Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

ü

NÉP ÚJSÁ G

1961. október 18., szerda

Irodalmi előadások megyénkben

A TIT megyei szervezete rendezésében megkezdődtek Békés megyében az irodalmi előadássorozatok. Az első ilyen, „Világhírű regények filmen” címmel nagy sikerrel indult két helyen is: Békéscsabán, 16-án, hétfőn este a Balassi művelődési otthonban — az olcsó bérletsorozat keretében. A nyolcvan férőhelyes kultúrteremben 150-en szorongtak, hogy meghallgassák Elek Lászlónak, a szarvasi felsőfokú óvónőképző tanárának Dickens: Pickwick club című regényéről tartott előadását és megtekintsék a hasonló című filmet. Másnap este a szarvasiak előtt ismétlődött Elek László film_ vetítéssel kísért regényismertetése, melyre 250-nél is több TIT-bérlet tulajdonosa volt kíváncsi. A nagy érdeklődésből látható, hogy az irodalmi sorozat eléri célját, azt, hogy ne csupán az irodalomtörténet, hanem a filmesztétika tükrében is, tehát mind több oldalról láthassa a közönség egy-egy világirodalmi mű értekét.

•

Ady Endréről tart — ugyancsak

a TIT megyei szervezet rendezésében — dr. Krajkó András előadást október 23-án, hétfőn 5 órakor a sarkadi művelődési otthonban és ugyanazon a napon 7 órakor a gyulai művelődési házban. Közreműködnek az irodalmi színpadok szavalói, akik a költő verseiből adnak elő.

A fenti előadások részét képezik annak a TIT irodalmi előadássorozatnak, melynek címe: „Századunk nagy magyar költői”. Ennek keretében Ady Endrén kívül Babits Mihály, Juhász Gyula, Tóth Árpád, József Attila és Radnóti Miklós költészetéről lesz szó.

A sorozat lebonyolításában segítenek a TIT-nek a megyei, járási könyvtárak és az FMSZ. Az előadók a Szegedi Tudományegyetem tanárai: dr. Krajkó András adjunktus, dr. Pósa Péter docens, dr. Ilia Mihály, dr. Kovács Sándor Iván tanársegédek, dr. Nacsády József adjunktus és dr. Madácsy László docens.

*

A már említett „Világhírű regények filmen” sorozatban, Dickens: Pickwick club című regényén kívül még a következők szerepelnek műsoron: Cervantes: Don Quihote, Maupassant: Szépfiú, Dosztojevszkij: A félkegyelmű, Gorkij: Az anya és Anna Seghers: A hetedik kereszt. Előadók: Fodor József, Iványi Gergely, a szarvasi felsőfokú óvónőképző tanárai, továbbá Vajda Aurél, Tövisfalvi Bálint és Mágócsi Gyula, a gimnázium tanárai.

Mért lett Sramkó János agronéitius?

Másvalakit

es mas keresünk Táncsics

ügyben a kis- Termedombegyházi lőszövetkezet irodájában, de aztán egy kis időre az ő asztalánál kötünk ki mégis. Éppen vetési adatokat mond tollba, és erre figyelünk fel először, később másra is. Sorrendben azonban az adatoké az elsőbbség. Mire az újságban megjelennek, azóta ott kint, a Táncsics földjein a gépek és a szorgos kezek már megváltoztatták a számjegyeket, annál jobb. Mikor azonban jegyezzük, még ezeket halljuk:

— A 160 holdnyi őszi árpából 112 holdon elvetve. Őszi búzából 10 holdon földben van a mag, 490-en még nem. Ne tessék azonban elképedni, nincs itt baj. Egyszerűen az történik nálunk, hogy az őszi búza helye még nem került teljesen felszántásra. Az őszi takarmánykeveréknél is hasonló a helyzet: 14 hold rendben, 49 még vetetten. El akarjuk érni, hogy teljesen letakarított területen szántsunk-vessünk, mert csak így

Új hajtás a KISZ „fáján46

Hosszas szervező munka után a Békés megyei Élelmiszer Kisker. Vállalat fiataljai is megalakították KISZ-alapszervezetüket. Az idősebbek, párttagok segítettek a fiataloknak, hogy helyiségük, otthonuk legyen. Az alakuló gyűlésen Zsdlinszki elvtárs, a KISZ Békéscsaba városi bizottságának titkára a kommunista fiatalok feladatairól beszélve elmondotta, hogy a szocializmus építésében

Nem maradtam le

Apróságnak tűnik, de érdemes írni róla, mert az emberek sokszor megfeledkeznek arról, hogy embertársukkal szemben udvariasak és figyelmesek legyenek, különösen ha azok idősebbek. A napokban meggyőződtem, arról, hogy vannak még udvarias emberek. Békéscsabán a vasútállomáson várakozott a helyi autóbusz. Én kissé késve szálltam le a vonatról, és már láttam, hogy indul, néhány lépés után reménytelenül álltam meg, gondolván, gyalog kell bemennem a városba. Tétovázásomat észrevette az autóbusz kalauza, Vandlik Pál, és megállította a buszt. — Jöjjön néni, gyorsan szálljon fel — mondotta, és felsegített, sőt még ülőhelyet is biztosított a zsúfolt autóbuszon. Nem nagy dolog, de dicséretet érdemel, mert jól vizsgázott az idősek iránti tiszteletből és udvariasságból.

Becsületből jeles

A minap elmerülve sétálgattam a Sztálin úton, nézegettem a kirakatokat. Nem vettem észre, hogy útközben elveszítettem kardigánomat. Az egyik kirakat előtt állva ismeretlen férfi szólított meg, aki kisfiával együtt jött felém. Mit akarhatnak — gondoltam, de nem is volt időm kérdezni, mert mar nyújtotta felém az elveszett holmit. — Tessék néni, maga vesztette el. — Meglepetésemben azt sem tudtam, hogy hogyan köszönjem meg Viczián Pálnak, a kamuti Béke Tsz tagjának, aki becsületből jelesre Vizsgázott.

Beszélgettünk, s közben kiderült, hogy háromgyermekes családapa és a termelőszövetkezetben igen szép jövedelme van. Eddig 250 munkaegységet teljesített és mint mondotta jól élnek,

• • c

Azt is megtudtam tőle, hogy ez nem az első eset, mert nemrég egy 1500 forint tartalmú pénztárcát talált és addig kereste tulajdonosát, míg végül át tudta neki adni.

Fodor Bálintné, Orosháza

lesz jó termésünk. Csináltuk mi már hebehurgyán is, de ráfizettünk. Nem kérünk belőle. A cukorrépánál például 80 hold betakarítva, negyven van még hátra. A tengeriből 64 hold letörve, mármint a 284 hold közösből. A háztájiból 200 holdon törték le. Általában, amint megtörténik a letakarítás, már ott a traktor és szánt. — Így mondja Sramkó János, a Táncsics Tsz agronómusa. Dús haj, fiús tekintet, meggondolt, világos beszéd — ez ő az első benyomásra.

Megkérdezzük, az állattenyésztésben hogy állnak? Ez kedvenc „területe” lehet, mert felcsillan a szeme, és már közli is:

— Van ötvennégy darab hízómarhánk. De hallgassák csak, a tejtermelésben nagyot emelkedett a tsz-ünk! Eddig 170—180 litert

fejtünk naponta, most meg már egy hónap óta 350—380 liter a napi termelés!

füttyentünk. Valóban nagy

— Bevezettük a szakaszos trágyakezelést— folytatja. —Jaj, a borjak, azoknál — férőhely hiányában — nem tudjuk megoldani a korszerű itatásos nevelést, ezért átmenetileg dajkateheneket állítunk be. Hogy mi ez? Egyszerűen a nagytejelő tehénről a borjút kéthetes korában áttesszük egy gyengébben tejelőhöz, amelyik mellett már eszeget is. Egyébként nálunk a borjú annyi takarmányt kap, amekkora az étvágya. Mivel a borjak súly szerint emelik a prémiumot, az állatgondozók érdekeltek a gondos nevelésben. Eleinte nem fogadtak ám mindent megértéssel. Például a napi háromszori fejest, meg a fejési idők pontos betartását sem. Most már, hogy látják, mennyivel okosabb, hasznosabb így, már rá sem lehetne őket beszélni az ellenkezőjére.

hallgatjuk, és köz. ben jegyezgetjülc,

Hallgatjuk,

A meglepetéstől

minden fiattal becsületes, odaadó munkájára szükség van.

— A munkában úgy kell helytállni — mondotta többek között —, hogy minden tettünk egy tégla abban a hatalmas épületben, amelynek fedele alatt, amelynek falai között boldogan élhetünk majd.

Ezután a pártszervezet és a vállalat részéről megjelent elvtársak ígérték meg, hogy támogatni, segíteni fogják a fiatalokat.' Megválasztották az alapszervezet vezető, ségét is. Titkár a mindig komoly Miksi Éva lett. Szervezőnek Wall- fisch Sándort, gazdaségfelelősnek Biliczky Ilonát választották. S a fia,tál fejekben máris tervek szövődtek. Ifjúsági napokat rendeznek, reszt vesznek a KlSZ-okta- tásbam, és a gazdasági alap megteremtéséhez segítenek majd a termelőszövetkezeteknek.

ugrás. Miként érték el?

Sramkó Jánosnak sem kell több, kézzel-lábbal magyarázza a „titok” nyitját:

— Bevezettük az egyedi takarmányozást, és a szarvasmarhaállományt pedig elosztottuk. A napi húsz literen felül adóknál egyedi takarmányozást vezettünk be. Hát kérem ez úgy van, hogy a 20 literen felüliek a „rekorderek”. A 15 litert adók, vagyis a „nagyfejősek”, meg az ennél kisebb tejelők csak alaptakarmányt kapnak. Amelyikről látjuk, hogy takarmányemeléssel többet ád, azt egy takarmányosztállyal feljebb juttatjuk.

— Kik azok a „mink”?

— Hát ők, az állatgondozók, hárítja el magáról szerényen az érdem egy részét, de ott az irodán a helybeliek nyomban igazságot tesznek az ügyben, közlik, hogy neki is nagy érdeme van az eredményekben. Természetesen soksok függ az állatgondozóktól a gyakorlatban. Az agronómust ez a kis közjáték nem zökkenti ki a témából:

amit mond, majd hirtelen elhatározással megkérdezzük:

— Agronómusnak készült mindig, vagy hogyan volt hát?

— Egyéni parasztként dolgoztam, kérem. Fiatal voltam még, ruganyos gondolkodású, láttam, éreztem, hogy többet kell tudni a földműveléshez. Beiratkoztam az orosházi mezőgazdasági technikumba levelezőként, és elvégeztem. így lettem agronómus. Akkor láttam, hogy kicsi az én kedvemnek az egyéni parcella. Hát ide jöttem. Kezdetben megijedtem az itteni állapotoktól. A technikumban és a tangazdaságokban minden olyan másabb, szakszerűbb volt. De csináltam én is a többiekkel. Aztán, hogy sorra születtek a közös eredmények, úgy hevül- tem én is. Már változik itt nálunk, a Táncsicsban is a neheze. Általában az az érzésem és tapasztalatom, hogy a vezetők kevésbé akarják úgy az újításokat, mint a tagságHát így lett agronómus Sramkó János, és az elmondottak és leírtak azt is elárulják, hogy miért vált azzá.

Huszár Rezső

HARMATH - RÉTI:

9.

Lange megérezte, ez az a pillanat, amikor nem szabad tovább feszíteni a húrt.

— A javaslatom: gyártsanak angol fontot. Nem százezreket, milliókat. Nagyüzemi módon. A háború...

— A háború — csattant fel Schellenberg — a Földön folyik és nem a fellegekben. A felhőkben tett séta a filozófusok és költők privilégiuma. És engedje meg, hogy megismételjem: ilyen időkben érthető módon rengeteg — meg kell értenie, rengeteg — a munkám, minden perc jóvátehetetlen torlódást okoz és engem várnak.

Az asztal lapján épített műszer, falon már öt piros lámpécska

égett.

... Várnak, méghozzá már nem ketten, hanem öten.

— Az istenért, Herr Obersturmbannführer, emelkedett fel rémülten Lange a székéről — ne küldjön el még. — öt percet kérek öntől, mindössze öt percet.

Az órájára nézett:

— Tizenegy óra 23 perc a pontos idő. Ha ön tizenegy óra 28 perckor is afféle profesiszoros naívságnak, érteJmetien zagyvaság- nak tartja az öttetemet, fejet hajtok.

Schellenberg arcán megadó mosoly suhant át.

— Megegyeztünk. Hallgatom.

A tanár ekkor már lángragyúlt arccal járkált fel-alá. Mindenről megfeledkezett, teljesen hatalmába kerítette a dédelgetett látomás. Egy rádióriportier, egy őrjöngő rádióriparter stílusában szólalt meg:

— Óriási motor zúgás reszket- tette meg a levegőt a Csatorna felett. A Luftwaffe gépei özönlenek Anglia felé. Londonban és South- hamptonban, Oxfordban és Edinburghban, mindenütt a brit szigeteken felüvöltenek a szirénák. A fél világ büszke urai pat- kányoikként bújnak a föld alá, és a halált várják a levegőből. Néhány stuka le is csap, néhány bomba le is zúdul — de a támadó gépek számához képest meglepően kevés.

A külföldi osztály vezetőjének arcáról árad az unalom, összekulcsolt kezét az asztalon nyugtatja, hüvelykujjaival elmerülten malmozik. Lange viszont mind gyorsabban Járkál és mind gyorsabban pereg belőle a szó:

— A rémület órái után isméit megszólalnak a szirénák. A riadó végét jelzik. A megkönnyebbülés sóhaja söpör végig Anglián. Az emberek kitódulnak a pincékből, mélyet szippantanak a friss levegőből.

— Megható, határozottan megható — vigyorog Schellenberg.

Lange nem hallja. Fülében a pincéből feljött angolok hangja zsong, ezt tolmácsolja.

— Egy keménykalapos férfi elégedetten ballag fel a londoni Metro egyik állomásáról, ahová riadó alatt menekült. Azt mondja társának: „Ezt még megúsztok, Joe”. Felérnek, emberünk megdermed a csodálkozástól és felkiált: „Nézd! Röplapok! És menynyi!”

— A levegőben valóban papírlapok tömege lebeg lassan lefelé, mint megannyi kiterjesztett szárnyú kis, színes madár. A férfi fut néhány lépést, elkap egyet, megnézi és artikulátían hangon felor- dít:

— „Megőrültem? Mi ez?1 Álmodom? Pénz! Joe, ez tízfontos bankó! És ez is! A többi is!” Akkor már ott van Joe is, ő sem hisz a szemének. Dermedten bámulnak két proli asszofi yra, akik

elég.” Két suhanc már az aszfalton hempereg. Birkóznak a pénzért. Egy óra múlva újabb mondatfoszlányok, Egyeljen csak, Herr Obersturmbannführer: „Egy nő megszólítja a mellette elszaladó doktortáskás, középkorú urat. »Hová siet ennyire, doktor űr?-« A bankba — lihegi a kérdezett. — Azt mondják, máris kilométeres sorok állnak. Mindenki aranyban akarja a betétjét.”

Schellenberg abbahagyja a maL mozást. Örült — gondolja, de esküszöm, figyelmire méltó őrült.

Lange már valósággal transzban van. Üvölt.

— És újabb hangok uram, hallgassa csak ölcet. „Mi lesz ebből, Mary? A Cityben rrár tömegverekedés van. A sorbanállók áttörték a rendőrkordont és megrohanták a pénztárakat. A Bobbyk nem bírnak velük.

Leáll a tőzsde. A részvények már egy pennyt sem érnek. Mi lesz ebből Mary?”

— Újabb óra telik el. A járókelők megostromoljáK a nyomda- szaigú újságokkal rohanó rikkancsokat: „Különkiadás! Megjelent a Daily Mirror! Hamis fontokkal árasztották el Angliát a németek!”

Egy overálos szerelő a megruháskosárral rohannak és szedik szokott hat pennyt nyújtja lapjá- a pénzt

Tíz perc múlva mér kusza kavargás az utca. A forgalom leáll.

Hangok hallatszanak a fülsiketítő zűrzavarból: „Én voltam itt

előbb. Szedjenek máshol. Van

ért A rikkancs visszahúzza az újságot: „Megőrült? Tíz shilling az ára.” A szerelő visszahúzza a pénzt: „Maga őrült meg”. „Az is ajándék, ha ennyiért adom — ordít a rikkancs. — Lehet, hogy a