Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-23 / 276. szám
1961. NOVEMBER 83., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA-r---------X VI. ÉVFOLYAM, 876. SZÁM Társadalmi munka és a lakóhely Az ötéves tervben: Ismert kép az utcán: munkások, üzemek, vállalatok, hivatalok dolgozói, fiatalok és idősek, nők és férfiak ásóval, lapáttal, csákánnyal a kezükben egyenként és csoportosan munkára indulnak. A szomszédok és jóbarátok, kollegák, munkatársak külön-külön indulnak el, s egyszerre csak összetalálkoznak valahol, és már tízen, húszán, ötvenen, százan vannak együtt. Megindul a munka: csattog a csákány a kemény talajon, mélyed az ásó, s a lapát serényen emelkedik az űtszélre. Készül az alap a járdának, útnak, mélyül az „ágy” a vízvezetéknek. Ha valaki megkérdi, kik ezek az emberek, két szó a válasz: társadalmi munkások. Ismert kép, és egyre ismertebbé, megszokottabbá válik, mert egyre többen kérnek részt a falu, a város építésében, szépítésében. A növekedést bizonyítja az alábbi kis statisztika: Békéscsabán 1955- ben — amikor a társadalmi munka lényegében megindult — 354 ezer forint értékű társadalmi munkát tervezett be a városi tanács. A Minisztertanács 1010/1955-ös számú határozata — amely a község- és városfejlesztésről szól — a társadalmi munkát ugyanis a község-, városfejlesztés egyik eszközének tartja. Azóta a tanácsok községfejlesztési tervében új rovat nyílt: ,,A lakosság társadalmi munkája”. De folytassuk a statisztikát. 1956-ban 365, 1958-ban 39, 1959-ben 100 és 1960-ban 170 ezer forint értékű társadalmi munkára számított a tanács. Ez a néhány szám sajnos mutatja azt is, hogy kissé spontán, ötletszerűen terveztek, nem támaszkodtak bátran a lakosságra, nem vették figyelembe a kezdeményező készséget. Pedig az emberek nagy része szívesen vállalta a társadalmi munkát. Amikor egy-egy utcában új járda építését kezdték meg, az utca lakói egymás után ajánlották fel segítségüket a régi járda felszedésében, az alap elkészítésében. Ilyenkor jöttek azok is, akik korábban vonakodtak ettől a munkától. Jöttek, mert közvetlen érdekük volt, hogy az utcában jó járda legyen. A tervezett társadalmi munka értékét csaknem minden évben túlteljesítették. 1960-ban a 170 ezer forint helyett 451 ezernél több volt a teljesített összeg. Nem szólva a kisvasút sínéinek felszedéséről, amikor az egész város megmozdult, és segített. Csupán itt kétmillió 251 ezer forint volt az a megtakarítás, amit a lakosság társadalmi munkájával értek el. Ez a rendkívüli munka mutatta meg igazán, hogy mennyire-le- het és kell is számítani a lakosság segítségére. Ebben az évben a tanács már jobban számított a lakosságra. A Hazafias Népfront városi bizottságával közösen még az év elején egy részletes tervet dolgoztak ki a társadalmi munka szervezésére és a mű szaki feltételek biztosítására. A terv az ebben részt vevők megbecsülését figyelembe veszi, ami igen lényeges, mondhatnánk egyik mozgató rugója a további munkának. A tervszerű munka eredménye, hogy október végéig egymillió-kétszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a város lakói. S míg korábban csak annak a környéknek a lakói fogtak össze, ahol éppen járdát, utat építettek — hiszen ez közvetlen érdekeltté tette őket —, most a távoli kerületekből is eljönnek, ha arról van szó, hogy valahol segíteni kell. A legszebb példa erre a KISZ-tábor építése, melyre az üzemekből, vállalatoktól százan és ezren jelentkeztek. Vagy a Gyóni Géza utcai útépítésnél a MÁV dolgozói (itt van a MAV-rendelőintézet) a város legtávolabbi pontjairól is eljöttek. Csupán a vasutasok 800 órát dolgoztak itt. Amikor a DAV vállalta, hogy november 7-re kigyulladnak az ostornyeles lámpák a Sztálin úton is. számítottak a lakosság segítségére, s nem is csalódtak. A városi tanács, a KIOSZ, a kiskereskedelmi vállalat, a moziüzemi vállalat, a kisipari szövetkezetek dolgozói siettek segítségre, s november 6-án este együtt gyönyörködhettünk a közös munka gyümölcsében. Tehát ma már nemcsak a háza előtt épülő járda elkészítésében segít a falu és a város lakója, hanem távolabbra is néz, látja a jövőt, segít a fejlődés meggyorsításában. A felnőttek mellett ott vannak a diákok is. Még általános iskolásokat is láttunk nagy lelkesedéssel dolgozni. S vajon melyik szülőben nem ébred fel az érdeklődés, ha gyermekét hallgatja, aki lelkendezve meséli, mit csináltak, és miért tették ezt. Óriási nevelő hatása van ennek a „diákmunkának”. — Társadalmi munkások... — mondjuk, ha ásóval, lapáttal dolgozó csoportokat látunk az utcán, mert általában róluk mondjuk ezt. Ezeknek az embereknek a munkáját le tudjuk mérni. Tudjuk, hogy Kiss Sándor, Üjlakl Lajos, Lipcsei József és a többiek egyenként 30—50 és 120 órát dolgoztak. At tudjuk számítani a társadalmi munkát pénzre is, s azt is ki- okoskodhatjuk, hogy ebből hány méter új járda készülhet a tervezetten felül. A ledolgozott órákért erkölcsi és anyagi elismerésben is részesülnek, hiszen a tanács arany-, ezüst- és bronz jelvényt, és társas utazásra szóló jegyet is ad majd a legjobbaknak. De nem tudjuk lemérni azoknak a munkáját, akik a Hazafias Népfront, a szakszervezet, a KISZ, a nőtanács, az iskolai szülői munka- közösségek aktívái, akik szabad idejüket áldozzák fel az iskola szépíté séért, az ifjúság neveléséért, üzemben — a munkaversenyek szervezésével — a termelés emeléséért, és így sorolhatnánk tovább, ök is társadalmi munkások. Rájuk ritkán gondolunk, pedig velük is nap mint nap találkozunk. Ott vannak a munkahelyünkön, az iskolában, az üzemben, az utcán, de még a szórakozóhelyeken is. Vagy talán az, aki az alkoholizmus ellen küzd, nem társadalmi munkás, vagy az a szakszervezeti aktíva, aki az üzemben a munkaversenyt szervezi, nem érdemli meg ezt a megtisztelő címet? E gyűjtőnév alatt gondoljunk ezekre az emberekre is, akiknek munkája nem mérhető számokkal, de számuk egyre nagyobb, és munkájuk egyre eredményesebb. Kasnyik Judit Kekkonen elnök elutazott a Szoyjetunióba Helsinki (TASZSZ) Urho Kekkonen finn köztársasági elnök szerdán elutazott a Szovjetunióba. Űtjára elkísérték Karjalainen külügyminiszter és más hivatalos személyiségek. Mint már jelentettük, Kekkonen elnök Novoszibirszkben találkozik Hruscsov szovjet miniszterelnökkel. A finn köztársasági elnökkel elutazott a Szovjetunióba A. V. Zaharov szovjet nagykövet is. 1000 hektáron űj halastó, évi 110 ezer kacsát nevelő telep épül Évente 1400 mázsa pecsenyekacsát és 10 ezer mázsával több halat ad az országnak a Biharugrai Halgazdaság Megyénk egyik legészakibb csücskében, Biharugrán a hideg idő beállta ellenére is lázas építkezések folynak; bővül a halgazdaság. Központjában a meglévő gazdasági épületek mellett új falak emelkednek, némelyiken már tető is van, pedig, ahogyan mondja Kozma elvtárs, a gazdaság igazgatója — csak Októberben kezdték el a kőművesbrigádok az építkezést. Olyan beruházást biztosítottak a gazdaságnak, melyet még ebben az esztendőben fel kellett használni. Ezért a házi brigád mellé „kölcsön kérték” a Békés megyei Erdőgazdaság két építőbrigádját is. Minden dicséret megilleti a kőműveseket, akik 35 nap alatt tető alá hoztak két darab ötezres kapacitású ka- csaelőnevelőt. Mert hogy a lényegre rátérjünk, mintegy kétmillió forintos költséggel összesen 60 ezres kapacitású keltetőállomás épül Biharugrán a halgazdaságban, és ezt kiegészítőén 20 ezer férőhelyes kacsaelőnevelő. Mindez pedig az ötéves terv keretében, mely meghatározza, hogy 1965-ig 80 százalékkal kell növelni hazánkban a halászat hozamát. Ezt a célt — és általában a halhozam növelését — kétféle úton lehet elérni. Egyrészt területbővítéssel, másrészt pedig a tavak minőségének, táplálóerejének fokozásával. A biharugrai halgazdaság mindkét lehetőség felhasználására 35 millió forint beruházást kapott, amelyből nemcsak a kacsatenyésztést fejlesztik fel a következő években, hanem ezer hektárral növelik a halastavak területét is. A kacsatenyésztés csak eszköz a haltenyésztés fokozására De igen kifizető eszköz, mert amellett, hogy a tavakon úszkáló kacsák az élő trágyaszórógép szerepét töltik be, tollúk, húsuk és zsírjuk kiválóan értékesíthető. Eddig sertéstrágyával javították a biharugrai tavak talajszerkezetét, ez azonban — tekintve, hogy holdanként 6—8 mázsa sertéstrágyát szórtak el minden évben — igen költséges volt. A kacsatenyésztés jóval olcsóbbá teszi a halastavak organizmusának állandó javítását, mert az élő trágyaszórógépek „szállítási költségeit” nem kell megfizetni, s ráadásul értékesebb trágyával látják el a tavakat, mint más jószág. Kozma elvtárs az elmúlt évben a Német Demokratikus Köztársaságban járt tapasztalatcserén. Ott győződött meg a fenti módszer eredményességéről. A német halgazdaságok a kacsatenyésztés révén megduplázták a halhozamot. Vezetőik elmondották: ezt az eljárást még az ötvenes évek elején Magyarországról hozták. Abban az időben azonban hazánkban olyan rossz volt az árpolitika, hogy nem fizetődött ki még a nagyüzemi kacsatenyésztés sem. Ma más a hely. zet. A biharugrai gazdaságnak is kettős haszna lesz a kacsatenyésztés bevezetéséből. Jövőre már 300 000 kacsatojást keltetnek, részben saját előneve- lőjükben, részben pedig adnak át más halgazdaságoknak. Kereken 40 ezer előnevelt kacsával segítik majd a szegedi és a tiszavidéki gazdaságot 1962-ben. Ugyanakkor 110 000 pecsenyekacsaként mintegy 1400 mázsa húst adnak a népgazdaságnak. Nyolc hét alatt két, két és fél kilóra hizlalják a kacsákat. A tavak bővítését, illetve az új halastó ásását nagyobb erővel a jövő évben kezdik el. Ennek kapcsán Körösnagyharsány alatt mintegy 7,5 millió forint beruházásból nagy vízkivételi művet építenek. Három év alatt az 1000 hektárral bővülő tószint mellé különböző gazdasági épületeket és 15 darab családi házat is építenek. Az üzembővítéssel a gazdaság haltermelése meghaladja majd az ötéves tervben kitűzött mutatószámot, mert évente tízezer mázsával, azaz száz százalékkal több halat ad az országnak. (vd) Rendkívüli ülést tartott szerdán a Békés megyei Tanács A Békés megyei Tanács szerdán rendkívüli ülést tartott Végh Andor pedagógus, megyei tanácstag elnökletével. A megyei tanácsülés több javaslattal kiegészítette, majd jóváhagyta a megye jövő évi költségvetését, megtárgyalta az 1960. évi zárszámadást, valamint a megyei pénzügyi állandó bizottság tájékoztatóját a költségvetés felhasználásának s a helyes gazdálkodás érdekében tartott ellenőrzések eredményeiről. A megyei tanácsülésen részt vett és felszólalt Szobek András, az Elnöki Tanács tagja és dr. Nagy István, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője is. A jóváhagyott költségvetésekről szólva Király József, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője kérte, hogy a tanácstagok kísérjék figyelemmel azok megvalósítását. Ezután megtárgyalták a megyei művelődési munkát; hogyan valósították meg eddig a párt művelődési politikáját, s kijelölték a további feladatokat. A széleskörű és tartalmas vitában kicsendült a hozzászólók mély felelősségérzete, elsősorban a termelőszövetkezeti parasztság művelődésének ügyéért. Szobek András, az Enöki Tanács tagja elismeréssel állapította meg a falusi népművelés viharsarki eredményeit s beszélt hiányosságairól is. Azt ajánlotta: a szövetkezeti parasztfiatalság ideológiai és szakmai műveltségének elősegítésére társadalmi hozzájárulással alapítsanak ösztöndíjakat, s különösen a gépek kezelésére, az öntözéses gazdálkodásra, a baromfi- tenyésztésre, a belterjes mezőgazdaságra képezzék ki a parasztfiatalokat. A gazdasági vezetők több figyelmet és megbecsülést tanúsítsanak a fiatalok iránt, hangoztatta Baukó Mihály, a KISZ Békés megyei Bizottságának titkára. Kérte, hogy segítsék a társadalmi munkát vállaló fiatalokat, s a tanácsok a községek fejlesztésében az eddigieknél sokkal jobban támaszkodjanak a fiatalokra. A megyében csaknem kétmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek az idén a KISZ-szervezetek, s ha ezt gondosabban támogatnák, még többre is képesek lennének. Nagy Károly országgyűlési képviselő követendő példaként említette az újkígyós! Aranykalász Termelőszövetkezetet, amelyben 180 ezüstkalászos gazda, hat mező- gazdasági akadémiát végzett tag dolgozik; jó a szakmai vezetés, ugyanakkor a kulturális feladatokat is sikerrel megoldják. Kállai Istvánné, a művelődési állandó bizottság titkára beszámolt a bizottság tartalmas munkájáról s a megyei népművelési állandó bizottság tevékenységéről. Kucsera Mihály alezredes, megyei tanácstag azt ajánlotta, hogy a villany- és vízellátás kérdéseinek megoldása után a könyvekre tartalékolják maradék pénzüket a községi tanácsok. — A művelődési irányelvek megvalósítása a tudás és könyvek nélkül nem lehetséges — mondotta. Dr. Kertész Márton, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese azzal zárta be a tanácsülést, hogy a széleskörű vita igazolta: a megyében társadalmi üagyé lett a művelődés, a tudatformálás.
