amit ezer és tízezer számra őriz még ez a föld, itt a Körösök vidékén is. Ernő régész. Micsoda szép hivatási A régészet — történettudomány. Minden mozzanata az, hiszen a gyűjtőmunka, a terepbejárás, az ásatás, a megőrzés és helyreállítás legkisebb része is a történelemmel, ezer évek történelmével való szoros kapcsolatot, mély ismeretet igényel. Szép hivatás valóban. És amellett, hogy komoly tudomány, van benne bőven romantika is, hiszen nem véletlen, hogy a földet forgató, ásató régészeket a közhiedelem egy kicsit amolyan „kincskeresőknek" tartja. Ami igaz is. Kincset keresnek, és kincset találnak, legyen az csak egy omló fvópohár vagy cirádás mintájú tálacska — kincs, mert általa a múlt mesel, árul el sok olyan titkot, ami az embert megdöbbenti olykor és elgondolkoztatja. Elmeséli nekem, hogy tavaly Békés Sámson határában irányított le- letmentő ásatást, az Erdöházi-hai- mon. — A régi térképek még Temető- halomnak említik. Az te. Az egész domb egy óriási temető. Kelták, szarmaták temetkeztek ottan, fél évezreden át. ívnyi milliméter-beosztású papírost szed elő: az Erdőházi-halom temető-térképét. Jobban mondva annak a résznek a pontos rajzát, ahol tavaly, a leletmentés idején sírokat tártak fel. A térképen egy nagy téglalap alakú négyszög, annak közvetlen közelében a sírok apró kockái sorakoznak érdekes rendszerben.
