Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

Ekétleni levél a fejlődésr BÉKESSÉGES ÖRÖMMEL és mély megnyugvással figyelgetem, hogy községünk az utóbbi időben milyen jelentős fejlődésnek in­dult. Nagyon jól tudom, hogy minden kis eredményért kemé­nyen meg kell dolgozni és éppen ezért igazam legteljesebb tudatá­ban merek kiáltani azokkal szem­ben, akik Békétlen nagyközség fejlődését — tekintettel az atom­korszakra — lassúnak tartják. Atomkorszak ide, kozmikus se­besség oda, az eget azért nem le­het egy nap alatt átfesteni! Több türelmet kérek, békétleni honpol­gárok! Tessék jobban kinyitni a szemeket és akkor látni fogják, hogy igenis, jelentős léptekkel ko­cogunk előre a haladás országút- ján. De ne beszéljünk annyit, az üres szavak helyett jöjjenek a té­nyek. Itt van például az Fmsz Aruház előtti község-alapíf őskori lyuk esete. Alig ért meg 10 évet és már el is lett tüntetve. Hja kérem, a gyorsaság nem boszorkányság! És ha az ember belegondol, hogy az illetékesek talán a szívük­től szakították el azt a majdnem egész vödör matériát, amit a lyukba öntöttek, és hogy egy dol­gozót e munka miatt talán 5 egész percre is kivontak valami más fontos munkálat végzése alól, ak­kor az ember torkát bizony kímé­letlenül markolássza az elérzéke- nyülés. A lyukat tehát munkaerőt és anyagot nem kímélve betemet­ték. Aki nem látja ebből az elő­rehaladást, az már egy kötekedő, összeférhetetlen alak. Aztán menjünk csak szépen to- ább. Ott van például a főtéri cökőkút, amelyet minden augusz­tus 20-a előtt átalakítanak. így az­tán munkával ünnepelünk. A ma­gam részéről egyébként nem bán­nám, ha megmaradna ebben a mostani fazonjában, mert így az egészségház előtt napszámban vá­rakozó betegek szépen körülülhe­tik a szökőkút párkányát. Eddig a sánták is álltak, most mindenki kényelmesen üldögélhet. Vakság­gal van megverve, aki ebben nem lát fejlődést! Ha már a főtéren vagyunk, nem feledkezhetünk meg a közlekedés­ről sem, amelynek megnövekedé­se is fejlődésről beszél. Nagysze­rű, portalan utakat hoztak létre Békéscsaba—Vésztő—Mezőberény felé. Robog is a rengeteg jármű éjjel és nappal. AZ ÜT ÉPÍTTETŐK bölcs előre­látása folytán csak a község szélé­ig portalanítottak, így aztán a jár­művek a község belterületén — súlyponttal a korzón — hatalmas porfelhőket kavarnak fel. öröm nézni, hogy csendes estéken mily’ néma mozdulatlanságban ül a fő­tér felett a locsolóautót soha nem látott őspor szűzi érintetlenségé­ben. A hagyományok kegyelettel­jes megőrzése ez. Ezt nyelték apáink, nagyapáink, ükapáink, szépapáink és így tovább egészen Árpád apánkig. Csak ők nem ilyen mértékben. Dehát ez is azt bizonyítja, fej­lődésünk töretlen és felfelé ível. Arról nem is beszélve, hogy to­vábbi következményképpen közsé­günk tbc-s viszonylatból nézve is az elsők között van megyénk­ben. Egy kicsit több séta a főté­ren és elsők is lehetünk (még országos rekordot is javíthatunk, a sportban semmi sem lehetetlen). Aztán a kereskedelmünk. Mer­jen a szemem elé állni az a bé­kétleni honpolgár, aki be tudja bi­zonyítani, hogy van csak egyet­len falu, község vagy város a bé­ketáborban, ahol olyan zseniális menőverezéseket hajtanának vég­re az üzletek áthelyezésével, köl­töztetésével, mint éppen Békétle- nen. Ezen a téren elismerten olyan nagy a fejlődés, hogy a község la­kossága minden reggel nagy izga­lommal ébredve azon totózik, hogy vajon melyik üzletet hol ta­lálja meg. Ahol tegnap még ma­zsolát vettél, ott ma már papucs­szeget árulnak és ahol ma kakaót ittál omlós kaláccsal, ott hónap már gumicsizmát próbálhatsz. Egyik nap például előfordult, hogy a kereskedelmi dolgozók ma­guk is eltévedtek és órákig keres­géltek, amíg saját pultjukra rá­akadtak. Ez a nyüzsgő kereskedel­mi élet szintén a fejlődés dalát harsogja felénk, méghozzá tele torokkal. A KULTURÁLIS „VONALRÓL” se feledkezzünk meg. Konkrét pél­dának itt van a Bástya mozi. A megyei Mokép megmondta, hogy korszerűsíti és szélesvásznúsít. Hozzá is fogtak a munkához. Per­sze akadnak szőrszálhasogatók, akik azt kérdezik, hogy mikor lesz kész? Nem szeretem a türelmetlen embereket. Hát nem elég, hogy hónapok óta széjjelség van a mo­ziban? Mit akarnak még, ennél konkrétabban mi sem bizonyítja, hogy mozi-vonalon is fejlődünk. Hogy szeptember 30-ra ígérték a befejezést? Na és? Nyugalom a hosszú élet titka. Különben is a szélesvászon karácsonykor is szé­lesvászon. Meg hogy így festet- lénül büdösek azok a kenderpoz- dorjából készült falborító leme­zek? Ne kicsinyeskedjünk kérem és ne lázítsunk, mert mit szólja­nak akkor a kenderáztató kartár­sak? Állapodjunk meg az ilyen rendszerellenes hőbörgések he­lyett abban, hogy a mozi jelenlegi állapota is a fejlődést rejtegeti romjai alatt. Most lépjünk egyet a szomszéd­ba. Ha nem is sokat, egynéhány szót azért csak kell szentelni a cukrászdának is, mert sokan nem akarják felismerni annak igazi értékét. Nincs a világon egy má­sik ilyen zenés szórakozóhely, ahol még a légyfogók alkalmazá­sánál is tudnak újat mutatni. Amióta a világ világ, a légybe­gyűjtésnek ezek a nélkülözhetet­len eszközei mindig függőlegesen lógtak lefelé. A cukiban merész elgondolással a zongora mögötti sarokban vízszintes helyzetben fe­szítettek ki egyet. Hogy miért pont abba a sarokba igyekeznek a legyek, azt nem tudom, de úgy gondolom, hogy ez csupán nevelés és idomítás kérdése. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az alvajárók figyelmét felhívjam községünk minden irá­nyú fejlődésére. Annyi minden másképpen van nálunk, mint má­sutt, csak egy kicsit szét kell néz­ni és nem elégedetlenkedni. Aztán itt van élő példaként a bámulatos perspektívájú olajma­lom, községünk reménye. Minden becsületes békétleni ember büsz­ke lehet rá, hogy mi mindenre akarták azt már használni Felső, Felsőbb és Legfelsőbb Szerveink egyaránt. Jelen pillanatban talán a Legeslegfelsőbb Szerveinkben folyik országos vita, hogy mi le­gyen az üzem sorsa. Addig is, amíg ezt döntögetik, a vita alatt az értékes gépeket már kiszerelték belőle, minden bizonnyal azért, hogy még értékesebbeket szerel­jenek majd bele. Űjabb bizonyí­téka fejlődésünknek! A múltkoriban megkért egy gyengébb memóriájú dolgozó, hogy soroljam el már neki, mi mindennek akarták Békétlen köz­ség iparosításával kapcsolatban felhasználni ezt a nagyszerű fekvé­sű telepet. Miután erre a kérdésre nem számítottam és így nem volt nálam lexikon, megfordítottam a kérdést és inkább azt soroltam fel, hogy mire nem volt még terve a {Tisztelt Felsőbbségeinknek. Éspedig: Bolhacirkusz, földalatti végállomás, rakétakilövőhely és szélmalom. Más egyéb már min­den volt. Ezt nem is csodálom, hi­szen jó néhányszor az egész or­szágban napokig csak azután sza­ladgáltak, hogy kié legyen az üzem. Ki tehet arról, ha olyan fontosnak tartják, hogy évek óta nem tudják eldönteni? A vége en­nek a nagy versenyfutásnak — amely már annyiszor holtverseny­nyel végződött — azt hiszem csak az lehet, hogy az üzemre igényt tartók nagy számú serege között a lottó jubileumi egymillio- modik húzása alkalmával az üze­met tárgynyereményként sorsol­ják ki. Azt a kis időt meg már igazán ki lehet bírni. Még a leg- békétlenebb embernek is! EZZEL KAPCSOLATBAN azon­ban kötelességemnek érzem meg­említeni, hogy kémeim jelentése szerint a Legfelsőbb Egészségügyi Vonal is szemet vetett a kies fek­vésű telepre és a békétleni köz- egészségügy további minőségi fej­lesztése érdekében angol vécévé szándékozik azt átalakítani. Nem mondom, érdekes terv, jó terv, mert ezzel az üzem kihasználtsá­ga kétségkívül megoldódna! Ha már az iparnál tartunk, ne feledkezzünk meg a helyiipar fejlő_ déséről sem. Van nekünk egy olyan ktsz-szünk, amely új mun­kamódszerek bevezetésével min­den eddigi bel- és külföldi kísérle­tezést lepipált. Nem akarok túlsá­gosan dicsekvőnek látszani, de azért valamit csak elmondok ezek­ből is. (Csak a fejlődés bizonyítá­sa végett!) Ez pedig a következő: Felvállalnak 100 munkát, ennek nyilvántartására készítenek egy száz kockából álló sakktáblát, a kockákba beleírják a munkáltató nevét, lakcímét, és aztán a mun­karészlegek tagjait lóugrásszerűen, tehát nagy L alakban óránként egyik munkahelyről a másikra ug­ráltatják. Ennek két előnye is van, mert Ő I egyrészt a munkáltató soha nem tudhatja, hogy mikor kezdik, folytatják és fejezik be nála a munkát, tehát élénkíti a képzelö- erejét, másrészt olyan érzés tá­mad a dolgozó tömegekben a részlegek állandó vándorlása lát­tán, hogy az egész község építke­zik, átalakíttat, javíttat, piktorol- tat. Így aztán, akinek eddig eszé- bpn sem volt ilyesmi, most az is szocialista összeköttetések után szaladgál, hogy vállalják már fel nála is a munkát, nehogy pont ő maradjon ki a „farsangból”. Iparunk fejlődésének bizonyí­téka, hogy fel is vállalják. Egyéb­ként rendkívül érdekes és bonyo­lult ez a lóugrásos megoldás, mert az egyik részlegvezető a múlt őszön sürgős üzenetet akart to­vábbítani a részleg egyik tagjá­nak, mely szerint az illető eskü­vőre volt hivatalos, Ce mire az izgalmas lóugrásos hajsza után le tudta adni a hírt, a címzett már csak a keresztelőre ért oda. Pedig a részleg vezetője a lóugrásos ma­nőverezés tekintetében még Bot- viniket is verné. Az eset egyéb­ként azt bizonyítja, hogy az egye­dülálló munkamódszer alkalma­zása következtében az egyes mun­kabrigádok útjai kiszámíthatatla­nabbak, mint az isten útjai. Erre pedig joggal lehetünk büszkék, mert ez nem kis dolog! NEM VENNEM A LELKEMRE, ha községünk rohamos fejlődésé­nek bizonyítgatása közben elfe­lejtkeznék hírneves gyógyfürdőnk­ről. Fürdőnk fejlesztésénél különö­sen arra hívnám fel a laikus szem­lélők figyelmét, hogy itt is első­sorban az új, eddig még soha nem látott, hallott módszereket alkal­mazták. Ilyen még az egész or­szágban sehol sem volt! És vi­szonylag nem is került sokba, alig 8—900 ezer forintos költség­gel sikerült csaknem teljesen szá­raz kutat fúrni. A számítások kö­rül azonban volt valami hiba, mert először egy kis víz csak folydogált. (Bocsánatos bűn ez ké­rem, hiszen említettem, hogy első kísérletezés volt.) Persze in­nen már nem volt messze a töké­letes megoldás. Egy kis utánszám- lálás, plusz háromszázezer forint befektetés és világraszóló diadal született: Feltalálták a teljesen száraz „egycseppvíznélküli” kutat! És hogy a kút jó, azt mi sem bi­zonyítja jobban, hogy a feltaláló még mindig szabadlábon van. Ez a forradalmi találmány a korszakalkotó változások egész so­rát hozza majd magával. Vegyük, illetve kíséreljük meg sorba venni ezeket: Községünkben fog működ­ni a világ első víz nélküli fürdő­je! Szédületes perspektíva, belát­hatatlan következmények! Gon­doljuk csak el: Beülünk szép csendben a medencébe és nem le­szünk vizesek. A gyerekek hiába ugrálnak, nem lesz tele szemünk- szánk vízzel. Nem kopik a fürdő­ruha, a törülköző, a szappan. Nem esünk hanyatt a víztől síkos be­tonon, nem hűlünk meg télen sem olyan könnyen fürdőből jövet, mert nem lesz nedves a hajunk. És így tovább. Ha aztán a siker láttán szériá­ban kezdik el gyártani a fürdőnk­nél szabadalmazott szárazkutakat, akkor országszerte kiszélesedő, hi­hetetlenül gazdag skálája bonta­kozik ki a fejlődésnek. Víz nélküli lesz a mosás, az ivás, a leves- és teafőzés, a tej és bor forgalomba- hozása, hogy csak a legfontosab­bakat említsem. És mindez köz­ségünkből indult ki! HA PEDIG az eddig elmondot­takhoz még azt is hozzáveszem, hogy ez évben újrafestették a ka­tolikus templom toronygombját, akkor már igazán nem tudom, mi­lyen jelzőkkel illessem az elége­detlenkedőket. Nem szeretném, ha bőbeszédű dicsekvőnek tartanának, de kény­telen voltam községünk kétségbe­vonhatatlan fejlődésének egyné­hány bizonyítékát a nagy nyilvá­nosság elé tárni annak érdekében, hogy hit, remény és szeretet tölt­se be a Legfelsőbb Szerveink sze­rint is teljesen ok nélkül elcsüg­gedt békétleni szíveket. Ügy érzem, engem nem okolhat senki. Én igyekeztem bizonyítani a kicsinyhitűeknek. Ha véletlenül ez nem sikerült volna teljesen, annak már nem én vagyok az oka. tty} Koszta Rozália műterméből: Ebéd Ó. Kovács István Kovács György: Delirium (GABUREK KÁROLY HASONLÓ CÍMŰ KÉPE ALÁ) piros fényeknek háttal ül fényektől sötét as arca mámorba hulltan álmodik vár tán egy jobb tavaszra arany borosüvegre bávul jaj úgy csillan mint az ü haja béna arcára mosoly ferdül könnyükén libben sóhaja arany-kék derűs mese éled röpíti fel a zengő égig hajdani tiszta telt szerelmek s lehetők boldog hite fénylik májusi vágyak tűzvészében félrevert harang a szíve tudja lehetne másképp élni várhatná az a szőke asszony neonvirággal kék kajában szelíden esti utcasarkon tűnt szégyenéből kivirulna erényei kecses virága s mint boldog birtokos nézhetne tárt-egész szemmel a világra de nem érti azt a szerelem ki elvesztette jó-magát is jaj a szoborszép szőke lány mást vár az esti utcasarkon ó mámor mámor éji vétek égő borfolt az asztalon ó mámorító tévedések rőt bánatra jó alkalom hazárd to be or not to be cirógálja és hiteti ó boldogító tévedések ó vétek vétek vétek boldog fényeknek háttal él borúsan fénylik az arca mámorba hulltan álmodik fenekedik egy végső harcra de nem érti sem a szerelem és nem érti már önmagát sem tántorgó csillagok alatt botlo léptekkel indul árván hajótörött a szomorúság parttalan örök óceánján szegény szegény szegény

Next

/
Thumbnails
Contents