Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-02 / 259. szám
1961. november 2., csütörtök HtPOJSAa 3 Hogyan biztosíthatjuk az állatállomány téli takarmányozását? A nagyüzemi gazdaságok növekvő állatállományának téli takarmányellátása az aszályos időjárás következtében fontos intézkedéseket követel. Az állatállomány takarmány-szükségletének kielégítésére minden előkészületet tegyünk meg. A silózásra még alkalmas növényeket és melléktermékeket minél nagyobb mennyiségben, mielőbb tartósítsuk. Kérdés: Mit silózhatunk még állataink téli takarmányozására? Minden olyan növényt és mellékterméket, amelyekkel a mostani száraz időjárás mellett rendelkezünk. Amennyiben egy bizonyos növényből vagy meléktermékből csak kevés van, azt másikkal, vagy akár többfélével vegyesen silózzuk. Ilyen esetben a réteges silózásnál sokkal helyesebb az egyenletes elke- verés. így jobb minőségű silótakarmányt kapunk. (A különböző növények és melléktermékek előnyösen kiegészítik egymást.) Minden gazdaság nagy mennyiségű kukoricaszárral rendelkezik. Ahhoz, hogy a kukoricaszárat takarmányozásra jó eredménnyel használhassuk, szükséges annak tápértékét megóvni. Sajnos, sok helyen még nem tekintik fontos feladatnak a kukoricaszár időben, közvetlen a csőtörés utáni levágását. Már pedig a vizsgálatok azt mutatják, hogy a törés után, illetve a csövek beérése után 3—4 hétig még lábon álló kukoricaszár keményítőértéke 46—48 százalékos, az emészthető fehérje értéke pedig 94, sőt 100 százalékos csökkenést mutat, a helyes időben végzett törés és a levágott szár tápértékéhez viszonyítva. A kukoricaszár silózásának indokolását vizsgálati eredmények is igazolják. így például a különböző időben silózott kukoricaszár tápértéke lényeges eltérést mutat. Az októberben levágott, azonnal silózott kukoricaszár emészthető fehérje-értékének százaléka 0,5, keményítő- értéke pedig 13,7. Az októberben levágott, kévébe rakott és csak novemberben silózott kukoricaszár emészthető fehérje százaléka 0,4, keményítő-értéke 13,1. Az októberben levágott, novemberig földön fektetve hagyott és csak novemberben silózott kukoricaszár emészthető fehérje százaléka 0,1 és keményítő-értéke is jóval kisebb 7- nél. A novemberben levágott, de utána azonnal silózott kukoricaszár emészthető fehérje százaléka is csak 0,2, de keményítő-értéke is lényegesen kisebb — 8,4 —, mint az októberben levágott és azonnal silózott kukoricaszáré. A fentiekből következik, hogy a tápanyag megóvására a kukoricaszárat levágás után azonnal silózni kell vagy amennyiben a sürgősebb munkák ezt nem teszik lehetővé, úgy kévékbe kötve kúpba kell rakni a későbbi silózásig. így is csökkenthetjük a tápérték-veszteséget. A levágott kukoricaszár közvetlen silózása a legmegfelelőbb eljárás, mert ez esetben még nedvesítés nélkül, esetleg nedvdús takarmányok hozzáadása nélkül is silóz- hatjuk. Ez az eljárás csak 40—60 százalék nedvességtartalom esetében alkalmazható. A törés után későbbi időben silózott kukoricaszárat mázsánként 50—60 liter vízzel, de sokkal egyszerűbb cukorgyári répaszelettel — az erjedés feltételeinek biztosítására — nedvesíteni. A helyes keverési arány 30—40 % cukorgyári nedves répaszelet és 60—70 % kukoricaszár. A felszecskázott kukoricaszár nedvesítéséhez jól felhasználható még a leveles cukorrépafej, sőt a kertészetek zöld hulladéka is. Egyes helyeken előfordulhat, hogy olyan kukoricaterületek is vannak, amelyek a késői vetés és a nagy szárazság miatt nem adnak megfelelő csőtermést, vagy a csövek fejletlenek maradtak. Ezeket a kukoricatáblákat mielőbb le kell vágni, és ha a nedvességtartalma a silózáshoz már nem volna elegendő, ebben az esetben leveles répafejjel vagy más nedvdús mellékter' mékkel keverve silózzuk le. így az eredetinél jobban felhasználhatjuk az állatok téli takarmányozására. A téli takarmányalap növelésére silózással tartósíthatjuk még a későn vetett csalamádét, a borsós- csalamádét, a napraforgó-csalamá- dét, vagy a lucerna utolsó kaszálását. A lucerna legalább 30 százaléknyi kukorica-csalamádé hozzáadásával ad jó minőségű silótakarmányt. Az ilyen arányú keverésre azért van szükség, mert a lucerna szénhidrátban szegény és így az erjedést a cukorban gazdag csalamá- dé biztosítja. Ezzel az eljárással a lucernasarjú értékes fehérjetartalma jól tartósítható. Felhasználhatjuk silózásra a tarlókölest is. Az eredeti állapotában fel nem használt takarmányrépa levelét és a cukorrépa leveles fejét minden mennyiségben polyvával, törekkel keverve rakjuk silóba. A helyi adottságoknak megfelelően ki kell használni minden lehetőséget a szövetkezeti takarmányalap növelésére, hogy a megnövekedett állatállomány kiteleltetéséhez megfelelő takarmánykészlettel rendelkezzünk. Az esetleges takarmányhiány — amit vásárlás útján kell beszerezni — nagyban költségessé teszi az állattenyésztést. Kalmár Dezső Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Agronómusok versenye a sarkadi járásban A múlt hét második felében értekezletet tartottak a sarkadi járás agronómusai. Megvitatták többek között a téli takarmányallá- tást és a sorom következő mező- gazdasági munkák eredményeit, a szervezés hiányosságait. Az értekezleten Ács Ferenc, az okányi Petőfi Tsz agromómusa silózási versenyre hívta a járás valameny- nyi mezőgazdasági szakemberét. A verseny győztese az lesz — amint versenyfelhívásában kijelentette —, aki egy számosállatra a legtöbb silótafearmányt készíti. Az okányi Petőfi Tsz-ben eddig 1400 köbméter szilázst készítettek. Borjúnevelőt és egyéb gazdasági épületet építenek a füzesgyarmati Aranykalász Tsz-ben (Tudósítónktól): A füzesgyarmaiti Aranykalász Termelőszövetkezetben ebbem az évben mintegy 2 millió forint értékű gazdasági épületek létesítését tervezték. Többek között 550 ezer forintos költséggel egy 150 férőhelyes mesterséges borj únevelö-istálló építését is. Ezenkívül még öt különböző gazdasági épület került tető alá a termelőszövetkezet építőbrigádjának munkája nyomán. A brigádot Z. Nagy Gergely vezeti, s eddig igen jó eredményeket értek el. Év végére ezeket az építkezéseket be is fejezik. Céljuk: 2000 köbméter jó minő* ségű tömegtakarmány tárolása. A silótakarmány többsége kukoricaszárból és szeletből készült. Cipőboltol adtak át a forgalomnak (Tudósítónktól): Szeghalmon ebben az évbem több új helyiséget építtetett a helyi földművesszövetkezet. Többek között a napokban adták át a korszerűen berendezett, új cipőboiitot. Mintegy 100 ezer forintos költséggel egy régi épületet hozattak rendbe, melyben helyet kapott az új cipőbdt, ezenkívül a papírboltot is ide helyezik. A szövetkezet 116 dolgozójának kérésére a vezetőség tervbe vette egy klubszoba építését is. Az építkezés megkezdődött és a szövetkezet dolgozói társadalmi munkával segítik, hogy minél hamarabb elkészüljön. A társadalmi munkában példát mutatott Juhász János ügyvezető, Kerekes Sándor főkönyvelő, Molnár István üzemágvezető és a szövetkezet kiszesei is. Eddig összesen mintegy 20 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Új fajták, korszerű takarmányozási módszerek az állattenyésztésben — Termelékenyebb, jobb minőségű állatállomány biztosítja a második ötéves terv hús-, tejes tojástermeiési előirányzatát — A második ötéves terv előírja, hogy tovább kell javítani a lakosság élelmiszerellátását, elsősorban állami termékekkel. 1960- tól 1965-ig húsból 45,2 kilóról 53,2 kilóra, tejből és tejtermékből 148,1 literről 200 literre, tojásból 156 darabról 187 darabra kell növekednie ez egy főre jutó évi fogyasztásnak. Ennek megvalósítása elsősorban az állattenyésztésen múlik. Az állattenyésztésnek 1965-ben összesen 27—29 százalékkal több vágósertést, 35—37 százalékkal több vágóbaromfit, 26 százalékkal több tejet és 24 százalékkal több tojást kell adnia, mint tavaly. Az állatállomány ugyanakkor nem sokkal növekszik. Az állati termékek nagyobb mennyiségét tehát elsősorban minőségének javítása és termelékenységének fokozása útján kell biztosítani. A sertéstenyésztésben a legfontosabb feladat a vágóállaÉhhez kiépítik a nemesítő, a szaporító és az árutermelő telepek láncolatát. A kísérleti és állami gazdaságok állítják majd elő a hibrid-csirkéket — 1965-ben már ezek teszik ki a keltetett állomány felét. Az állam és a nagyobb termelőszövetkezeti üzemek a tavalyi 38 millió helyett 1965-ben 123 millió csirkét keltetnek géppel. Baromfihizlalással nagy számban foglalkoznak majd a termelőszövetkezetek. vánom, hogy ezt a kincset hasznosíthassuk. » „Nyúzós Pefcrich’? ezzel bemu- tattatott. A lágerben Krugeren kívül persze senki sem tudta, hogy a nyájas, holdvilágarcú úr ennek az eposzi jelzőnek örvend kint az ,,életben”. Munkásai nevezték el úgy, munkásai, akik nemegyszer generációkon át dolgoztak a patinás nyomdában, amely ugyancsak nemzedékek óta a Petrich család kezén volt. A patinát csak fokozta, hogy az egymástól nemcsak a nyomdát, hanem a zsugoriságot is öröklő Fetrichek nem sokat áldoztak üzemük korszerűsítésére. A Petrich-nyomda dolgozói között napirenden voltak a legtöbb helyen már eltünedező ólambetegségek. A család legnagyobb szövetségese mindig a munkanélküli, ség volt, ennek köszönhették, hogy mindig akadt munkásuk. Annak, hogy Petrich — Kruger szavai szerint — kevéssel sokat produkált, két egyszerű titka volt. Az első és legfontosabb az, amelynek jelzőjét köszönhette: nyúzta, hajszolta alkalmazottait. Csak így bírta ki az öldöklő versenyt a nagyobb, modernebb cégekkel. A másik „titok” a tulaj valóban szédületes szakértelme, amit az anyatejjel szívott már magába. Hiszen a szó szoros értelmében nyomdában nevelkedett fel, zúgó gépek között csinálta leckéjét kisdiák korában és ahogy befejezte a középiskolát, ott is maradt apja mellett. A szemefénye, mindene volt Franz Petrichnek ez a nyomda. Tudta, hogy dolgozói utálják, félnek tőle, de tisztelik is a tudásáért. A baj évtizedekkel ezelőtt kezdődött. Igaz, akkor még szerencsének tartották. Éva Petrich, Franz húga férjhez ment egy jómódú zsidó ügyvédhez. A család el volt ragadtatva. — Karrier — suttogta a rokonság az akkor oly divatos szót a fényes esküvőn és Franzot is elbűvölte a sógor nagyúri modora, puha jóléttel bélelt életmódja és fölényes műveltsége. Néha eltűnt munkaidő alatt, nagy dolog volt ez egy Pet- richnél és amikor visszajött, büszkeségtől sugárzott a képe. — Persze megint megnyerte a port a sógor. Micsoda dumája van, úristen, micsoda dumája! Nincs az a bíróság, amelyik ellenáll neki. Aztán elkövetkezett a náci hatalomátvétel és kezdett határozottan kellemetlenné válni a zsidó rokon. Egy este bamadnges suhan- cok törtek rá az ügyvéd otthonára, leütötték, a szőke, kék szemű asz- szonyt pedig mezítláb, egy szál hálóingben hurcolták végig az Unter den Lindenen és kórusban rikoltották mellette: — Faj-gya-lá-zó! Zsd-dó-val hált! És eljött a reggel, amikor régi fasiszta művezetője megsúgta Pet- richmek: látott a körzetvezető néptárs asztalán egy beadványt, amelyben több aláírással követelik valakik, hogy vegyék el a nyomdát a zsidó sógorától. Ekkor hullott ki Petrich maradék haja is, remegő kézzel, sápadtan járkált naphosszat fel-alá irodájában, majd fogta botját és húga lakására ment. Az ügyvéd akkor már régen nem lehetett ügyvéd, cementet zsákolt az Ostbahn- hofon. Éva egyedül volt. — El kell válnod, most azonnal — kiáltotta Franz Petrich. — Soha — válaszolta a húga. Petrich ekkor kitárta a lakásajtót, kilépett a folyosóra, artikulát- lan üvöltése most már az egész házat betöltötte: — Szégyellem magam az igazi németek előtt! Te a Birodalom polgára vagy? Te. aki a Reich halálos ellenségeivel adod össze magad? Éva nem hitt a fülének. Ez lenne az ő bátyja? Ez a rettenetes, közveszélyes őrült?! — Könyörgöm, ne csinálj kint botrányt. Gyere be legalább. De Petrich éppen kint akart bot. rányt csinálni. Ezért jött. Azt akarta, hogy elterjedjen, az öreg Franz nem vállal közösséget a hú. gával. (Folytatjuk) tok számának növelése. Ehhez elsősorban a hizlalás! időt kell csökkenteni, szaknyelven szólva a forgási sebességet gyorsítani, a jelenlegi 15,1 hónapról 11,8 hónapra. Ennek egyik legfőbb eszköze az állomány termelékenységének, takarmányértékesítő képességének fokozása. Az utódvizsgáló állomások hálózatának bővítésével és más szervezeti intézkedésekkel biztosítják, hogy 1963- tól csak olyan apaállatok kerüljenek tenyésztésbe, amelyeknek magas takarmányértékesítő képességét ivadékvizsgálatokkal ellenőrizték. Az ötéves terv végére a jelenleginél kedvezőbb lesz a sertésállomány fajtaösszetétele is: a fehér hússertések aránya a jelenlegi 50 százalékról 70 százalékra nő, s ezek egy részét haszonkeresztezésekkel is javítják. A baromfitenyésztésben ugyancsak a termelékenység fokozása az egyik legfontosabb feladat. Ez vonatkozik a hizlalásra és a tojástermelésre is: a tyúkon- kénti tojáshozamot a tavalyi 84- ről 102-re kell emelni, ezen belül a termelőszövetkezetekben 130— 135-re, az állami gazdaságokban pedig körülbelül 170-re. A baromfiállomány minőségét kiváló külföldi fajták bevonásával, a kérész, tezések nagyarányú kiterjesztésével javítják. A szarvasmarha-tenyésztés előtt álló hús- és tej termelési feladatok megoldásának kulcskér. dése: a tehénállomány növelése. A terv meglehetősen feszített: teljesítéséhez számos intézkedésre van szükség. A tenyésztői munka javításával és a mesterséges termékenyítés kiterjesztésével el akarják érni, hogy a száz tehénre jutó borjúszaporulat a tavalyi 68—69-ről 1965-ig 75—77-re növekedjék. Kismértékben megváltozik öt év alatt a szarvasmarha-állomány fajtaösszetétele is. A magyar-tarka aránya tovább nő, ugyanakkor a mostaninak körülbelül ötszörösére növekszik a keresztezés útján előállított egyedek száma: folytatják a jersey és a kosztromai keresztezéseket is. Tovább fejlődnek az ötéves terv során az állattenyésztés kisebb volumenű ágai is. A juhállomány 33 százalékkal növekszik, s a keresztezések kiterjesztésének eredményeképpen a mostaninál nemcsak több, hanem jobb minőségű gyapjút is ad. A juhtenyésztésben a hústermelés, főként pecsenye-bárány neveléssel, a tavalyinál 75 százalékai lesz nagyobb. A halzsákmány öt év alatt 80— 82' százalékkal növekszik, s ezt részben intenzívebb takarmányozással, részben a tógazdaságok területének 27 000 holdas növelésével érik el. (MTI)
