Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-01 / 232. szám
Ekétleni levél a fejlődésr BÉKESSÉGES ÖRÖMMEL és mély megnyugvással figyelgetem, hogy községünk az utóbbi időben milyen jelentős fejlődésnek indult. Nagyon jól tudom, hogy minden kis eredményért keményen meg kell dolgozni és éppen ezért igazam legteljesebb tudatában merek kiáltani azokkal szemben, akik Békétlen nagyközség fejlődését — tekintettel az atomkorszakra — lassúnak tartják. Atomkorszak ide, kozmikus sebesség oda, az eget azért nem lehet egy nap alatt átfesteni! Több türelmet kérek, békétleni honpolgárok! Tessék jobban kinyitni a szemeket és akkor látni fogják, hogy igenis, jelentős léptekkel kocogunk előre a haladás országút- ján. De ne beszéljünk annyit, az üres szavak helyett jöjjenek a tények. Itt van például az Fmsz Aruház előtti község-alapíf őskori lyuk esete. Alig ért meg 10 évet és már el is lett tüntetve. Hja kérem, a gyorsaság nem boszorkányság! És ha az ember belegondol, hogy az illetékesek talán a szívüktől szakították el azt a majdnem egész vödör matériát, amit a lyukba öntöttek, és hogy egy dolgozót e munka miatt talán 5 egész percre is kivontak valami más fontos munkálat végzése alól, akkor az ember torkát bizony kíméletlenül markolássza az elérzéke- nyülés. A lyukat tehát munkaerőt és anyagot nem kímélve betemették. Aki nem látja ebből az előrehaladást, az már egy kötekedő, összeférhetetlen alak. Aztán menjünk csak szépen to- ább. Ott van például a főtéri cökőkút, amelyet minden augusztus 20-a előtt átalakítanak. így aztán munkával ünnepelünk. A magam részéről egyébként nem bánnám, ha megmaradna ebben a mostani fazonjában, mert így az egészségház előtt napszámban várakozó betegek szépen körülülhetik a szökőkút párkányát. Eddig a sánták is álltak, most mindenki kényelmesen üldögélhet. Vaksággal van megverve, aki ebben nem lát fejlődést! Ha már a főtéren vagyunk, nem feledkezhetünk meg a közlekedésről sem, amelynek megnövekedése is fejlődésről beszél. Nagyszerű, portalan utakat hoztak létre Békéscsaba—Vésztő—Mezőberény felé. Robog is a rengeteg jármű éjjel és nappal. AZ ÜT ÉPÍTTETŐK bölcs előrelátása folytán csak a község széléig portalanítottak, így aztán a járművek a község belterületén — súlyponttal a korzón — hatalmas porfelhőket kavarnak fel. öröm nézni, hogy csendes estéken mily’ néma mozdulatlanságban ül a főtér felett a locsolóautót soha nem látott őspor szűzi érintetlenségében. A hagyományok kegyeletteljes megőrzése ez. Ezt nyelték apáink, nagyapáink, ükapáink, szépapáink és így tovább egészen Árpád apánkig. Csak ők nem ilyen mértékben. Dehát ez is azt bizonyítja, fejlődésünk töretlen és felfelé ível. Arról nem is beszélve, hogy további következményképpen községünk tbc-s viszonylatból nézve is az elsők között van megyénkben. Egy kicsit több séta a főtéren és elsők is lehetünk (még országos rekordot is javíthatunk, a sportban semmi sem lehetetlen). Aztán a kereskedelmünk. Merjen a szemem elé állni az a békétleni honpolgár, aki be tudja bizonyítani, hogy van csak egyetlen falu, község vagy város a béketáborban, ahol olyan zseniális menőverezéseket hajtanának végre az üzletek áthelyezésével, költöztetésével, mint éppen Békétle- nen. Ezen a téren elismerten olyan nagy a fejlődés, hogy a község lakossága minden reggel nagy izgalommal ébredve azon totózik, hogy vajon melyik üzletet hol találja meg. Ahol tegnap még mazsolát vettél, ott ma már papucsszeget árulnak és ahol ma kakaót ittál omlós kaláccsal, ott hónap már gumicsizmát próbálhatsz. Egyik nap például előfordult, hogy a kereskedelmi dolgozók maguk is eltévedtek és órákig keresgéltek, amíg saját pultjukra ráakadtak. Ez a nyüzsgő kereskedelmi élet szintén a fejlődés dalát harsogja felénk, méghozzá tele torokkal. A KULTURÁLIS „VONALRÓL” se feledkezzünk meg. Konkrét példának itt van a Bástya mozi. A megyei Mokép megmondta, hogy korszerűsíti és szélesvásznúsít. Hozzá is fogtak a munkához. Persze akadnak szőrszálhasogatók, akik azt kérdezik, hogy mikor lesz kész? Nem szeretem a türelmetlen embereket. Hát nem elég, hogy hónapok óta széjjelség van a moziban? Mit akarnak még, ennél konkrétabban mi sem bizonyítja, hogy mozi-vonalon is fejlődünk. Hogy szeptember 30-ra ígérték a befejezést? Na és? Nyugalom a hosszú élet titka. Különben is a szélesvászon karácsonykor is szélesvászon. Meg hogy így festet- lénül büdösek azok a kenderpoz- dorjából készült falborító lemezek? Ne kicsinyeskedjünk kérem és ne lázítsunk, mert mit szóljanak akkor a kenderáztató kartársak? Állapodjunk meg az ilyen rendszerellenes hőbörgések helyett abban, hogy a mozi jelenlegi állapota is a fejlődést rejtegeti romjai alatt. Most lépjünk egyet a szomszédba. Ha nem is sokat, egynéhány szót azért csak kell szentelni a cukrászdának is, mert sokan nem akarják felismerni annak igazi értékét. Nincs a világon egy másik ilyen zenés szórakozóhely, ahol még a légyfogók alkalmazásánál is tudnak újat mutatni. Amióta a világ világ, a légybegyűjtésnek ezek a nélkülözhetetlen eszközei mindig függőlegesen lógtak lefelé. A cukiban merész elgondolással a zongora mögötti sarokban vízszintes helyzetben feszítettek ki egyet. Hogy miért pont abba a sarokba igyekeznek a legyek, azt nem tudom, de úgy gondolom, hogy ez csupán nevelés és idomítás kérdése. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az alvajárók figyelmét felhívjam községünk minden irányú fejlődésére. Annyi minden másképpen van nálunk, mint másutt, csak egy kicsit szét kell nézni és nem elégedetlenkedni. Aztán itt van élő példaként a bámulatos perspektívájú olajmalom, községünk reménye. Minden becsületes békétleni ember büszke lehet rá, hogy mi mindenre akarták azt már használni Felső, Felsőbb és Legfelsőbb Szerveink egyaránt. Jelen pillanatban talán a Legeslegfelsőbb Szerveinkben folyik országos vita, hogy mi legyen az üzem sorsa. Addig is, amíg ezt döntögetik, a vita alatt az értékes gépeket már kiszerelték belőle, minden bizonnyal azért, hogy még értékesebbeket szereljenek majd bele. Űjabb bizonyítéka fejlődésünknek! A múltkoriban megkért egy gyengébb memóriájú dolgozó, hogy soroljam el már neki, mi mindennek akarták Békétlen község iparosításával kapcsolatban felhasználni ezt a nagyszerű fekvésű telepet. Miután erre a kérdésre nem számítottam és így nem volt nálam lexikon, megfordítottam a kérdést és inkább azt soroltam fel, hogy mire nem volt még terve a {Tisztelt Felsőbbségeinknek. Éspedig: Bolhacirkusz, földalatti végállomás, rakétakilövőhely és szélmalom. Más egyéb már minden volt. Ezt nem is csodálom, hiszen jó néhányszor az egész országban napokig csak azután szaladgáltak, hogy kié legyen az üzem. Ki tehet arról, ha olyan fontosnak tartják, hogy évek óta nem tudják eldönteni? A vége ennek a nagy versenyfutásnak — amely már annyiszor holtversenynyel végződött — azt hiszem csak az lehet, hogy az üzemre igényt tartók nagy számú serege között a lottó jubileumi egymillio- modik húzása alkalmával az üzemet tárgynyereményként sorsolják ki. Azt a kis időt meg már igazán ki lehet bírni. Még a leg- békétlenebb embernek is! EZZEL KAPCSOLATBAN azonban kötelességemnek érzem megemlíteni, hogy kémeim jelentése szerint a Legfelsőbb Egészségügyi Vonal is szemet vetett a kies fekvésű telepre és a békétleni köz- egészségügy további minőségi fejlesztése érdekében angol vécévé szándékozik azt átalakítani. Nem mondom, érdekes terv, jó terv, mert ezzel az üzem kihasználtsága kétségkívül megoldódna! Ha már az iparnál tartunk, ne feledkezzünk meg a helyiipar fejlő_ déséről sem. Van nekünk egy olyan ktsz-szünk, amely új munkamódszerek bevezetésével minden eddigi bel- és külföldi kísérletezést lepipált. Nem akarok túlságosan dicsekvőnek látszani, de azért valamit csak elmondok ezekből is. (Csak a fejlődés bizonyítása végett!) Ez pedig a következő: Felvállalnak 100 munkát, ennek nyilvántartására készítenek egy száz kockából álló sakktáblát, a kockákba beleírják a munkáltató nevét, lakcímét, és aztán a munkarészlegek tagjait lóugrásszerűen, tehát nagy L alakban óránként egyik munkahelyről a másikra ugráltatják. Ennek két előnye is van, mert Ő I egyrészt a munkáltató soha nem tudhatja, hogy mikor kezdik, folytatják és fejezik be nála a munkát, tehát élénkíti a képzelö- erejét, másrészt olyan érzés támad a dolgozó tömegekben a részlegek állandó vándorlása láttán, hogy az egész község építkezik, átalakíttat, javíttat, piktorol- tat. Így aztán, akinek eddig eszé- bpn sem volt ilyesmi, most az is szocialista összeköttetések után szaladgál, hogy vállalják már fel nála is a munkát, nehogy pont ő maradjon ki a „farsangból”. Iparunk fejlődésének bizonyítéka, hogy fel is vállalják. Egyébként rendkívül érdekes és bonyolult ez a lóugrásos megoldás, mert az egyik részlegvezető a múlt őszön sürgős üzenetet akart továbbítani a részleg egyik tagjának, mely szerint az illető esküvőre volt hivatalos, Ce mire az izgalmas lóugrásos hajsza után le tudta adni a hírt, a címzett már csak a keresztelőre ért oda. Pedig a részleg vezetője a lóugrásos manőverezés tekintetében még Bot- viniket is verné. Az eset egyébként azt bizonyítja, hogy az egyedülálló munkamódszer alkalmazása következtében az egyes munkabrigádok útjai kiszámíthatatlanabbak, mint az isten útjai. Erre pedig joggal lehetünk büszkék, mert ez nem kis dolog! NEM VENNEM A LELKEMRE, ha községünk rohamos fejlődésének bizonyítgatása közben elfelejtkeznék hírneves gyógyfürdőnkről. Fürdőnk fejlesztésénél különösen arra hívnám fel a laikus szemlélők figyelmét, hogy itt is elsősorban az új, eddig még soha nem látott, hallott módszereket alkalmazták. Ilyen még az egész országban sehol sem volt! És viszonylag nem is került sokba, alig 8—900 ezer forintos költséggel sikerült csaknem teljesen száraz kutat fúrni. A számítások körül azonban volt valami hiba, mert először egy kis víz csak folydogált. (Bocsánatos bűn ez kérem, hiszen említettem, hogy első kísérletezés volt.) Persze innen már nem volt messze a tökéletes megoldás. Egy kis utánszám- lálás, plusz háromszázezer forint befektetés és világraszóló diadal született: Feltalálták a teljesen száraz „egycseppvíznélküli” kutat! És hogy a kút jó, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a feltaláló még mindig szabadlábon van. Ez a forradalmi találmány a korszakalkotó változások egész sorát hozza majd magával. Vegyük, illetve kíséreljük meg sorba venni ezeket: Községünkben fog működni a világ első víz nélküli fürdője! Szédületes perspektíva, beláthatatlan következmények! Gondoljuk csak el: Beülünk szép csendben a medencébe és nem leszünk vizesek. A gyerekek hiába ugrálnak, nem lesz tele szemünk- szánk vízzel. Nem kopik a fürdőruha, a törülköző, a szappan. Nem esünk hanyatt a víztől síkos betonon, nem hűlünk meg télen sem olyan könnyen fürdőből jövet, mert nem lesz nedves a hajunk. És így tovább. Ha aztán a siker láttán szériában kezdik el gyártani a fürdőnknél szabadalmazott szárazkutakat, akkor országszerte kiszélesedő, hihetetlenül gazdag skálája bontakozik ki a fejlődésnek. Víz nélküli lesz a mosás, az ivás, a leves- és teafőzés, a tej és bor forgalomba- hozása, hogy csak a legfontosabbakat említsem. És mindez községünkből indult ki! HA PEDIG az eddig elmondottakhoz még azt is hozzáveszem, hogy ez évben újrafestették a katolikus templom toronygombját, akkor már igazán nem tudom, milyen jelzőkkel illessem az elégedetlenkedőket. Nem szeretném, ha bőbeszédű dicsekvőnek tartanának, de kénytelen voltam községünk kétségbevonhatatlan fejlődésének egynéhány bizonyítékát a nagy nyilvánosság elé tárni annak érdekében, hogy hit, remény és szeretet töltse be a Legfelsőbb Szerveink szerint is teljesen ok nélkül elcsüggedt békétleni szíveket. Ügy érzem, engem nem okolhat senki. Én igyekeztem bizonyítani a kicsinyhitűeknek. Ha véletlenül ez nem sikerült volna teljesen, annak már nem én vagyok az oka. tty} Koszta Rozália műterméből: Ebéd Ó. Kovács István Kovács György: Delirium (GABUREK KÁROLY HASONLÓ CÍMŰ KÉPE ALÁ) piros fényeknek háttal ül fényektől sötét as arca mámorba hulltan álmodik vár tán egy jobb tavaszra arany borosüvegre bávul jaj úgy csillan mint az ü haja béna arcára mosoly ferdül könnyükén libben sóhaja arany-kék derűs mese éled röpíti fel a zengő égig hajdani tiszta telt szerelmek s lehetők boldog hite fénylik májusi vágyak tűzvészében félrevert harang a szíve tudja lehetne másképp élni várhatná az a szőke asszony neonvirággal kék kajában szelíden esti utcasarkon tűnt szégyenéből kivirulna erényei kecses virága s mint boldog birtokos nézhetne tárt-egész szemmel a világra de nem érti azt a szerelem ki elvesztette jó-magát is jaj a szoborszép szőke lány mást vár az esti utcasarkon ó mámor mámor éji vétek égő borfolt az asztalon ó mámorító tévedések rőt bánatra jó alkalom hazárd to be or not to be cirógálja és hiteti ó boldogító tévedések ó vétek vétek vétek boldog fényeknek háttal él borúsan fénylik az arca mámorba hulltan álmodik fenekedik egy végső harcra de nem érti sem a szerelem és nem érti már önmagát sem tántorgó csillagok alatt botlo léptekkel indul árván hajótörött a szomorúság parttalan örök óceánján szegény szegény szegény
