Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ara SO fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! Befejeződött az országgyűlés ülésszaka A csütörtöki ülésen felszólalt Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke A csütörtöki ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, lncze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Papp János, Terasz János, Trautmann Rezső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal el­nöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos veze­tője és tagja. Az ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést tárgyalta, amelyet dr. Dabrónaki Gyula előadó ismertetett. Az 1960. év gazdálkodási ered­ményeit ismertetve megállapítot­ta, hogy az 1960. évi költségvetés végrehajtása a gazdasági élet je­lentős fejlődéséről tanúskodik. Ebben számottevő szerepet ját­szott a dolgozók alkotó mun­kájának fokozódása, a miniszté­riumok és a tanácsok irányító, el­lenőrző tevékenységének javulá­sa, a növekvő gazdálkodási és pénzügyi fegyelem. Eredményeink növelése azonban megköveteli, hogy tovább javítsuk a gazdasági vezetést, fokozzuk a munka ter­melékenységét és emeljük a ter­melés műszáki-technikán színvo­nalát. Az országgyűlés a jelentést egy­hangúlag elfogadta. Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke emelkedett szólásra. Kádár Játlós besséde Kádár János beszédének elején hangsúlyozta: — Az országgyűlés munkája eredményes volt. Határozatai, a megalkotott törvények meghatá­rozzák a kormány munkáját, irányt mutatnak egész népünknek. A kormányt átszerveztük, meg­ítélésünk szerint azonban új kor­mányprogramra nincs szükség. A Magyar Népköztársaság forradal­mi munkás-paraszt kormánya ed­digi programunk alapján dolgozik tovább. A mi programunk: a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kong­resszusa irányelveinek megvalósí­tása, az országgyűlés által alkotott törvények végrehajtása és megva­lósítása az élet lsen. Ehhez annyit tehetek hozzá, hogy hatékonyabb és következetesebb megvalósítás­ra gondolunk, valamint arra, hogy erősítsük munkánk jó vonósait és megszüntessük kétségtelenül meg. lévő gyenge oldalait. Amikor a kormány munkájáról és programjáról szólok, szeretném emlékeztetni az országgyűlést ar­ra a programnyilatkozatra, ame­lyet a Magyar Népköztársaság for­radalmi munkás-paraszt kormá­nya 1956. november 4-ének hajna. Ián hirdetett meg. Ügy gondolom, joggal állapíthatjuk meg, hogy az a program helyes volt és mi be­csülettel, eredménnyel harcoltunk megvalósításáért. Ehhez természe­tesen hozzátartozott, hogy a Ma­gyar Népköztársaság társadalmi életének eszmei ihletője és politi­kai irányítója, a párt, maga is óri­ási fejlődésen ment keresztül. Visszagondolva egy nehéz időszak­ra, ttiost már megállapíthatjuk, hogy pártunk marxista-leninista irányvonala győzött a jobboldali népárulás felett is, és az álbalctl- dali kalandorpolitika felett is. Ez a kormány tevékenységének, ered. menyes munkájának előfeltétele volt. A program a közvélemény­ben gyökeret vert és céljaink kö­vetésre találtak. A párt, a kor­mány és a dolgozó nép harcát je­lentős eredmények követték a gazdasági életben és az élet más teflletén is. A nemzeti jövedelem három év alatt huszonkettő száza­lékkal növekedett, az ipari terme­lés kereken negyven százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 szá­zalékkal nőtt, a kultúra felvirág­zott. Emelkedett az életszínvonal is. Csak a hároméves tervidőszak alatt 19 százalékkal növekedett az egy főre eső reáljövedelem. A statisztikai számokon túl min­denki személyes tapasztalatból tudja, az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásaiból látja, mily nagyot léptünk előre táplálkozás­ban, öltözködési kultúrában. Erő­södött népünk egysége, javult az élete. Városaink, fővárosunk és vidéki városaink, falvóink fénye­sebbek és szebbek. Uralkodók a szocialista termelési viszonyok Ami a társadalmi fejlődést il­leti: erősödött a szocialista ipar, a közlekedés, a kereskedelem, és létrejöttek a (pzocialista jellegű termelőszövetkezetek. Ezzel ha­zánkban — most már az egész népgazdaságban — uralkodóvá váltak a szocialista termelési vi­szonyok. A népi állam megerősödött, a világban tekintélyt szerzett magá­nak. Ma a Magyar Népköztársa­ság a Szovjetunió megbecsült ba_ rátja, a szocialista országok csa­ládjának megbecsült tagja. Ered­ményeinket ellenfeleink, sőt el­lenségeink is kénytelenek elismer­ni. Minek köszönhető, hogy a mun­ka ilyen szép eredményeket ho­zott? Mindenekelőtt a párt helyes irányvonalának, a párt útmuta­tásának. Emellett a nép teremtő munkájának. Munkánk eredmé­nyességének harmadik döntő té­nyezője a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége. Amikor a kormány átszervezése megtörtént, különböző oldalakról mindenféle vélemények hallat­szották — folytatta Kádár János. Központi Bizottságunkat és ter­mészetesen kormányunkat is már mindenféle istencsudájának elke­resztelték. Azt is mondták, hogy szektásak, sztálinisták, merevek vagyunk. Elkereszteltek bennünket revi­zionistáknak is. — Mi marxisták, leninisták, kommunisták vagyunk, bennünket a marxista-leninista elmélet ve­zet, s hasznosítjuk pártunk és né­pünk harcainak tapasztalatait. Olyasmiket is mondanak időn­ként, hogy ez vagy az a változás azt jelenti, hogy Hruscsov barátai megint előbbre nyomultak. Meg kell mondanom, mi büszkék va­gyunk arra, hogy bennünket Hruscsov és harcostársai, a Szov­jetunió Kommunista Pártjának vezetői barátjuknak tekintenek. Az említett kommentátorok azt is mondták, hogy Magyarországon most keményebb rezsim követke­zik. Nos, meg kell mondani: a kormány októberben és novem­berben sem lesz keményebb, mint volt júliusban, vagy a múlt év ja­nuárjában és puhább sem lesz. Ami viszont az említett kommen­tárok mögött rejlő politikai felté­telezést illeti, a következőt azért meg kell mondani: a Magyar Nép- köztársaság makacs és esküdt el­lenségei, rendszerünknek és a szo­cialista eszmének ellenségei sem­mi jót ne várjanak a kormánytól! Azt hiszem, ezzel sem mondunk semmi újat, mert ez eddig is így volt. Ami viszont a kérdés másik és számunkra fontosabb oldalát il­leti : a kormány — a párt helyes ösztönzése alapján a népfront­politika szellemében — egész te­vékenységét arra építi, hogy szük­ség van a párttagok és pártonkí- vüliek, az egész dolgozó nép, az egész nemzet tömörítésére. Kor­mányunkat a Párt Központi Bi­zottsága mellett a népfront elnök­sége ajánlotta megválasztásra. Mi ezt megbízásnak vesszük. Törek­vésünk a mind erősebb nemzeti összefogás, amelyben világnézetre való tekintet nékül helye van minden becsületes, tisztességes magyar embernek. Meggyőződésünk, hogy ha az eddigi úton megyünk tovább, és valóban képesek leszünk arra, hogy munkánkat továbbfejlesz- szük, akkor az eredmények sem fognak elmaradni. Bízunk abban, hogy a Magyar Népköztársaság még erősebb, a szocialista építés még lendületesebb lesz és a Ma­gyar Népköztársaság becsülete és tekintélye a világban tovább nö­vekszik. A német kérdésről Kádár János a továbbiakban a nemzetközi helyzetről szólott. Mint mondotta, a nemzetközi helyzet bonyolult és az utóbbi időszakban valamelyest éleződött. A helyzet éleződésének közvetlen oka most a német kérdés rende­zetlensége. r Az amerikai monopóliumok urai, a nagy nyugati imperialista országok — amelyek az Észak-at­lanti Szövetségnek nevezett szer­vezetbe tömörültek —, valamikor 1946 táján letértek arról a vonal­ról, amelyet a második világhábo­rú időszakában követtek, és való­jában Hitler nyomdokaiba léptek, világuralomra, a világ leigázására törekednek. Nézzük meg szerepüket a német kérdésben. Jelenleg a nemzetközi helyzet központi és kulcskérdése kétségtelenül a német kérdés ren­dezése, a második világháború ma­radványainak felszámolása. Olyan helyzet van jelenleg Európa szí­vében, amely veszélyezteti, fenye­geti Európa és a világ népeinek békéjét. Meg kell vizsgálni, ki idézte elő ezt a helyzetet, és ak­kor rögtön választ kapunk arra is, hogy ki a felelős ezért. A fele­lősség az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország urait terheli. Az Egyesült Államok és Ang­lia kormányának hivatott képvi­selői — akik az 1943 és 1945 nya­ra között lezajlott moszkvai, te- heráni, jaltai és potsdami tárgya­lásokon részt vettek — megegyez­tek a Szovjetunióval és nagy je­lentőségű okmányokat írtak alá. Azok az emberek, akik a munkás- mozgalom soraiban harcoltak, s akikben valami nemzeti öntudat élt, számon tartják ezeket az ok­mányokat. Emlékezik ezekre az okmányokra a magyar nép is, amely akkor a hitleri csizma alatt, sötét pokolban és éjszaká­ban sínylődött, s kereste a re­ménysugarat. Mindnyájan emlé­kezünk rá, amikor a három szö­vetséges hatalom rádiói tudatták a világgal ezeket az okmányokat. Ezekben a nagyhatalmak kinyil­vánítják azt az eltökéltséget, hogy megsemmisítik a fasizmust, a né­met militarizmust és megszünte­tik annak forrásait, a nagy német monopóliumokat, soha többé nem fogják megengedni Németország­ban a hadianyagok és a hadiesz­közök gyártását, a háborús bűnö­söket pedig felelősségre vonják. S mi van ma? Németország egy részén jó pár esztendővel ezelőtt létrejött a Német Szövetségi Köz­társaság nevet viselő állam. Mi ebben az államban a jelenlegi helyzet? Adenauerra mondják, hogy öreg meg merev, és nyugat­németektől is hallottam azt a megállapítást, hogy nem kell már egészen komolyan venni, mert nem gondolkodik reálisan. (De­rültség.) Amikor azonban ilyen beszédeket hallunk, felrémlik előttünk 1933, amikor a magyar értelmiség gondolkozó körei is azt hangoztatták: ki az a hóbortos, rögeszmés Hitler, csak nem fo­gunk egy ilyen ellen harcolni? De gondoljunk arra, hogy az a való­ban primitív megszállott, az az őrült milyen katasztrófát zúdított később Európa népeinek nyakába. Természetesen nem ő egyedül. A német nagytőke, a német mono­poltőke csinálta, amely persze le akarta igázni legalább a fél vilá­got, és ha lehetett volna, az egész világot. A német militaristák csi­nálták! És ma Nyugat-Németor- szágban a monopoltőke van hatal­mon, amely újra hadianyagokat és harci eszközöket is gyárt, a revan- sizmus, a militarizmus van hatal. mon, ami Európa és a világ népei­nek békéjét fenyegeti. Az ok­mányok egykori három aláíró­jához egyébként annak idején ne­gyedikként Franciaország hivata­los és felelős vezetői is csatlakoz­tak, személy szerint ugyanaz az elnök, aki ma is kormányoz, ma is az elnöki tisztséget /tölti be Franciaországban. A felelősség a YATO-halalmaka! terheli Ki felel azért, hogy újra létre­jött Európa szívében az az erő, amely fenyegeti a népek békéjét? Világos és egyszerű az igazság megállapítása: a Szovjetunió be­csülettel teljesítette, amit a világ­háború alatt és közvetlenül utána született okmányokban vállalt. És aki nem teljesítette? Az Egye­sült Államok, Anglia és Francia- ország kormányai nem teljesítet­ték, mert az ő megszállási zóná­jukban juttatták hatalomra a né­met monopoltőkét és a német mi­litaristákat. Ez a revansista ag­resszív eró és hatalom az Egye­sült Államok és a NATO-hatal- mak egyszülött gyermeke. Ezt a torzszülöttet ők hozták a világra, és a világ népei előtt ők felelnek érte. ök vették be a saját szövet­ségükbe a Német Szövetségi Köz­társaságot, annak fegyveres erőit ők nevezik saját előőrsüknek Eu­rópa szívében és ők állították büszkén, hogy Nyugat-Berlin szá­mukra a szocialista országok tes­tébe fúródó ék. Ne próbálják te­hát másra hárítani a felelősséget a jelenlegi feszültségért. Van itt egy másik, nem is csak egyszerűen politikai kérdés: 1943 ok-to Derében Moszkvában az (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents