Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-12 / 241. szám
4 H ÉP ÚJ S Á a 1961. ok tobe» 12., csütörtök Találkozunk november 3-án, a Jókai Színházban! Megdől egy„ rémhír” - főnök gondjai • Olyan ez a mi színházunk most, mint valami vár, amit sietve erősítenek, mert minden pillanatban várják az ellenség rohamát. De azért ne ijedjen még senki, mert az „ellenség” nem más, mint az a sok ezer színházrajongó, színházszerető néző, aki már valóban ott tart, hogy „megostromolja” a színházat, ha sokáig nem nyit kaput. — Biztosan tudom, hogy nem is lesz színház az idén — hallottuk nemegyszer és nem is csak egy valakitől a „jól értesült” sza_ vakat — nem is lehet, hiszen most kezdtek hozzá az átépítéshez, gondolják, készen lesznek vele az idén? Ahogy az építőipart ismerjük;.. Legtöbbször még egy legyintés is társult a jól értesült szavakhoz, és sok színházszerető ember keserűséggel a szívében nézett fel délelőtt, délután és este is az állványerdőbe burkolt színházra és kerülgette az épület előtt felhalmozott téglákat vagy arra vigyázott, nehogy csípős mészport fújjon á szemébe ez a furcsa meleg, későnyári szél. Mi hát az igazság? Kedden délelőtt volt a „napja”, hogy elhatároztuk, utánajárunk a dolognak, körülnézünk a színházban, beszélünk vezetőkkel, építőkkel, hogy végre mindenki pontos értesülést és tájékoztatást szerezhessen arról, hogy mikor nyit a színház? — November 3-án — mondja a világ legnyugodtabb és legmaga- biztosabb hangján Solti Bertalan Kossuth-díjas, a színház megbízott igazgatója. — Mégpedig Schu- bert-Berté: Három a kislány című operettjével. Az operettet új rendezőnk, Beleznay István rendezi, szereposztása igényes: Havas Ágnes, Bánffy Frigyes, Buss Gyula, Beleznay István, Szendrey Ilona és jómagam játszunk benne vezető szerepeket. Utána a Hamilton család, Mona Brand színműve következik a sorban. Ez a színmű tájelőadásaink során nagy sikereket aratott. A Három a kislány színpadi próbái már megkezdődtek, szép évadnyitó premiert szeretnénk ajándékozni a csabai közönségnek, mintegy kiengesztelésül is a kissé hosszú nyári szünetért... Ez a rövid beszélgetés az átépítés miatt összezsúfolt irodák egyikében zajlott le, és ebbe a kicsiny szobába, ahová két íróasztalt is beszorítottak, hamarosan mindenki benyit, akihez kérdésünk lenne. Radó László és Mészáros László, a közönségszervezés irányítói érkeznek legelőször. Kérdés: — Szenvedett-e hátrányt a szervezőmunka, a bérletezés az évadnyitás eltolódása és a különböző „rémhírek” miatt? Radó: Sajnos, igen. Bizony, rányomta bélyegét a bérletszervezésre az, hogy — magam sem tudom kik és miért — azt kezdték híresztelni a városban, hogy nem is lesz színház az idén. Még legutóbb is, miután mi is hozzákezd- tünk az „ellenpropagandához”, hallatszottak kétkedő hangok: jó, csak mondják, hogy nyit a színház, de aki lát, az látja, hogy hol van az még!... Nagyon kérlek, hangsúlyozd ki a riportban: nyitunk november 3-án! És ebben az évadban talán még érdemesebb bérletet váltani, mert kitűnő műsortervünk van!- Készülődik a Három a kislány - A szcenikai — Mit mondanak az építőmunkások? Mészáros: (szomorú kissé). El sem hiszed, hogy mennyi időm megy el azzal, hogy itt is, ott is megmagyarázom: november 3-án igenis, megtartjuk az évadnyitó díszelőadást. Közben táj is van a világon, azt is szerveznünk kell. Van dolgunk bőven. Máté Ferenc, a szcenikai főnök nyit be. Éppen kapóra jön ő is. — Leszel szíves tájékoztatni az átépítés terveiről, és ha van időd, kísérj el a munkásokhoz, ők mit mondanak, készen lesznek-e november 3-ra? Mosolyog, vidám — persze ő mindig ilyen. De ha most mosolyog, annak különös jelentősége van. Valami olyasféle, hogy nincs nagy baj, nagy probléma, menni fog az a színháznyitás novemberben. — Feltétlenül! Ez ne is okozzon neked gondot. Megmondom, hogy nemcsak az én gondom, elsősorban sok ezer színházkedvelő gondja ez. — A közönségé... — mondja, miközben mintha sóhajtana is kicsit, lehet hogy azért, mert már hiányolja — a közönséget?... Azért is, de — kiderül — az örök mosoly alatt nehéz problémák megoldásán viaskodik. Nem kell sokáig kérnem, hamar elmondja, és tudom, hogy nem nekem először, sokan végighallgatták már ezeket a szavakat. — Nagyszerű lesz ez az átépítés, de máris jelentkezett egy gond, nem is egy, kettő: nincs helye a lakatosműhelynek és a mosodának. Most mindkettő az udvaron van. Hová tesszük őket?! Ezen töröm a fejem napok óta. Szóval pillanatnyilag még üröm is vegyül az örömbe, de az öröm aztán igazán öröm! Mert nagyon szép tervet készített Mekis János tervező mérnök a színház átépítésére. — Három év alatt valósul meg az egész terv — mondja a szcenikai főnök, aki óráról órára figyeli a munkamenetet — most, november 3-ig az előcsarnok kialakítása készül el, ami azt jelenti, hogy vége a felvonásközti tumultusnak, két tágas helyiséggel bővül a régi, kis előcsarnok. Ez a két helyiség lesz a dohányzó, társalgó, itt kap helyet az egyik oldalon a büfé, a másikon pedig egy apró kis presszó-cukrászda. Az előcsarnokok padozata márvány lesz (ez jövőre készül el), most azonban csak ideiglenes faburkolatot kap, és erre mintegy 100 négyzetméter gumiszőnyeget terítünk le. Néhány apróság (!) még: a karzati közönség is az előcsarnokból juthat majd fel a helyére, és az eddigi két ruhatár helyett négy áll majd a színházlátogatók rendelkezésére. Lényegesen meg tudjuk tehát gyorsítani a közönség mozgatását. Ha már itt tartunk, egy rövid kérdés a szervezőkhöz: — Nemegyszer panaszkodott a közönség, hogy az előadások utáni jaminai autóbuszjárat nem volt jól megszervezve. Előfordult, hogy fél órákat is kellett várni a buszra. Változtatnak ezen? Radó: Már meg is történt. Most már nem kötött időre — például 11 órára — rendeljük ide a buszt, hanem pontosan az egyes előadások végére. így a jaminai közönség azonnal autóbuszra szállhat, és indulhat haza az előadás után néhány perccel. Mészáros László is közöl még valamit: Az átépítés azt is lehetővé teszi, hogy külön elővételi pénztárat . nyissunk a szervező- irodában. Ez többféleképpen is hasznos. Elsősorban azért, hogy a délelőtti jegyváltók ne zavarják az ugyancsak délelőtti színpadi próbákat, másodsorban pedig meggyorsítja a jegyek árusítását. A nagypénztár, az előcsarnokban, délután 5 órakor nyit majd. ... Most pedig látogassuk meg az építőket! Elvégre: rajtuk múlik a november 3-i évadnyitás. A rögtönzött irodában Kneifel András építésvezető és Balogh Mihály művezető beszél a munkamenetről. Kneifel: Másfélmilliós munkát valósítunk meg most, november 3-ig. Igen, november 3-ig! Addigra annyira elkészülünk, hogy a színház megnyitásának nem lesz semmi akadálya. Alvállalkozónk, a Budapesti Szobrászipari Válla- at ugyan késett a gipszmunkák elkészítésével, kérésünkre azonban száz százalékkal felemelték a munkáslétszámot, így aztán velük sem lesz probléma. Balogh: ötvenheten dolgozunk, és nagy bennünk az igyekezet. Mi is szeretjük a színházat, és itt akarunk lenni a november 3-i megnyitón!... Ez a legnagyobb biztosíték. Tehát — kedves csabai színházkedvelők: találkozunk november 3- án, a Három a kislány évadnyitó premierjén! Bizonyos, hogy jól szórakoznak majd! Sass Ervin fíUíl je&ftenáJi A sportszerűségről Az utóbbi időben ismét sok dolga van a labdarúgó fegyelmi bizottságnak. Egyes sportolók és szurkolók megfeledkeznek a sporterkölcsről, semmibe veszik a társadalmi együttélés íratlan szabályait, botrányokat okoznak. Egyes játékosok a mindenáron való győzelemért magatartásukkal megmérgezik a szórakozás légkörét. De vajon csupán csak szórakozás a sport? Ha ezt állítanánk, megtagadnánk felszabadulásunk óta sportban elért eredményeinket, megcáfolnának bennünket azok a józan gondolkozású, sportszerető emberek, akik mindig az egyetemes népi testkultúra megteremtésére és fejlesztésére törekedtek. A sport több, mint szórakozás. A sport a társadalom kulturális felépítményéhez tartozik, amely minden esetben a gazdasági alap alárendeltje. A szocialista társa, dalomban az emberek anyagi és kulturális igényeinek kielégítése a cél. Hogy az igényeket ki. elégíthessük, szükséges a termelés szüntelen növelése, minden ember szellemi és testi képességeinek fejlesztése. A sportnak hozzá kell járulnia a szocialista embertípus kialakításához. S e pontnál álljunk meg egy percre. Vajon lehet-e jellemzője a kialakuló új típusú embernek az, hogy botrányt csinál? Az a játékos, aki durvaságával munkaképtelenné teszi embertársát, nemcsak az illetőnek árt, hanem saját magának is. A termelésből kiesett ember helyett másnak kell elvégezni a munkát, s ha más nem tudja, előrehaladásunk látja kárát, összeegyeztethetetlen tehát a sport nemes céljaival a botrányokozás, a sportszerűtlen eszközök használata. Gyerekesnek tűnik az, hogy a sportolóknak kell arról beszélni: mi a sport célja. Sajnos a gyulavári, az eleki és legutóbb a békési fegyelmezetlenségek azt bizonyítják, hogy kell erről szólni. Államunk nagyon sok támogatást ad a sportolóknak. Anyagiakkal, munkaidőkedvezmény- nyel segíti őket. Igaz, az alacsonyabb osztályban versenyző sportolók most azt mondhatják, hogy nekik nem jár a munkaidő-kedvezmény. Nincs igazuk, mert a helyi viszonyoknak megfelelően ők is kijárnak az edzésre munkaidő alatt is, nem beszélve arról, hogy a község apra- ja-nagyja szeretetét, ragaszkodását is élvezhetik. A társadalom minden egyes tagja, a községek dolgozói azonban elvárják a sportolóktól a törvények tiszteletben tartását, a szorgalmas tanulást, az egyesület megbecsülését, a sportszerű gondolkodást és küzdőszellemet. Nem szabad, hogy öncélúvá váljon a sport, hanem a sportegyesület, s végsősorban a haza szeretetére, a nép szeretetére kell, hogy ösztönözzön. S ezt nemcsak a pályán tanúsított magatartásnak kell tükröznie, hanem a magánélet, a munkahelyen való helytállás, az utcai vU selkedés is. Ezt várják el a falvak, községek, városok dolgozóéi ezt követeli a társadalom. Majnár Jómf iHMHHiiMiianHiaiiiiiiiaiiiiiiiiiHiMiiMiiiiiiHiiumMiiiimiiHni Tlevél a bevonuló (iatalokkoz KEDVES BARÁTAIM! Még néhány hét és állampolgári kötelességeteknek eleget téve, ruhát cseréltek, átlépitek a katonaélet küszöbét, tagjai lesztek a hazát védő nagy és erős közösségnek. Életetekben új szakasz kezdődik. Fületekben a falu „rezesének” búcsúztató muzsikája, édesanyátok utolsó intő szava és a számotokra egyre többet jelentő kedves lény elsuttogott „várlak”-ja mellett már az új munkahely új hangja — sorakozó, jobbra át — is helyet kér magának. Fogadjátok be és szeressétek meg már az első napokban e szokatlan hangokat, ne tekintsétek „fülsértőnek” őket. Nehéz lesz, de ne idézzétek az első kellemetlennek tűnő feladat végrehajtása közben azonnal az otthont. A jelenre, mely férfivá érlel, arra gondoljatok. Furcsák és suták lesznek kezdő lépéseitek, tétova, esetlen a mozgásotok. Ne keseredjetek el emiatt! Ott állnak majd mellettetek segítő kezükkel a parancsnokok, akik nagy hozzáértéssel alakítják lépteiteket katonássá. E parancsnokok utasításait igyekezzetek a legpontosabban végrehajtani. Tanításukat kellő alapossággal sajátítsátok el, tanácsaikat jól szívleljétek meg. Forduljatok hozzájuk bizalommal, öntsétek ki előttük szívetek búját-baját, mondjátok el nekik örömeiteket és becsüljétek értetek tett fáradozásaikat. ÉRETTSÉGIZETT FIATALOK! Tőletek egészen biztos, hogy többet várnak majd parancsnokaitok. Ez érthető is. Középiskolát végeztetek, s most „fór-ral” indultok sok újonctársatok előtt. De vigyázzatok! Nehogy ez nagyképűségre adjon alapot, mert akkor köny- nyen rosszul csattanhat az ostor! Éljetek szerényen, s meglátjátok, milyen jóleső érzés az, ha tudja a? ember, hogy a kollektíva, amelyben él és dolgozik, szereti... Érdemeljétek ki e szerete- tet, forrjatok eggyé azzal a közösséggel, amelyre katonai szolgálatotok alatt végig utalva lesztek. Bevonulásotok előtt többen tevékenyen munkálkodtatok az otthoni KISZ-élet kialakításában. Nos, a hadseregben — bár elég sokban különbözik a KISZ-szervezet munkája a polgári szervezetétől — tovább folytathatjátok, élhetitek a szervezeti életet. Szép lehetőségek vannak szervezeteink előtt. Irányítják az alegységek életét, színű ízt visznek a katona-hétköznapokba. Milyen lesz nálatok a KISZ-élet? Vonzó, avagy szürke és egyhangú? Tőletek és kiszista elvtársaitoktól függ. Ti formáljátok, magatoknak. Gondolom, érdekel benneteket az is, hogy lesz-e módotok és lehetőségetek hódolni a sportnak és a kultúrának. Nem lesz hiányotok sem egyikből, sem pedig a másikból. A napirendben erre is biztosítanak időt. Szakavatott kezek irányítják fejlődéseteket, vezetnek benneteket mind előbbre és előbbre. Meddig juttok? Ameddig szorgalmatokból és kedvetekből telik. Éljetek a lehetőségekkel, szerezzetek a két év folyamán sok dicsőséget alakulatotoknak. Most látom csak, hogy milyen „rózsás színben” tüntettem fel nektek a mi, azaz bocsánat, hetek múlva már a Ti világotokat is. Higgyétek el, mikorra gyökeret eresztetek a hadseregben, fenti gondolatok nem tűnnek már paradoxonnak, igazat adtok nekem. De azért — ne mondjátok, hogy haza beszélek — írok olyan dolgokról is, amit talán a legnehezebb lesz megszokni vagy amibe nem egykönnyen törődtök majd bele. A polgári életben többen eléggé „szabadlelkű” fiatalok voltatok. A napirendet, hol így, hol úgy, de számotokra mindig kedvezően alakítottátok. Itt e tekintetben némi változás lesz. Mások szabják a napirendet és nem mindig nektek kedvezően. Furcsálljátok kezdetben, később azonban a feltétlen engedelmességgel és a katonaélet egyéb velejárójával ezt is megszokj átok. Az előttetek álló két év nem szűkölködik nehézségekben. A komoly gyakorlatok mindvégig szíwel-lélekkel dolgozó, becsületes, egész embert kívánnak. Soha se feledjétek: munkája után mérik az embert! Adjátok hát fiatal szívetek lelkesedésének legjavát, álljatok helyt e nagyszerű küzdelemben úgy, hogy 24 hónap után emelt fővel mondhassátok: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!” Befejezésül katonai szolgálatotokhoz sok sikert, örömüJsben, élmény ekber gazdag napokat kíván Bracsok István
