Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-24 / 277. szám

2 19 ÉP ÚJ SÁ G 1961. november 21., péntek Ifjúság a szocializmusért Csaknem egy esztendő­vel ezelőtt, 1960 decemberében a KISZ L kongresszusa határoza­tot hozott az Ifjúság a szocializ­musért mozgalom bevezetésére. A mozgalom alapgondolata egy­szerű KlSZ-tagoktól, alapszervi vezetőktől indult el. Nem első eset, hogy az ifjúsági szövetség egy meghatározott idő­re szóló feladatkomplexumot ál­lít a magyar fiatalok elé, de ilyen széleskörű és kedvező fo­gadtatásra még egyetlen akció sem talált ifjúságunk körében. Az öt évre meghirdetett mozga­lomba már az első hónapokban ezrével jelentkeztek a fiatalok és vállalták a követelmények teljesí­tését. A mozgalom négy alapköve, telménye: a munka, a tanulás, a kultúr- és a sporttevékenység végső fokon a KISZ-élet egészét jelenti és megkönnyíti az alap­szervezeti vezetők munkáját is, hiszen ha megteremtik a követel, menyek teljesítésének feltételeit, gondoskodnak arról, hogy ezt a fiatalok ki is használják, akkor végrehajtották feladatkörüket. Egy hónap múlva lezárul a mozgalom első éve és elegendő tapasztalattal rendelkezünk ahhoz, hogy bizonyos következtetéseket vonjunk le a jövő évi munkát il­letően, s hogy rávilágítsunk né­hány, ez évben észlelt alapvető hiányosságra. Megyénkben több mint 21000 KISZ-tag és KISZ-en kívüli vál­lalta azt, hogy megszerzi az első év jelvényét. Nagy részük, mint­egy 17—18 000 fiatal már teljesí­tette is vállalását és az év végéig minden bizonnyal a még hátrale­vők is megszerzik a jogot a jel­vény viselésére. fog részt venni. Jóllehet, vannak fiatalok, akik szívesebben teljesí. tenék ezt könyvek olvasásával, szellemi vetélkedőkön való rész­vétellel vagy egyéb más kulturális tevékenységgel, ami számukra megfelelőbb, érdeklődési körüket leginkább kielégíti. Ennek elsősorban a vezetők ké­nyelmessége az oka. Nem töreked­nek a nagyobb munkát igénylő, de sok-sok haszonnal járó, válto­zatos érdeklődési kört kielégítő feltételek megteremtésére. Maximalizmussal is találko- i zunk. Ez elsősorban olyan helye­ken fordul elő, ahol középiskolai tanulók is részt vesznek a szer­vezet munkájában. A területi KISZ-szervezet például nem is­meri el középiskolás tagjának az iskolában végzett társadalmi mun­kát, a középiskolai szervezet pe­dig megköveteli az iskolai kul- túrmunkát attól a fiataltól is, aki egy tsz-KISZ-szervezet szín­játszó csoportjának rendezője. Ez az álláspont káros, nem elősegíti, hanem hátráltatja a mozgalmat, ezért gondosan ügyelni kell arra, hogy a szervezeti sovinizmus ilyen megnyilvánulása minél előbb eltűnjön. Meg kell említeni még egy ve­szélyes jelenséget. Nevezetesen az első követelmény indokolatlanul erőteljes kiemeltségét. Sokan csak a 20 órás munkavégzésben látják az egész mozgalmat és nagyon is mellékesként kezelik a tanulást, a kultúr- és sportmunkát. Talán ép­pen ez az oka annak, hogy sok be. nevezett fiatal csak úgynevezett „év végi hajrával” tudta teljesíte­ni az említett három követel­ményt. Kétségtelen, nagyon fon­tos mind népgazdasági, mind pedig nevelési szempontból a fizi­kai munka, nem véletlenül ez az első követelmény, de a mozgalom egészének mégis csak egy részét képezi. Az Ifjúság a szocializ­musért mozgalom ily módon való leegyszerűsítése a mozgalom ne­velési céljainak figyelmen kívül hagyását jelenti. Mindezen hiá­nyosságok mellett ismételten hangsúlyozni kell, hogy az Ifjúság a szocializmusért mozgalom na­gyon egészséges, jó kezdeménye­zés. Lehetőséget teremt a fiatalok széleskörű tevékenységének kibon­takoztatására, az ifjúsági szövet­ség eszmei-politikai nevelési cél­kitűzéseinek megvalósítására. Iga­zi eredménye azonban csak akkor mutatkozhat, ha KlSZ-vezető- ink még fokozottabban kihasz­nálják az ebben rejlő lehetősége­ket Év végéig még van egy hónap. Ifjúsági vezetőinknek alaposan fel kell mérni, szinte egyénenként, hol van még elmaradás és meg kell teremteni a követelmények teljesítésének feltételeit Ugyan­akkor már most mozgósítani kell a fiatalokat, hogy jelentkezzenek a mozgalom második évére. KISZ- alapszervezeteink értékeljék az egyéves munkát és teremtsék meg a jövő évre a még eredményesebb tevékenység feltételeit. Petrovszki István Kongói hírek Szólni kell azonban ar­ról is, hogy a mozgalom mennyi­re volt tudatos a fiatalok körében. Egyszerű KISZ-tagokkal folyta­tott beszélgetés során nemegyszer kiderült, hogy a fiatalok egy része nem ismeri a mozgalmat. Ledől, gozta a 20 óra társadalmi munkát, részt vett a KISZ-oktatásban, film- vagy színházelőadásokon, olvasott könyveket, sportolt, de azt nem tudja, hogy ezzel a moz­galom első évének követelményét » teljesítette. Az Orosházi Faipari Vállalatnál például 40 fiatal tett elegett a mozgalom követelménye­inek, de csak egy-két KISZ-es ismerte jól a mozgalmat. Ennek oka abban rejlik, hogy a járási KISZ-bizottságok megelégedtek azzal, hogy az alapszervezeti ve­zetőket tájékoztatták, de nem el­lenőrizték kellőképpen azt, hogy a tagság mennyire ismerte meg a mozgalom politikai jelentőségét. A másik hiányosság, hogy a KISZ-alapszervezetek vezetői nem' látják világosan a követelmények! nevelési célját. Ennek tulajdonít-! ható, hogy csak a legritkább eset-£ ben foglalkoznak egyénileg a fia-e talokkal. Felületesen kimondják, | hogy például a harmadik követel-! ményt az alapszervezet kollektí-f ven úgy fogja teljesíteni, hogy ^ alakítanak egy színjátszó és egy j tánccsoportot és mindenki ebben j Leopoldville (MTI) A kongói parlament szerdán meghallgatta Adoula miniszterel­nök beszámolóját a hadsereg hely­zetéről. Adoula tájékoztatta a kép­viselőket a kindui eseményekről, amelyek során 13 olasz ENSZ-ka- tona életét vesztette. Az ülés résztvevői egyetértettek a kongói miniszterelnökkel, hogy a 13 olasz katona haláláért felelő­söket meg kell büntetni. New York Ghana ENSZ-küldöttsége szer­dán közölte, a ghanai kormány értesítette az ENSZ főtitkárságát, hogy egy zászlóaljat bocsát az ENSZ kongói rendfenntartó erői­nek rendelkezésére. A zászlóalj mintegy 600 katonájának első, 110 j érkezik Leopoldvillebe. 1 Túri András: . * EG A G YA R Hazautaztak Moszkvából a magyar békeharcosok Moszkva (TASZSZ) Szatmári Imrének, a Magyar L Hazafias Népfront Országos Ta-j nácsa elnökének vezetésével kö-1 rülbelül háromszáz magyar béke- harcos tett látogatásit a Szovjet­unióban. Tizenkét napot töltöttek f Leningrádban és Moszkvában, ta-| r.ulmányozták a szovjet dolgozók! életét, látogatást tettek ipari vál-2 lalatoknál, megtekintették a = Kremlt és Moszkva más neveze- * tességeit. A magyar látogatók szerdán ha. Mutaztak. | (8.) Keserű Ernő nyomozó alezredes, bűnügyi alosztályvezető ingujjban, nyitott gallérral ül íróasztala előtt. Rettentően szenved a hőségtől. Nagy, kövér ember a nyomozó al­ezredes, széles arcú és mosolygós, a váratlanul beköszöntött afrikai melegben azonban semmi kedve a vidámsághoz. Az egyetlen dolog, amit ki nem állhat, a ká­nikula. Hát még, ha úgy köszönt be a kánikula, mint ez a mostani, dermesztőén hideg éjsza­kák és szokatlanul hűvös nappa­lok után, váratlanul és agresszí­ven. — A meteorológia a napfoltok­ra keni az egészet — morogja rosszkedvűen, mialatt hatalmas zsebkendőjével a nyakát törölgeti. — Persze, ez a legegyszerűbb do­log. Nem tudnak magyarázatot ad. ni, hát jöjjenek a napfoltok. Évek óta képtelenek egyetlen rendes, embernek való időjárást jósolni. Klárika, a gépírónő nevet. — Jósolni tudnak, csak teremte­ni nem. Az alezredes bánatosan emeli rá tekintetét. — Könnyű magának. Ha én hu­szonhárom éves lennék és olyan karcsú, mint maga, ón is nevet­nék. Egy bizonyos, ha holnapra sarkvidéki hidegre válik az idő és megint a napfoltokról olvasok, be­megyek a szerkesztőségbe és kite­kerem annak az újságírónak a nyakát. — De hisz az alezredes elvtárs fia is újságíró! — Éppen azért. Ismerem őket. Legjobb lenne mindjárt vele kez­deni. A lány megint nevet, aztán be­levág az írógépbe. Hanem az „öreg” ma nem nyugszik. — Mondja csak — szólal meg —, mit tenne maga, ha története­sen meg akarná ölni a nagynén­iét? A leány hozzászokott ugyan az efféle kérdésekhez, most mégis há­pog egy kissé. — Itt van ez a lány, ez a Gazdag Teréz, aki megölte a nagynéniét — lapozgat bele az iratokba az alez­redes. — Persze mindent tagad, még azt is, hogy egyáltalán ismer­te a nénikéjét. A leányka külön­ben disszidált és nemrég tért visz. sza Nyugatról. Nos, maga hogy csinálná? — Alezredes elvtárs... Klárika szemrehányóan néz fő­nökére. A vádlottak és tanúk vallomásai a moszkvai Moszkva (TASZSZ) Az amerikai zsoldban álló nyu­gatnémet kémek perének tárgya­lásán megkezdődött a vádlottak kihallgatása. Sonntag a kérdésekre elmondta, neki és társának, Naumannak fel­adatai közé tartozott, hogy egy nyugat-németországi magáncímre rejtjeles táviratot küldjenek, ha nagy csapatmozdulatokat észlel­nek a Szovjetunióban. Ilyen táv­iratokat azonban nem küldtek, mert nem láttak semmiféle csa­patmozdulatot. A kémtevékeny­ségre pénzért vállalkoztak. Naumann, a másik vádlott meg­erősítette Sonntagnak az ameri­kai kémekkel való találkozásuk­ról, az ezektől kapott megbízások­ról és kiképzésükről tett vallomá­sát. Naumann ugyanakkor megkoc­káztatta azt az állítást, hogy a Szovjetunióban teendő utazásukat „ártatlan vállalkozásnak” tartotta. A továbbiak során mégis elismer­te, hogy a Szovjetunióban felvéte­kémperben leket készített olyan objektumok­ról, amelyeknek fényképezése ti­los. Az államügyész kérdéseire adott válaszaiból világosan kitűnt, hogy Naumann és útitársa, Sonntag számára széleskörű kémkedési programot dolgoztak ki, és ők Viborgból Csernovicba vezető „tu- rista”-útjukon gondosan végre is hajtották e programot. A bíróság ezután a tanúkat hall­gatta ki. Miszejko főhadnagy, egy ellenőrzési pont főellenőre meg­erősítette, hogy Sonntagnál talál­tak olyan filmeket, amelyek ra­dar-berendezésekről és más olyan objektumokról készültek, amelye­ket tilos fényképezni. A vámvizs­gálat során Sonntag megpróbálta elrejteni e filmeket. Csütörtökön előbb zárt tárgya­lás lesz, amelyen a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának katonai kollégiuma megvizsgálja a vádlot­tak által fényképezéshez felhasz­nált filmeket, és az ezekről ké­szült képeket. Utána nyílt tárgya­lást tartanak. (MTI) Schröder Ini külügyminiszter sajtóértekezlete WaslÉjMaii Washington (ADN) Schröder bonni külügyminiszter szerdán Washingtonban sajtóérte­kezletet tartott, ezen körvonalazta az új nyugatnémet kormány kül­politikáját. Noha a kormány for­mailag új, politikája változatlan. „Ragaszkodunk külpolitikánk be­vált elveihez” — mondotta Schrö­der. Ennek jegyében fokozni kí­vánják a korábban követett re- vansista politikát. Schröder mereven szembefordult azzal a tervvel, hogy Nyugat-Ber- 1 innék új státust adjanak. Felszó­lította a nyugati hatalmakat, ne mondjanak le a frontvárosban él­vezett „jogaikról”. Hozzáfűzte, ezeket a gondolatokat Adenauer kifejtette Kennedy amerikai el­nöknek is, és az amerikai kor­mány azonos nézeteket vall. Végül a külügyminiszter fogad- kozott, az új nyugat-berlini stá­tus elutasítása nem jelenti azt, hogy: az NSZK ellenzi a nyugat­berlini helyzet megvitatását, azt azonban nem volt hajlandó kö­zölni, miről is kívánna tárgyalni. Schröder sajtóértekezlete idején a sajtóklub épülete előtt felvonu­lók tüntettek az agresszív bonni politika ellen. A tüntetők plaká­tokat vittek magukkal, amelyeken a következő felírás volt olvasható: „Nem háborúzunk Berlin miatt! Ne adjatok atomfegyvereket Adenauemek!” (MTI) — Jó, jó, csak úgy kérdeztem. S ha teszem azt, egy vegyiüzemet szeretne felgyújtani, ahhoz hogyan kezdene hozzá? — Nem akarok vegyiüzemeket felgyújtani. — Pillanatnyilag. De ha mégis eszébe jutna egyszer, miként álla­na a problémához? — Olyan helyre, amely senki­nek sem tűnik föl, kisebb hatású robbanószerkezetet rejtenék él, könnyen gyúló vegyianyag közelé­be. Azután a szerkezetet úgy idő­zíteném, hogy olyan időpontban robbanjon, amikor senki sem tar­tózkodik a közelben, én sem. A többi menne magától. A leány belemegy a játékba, hangját sejtelmesen lemélyíti, ez­zel is aláfestve a dolog izgalmassá- gát. Az alezredes elgondolkozva figyeli. — Tudja, hogy nem is rossz, amit mondott? — Jó ég, csak nem vesz majd gyanúba, alezredes elvtárs, ha ilyesmi előfordul? — Aki ilyen biztonsággal épít fel bűneseteket, az nyugodtan gya­núba vehető. Legyen szíves, szól­jon át a házitelefonon Sárpsi fő­hadnagynak, hogy jöjjön be hoz­zám. Nagyot sóhajt, zsebéből ismét előkerül a lepedő nagyságú zseb­kendő. — Phü! Az ördög vinne ei min­den napfoltot! Két perc múlva előtte áll a fia­tal nyomozótiszt. Az „öreg” kuta­tó-gúnyos tekintettel méregeti. — Mondja, magának nincs me­lege? — Egy kicsit. — A Palatínuson bizonyára job­ban érezné magát. Sárosi mosolyog. Régóta dolgo­zik a főnök keze alatt, ismeri és szereti őt. Hozzászokott furcsasá­gaihoz, különös és meglepő ötle­teihez, váratlan kérdéseihez. Mint ez is éppen: — Mi a véleménye a meteoroké, giáról? — Érdekes tudomány. — Azt hiszi? Én úgy gondolom, kellemes játék inkább. Lelkes em­berek totózása a természetfelelős- sel. Mellesleg, hogy áll a Vegyi­művekkel? — A vizsgálat nagyjából befeje­ződött. A tüzet gondatlanság okoz­ta. Üvegben álló különleges vegy­szerbe oxigén jutott s az meggyul­ladt. A tűz nagyon gyorsan terjedt, pillanatok alatt lángra lobbantotta a berendezést. El lehet képzelni ott, ahol csupa gyúlékony anyag fekszik egymás hegyén-hátán. A nagy füst miatt nehezen találták meg a tűzgócot. — És miként jutott oxigén ah­hoz a különleges vegyszerhez? Va­laki kinyitotta talán az üveg tete­jét? — Nem. Az üveg légmentesen plombáit és az utólagos vizsgálat szerint a plombálás érintetlen volt. Nem lehetett más, mint hogy az üveg valamiképpen megrepedt. — Ügy, megrepedt? Érdekes. És mitől repedt meg? — Az ilyesmit sokmdnden okoz-

Next

/
Thumbnails
Contents