Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-13 / 242. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ara SO fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! Befejeződött az országgyűlés ülésszaka A csütörtöki ülésen felszólalt Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke A csütörtöki ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, lncze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Papp János, Terasz János, Trautmann Rezső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést tárgyalta, amelyet dr. Dabrónaki Gyula előadó ismertetett. Az 1960. év gazdálkodási eredményeit ismertetve megállapította, hogy az 1960. évi költségvetés végrehajtása a gazdasági élet jelentős fejlődéséről tanúskodik. Ebben számottevő szerepet játszott a dolgozók alkotó munkájának fokozódása, a minisztériumok és a tanácsok irányító, ellenőrző tevékenységének javulása, a növekvő gazdálkodási és pénzügyi fegyelem. Eredményeink növelése azonban megköveteli, hogy tovább javítsuk a gazdasági vezetést, fokozzuk a munka termelékenységét és emeljük a termelés műszáki-technikán színvonalát. Az országgyűlés a jelentést egyhangúlag elfogadta. Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Kádár Játlós besséde Kádár János beszédének elején hangsúlyozta: — Az országgyűlés munkája eredményes volt. Határozatai, a megalkotott törvények meghatározzák a kormány munkáját, irányt mutatnak egész népünknek. A kormányt átszerveztük, megítélésünk szerint azonban új kormányprogramra nincs szükség. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya eddigi programunk alapján dolgozik tovább. A mi programunk: a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa irányelveinek megvalósítása, az országgyűlés által alkotott törvények végrehajtása és megvalósítása az élet lsen. Ehhez annyit tehetek hozzá, hogy hatékonyabb és következetesebb megvalósításra gondolunk, valamint arra, hogy erősítsük munkánk jó vonósait és megszüntessük kétségtelenül meg. lévő gyenge oldalait. Amikor a kormány munkájáról és programjáról szólok, szeretném emlékeztetni az országgyűlést arra a programnyilatkozatra, amelyet a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya 1956. november 4-ének hajna. Ián hirdetett meg. Ügy gondolom, joggal állapíthatjuk meg, hogy az a program helyes volt és mi becsülettel, eredménnyel harcoltunk megvalósításáért. Ehhez természetesen hozzátartozott, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi életének eszmei ihletője és politikai irányítója, a párt, maga is óriási fejlődésen ment keresztül. Visszagondolva egy nehéz időszakra, ttiost már megállapíthatjuk, hogy pártunk marxista-leninista irányvonala győzött a jobboldali népárulás felett is, és az álbalctl- dali kalandorpolitika felett is. Ez a kormány tevékenységének, ered. menyes munkájának előfeltétele volt. A program a közvéleményben gyökeret vert és céljaink követésre találtak. A párt, a kormány és a dolgozó nép harcát jelentős eredmények követték a gazdasági életben és az élet más teflletén is. A nemzeti jövedelem három év alatt huszonkettő százalékkal növekedett, az ipari termelés kereken negyven százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 százalékkal nőtt, a kultúra felvirágzott. Emelkedett az életszínvonal is. Csak a hároméves tervidőszak alatt 19 százalékkal növekedett az egy főre eső reáljövedelem. A statisztikai számokon túl mindenki személyes tapasztalatból tudja, az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásaiból látja, mily nagyot léptünk előre táplálkozásban, öltözködési kultúrában. Erősödött népünk egysége, javult az élete. Városaink, fővárosunk és vidéki városaink, falvóink fényesebbek és szebbek. Uralkodók a szocialista termelési viszonyok Ami a társadalmi fejlődést illeti: erősödött a szocialista ipar, a közlekedés, a kereskedelem, és létrejöttek a (pzocialista jellegű termelőszövetkezetek. Ezzel hazánkban — most már az egész népgazdaságban — uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A népi állam megerősödött, a világban tekintélyt szerzett magának. Ma a Magyar Népköztársaság a Szovjetunió megbecsült ba_ rátja, a szocialista országok családjának megbecsült tagja. Eredményeinket ellenfeleink, sőt ellenségeink is kénytelenek elismerni. Minek köszönhető, hogy a munka ilyen szép eredményeket hozott? Mindenekelőtt a párt helyes irányvonalának, a párt útmutatásának. Emellett a nép teremtő munkájának. Munkánk eredményességének harmadik döntő tényezője a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége. Amikor a kormány átszervezése megtörtént, különböző oldalakról mindenféle vélemények hallatszották — folytatta Kádár János. Központi Bizottságunkat és természetesen kormányunkat is már mindenféle istencsudájának elkeresztelték. Azt is mondták, hogy szektásak, sztálinisták, merevek vagyunk. Elkereszteltek bennünket revizionistáknak is. — Mi marxisták, leninisták, kommunisták vagyunk, bennünket a marxista-leninista elmélet vezet, s hasznosítjuk pártunk és népünk harcainak tapasztalatait. Olyasmiket is mondanak időnként, hogy ez vagy az a változás azt jelenti, hogy Hruscsov barátai megint előbbre nyomultak. Meg kell mondanom, mi büszkék vagyunk arra, hogy bennünket Hruscsov és harcostársai, a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetői barátjuknak tekintenek. Az említett kommentátorok azt is mondták, hogy Magyarországon most keményebb rezsim következik. Nos, meg kell mondani: a kormány októberben és novemberben sem lesz keményebb, mint volt júliusban, vagy a múlt év januárjában és puhább sem lesz. Ami viszont az említett kommentárok mögött rejlő politikai feltételezést illeti, a következőt azért meg kell mondani: a Magyar Nép- köztársaság makacs és esküdt ellenségei, rendszerünknek és a szocialista eszmének ellenségei semmi jót ne várjanak a kormánytól! Azt hiszem, ezzel sem mondunk semmi újat, mert ez eddig is így volt. Ami viszont a kérdés másik és számunkra fontosabb oldalát illeti : a kormány — a párt helyes ösztönzése alapján a népfrontpolitika szellemében — egész tevékenységét arra építi, hogy szükség van a párttagok és pártonkí- vüliek, az egész dolgozó nép, az egész nemzet tömörítésére. Kormányunkat a Párt Központi Bizottsága mellett a népfront elnöksége ajánlotta megválasztásra. Mi ezt megbízásnak vesszük. Törekvésünk a mind erősebb nemzeti összefogás, amelyben világnézetre való tekintet nékül helye van minden becsületes, tisztességes magyar embernek. Meggyőződésünk, hogy ha az eddigi úton megyünk tovább, és valóban képesek leszünk arra, hogy munkánkat továbbfejlesz- szük, akkor az eredmények sem fognak elmaradni. Bízunk abban, hogy a Magyar Népköztársaság még erősebb, a szocialista építés még lendületesebb lesz és a Magyar Népköztársaság becsülete és tekintélye a világban tovább növekszik. A német kérdésről Kádár János a továbbiakban a nemzetközi helyzetről szólott. Mint mondotta, a nemzetközi helyzet bonyolult és az utóbbi időszakban valamelyest éleződött. A helyzet éleződésének közvetlen oka most a német kérdés rendezetlensége. r Az amerikai monopóliumok urai, a nagy nyugati imperialista országok — amelyek az Észak-atlanti Szövetségnek nevezett szervezetbe tömörültek —, valamikor 1946 táján letértek arról a vonalról, amelyet a második világháború időszakában követtek, és valójában Hitler nyomdokaiba léptek, világuralomra, a világ leigázására törekednek. Nézzük meg szerepüket a német kérdésben. Jelenleg a nemzetközi helyzet központi és kulcskérdése kétségtelenül a német kérdés rendezése, a második világháború maradványainak felszámolása. Olyan helyzet van jelenleg Európa szívében, amely veszélyezteti, fenyegeti Európa és a világ népeinek békéjét. Meg kell vizsgálni, ki idézte elő ezt a helyzetet, és akkor rögtön választ kapunk arra is, hogy ki a felelős ezért. A felelősség az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország urait terheli. Az Egyesült Államok és Anglia kormányának hivatott képviselői — akik az 1943 és 1945 nyara között lezajlott moszkvai, te- heráni, jaltai és potsdami tárgyalásokon részt vettek — megegyeztek a Szovjetunióval és nagy jelentőségű okmányokat írtak alá. Azok az emberek, akik a munkás- mozgalom soraiban harcoltak, s akikben valami nemzeti öntudat élt, számon tartják ezeket az okmányokat. Emlékezik ezekre az okmányokra a magyar nép is, amely akkor a hitleri csizma alatt, sötét pokolban és éjszakában sínylődött, s kereste a reménysugarat. Mindnyájan emlékezünk rá, amikor a három szövetséges hatalom rádiói tudatták a világgal ezeket az okmányokat. Ezekben a nagyhatalmak kinyilvánítják azt az eltökéltséget, hogy megsemmisítik a fasizmust, a német militarizmust és megszüntetik annak forrásait, a nagy német monopóliumokat, soha többé nem fogják megengedni Németországban a hadianyagok és a hadieszközök gyártását, a háborús bűnösöket pedig felelősségre vonják. S mi van ma? Németország egy részén jó pár esztendővel ezelőtt létrejött a Német Szövetségi Köztársaság nevet viselő állam. Mi ebben az államban a jelenlegi helyzet? Adenauerra mondják, hogy öreg meg merev, és nyugatnémetektől is hallottam azt a megállapítást, hogy nem kell már egészen komolyan venni, mert nem gondolkodik reálisan. (Derültség.) Amikor azonban ilyen beszédeket hallunk, felrémlik előttünk 1933, amikor a magyar értelmiség gondolkozó körei is azt hangoztatták: ki az a hóbortos, rögeszmés Hitler, csak nem fogunk egy ilyen ellen harcolni? De gondoljunk arra, hogy az a valóban primitív megszállott, az az őrült milyen katasztrófát zúdított később Európa népeinek nyakába. Természetesen nem ő egyedül. A német nagytőke, a német monopoltőke csinálta, amely persze le akarta igázni legalább a fél világot, és ha lehetett volna, az egész világot. A német militaristák csinálták! És ma Nyugat-Németor- szágban a monopoltőke van hatalmon, amely újra hadianyagokat és harci eszközöket is gyárt, a revan- sizmus, a militarizmus van hatal. mon, ami Európa és a világ népeinek békéjét fenyegeti. Az okmányok egykori három aláírójához egyébként annak idején negyedikként Franciaország hivatalos és felelős vezetői is csatlakoztak, személy szerint ugyanaz az elnök, aki ma is kormányoz, ma is az elnöki tisztséget /tölti be Franciaországban. A felelősség a YATO-halalmaka! terheli Ki felel azért, hogy újra létrejött Európa szívében az az erő, amely fenyegeti a népek békéjét? Világos és egyszerű az igazság megállapítása: a Szovjetunió becsülettel teljesítette, amit a világháború alatt és közvetlenül utána született okmányokban vállalt. És aki nem teljesítette? Az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország kormányai nem teljesítették, mert az ő megszállási zónájukban juttatták hatalomra a német monopoltőkét és a német militaristákat. Ez a revansista agresszív eró és hatalom az Egyesült Államok és a NATO-hatal- mak egyszülött gyermeke. Ezt a torzszülöttet ők hozták a világra, és a világ népei előtt ők felelnek érte. ök vették be a saját szövetségükbe a Német Szövetségi Köztársaságot, annak fegyveres erőit ők nevezik saját előőrsüknek Európa szívében és ők állították büszkén, hogy Nyugat-Berlin számukra a szocialista országok testébe fúródó ék. Ne próbálják tehát másra hárítani a felelősséget a jelenlegi feszültségért. Van itt egy másik, nem is csak egyszerűen politikai kérdés: 1943 ok-to Derében Moszkvában az (Folytatás a 2. oldalon)
